Knézy Jenő haldoklik

neked köszönhetõen elég sok

Heh.
Hány hozzászólás lett kimoderálva?

SPORT 1

ja ezt a meccset most adták újra
sajnos új kommentárral

de nem volt semmi a Fradi - Grasshopers meccs sem, meg amikor a Kovács Ági olimpiai bajnok lett

Nekem meg Erik az angolna, az olimpiás "úszóbajnok" versenyének a közvetítése...:-/

nekem az 1ik legemlékezetesebb a Knézy-vel kapcsolatban a 99-es Bl döntõ volt, amikor az utolsó percekben fordította meg a meccset a Man Utd a Bayern ellen, meg is van a felvétel, megnéztem az utolsó pillanatokat a meccsbõl vagy 10szer

így van....😞

nyugodjék békében 😞

Hüp! 😞

Dávid Sándor a 70-es években. Jó látni ilyen felvételeket. Nagyon komolyak a fiúk ... 😞

lerántják...nem lehet lerántani...ott a csel...góóóól....Vincze Ottó.....hát kérem szépen....három a magyar igazság

mindenki nézze az m1-et, 20.05-kor kezdõdik egy mûsor Knézy Jenõ emlékére, Nyugodj békében Jenõ!

Én Jenõ érdemeihez hozzátenném még azt, hogy neki köszönhetjük az elsõ NBA közvetítést Magyarországon. Az általa közvetített 96-os döntõ hatására szerettem bele a kosárlabdába, Jordan fenomenálisan játszott akkor. Köszönet Jenõnek, amiért elhozta nekünk ezt a csodát és nyugodjék békében.

Viszont hülyeséget írtam. Nem a Fradi-Anderlechtre, hanem a Fradi-Grashoppersre gondoltam Krisztiánunk góljánál ...

Este 20.00 után az M1-en és a Sport 1-en nem tudom mikor lesz emlékmûsor a Jenõrõl ...

ma este emlékmûsor este a sprteven es az m1-en is


most lõjjjjjjjjjjjjjjjj góóóóóóóóóóól

micsoda gólt lõtt Vincze Otto 😞

Bazz, meghalt? 😞(((
Szerencsétlen.

Én balga kihagytam a hoki VB-k és a foci VB-k és EB-k alatt nyújtott kimagasló közvetítéseit. 😞

Tudom, hogy közhely, de az ember csak azután veszi észre, hogy valaki mennyire fog hiányozni neki, ha az illetõ már nincsen. Higgyétek el, velünk - akik szeretik a sportot és ismerték a hangját - is így lesz!

Ha rá gondolok, nekem ugyanis elsõre mindig a hangja fog eszembe jutni. Az orgánuma. De aztán az arca is beugrik majd tüstént. Mi is maradt így nekünk, utána, hogy elment?

Maradt egy Hajdú "Bénk", egy "Faragunk" - persze más-más csatornákon. Remélem azonban hamarosan újból összejönnek az M1-re, mert ami ott van, a két ifjú riporter: Mr. Elállófül, Mr. "Teljesen felesleges a kérdés, de azért felteszem" röhejesek. Vitray sincs már, Szepesi is visszavonult egy Magyarország-Izrael meccs után ...

Szóval elmennek a nagyok. Ki így, ki úgy, mint Jenõ. De megmaradnak az emlékek vele kapcsolatban ...

A "meccselemzései", az általa vezetett olimpia elõtti vetélkedõk, az év végén ahogyan leközvetítette a sportolók gáláját, Eric Moussambani Interneten elterjedt videója alatti beszólásai (majd az erre írt szövege, amit kevesebben ismernek, ezt késõbb Vas István Zoltán tolmácsolta a Telesportban), a választások alatti korrekt tévés mûsorvezetése, az 1987-es német és osztrák F1-es nagydíj közvetítése, a Fradi-Anderlecht alatti szívvel-lélekkel - "Elsõ Magyarország!" - közvetítése, vagyis aminek a "Lõdd már be Krisztián!" címet is adhattuk volna (ezt késõbb sokan a szemére vetették, hogy "fradista" + "elfogult", de szerintem inkább a magyar foci sikereit szerette volna tolmácsolni és akkor végre tolmácsolhatta is, tolmácsolta is), a BL és más kupadöntõk leközvetítése, a sport szeretete, az elsõ interjúi a hetvenes években, a paródiái, amiben részvett az MTV szilveszteri bulijaiban, és az az utolsó magyar-svéd, amit még volt szerencséje leközvetíteni ...

Amikor kiderült, hogy baj van, nem adta fel. Inkább befeküdt egy szörnyen lerobbant kórházba, és ott töltötte el utolsó napjait. Még reménykedett a gyógyulásban. Valószínûleg, ha tudta volna, hogy nem élheti túl, másképpen cselekszik. Õt hallhattuk volna az idei BL döntõ vagy az UEFA döntõ közvetítése alatt, publikált volna még cikkeket különbözõ újságokba, befejezhette volna a memoárját, de mindez nem rajta múlt ...

A sors fintora, hogy minden, ami fontos volt neki az MTV-nél, mára már elveszett: a BL közvetítések átmentek a Via Sat 3-ra, elvesztették a F1 közvetítéseket, és érik az olimpia elvesztése is. Maradnak a magyar bajnokik, a botrányokkal - õ közvetítette volna a Fradi-Debrecent is -, és a vízisportok, kézilabda. Szörnyû az egész!

59 évesen - "fiatalon" - elmenni? Nem volt szép Jenõ!

az utolsó pár sort tekintsük meg nem írottnak !!!

mar irtam ugyan.....regen nem szerettem....de egyre inkabb rajottem, hogy Knezy volt megis a legjobb.....most pedig nem lesz tobbet jo estet joszurkolast.....ezt el sem lehet hinni.....egy sztarnak nem kikialtott ember, akit nem befolyasolt az rtlklubbos meg tv2s mediahalmaz.....a kozszolgalatis orok kozvetito.....nyugodj bekeben Jeno......es mivel szerintem Te is fradista voltal...Hajra Fradi....

én is na....😞

de komolyan...

sajnálom !!!

ja....:'-(

most vettem észre a topicot de hallottam már...

nagyon sajnálom...

valahogy a sportmérkõzésekrõl Õ rá asszociálok, vagyis a hangjára... a szerda estékre...

Oszinten sajnalom!
Sokat szidtuk, de szerintem visszasirjuk meg a kozvetiteseit!
Tobbet erdemelet volna az elettol!

R.I.P.

😞(

"Jó estét, Jó szurkolást!"
Nyugodjék békében.
Õ tényleg elért sokmindent.

Ez rossz hír így estére...

tényleg nem volt neki sok hátra

😞(((((((((((

59,pff..

😞((((

Rest in peace 😞

NYUGODJÉK BÉKÉBEN

Ja, szegény ...

ma meg is halt :p

A KET KOCSOGNEK (aki valszeg 1es ugyanaz):

edesapam figyelj arra mit "beszelsz", mert ugye a szo elszall, de az iras megmarad....
Altalaban jot mosolygok az olyan "fajtan" mint te (szandekosan nem mondom, hogy ember)....
En nem kivanom senkinek, hogy beteg legyen, neked se......ugyanis eljon az majd magatol....sajnos ez az elet rendje....
Es te is ugy kacagj masokon (legyen az AKARKI ember, vagy barmilyen eloleny), hogy nem tudhatod, NEKED mit tatogat a jovo.....

(amit csinalsz az kb. olyan, mintha mindketten ejtoernyo nelkul zuhannank a fold fele, es te vihognal rajtam, mert en 2 sec.-el elobb fogok meteorkent a folbe csapodni......)



Uff

Ehhhh
Hard!

Ocsem mekkora egy igazi paraszt vagy!!!

Azért hadd reagáljak erre az Index fórumából kimásolt hozzászólással:

"Sziasztok !
Nagyon szeretném megköszönni, hogy ebben a nehéz helyzetben segítséget adtok !
Minden nap beviszem apunak ezeket a netrõl jövõ hozzászólásokat (index,NS-online,origo,NB1.hu) és rettentõen jól esik neki. Sõt,Õ maga kéri,ha egy napot kihagyok,hogy mikor viszem már a következõ adagot. Köszönöm az õ nevében is !! Rengeteg erõt ad neki és segít elviselni ezeket a napokat.Más egyebet nem tudok mondani. Isten kezében van a sorsa...
Köszönöm még egyszer és kérlek benneteket,hogy a többi fórumra is juttassátok el a köszönetem,ha esetleg valaki ott is regisztráltatta magát !"

-----

Nincs mit hozzá fûznöm....vasból van ez az ember.

thnx

Lapszemle: Nemzeti Sport
2003. május 10.


Egy meccset azért még közvetítene


Knézy Jenõ szervezetében, aki két hét alatt 16 kilót fogyott, rosszindulatú daganatot találtak az orvosok


Átkozott forróság. Már korán, egészen korán mászik be az ablakon a kovászosuborka-érlelõ meleg, vérnyomást feltornázva, a reggeli tornát elhalasztva. Lustán bámulja az ember a tévét, szokásos hajnali arcok, szokásos bárgyú mûsorok, álsztárokkal, népbutítással, valami Oki nevû egyén vadászgörényével, nagyokat pislogó, zavarban levõ mûsorvezetõnõvel. Így indul a nap.


"Hát mi van itt emberek, te jó ég!"
Mikor is kiabáltad ezt, Jenõ? Melyik meccsen lelkesedtél ennyire? Végül is mindegy. Sokszor hallhattuk tõled, ahogy ifjonti hévvel belekiáltasz a mikrofonba, bele a világba, hogy nézzük, figyeljük, mert csodát látunk. Olykor túloztál, de egyikünk sem tökéletes. Az a helyzet Jenõ, hogy te, ellentétben a sok tehetségtelen emberrel, igenis hiányzol a képernyõrõl. Eltûntél, hetek óta nem látni, aztán a nép meg csak találgat, hogy akkor a Knézy Jenõt most kirúgták, disszidált vagy gátõr lett valahol egészen messze. És tényleg: múlnak a napok, láthatunk rosszabbnál rosszabb meccseket, hol jobb, hol még jobb Bajnokok Ligája-találkozókat, aztán hallgathatjuk a lelkes fiatalembereket, ahogy mondják a magukét, jóllehet mi a te hangodat szoktuk meg, a te közvetítéseiden nõttünk fel. Te beszéltél hozzánk már a hetvenes évek elején, te mondtál véleményt, amikor a Stadler támadott a Gázszer ellen, amikor Izland csapata legyõzte Magyarországot, és amikor a Real Madrid végigverte a világot.
Ezért kell beszélned most, Jenõ!
Beszélni, kibeszélni magadból félelmet, reménytelenséget, halált, ezt az egész zavaros életet, mert mi bizony egyre nehezebben igazodunk ki a sok-sok szörnyûség, rossz hír hallatán. Mondd el Jenõ, hogyan fogod legyõzni a rákot! Átkozott forróság. A kórházban ebbõl semmit sem érezni, az aulában nagy a jövés-menés, a magasföldszinten viszont csendes minden, bár így sem lélekpumpáló a hely. Az ápolónõk mosolyognak, az orvosok jókedvûek, úgy tûnik a halál szabadnapos ma. Knézy Jenõ a hatos kórteremben fekszik egyedül, de nem magányosan, hiszen felesége, Zsuzsanna szinte minden pillanatban vele van. A népszerû riporter közvetlenül húsvét után került kórházba gyomorpanaszokkal. Azelõtt soha sem volt beteg. Ekkor sem gondolt semmi rosszra, igaz, így lennénk ezzel valamennyien, enyhe gyomorrontás, visszafogott fekély, rövidke diéta, kevesebb vörösbor, baráti anekdotázás az orvossal, aztán usgyi haza, usgyi vissza az életbe.
Egy héttel késõbb közölték vele, hogy szervezetében rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak. Azt sem titkolták elõtte, három hónap van hátra az életébõl. Zsuzsanna a felesége mondja, amíg tart az orvosi vizit: "Nézze meg, két hét alatt tizenhat kilót fogyott?" Aztán jön Knézy Jenõ. Az arca hamuszürke, beesett, teste lesoványodott.
Nyugodtnak tûnik.
Átkozott forróság.
- Szia Jenõ. Tudod, azért jöttem?
- Ne szabadkozz, megbeszéltem mindent a családommal, a feleségemmel, a fiammal és a lányommal, õk is azt mondták, mondjak el mindent. Legalább egyszer nyilatkozzak az állapotomról, a betegségemrõl, ezzel is megelõzve a pletykákat. Úgy vagyok vele, felnõtt emberek, megértik és elfogadják, ha valaki nyíltan beszél a halállal folytatott küzdelemrõl.
- Megtisztelsz az õszinteségeddel, és bevallom, el voltam készülve a legrosszabbra, amikor hozzád jöttem. Tudtam, milyen súlyos beteg vagy, a Ferencváros-Debrecen Magyar Kupa-döntõn az újságíró páholyban mindenki aggódva beszélt rólad. Azt viszont egyszerûen nem értem, hogyan tudtál ilyen rövid idõ alatt ilyen állapotba kerülni.
- Emlékszel, hogy a lengyel-magyar meccs elõtt Dragóner Attila rosszul lett? Fájt a gyomra, és a tatai edzõtáborból a Sportkórházba vitték kivizsgálásra. Na, akkor kezdõdött az én rémtörténetem. Nekem is akkor fájdult meg a gyomrom, állandó hasmenés gyötört, és a közérzetem egyre rosszabb lett. Még kiutaztam Lengyelországba, bár nem tagadom, szinte végigszenvedtem az utat, kihagytam volna azt a hosszú autókázást. Kint sem voltam jól, de nem panaszkodtam senkinek, úgy voltam vele, valamilyen vírusos fertõzést kaphattam, még szedtem is valamilyen port. Csakhogy miután hazajöttem, nem javult a helyzetem. Bejártam dolgozni, a magyar-svédet is én kommentáltam, vezettem a Gól címû mûsort, de már tudtam, hogy valami baj van. Egyfolytában feszített a hasam, a napok múlásával egymás után kellett nadrágokat cserélnem, mert sem ez, sem az nem jött rám, olyan volt, mintha percrõl percre nõne a sörhasam.
- Szörnyû...
- Az igazi szörnyûség csak ezután jött. A feleségem látta rajtam, hogy nem érzem jól magam, már étvágyam sem volt, és elkezdtem fogyni. Megbeszéltük, hogy kórházba megyek, kivizsgáltatom magam, utánajárok, milyen nyavalya kínoz. Húsvét utáni kedden jöttem be ide, de eszembe sem jutott hogy rákos vagyok. Kezdésként minden vizsgálatot elvégeztek rajtam, és nem fogod elhinni, de minden leletem negatív volt. Negatív, érted? Ott állt egy magas, erõs férfi, papíron makkegészségesen, egyre nagyobb kínok közepette. Aztán elkezdtek megcsapolni. Nem tudom ezt másként mondani, hat és fél liter folyadékot távolítottak el a hasamból. Ezt a mûveletet négyszer ismételték meg.
- Jenõ, az nem lehet, hogy mindez két-három hét alatt zajlott le!
- Pedig így történt. Soha nem voltam beteg, még az influenza is elkerült, ismersz régóta, láthattad, jó fizikumú, erõs férfi vagyok. Illetve voltam. Furcsa az ember, érzi, hogy baj van, aztán csak elhessegeti magától. Láttam én a tükörben, hogy beesett az arcom, hogy rengeteget fogytam, de azt mondogattam, fáradt vagyok, nyúzott, majd kipihenem magam. De az önámítás mindössze két hétig tartott, amikor közölték velem, hogy rosszindulatú daganatot találtak a szervezetemben, rákos sejtek dolgoznak bennem.
- Mit mondtál, mit mondhattál egyáltalán?
- Az ilyesmit nehéz felfogni. Sírtam egy keveset, de úgy, hogy ne lássa senki, aztán megnyugodtam.
- Megnyugodtál?
- Végiggondoltam az életemet. Tudod, hogy van az, az ember a kritikus pillanatokban lepörgeti élete filmjét, aztán, ha szerencséje van, azt mondja magának: sok-sok felhõtlen emléket kaptam, rengeteg élményben volt részem, sikereket értem el, ezért ha jön a halál, hát jöjjön.
- Feladtad? Egyszerûen nem adhatod fel ilyen könnyen, hiszen még csak ötvenkilenc éves vagy.
- Szó sincs arról, hogy feladtam volna. Az orvosok valamilyen ésszerû megoldást javasolnak, abban partner vagyok, ha idõközben feltalálják a rák ellenszerét, boldog leszek, de a realitás egészen mást sugall. Azt mondták nekem, hogy a betegség hihetetlen lendülettel döntött le a lábamról, és ha a rák tartja ezt a tempót, a legjobb esetben is három hónapom van hátra.
- Jenõ, állj meg egy pillanatra. Nem egyszerû veled a rákról meg a halálról beszélgetni, amikor szerdán a Milan játszott az Interrel, amelyet neked kellett volna közvetíteni.
- Honnan tudod?
- Gondoltam. Ennek így kellett lennie?
- Valóban én lettem volna a riporter, mint ahogy én közvetítettem volna a Bajnokok Ligája döntõjét is. Természetesen lemondtam, hadd dolgozzanak a fiatalok. Azon viszont szerda este elgondolkodtam, figyelve a Milan-Inter meccset, hogy vajon miért nem mondták be a srácok, hogy Knézy Jenõ betegsége miatt Egri Viktor lesz a kommentátor. Régen ez volt a szokás. Lehet, hogy jólesett volna. Egyébként sokan kerestek, mióta kórházban vagyok, barátok, ismerõsök, kollégák. Gyulai Pista például, még azt is megígérte, ha olyan gyógyszerre van szükségem, amit itthon nem lehet megkapni, õ már hozza is Monte-Carlóból. És képzeld el, legnagyobb megdöbbenésemre Kövesfalvi István is felhívott. A kapus biztatott, ne adjam fel, õ is meggyógyult, és nekem is ezt kell tennem.
- Hiszel abban hogy meggyógyulhatsz?
- Istenben hiszek. Kevesen tudják, hogy vallásos vagyok, és ez most rengeteget segít. Van nekem két unokám, és a nagyobbik, a hétéves Jenõ - na mit szólsz, õ is Jenõ - azt mondta az anyjának, aki sírt, és azt kérdezte, miért pont velem történik ilyesmi, hogy "anyu, ne sirasd a nagypapát, az Istennek biztos megvan rá az oka, hogy miért pont õt rendeli magához." Így gondolom én is. Nincs bennem harag, amiért ilyen fiatalon kerül rám a sor.
- Még egyszer megkérdezem: hiszel abban, hogy meggyógyulhatsz?
- Nézd, fantasztikus orvosok foglalkoznak velem. Bodoki György, Kamuti Jenõ, Padányi István, akik tisztelnek, és akik szinte az elsõ perctõl õszintén beszéltek velem. Például amikor feleségemmel együtt ültem az orvossal szemben, aki akkor közölte, rákos vagyok, és elõfordulhat, hogy hetek, hónapok vannak hátra az életembõl. Nem áltatom magam. Persze, hogy jó lenne még élni, dolgozni, utazni, borozgatni, a gyerekeimmel, az unokáimmal lenni, de azt nem szeretném, hogy félholtként éljek. Eutanázia-párti vagyok, és egyetlen dologtól irtózom, hogy méltóság nélkül menjek el. Édesanyám nyolcvankét évesen halt meg két évvel ezelõtt, és végigkövettem a szenvedését. Nem szeretnék hasonló utat bejárni, nem szeretném, ha telemorfiumozva, tágra nyitott szemmel a plafont bámulva kelljen távoznom. Pedig elõfordulhat, hogy ez történik.
- Nem igaz, hogy nincs remény.
- Van, csak minimális. Az egyik orvos azt mondta, ha szerencsém van, és a szervezetem jól reagál a kemoterápiás kezelésre, élhetek még két évig. Ez a maximum. Két év. Az a legnagyobb baj, hogy nem tudják, hol van a szervezetemben a rákos góc. Hiába vizsgálgattak, fogalmuk sincs, hová irányítsák a sugarakat. Egyelõre csak kemoterápiás kezelést kapok, ami infúziót jelent, infúziót harminchat órán át. Azt képzeld el, harminchat órán keresztül nem mozdulhatsz, folyik beléd, át a testeden a gyógyszer, ami arra hivatott, hogy csodát tegyen. Hatszor kerül majd sor erre az infúzió-kúrára, kéthetente kell befeküdnöm három napra. Tudniillik most hazaengednek, s legközelebb majd tizenkilencedikén kell bejönnöm a kórházba.
- Nem félsz?
- Nincs mitõl félnem. Boldog és teljes életet kaptam a sorstól.
- Hihetetlen, hogy ilyen nyugodt vagy és így tudsz a halálról beszélni.
- Nem mindig könnyû. Aludni például egyáltalán nem tudok. Éjfélkor mindig felébredek, és legalább négy órát mászkálok a kórház folyosóján. Amikor jön a hajnal, kicsit megnyugszom, és visszafekszem. Nappal olvasok, de csak újságokat, könyveket már képtelen vagyok a kezembe venni, ahhoz már nincs türelmem.
- Most, hogy hazaengednek, mit csinálsz otthon? Mászkálsz vagy bemész a televízióba?
- Igen, ha az állapotom megengedi, bemegyek a munkahelyemre. Sõt, szívem szerint még dolgoznék is, na persze nem akarok képernyõre kerülni, ne lássanak így, beesett arccal. De egy vízilabdameccset, egy futballmeccset szívesen közvetítenék.
- Mit gondolsz, szeretnek téged az emberek?
- Megosztom a közvéleményt. Vannak, akik gyûlölnek, de tudom, hogy sokan szeretnek. Ezt elfogadtam, nincs ezzel semmi gond. Még 1971-ben kerültem a televízióhoz, és olyan szerencsém volt, hogy a 1972-es müncheni olimpián már dolgozhattam. Úgy jöttem haza Németországból, hogy az újoncból ismert tévériporter lett. Mindent a sportnak, a televíziónak köszönhetek, és hálás vagyok ezért. Talán még egy könyvet szívesen írnék, ez motoszkál bennem. Nem tudom lesz-e rá idõm. Tudniillik, akárhogy is számolom, a három hónapból egy már eltelt?
Sinkovics Gábor

Túl sok Blikk-et olvasnak 😊

en csak azt rohogom,hogy meg meg sem halt de itt mar mindenki ugy beszel rola mintha mar el lenne temetve...

"Az meg azert erdekelne, hogy vajon melyik magyar futballcsapatnak szurkolt"

Fradi. Ezért utálják a "vidékiek". Mert ha közvetít, akkor úgy közvetít, hogy "végre az elsõ helyzetÜNK".

Azért sajnálom, mint embert.

pontosan... épp ezért nem fogjuk az egekbe isteníteni, csak kellõképen kellene rá emlékezni, nem az imént leírtak szerint...

ez igaz....nem ilyen ketnapalatt befutott bigbraneres vagy villas faszkalap, hanem a kozszolg. tv-ben maradt allando kommentator

de õ nem divatsztár...
sõt nem is sztár... hanem a hétköznapjaink embere...