43
-
Rive #43 A térszerkezet instabilitásainak is szerepük van mind a mutációban, mind az öröklődésben. Pl. vannak gének, amik szeretnek 'együtt' öröklődni, és vannak, amelyikek nagyon könnyen 'törnek'. Lényegében egy a közös bennük: ha fennmarad, akkor előnyös - valamilyen szempontból... -
Rive #41 #40: valamilyen mértékű instabilitás kifejezetten előnyös a DNS-t hordozó élőlény számára. Csupán erre utaltam... -
Rive #38 #24: van, ami stabilizál, van ami nem... Pl. egy megfelelő helyen levő instabil rész is lehet előnyös: akkor pedig fennmarad. Igen érdekes kérdés, hogy az evolúció szempontjából mennyire előnyös a tartós génszerkezet? Mikor előny, mikor hátrány? -
Rive #37 #13: az azért sok. De azért jópár bitnyi információ elfér, gond nélkül. A dolog lényege - legalábbis, a mai ismeretek szerint -, ahogy írtad is, az elektronfelhő megfelelő gerjesztésében rejlik: egyes gerjesztett állapotok a megfelelő körülmények között elegendően hosszú ideig stabilak lehetnek, így információtárolásra alkalmasak. Viszont: minél több információt akarsz belezsúfolni az elektronfelhőbe, annál közelebb csúsznak egymáshoz az egyes energiaszintek, és annál nagyobb lesz az esély arra, hogy az atom spontán emisszióval állapotot váltson. Nem tudom, hol lehet a gyakorlati határ, de én atomonként max. 4-5 bitet tippelek. -
Rive #36 #34: Az az alapvető probléma, hogy egyes emberek (pl. magadfajták) anélkül fikáznak, hogy valódi ismeretekkel rendelkeznének az adott témáról, vagy valaha is utánanéztek volna a dolognak. -
bende #27 Kedves Imre!
Az Intronoknak (nem kódoló DNS részek) igen összetett és fontos szerepük van: fordítási direktívák, szabályozási szakaszok, nem véletlen, hogy a sok rák kialakulásáért pont egy intron mutációja felelős. Minnél összetettebb egy szervezet annál több intron van benne. A prokariótáknak (baktériumoknak) pl. nincs! -
Deus Ex #25 Üdv.
Idézet az Élet és Tudomány múlt heti számának 1252. oldaláról, az Atomi léptékű memória c. cikk utolsó bekezdéséből:
[..]
Végezetül felhívta a figyelmet arra, hogy a (háromdimenziós) DNS-ben 1 bitnyi tárolásához 32 atom szükséges, ami nagyjából megfelel a (kétdimenziós) szilíciumfelületen ehhez szükséges 20 atomnak. Más szavakkal, a DNS-ben a természet valójában már évmilliárdokkal ezelőtt megvalósította az atomi szintű információtárolást, amelyet mi csak most kezdünk megközelíteni.
[..]
Itt valooban nem térnek ki arra, hogy az ideális 32 atom/bit informácioosűrűség mekkora stabilitással jár együtt.
Ha koborgot, vagy valami más ilyen robot-félét akarnék építeni, nem a fizikai oldalról közelítenék, hanem a bioloogiairool.. amit itt néhány évtizeden belül kitalálhatunk, az már rég ki van találva..
További kellemest. -
Deus Ex #23 Üdv.
Rendszerint mindenütt valamiféle hibaérzékelő-hibajavító eljárással ötvözve tárolják az információt, a CD lemez kapacitásának nagyobb részét is a redundancia viszi el. Sőt, még a PC-k zöme is támogatja az olyan memoriamodulokat, amelyek hibás bitet, vagy bitcsoportot érzékelni és javítani tudnak.
Az atomi szintű informáciootárolás gyakorlati alkalmazhatóságárool pedig képet kaphatunk, ha megvizsgáljuk a DNS, mint információtároló jellemzőit.
További kellemest. -
#16
Az atomok elektronpájájába is sok info férne el, pl próbálhatnák az elektronfelhő gerjesztését.
A lehetőségek (majdnem) végtelenek. -
#15
"... és csak utána elgondolkodni azon, hogy akkor most hogy tároljunk egyterrabyte adatot egy légy balszárnyában. :)"
:DDDDDDDDDDDDDD -
Sir #11 Olvassuk vissza ezt a forumot mondjuk 40 ev mulva azt nezzuk meg mit valositottak meg belöle :)
-
#6
Szerintem nem serulekenyebb mint ami most van, sot.