A költő nem sokat teketóriázik, azonnal szituációba helyezi az olvasót az első két sorral.

"Zúzunk az éjszakában

én meg pár haver”

A zúzás tevékenység tulajdonképpen nem jelent semmit. Talán a „létezünk az éjszakában” lenne a közérthetőbb formája. A költő szóhasználatát némi művészi túlzás jellemzi, mintha az éjszakában való létezést valamilyen erős hang, vagy fényhatás kísérné. A második sorból az is kiderül, hogy a költő nem egyedül csinálja a zúzást.

A következő két sorban némi képzavar érezhető. A dolgok állásáról érdeklődik a hallgatótól, de a választ meg sem várva egy örök érvényű igazságot sző mondanivalójába, mely szerint ha menni kell, hát menni kell.



„na mondd csak, mi a pálya

ha hívnak, menni kell”

Miután meggyőződhettünk a költő bölcsességéről, egy újabb képzavarral találjuk szembe magunkat:



„régóta nincs kiút

csak lányok és fiúk”



A költő míves soraiban tudatja abbéli elégedetlenségét, hogy csak két neme létezik az emberi fajnak. Csak lányok, és fiúk, és ebből hiába is keresnénk kiutat. Aztán mégiscsak elégedett ezzel az állapottal:



„nekem bejön ez a szitu”





Ezek után tanúbizonyságot tesz – zsenge kora ellenére – hiperrealista látásmódjáról:



„Csak akkor bulizom, ha úgy van

és általában úgy van”

Csak akkor megy mulatságba, amikor úgy van, vagyis amikor mulatságba megy. És általában olyankor mulatságba megy. Ezen a ponton érezhető Dali festészetének hatása, vagy valamilyen szintetikus tudatmódosítóé. A költő fontosnak tartotta, hogy a hallgatóval megossza elérhetőségét:



„lenn megtalálsz a klubban”



A költő, mintegy nyomatékosítja mondanivalójában, hogy elégedett az állapottal, tetszenek neki a hallgatóról keringő bárgyú történetek. Aztán szeretné a hallgatót valami meggondolatlanságra bírni. Remélhetőleg nem a hegyoldalt akarják felgyújtani:



„nekem bejön ez a szitu

a sok buta sztori rólad

csináljunk most olyat,

amit megbánunk majd holnap”



Ezek után a költő megszólítja hallgatóját (feltételezve, hogy az nőnemű, és szintén zsenge korú), és egy gyermeteg hasonlattal megpróbálja közösülésre bírni azt:



„Kicsilány, óóó, szia, helló!

álljunk össze, mint két kicsi legó”



A következő sorokban újból képzavarral szembesülünk:



„na figyu már, mondom mi a szitu

te lány, én meg fiú

na mizu, mizu, mizu?”



Felhívja a hallgató figyelmét a nemek közti különbségre, és ezután roppant nyomatékosan, önmagát háromszor is megismételve érdeklődik a dolgok állása felől. Aztán egy hirtelen váltással másnap reggel lesz A költő ekkor szemlélteti a hajnalhasadtát, mellyel ellentétben áll az általa bonyolított mulatságok”keménységével”. Nyilván itt a jó ízlés határait feszegető mulatozásra utal a költő:



„A klubok rég bezártak

a város felébred

világos van, de nálam

a bulik kemények”

A költő nem rejti véka alá trehány életmódját. Erre egyetlen sort szentel csupán. Aztán – nyilván a divatos „afterparty” szó rövidítésével tudatja, hogy a mulatság utóéletének egy szoba ad otthont. A hallgatót megpróbálja házipornó készítésére bírni. Undorító:



„a cuccok szétdobálva

after a szobában

te és én a félhomályban

filmezünk az ágyban?”

Ez után némi anakronizmussal újra belecsöppenünk a mulatságba:



„Te is tudod, hogy van

ha Tomika felbukkan

partyszemcsiben a klubban

sapiban meg színes cuccban

az F-L-U-O-R

a partyállat, ezt tudnod kell

mer' az élet csak úgy lesz jó

ha felpörög, mint az electro”



A költő kissé túlértékeli saját személyét, hiszen feltételezi, hogy a hallgató tisztában van azzal, milyen jelenség, amikor a költő megjelenik egy társastánc-összejövetelen. Ha mégsem lenne tisztában a hallgató ezzel, a költő kisegíti saját küllemének leírásával. A megjelenésének elemzésével kiderül, hogy a költő mentalitása a 16 év alatti ifjú hölgyekben férfias benyomást kelt, így nyilvánvaló, hogy a költemény nekik szól. Az általa viselt holmik becézett megnevezésével a költő maga ugrasztja ki a nyulat a bokorból. A napszemüveg, és a sapka becézett megnevezése, valamint a tiri-tarka ruházat viselete megkérdőjelezi a költő nemi identitását. Ezzel a költemény koncepciója is felborul, hiszen az olvasóban jogosan merülhet fel a kérdés, hogy a költő vajon valóban csak a megszólított ifjú hölgyekhez vonzódik? Ezt megerősítendő a költő önmagát „partyállat”-nak, vagyis gátlástalan, féktelen ösztönlénynek titulálja. A férfi hallgató ezen a ponton összeszorítja a combjait rémületében. A költemény lezárásaként a költő tudatja, hogy számára csak akkor van értelme az életnek, ha az zajlik, mint egy divatos, effektekkel teletűzdelt zajfüzér, amit némi túlzással zenének nevez korunk ifjúsága.

A költemény tartalmi, és formai értéke a nullához közelít, kizárólag erőteljes alkoholos, vagy kábítószeres behatás alatt képes élményt nyújtani. A célkorosztály, valamint a költeményben leírt szándékok összegzésénél felmerül a költő büntetőjogi felelőssége, hiszen kiskorú lányokat kér intim együttlétre, és szexuális tartalmú filmek készítésére.