Soldier of Fortune 2 Multiplayer
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
#60540
jahh és kitüntetést😄DD
Ki a kicsit nem becsüli, az én vagyok...
#60539
de jó😄
Ki a kicsit nem becsüli, az én vagyok...
#60538
A vádlottnak kegyelmet ajánlanék
\"Reggel arra ébredtem, hogy a takarítónő a szomszéd szobában az őrület határát súrolja.\"
#60537
kicsit hosszú
\':..:\'
#60536
Ezt most kaptam mailen! annyira tipikus 😄D
Ihaj, imádom az ilyen történeteket, persze csak addig, amíg nem velem
történnek meg... Régebben én is elég sok gépet tartottam karban,
upgradeltem, szervízeltem - sok esetben azután, hogy a hivatalos
szervizesek szétbarmolták, amit lehetett. Mára igyekeztem leépíteni
ezeket az "ügyfeleket" - elsosorban azért, amiért Yoisten is írt: pénzt
ugye az ember nem szívesen fogad el rokonoktól, ismerosöktol,
szomszédoktól (esetleg kölcsönös szívességet), ingyen meg egyszeruen nem
éri meg órákat, esetleg napokat szívni egy oskövület hulladékkal. Mert
amíg megy a cucc, addig nincs nagy baj, haver vagy, etetnek-itatnak,
gyerek boldogan játszik a Dyna2-vel meg a Passziánsszal - egészen addig,
amíg el nem húzod a beledet, és akkor nekiáll szisztematikusan törölni a
Windows/System mappából, véletlenszeruen bele-beletöröl a registrybe,
kulcsfontosságú programokat uninstallál, CD-számra hordja haza és tölti le
internetrol a férgeket, vírusokat és trójaiakat, gyakran meghívja az
idióta haverjait, hogy segítsenek ok is a rombolásban - aztán ártatlan
arccal odaáll a kedves szülei elé és imigyen szóla: "X (ez lennél te) nem
jól csinálta meg a gépet, lefagy!" - és már görbül is lefelé a szája, az
informatikából életreszóló felmentéssel rendelkezo szüloegyedek meg
kapkodnak a telefon után, tök mindegy, hogy nappal van vagy éjszaka,
hétvége vagy munkaido és hangjukban a kétségbeesés keveredik a burkolt
fenyegetéssel... És mindig milyen sürgos nekik! mintha legalábbis a paksi
atomeromu vagy a NASA szervere lenne csecsen terroristák célpontja.
Mély sóhajjal kilépsz a zuhogó esobe, hónod alatt a hátizsákoddal, amely
állandóan oda van támasztva az eloszobában a falhoz, benne csavarhúzó,
IDE-kábel, telepítoCD-k, haladók esetében amperméro, póttápegység, esetleg
RAM-modul és elindulsz a végzeted felé. Az apró lakásban tapintani lehet a
feszültséget, apuka feszült arcizmai egy westernhost idézik, anyuka
felváltva tördeli a kezét és a tányérokat, gyerek arcán az elmaszatolt
könnyek keverednek a kaján vigyorral, hogy megint itt van a balek és
egybol olyan játékokat követel, amelyek futtatásához az egész lakótömb
számítási kapacitása sem lenne elég, nemhogy az o lepukkadt, kukázott
alkatrészekbol összetákolt "Pencium egyese".
Beletörodo arckifejezéssel nekiállsz felmérni a károkat, aztán szépen,
eroltetett udvariassággal megkéred a család összes tagját, hogy legyenek
szívesek pár centit hátrébb állni, mert nem kapsz levegot. Apuka
megsértodik és olyasmit motyog, hogy ennek a "szuper gépnek semmi baja nem
volt, amíg VALAKI bele nem piszkált (ez lennél megint te)", gyerek közben
teszkókólával locsolja a billentyuzetet és valamilyen megfejthetetlen
okból fejhangon visít. Anyuka közben hetvenháromszor elmondja, hogy ok
milyen szegények, hogy erre a gépre is évtizedekig spóroltak, de nem
számít, a gyereknek meglegyen az öröme. Közben te nagy nehezen életet
lehelsz a vasba, kilószám söpröd ki a vattaszeru port a gépházból és a
tápból, végre elindul az átkozott masina, persze egybol dob egy kék
halált, apuka sörszagúan közelebbhajol: "no, látom alakul", te magadban
húszig számolsz: "nem ütöm meg, nem ütöm meg..." és megfogadod, hogy
megváltoztatod a mobilszámodat, a nevedet, új személyazonosságot kérsz a
rendorségtol, elköltözöl Kubába, stb. Gyorsan újrahúzod a Wint, modemet
nem találja, képernyo 640x480-ban 60Hz-en vibrál, anyuka szakért a
konyhából: "Pistike édesem, ez nem ilyen szokott lenni, ugye?", a kezed
gyorsabban jár, mint az agyad, közben háromszor keresnek a mobilodon: a
barátnod éppen ráérne, a haverjaid életed legjobb házibulijába hívnak, és
a fonököd sürgosen látni akar. Tudatodból jó jediként kizárod a külvilágot
és félelmetes sebességgel (133 MHz) telepítesz, konfigurálsz,
újraindítasz. Közben azon jár az agyad, hogyan mondd meg nekik, hogy jó
lenne venni a gépbe egy ezerforintos hangkártyát, mert az ötszáz forintos
CMedia csoda bedobta a törülközot, nem is csoda, tíz éve is használtan
vette valaki, szóval összeül a családi kupaktanács, "ekkora kiadást most
nem engedhetünk meg magunknak", mély sóhajjal belekotorsz a hátizsákodba,
és a saját hangkártyádat belerakod a gépbe, tudván hogy soha nem látod
viszont. Gyorsan szedelozködni kezdesz, a kedvenc sorozatodat talán még
eléred, ha sietsz, persze föltartanak, hálálkodnak, "tudjuk, hogy pénzt
úgysem fogadnál el, ezért becsomagoltam neked egy kis pirított szalonnát
tükörtojással, tudom, hogy szereted", és azzal a mondattal válnak el
toled, amely jeges marokba szorítja a szíved: "HA VALAMI GOND LENNE A
GÉPPEL, MAJD HíVUNK!"
------------------------------------------------------------------------
Ezeket a sorokat egy csendes, nyugodt szobában kopogom egy leharcolt
486-os német kiosztású billentyuzetén (klaviatúráján, szúrná közbe, úgyis
mint Ctrl+V, túlmuvelt barátom), a foorvos úr ugyanis megengedte, hogy a
szanatórium régi gépparkját néha a saját céljaimra is használjam, persze
csak abban az esetben, ha néha maszekban megbütykölöm a laptopját, amit a
kisfia játékokkal és vírusokkal szétbarmolt.
Szóval az egész ott kezdodött, hogy fölhívott egy "viszonylag" közeli
rokon (a rokonsági fokokat illetoen az anyám az illetékes, csak azt tudom,
hogy valami bérmakeresztanyaságot is emlegettek), azzal az örömteli
hírrel, hogy kompjútert szeretne venni a gyereknek, de "nem kell semmi
komoly, csak játszani köllene". Itt még nem sejtettem semmit, a naiv és
lelkes kezdok gyanútlanságával akkorát bólintottam a telefonba, hogy majd'
lefejeltem a monitort. Miután találtunk egy értelmes kompromisszumot az
idopontot illetoen ("Nem sürgos ám, holnap reggel hétkor jó neked?")
nekiálltam föltúrni a netet, hogy valami értelmesebb konfigot sikerüljön
összeállítani. Azt még tudni kell, hogy a helyszín egy vidéki kisváros,
ahol egyetlen komolyabb számtechbolt van (és rengeteg garázsbolt).
Riadóztattam a fórumos ismerosöket, ki mit ajánl, mit kerüljek nagy ívben,
mi kompatibilis, mi nem, stb. Kb. éjjel kettore összeállt három konfig (1.
Ultra-Low Cost, 2. Home Machine és 3. Gamer Powa"). Mindezt egy ízléses,
színes excel-táblázatba foglaltam, nettó-bruttó árak, ahogy kell, sot,
csinos kis clipartokat is beszúrtam, hogy egybol rá lehessen ismerni a
HDD-re (zárójelben vincseszter). Azzal a jóleso tudattal zuhantam ágyba,
hogy nagy meglepetés már nem érhet, föl vagyok készülve, mint paliklaci a
dakarra.
Hát a fészkes fenét. Mint a kedves rokon hajnali hétkor közölte velem,
miközben a kilenc órai boltnyitásra várva a bolt elott toporogtunk ("Ha én
így dolgoznák, már rég tönkrementem volna, vazzeg"), neki tegnap a komuves
ismerose mondott egy fasza gépet és azt fogjuk megvenni. Könnyedén
átsiklottam azon a jelentéktelen kérdésen, hogy akkor ugyan már mi a
fenének kellek én, és finoman megérdeklodtem, hogy mégis, milyen szuper
masina is lenne az. Némi kotorászás után elohúzott egy olyan állapotban
lévo cetlit, amit még egy biológus is csak csipesszel fogna meg, és a
kezembe nyomta. Ez állt rajta:
Akorp alaplap VIJA chipsszel - ez fontos! Ha nem az van rajta, akkor
cseréltesd ki arra (vagy Tomátó lapra, ha nincsen Akorp)
Intel Szeleron - minél több giga legyen benne.
Legalább 64 mega memória, de lehet 72 is
S3 trió videókártya - nekem is ilyen van, baró
Eldzsí cédéíró, legalább 60-szoros
6,4 vagy akár 10 gigás vinyó, most már elég olcsó
A monitor tökmindegy milyen, ha a 600x800-ban tudja a 60 hercet, az már
jó.
Képzeletben összegyurtem a gondosan összeválogatott, színes árlistámat és
mély sóhajjal betértünk a város legrosszabb híru garázsboltjába, amelyet
egy öregedo rocker kinézetu maffiózó vezetett - azért, mert itt majdnem
nagyker áron tud vásárolni, negyedáfával. A bolt tulaja persze megérezte a
balekszagot és kaján vigyorral hordta elo a javított és már évek óta a
polcon porosodó cuccait. Valahogy kivonszoltam a rokont és becéloztuk a
megbízható spanomat, akinél már évek óta vásárolok, extra kéréseket is
teljesít, egyszóval törzsvevoje vagyok.
Bár lehet, hogy ezentúl már nem leszek az. Belépéskor a kedves rokon azzal
nyitott, hogy ot ne akarják átverni, mer' o ért hozzá, és minden
vállalkozó csaló, stb. Nagy nehezen sikerült összecsiholni egy
használhatónak tuno konfigot, rengeteg türelemmel ("Ez a joysting?", "1800
megaherces processzort nem veszek, mert zavarhatja a mobiltelómat",
"Ötpontegyes hangfal? Már a 3+2-t se szerettem.", stb.) Mikor az angyali
türelmu boltos emelné a kagylót, hogy akkor megrendeli a konfigot a
nagykerbol, rokon benyögi: "Akkor ez most sulinetes, igaz?". Boltos
haverral összenézünk, kiesik a kagyló a kezébol, egy másodpercre megfordul
az agyamban, hogy fölkapom a kagylót és szétverem a kedves rokon fejét, de
valahogy sikerül lecsillapodnom, új konfigot rakunk össze, csúcsidoben
modemmel böngésszük a sulinetes online árlistát, háromszáz forinttal
túllépjük a 120 rugót, ügyfél közli, hogy egy fillérrel se fizet többet,
Live 5.1 kihúz, CMedia SoundWonder berak, vevo örül, hogy milyen jól
megfejte az államot. Aztán eszébe jut, hogy még nem is alkudozott ("Mer'
én egy ilyen tökös gyerek vagyok, a merci árát is úgy lealkudtam, hogy a
Gazsi csak pislogott") - majd miután közöljük vele, hogy a sulinetes árak
többé-kevésbé kötöttek, bepróbálkozik mással ("ÁFA nélkül? Féláfával?
SZJA-elolegként nem lehetne elszámolni, ha vécépapírt írunk a számlára?"),
végül belenyugszik, hogy nem keres semmit a bolton, csak ingyen megkapja a
120ezres konfigot az államtól és egy grátisz playboyos egéralátétet.
Rokon lelkére köti a boltosnak, hogy nehogy össze merje rakni a gépet,
mert "úgyis kilopna belole valamit", majd o otthon a konyhaasztalon
összeszereli. Ámen. Másfél hónap piheno, amíg az alkatrészek megérkeznek,
közben a kedves vevo tizenhétszer módosítja a konfigot, persze egyesével,
mert a szomszéd parkettázó azt mondta, hogy szerinte az nem jó, amit
eredetileg kinéztünk. Végül azért megérkezik a cucc, rokon kifizeti,
hazaviszi és nekiáll. Illetve nekiállna, ha értene hozzá - így hát
elokapja a mobilját és tárcsázza a számomat.
FOLYT. KÖV. (vagy FOJT. KÖV.?)
----------------------------------------------------------------------------
-
...szóval valahol ott hagytam abba, hogy kedves rokon fölhív, hogy
megérkezett a számítógépe, rakjam már össze, mert izé... szóval o azt
hitte, meg az Ausztriából becsempészett Komondor 64-et is be tudta o
üzemelni annak idején, de ezen annyi kis bizbasz van... rövidre zárom
dolgot, legyünk túl rajta minél elobb, másnapra megbeszélünk egy
idopontot, anyámnak szólok, hogy némi hideg élelmet és fogkefét
csomagoljon össze nekem, elokerül az ominózus install-hátizsák, húgom
szerint úgy festek, mint aki az Antarktiszra indul, én azonban nem
vitatkozom, az öreg gépbuherátorok mindentudó mosolyával az arcomon lépek
ki a zuhogó esobe/40 fokos kánikulába/hóesésbe (nem kívánt törlendo).
Kisvártatva mutatóujjam egy panelház kapucsengojére tapad, a
techno-Beethoven legalább két percig nyomatja a "furelízt" mire egy borízu
hang beleböffen: "Ki a'?". "Csak én." Miután ezzel lefutottuk a kötelezo
udvariassági köröket, beenged - indulhat a nagy kaland. Szociológiai
elemzést ígértem, hát kezdjük a lakókörnyezettel. A lift nem
muködik/leszakadt/részeg punkok versenyt hánynak benne, így nekivágok a
lépcsoháznak. A falakon festék helyett tekintélyes graffitigyujtemény, a
lépcsoházban szúrós ammóniaszag és lecsószag terjeng (Günter
lecsóvalószínuség-elmélete szerint a százvalahány lakóból mindig van
legalább egy, aki éppen lecsót készít. Ha nem, akkor pörköltet). Az ajtók
kukucskálórésein éber nyugdíjasok követik minden mozdulatomat, de mire
igazán beleélném magam ebbe a külvárosi kémtörténetbe, felérek és
becsöngetek.
Személyesen a házigazda (emlékeztek rá? a kedves rokon) nyit ajtót (nem,
nem azért, mert a komornyik szabadságon van...), alsónadrágban, szakadt
trikóban, bal kezében sör, jobb kezében kolbász. Bonyolult muveletekbe
kezd, hogy a kezében lévo dolgokat valahogy átcsoportosítva kezet
nyújtson, de rémülten elhárítom a fenyegetést és benyomulok a csöppnyi
lakásba, majd fuldokolni kezdek a klausztrofóbiától. A ránézésre kb. 20
nm-es lakásban bútorok garmadája van összezsúfolva, a falakon búcsúban
lott naplementés tájképek váltakoznak a hetvenes évekbol ittragadt
faliszottesekkel, hatalmas karórát utánzó falióra ketyeg a nagymamától
örökölt komód fölött és még csak az eloszobában vagyunk.
Rémülten fedezem fel, hogy itt vannak a vidéki rokonok is (egyelore egy
nagynénit és pár unokatestvért fedezek fel, a többiek türelmetlenül
várják, hogy benyomuljanak az amúgy is egy heringkonzervre hasonlító
eloszobába). Egy testcsellel benyomulok a kisszobába és "dolgozom! ne
zavarjanak!" felkiáltással megpróbálom feltartóztatni a tömeget. Persze
hiába, sorsomba beletörodve hagyom, hogy egy órán keresztül elemezgessék a
rokonsági fokokat és ezerszer hallott sztorikat melegítsenek föl.
Valahogyan sikerül végre elvergodni jövetelem tulajdonképpeni céljáig, a
számítógépig. Illetve azokhoz a szétcincált, széthasogatott dobozokhoz és
zacskókhoz, amelyek valaha az alkatrészeket rejtették. A szonyegen
gondosan kirakom faltól falig a "puzzle"-t, hogy valami rendszert vigyek a
dologba. Aztán megjelenik a kedves rokon másfél éves kisfia, aki elso
körben végigtipeg az alaplapon, majd elmélyülten rágcsálni kezdi a
hálókártyát. Ennél rosszabb nem jöhet, kezdek reménykedni, amikor berohan
Blöki, a család kedvenc kutyusa (hiperaktív tacskó) és törésteszteket
végez az alkatrészeken.
Csodával határos módon sikerül eltávolítani mindkét zavaró tényezot, de a
kedves rokon ragaszkodik hozzá, hogy jelen legyen az összeszerelésnél.
Tudjátok, mint a régi viccben: "- Mennyiért festené ki a lakást? -
Százezerért. - És ha a vejem is segít? - Akkor százötvenért...". Mindegy,
nekiállunk az összeszerelésnek, a kényesebb muveleteket (alaplap
becsavarozása, kártyák beillesztése, jumperek beállítása, stb.) én végzem,
a kevesebb szakértelmet igénylo dolgok rá maradnak (böfögés, szellentés és
a gépház telemorzsázása). Valahogyan azért sikerül számítógépre hasonlító
tárgyat összeállítanom, bekapcs, se kép, se hang. Szétkapom az egészet, a
lehetoségekhez képest minden stimmel, nem egy csúcsgép, de azért illene
valami életjelet adnia. Kb. fél óra tanácstalan hümmögés és fejvakarás
után kedves rokon a homlokára csap: "Ja, ebben a konnektorban nincs is
áram!". Kerítünk egy másfél méteres hosszabbítót, másik szobában bedugjuk,
a gép életre kel, a rokonság körénk gyulik, mintha legalábbis a rák
gyógyszerét fedeztük volna fel, rokon vigyorog mint a vadalma, és
bezsebeli a gratulációkat. Némi közjáték után (a nagymama átesik a
hosszabbítón és kirántja a falból a dugót), eljutunk a telepítésig, kedves
rokon közli, hogy kétféle oprendszert képzelt el: Vindovs kilencvenötöt,
mert a munkahelyén is az van, vagy Vindovs 2003 Szervert. Némi gyozködés
után kezdi elfogadni, hogy nem a legjobb választás egyik sem egy 64 MB
memóriával és 10 GB-os vincseszterrel rendelkezo gépre. Mentoötletként
bedobom a köztudatba, hogy most megy a focimeccs a tévében, kedves rokon
kelletlenül ugyan, de magamra hagy. Végre nekiállhatok dolgozni, és talán
még éjfél elott hazaérek, gondolom magamban botorul. Persze hogy nem jön
össze. A win telepítoje 99%-nál dob egy kékhalált, gyorsan lefényképezem a
monitort, hogy késobb majd felvághassak vele a fórumos haverok elott,
ilyen hibaüzenetet még soha az életben nem láttam (szerintem más sem).
Csökkentett mód, konzol (Anyuka ártatlan kérdése: "Nem grafikus felületnek
kellene itt lennie?"), részemrol fogcsikorgás, nagyobbik gyereknek vörös a
feje az elfojtott kárörvendo röhögéstol, nagy nehezen fölküzdöm az
oprendszert, segédprogramokat, offiszt, és kihasználva a család
figyelmetlenségét, megpróbálok gyorsan kislisszolni az ajtón. A gyerek
gyorsabb nálam, már a lépcsoházban állok, amikor fölvisít: "Ánríl
Turhament 4-et akarok!", megadóan visszabattyogsz, cipokanállal rányomod a
gépre a játékot, elmenoben még hallod az S3 Trio elhaló hörgését az
indokolatlan terhelés alatt, gyerek kezében lekvároskenyérrel lelkesen
maszatol szét a billentyuzeten valami sötét színu és meghatározhatatlan
összetételu masszát és nézi a diavetítést a monitoron.
Kedves rokonnak bevillan, hogy "Hoppá! Ez olyan, mint egy tévé! Tévére nem
lehet rákötni?". Határozott "nem" a válaszod. Látod rajtuk, hogy nem
hiszik el, és vérig vannak sértve, hogy nem vagy képes egy ilyen egyszeru
dolgot se megcsinálni nekik, amikor "már a tévéjátékot is rá lehetett
kötni annó a ColorStarra, milyen jó is volt, ugye anyukám?" - érzékenyül
el a nagydarab rokon, megadóan húzol elo egy RCA-kábelt a hátizsákodból,
rokon szuszogva cipeli át a Gagyitron tévét a nappaliból, valahogy
összehegeszted a gépet a tévével, a kép fekete-fehér, alul-felül és
kétoldalt vastag fekete csíkok, a színek nem stimmelnek és fut a kép.
Látszik a családon, hogy addig nem lehet teljes az életük, amíg nem tudnak
a tévén passziánszozni, ezért leszeded a jól muködo VGA-drivert, másikat
raksz föl, majd még egy másikat, két plusz segédprogramot, az egyik a
jelet viszi át a tévére, a másik csak azért kell, hogy megnyújtsa a képet.
A többé-kevésbé stabil Wint percek alatt sikerül szétbarmolni, érdekes
hibaüzenetek jelennek meg rendszeres idoközönként, de valami elmosódott,
szürrealista festményre emlékezteto valamit sikerül prezentálni a tévén.
Csak a tévén, mert most a monitoron nincs kép. A sírás határán állsz,
amikor a családfo megkérdezi: "És akkor mostan ebbe benne van a
zinternet?"
Fentiekre hivatkozva, tisztelt bíróság, kérvényezem a háromszoros
emberölésért rám kiszabott életfogytiglani börtönbüntetés mérséklését.
Ihaj, imádom az ilyen történeteket, persze csak addig, amíg nem velem
történnek meg... Régebben én is elég sok gépet tartottam karban,
upgradeltem, szervízeltem - sok esetben azután, hogy a hivatalos
szervizesek szétbarmolták, amit lehetett. Mára igyekeztem leépíteni
ezeket az "ügyfeleket" - elsosorban azért, amiért Yoisten is írt: pénzt
ugye az ember nem szívesen fogad el rokonoktól, ismerosöktol,
szomszédoktól (esetleg kölcsönös szívességet), ingyen meg egyszeruen nem
éri meg órákat, esetleg napokat szívni egy oskövület hulladékkal. Mert
amíg megy a cucc, addig nincs nagy baj, haver vagy, etetnek-itatnak,
gyerek boldogan játszik a Dyna2-vel meg a Passziánsszal - egészen addig,
amíg el nem húzod a beledet, és akkor nekiáll szisztematikusan törölni a
Windows/System mappából, véletlenszeruen bele-beletöröl a registrybe,
kulcsfontosságú programokat uninstallál, CD-számra hordja haza és tölti le
internetrol a férgeket, vírusokat és trójaiakat, gyakran meghívja az
idióta haverjait, hogy segítsenek ok is a rombolásban - aztán ártatlan
arccal odaáll a kedves szülei elé és imigyen szóla: "X (ez lennél te) nem
jól csinálta meg a gépet, lefagy!" - és már görbül is lefelé a szája, az
informatikából életreszóló felmentéssel rendelkezo szüloegyedek meg
kapkodnak a telefon után, tök mindegy, hogy nappal van vagy éjszaka,
hétvége vagy munkaido és hangjukban a kétségbeesés keveredik a burkolt
fenyegetéssel... És mindig milyen sürgos nekik! mintha legalábbis a paksi
atomeromu vagy a NASA szervere lenne csecsen terroristák célpontja.
Mély sóhajjal kilépsz a zuhogó esobe, hónod alatt a hátizsákoddal, amely
állandóan oda van támasztva az eloszobában a falhoz, benne csavarhúzó,
IDE-kábel, telepítoCD-k, haladók esetében amperméro, póttápegység, esetleg
RAM-modul és elindulsz a végzeted felé. Az apró lakásban tapintani lehet a
feszültséget, apuka feszült arcizmai egy westernhost idézik, anyuka
felváltva tördeli a kezét és a tányérokat, gyerek arcán az elmaszatolt
könnyek keverednek a kaján vigyorral, hogy megint itt van a balek és
egybol olyan játékokat követel, amelyek futtatásához az egész lakótömb
számítási kapacitása sem lenne elég, nemhogy az o lepukkadt, kukázott
alkatrészekbol összetákolt "Pencium egyese".
Beletörodo arckifejezéssel nekiállsz felmérni a károkat, aztán szépen,
eroltetett udvariassággal megkéred a család összes tagját, hogy legyenek
szívesek pár centit hátrébb állni, mert nem kapsz levegot. Apuka
megsértodik és olyasmit motyog, hogy ennek a "szuper gépnek semmi baja nem
volt, amíg VALAKI bele nem piszkált (ez lennél megint te)", gyerek közben
teszkókólával locsolja a billentyuzetet és valamilyen megfejthetetlen
okból fejhangon visít. Anyuka közben hetvenháromszor elmondja, hogy ok
milyen szegények, hogy erre a gépre is évtizedekig spóroltak, de nem
számít, a gyereknek meglegyen az öröme. Közben te nagy nehezen életet
lehelsz a vasba, kilószám söpröd ki a vattaszeru port a gépházból és a
tápból, végre elindul az átkozott masina, persze egybol dob egy kék
halált, apuka sörszagúan közelebbhajol: "no, látom alakul", te magadban
húszig számolsz: "nem ütöm meg, nem ütöm meg..." és megfogadod, hogy
megváltoztatod a mobilszámodat, a nevedet, új személyazonosságot kérsz a
rendorségtol, elköltözöl Kubába, stb. Gyorsan újrahúzod a Wint, modemet
nem találja, képernyo 640x480-ban 60Hz-en vibrál, anyuka szakért a
konyhából: "Pistike édesem, ez nem ilyen szokott lenni, ugye?", a kezed
gyorsabban jár, mint az agyad, közben háromszor keresnek a mobilodon: a
barátnod éppen ráérne, a haverjaid életed legjobb házibulijába hívnak, és
a fonököd sürgosen látni akar. Tudatodból jó jediként kizárod a külvilágot
és félelmetes sebességgel (133 MHz) telepítesz, konfigurálsz,
újraindítasz. Közben azon jár az agyad, hogyan mondd meg nekik, hogy jó
lenne venni a gépbe egy ezerforintos hangkártyát, mert az ötszáz forintos
CMedia csoda bedobta a törülközot, nem is csoda, tíz éve is használtan
vette valaki, szóval összeül a családi kupaktanács, "ekkora kiadást most
nem engedhetünk meg magunknak", mély sóhajjal belekotorsz a hátizsákodba,
és a saját hangkártyádat belerakod a gépbe, tudván hogy soha nem látod
viszont. Gyorsan szedelozködni kezdesz, a kedvenc sorozatodat talán még
eléred, ha sietsz, persze föltartanak, hálálkodnak, "tudjuk, hogy pénzt
úgysem fogadnál el, ezért becsomagoltam neked egy kis pirított szalonnát
tükörtojással, tudom, hogy szereted", és azzal a mondattal válnak el
toled, amely jeges marokba szorítja a szíved: "HA VALAMI GOND LENNE A
GÉPPEL, MAJD HíVUNK!"
------------------------------------------------------------------------
Ezeket a sorokat egy csendes, nyugodt szobában kopogom egy leharcolt
486-os német kiosztású billentyuzetén (klaviatúráján, szúrná közbe, úgyis
mint Ctrl+V, túlmuvelt barátom), a foorvos úr ugyanis megengedte, hogy a
szanatórium régi gépparkját néha a saját céljaimra is használjam, persze
csak abban az esetben, ha néha maszekban megbütykölöm a laptopját, amit a
kisfia játékokkal és vírusokkal szétbarmolt.
Szóval az egész ott kezdodött, hogy fölhívott egy "viszonylag" közeli
rokon (a rokonsági fokokat illetoen az anyám az illetékes, csak azt tudom,
hogy valami bérmakeresztanyaságot is emlegettek), azzal az örömteli
hírrel, hogy kompjútert szeretne venni a gyereknek, de "nem kell semmi
komoly, csak játszani köllene". Itt még nem sejtettem semmit, a naiv és
lelkes kezdok gyanútlanságával akkorát bólintottam a telefonba, hogy majd'
lefejeltem a monitort. Miután találtunk egy értelmes kompromisszumot az
idopontot illetoen ("Nem sürgos ám, holnap reggel hétkor jó neked?")
nekiálltam föltúrni a netet, hogy valami értelmesebb konfigot sikerüljön
összeállítani. Azt még tudni kell, hogy a helyszín egy vidéki kisváros,
ahol egyetlen komolyabb számtechbolt van (és rengeteg garázsbolt).
Riadóztattam a fórumos ismerosöket, ki mit ajánl, mit kerüljek nagy ívben,
mi kompatibilis, mi nem, stb. Kb. éjjel kettore összeállt három konfig (1.
Ultra-Low Cost, 2. Home Machine és 3. Gamer Powa"). Mindezt egy ízléses,
színes excel-táblázatba foglaltam, nettó-bruttó árak, ahogy kell, sot,
csinos kis clipartokat is beszúrtam, hogy egybol rá lehessen ismerni a
HDD-re (zárójelben vincseszter). Azzal a jóleso tudattal zuhantam ágyba,
hogy nagy meglepetés már nem érhet, föl vagyok készülve, mint paliklaci a
dakarra.
Hát a fészkes fenét. Mint a kedves rokon hajnali hétkor közölte velem,
miközben a kilenc órai boltnyitásra várva a bolt elott toporogtunk ("Ha én
így dolgoznák, már rég tönkrementem volna, vazzeg"), neki tegnap a komuves
ismerose mondott egy fasza gépet és azt fogjuk megvenni. Könnyedén
átsiklottam azon a jelentéktelen kérdésen, hogy akkor ugyan már mi a
fenének kellek én, és finoman megérdeklodtem, hogy mégis, milyen szuper
masina is lenne az. Némi kotorászás után elohúzott egy olyan állapotban
lévo cetlit, amit még egy biológus is csak csipesszel fogna meg, és a
kezembe nyomta. Ez állt rajta:
Akorp alaplap VIJA chipsszel - ez fontos! Ha nem az van rajta, akkor
cseréltesd ki arra (vagy Tomátó lapra, ha nincsen Akorp)
Intel Szeleron - minél több giga legyen benne.
Legalább 64 mega memória, de lehet 72 is
S3 trió videókártya - nekem is ilyen van, baró
Eldzsí cédéíró, legalább 60-szoros
6,4 vagy akár 10 gigás vinyó, most már elég olcsó
A monitor tökmindegy milyen, ha a 600x800-ban tudja a 60 hercet, az már
jó.
Képzeletben összegyurtem a gondosan összeválogatott, színes árlistámat és
mély sóhajjal betértünk a város legrosszabb híru garázsboltjába, amelyet
egy öregedo rocker kinézetu maffiózó vezetett - azért, mert itt majdnem
nagyker áron tud vásárolni, negyedáfával. A bolt tulaja persze megérezte a
balekszagot és kaján vigyorral hordta elo a javított és már évek óta a
polcon porosodó cuccait. Valahogy kivonszoltam a rokont és becéloztuk a
megbízható spanomat, akinél már évek óta vásárolok, extra kéréseket is
teljesít, egyszóval törzsvevoje vagyok.
Bár lehet, hogy ezentúl már nem leszek az. Belépéskor a kedves rokon azzal
nyitott, hogy ot ne akarják átverni, mer' o ért hozzá, és minden
vállalkozó csaló, stb. Nagy nehezen sikerült összecsiholni egy
használhatónak tuno konfigot, rengeteg türelemmel ("Ez a joysting?", "1800
megaherces processzort nem veszek, mert zavarhatja a mobiltelómat",
"Ötpontegyes hangfal? Már a 3+2-t se szerettem.", stb.) Mikor az angyali
türelmu boltos emelné a kagylót, hogy akkor megrendeli a konfigot a
nagykerbol, rokon benyögi: "Akkor ez most sulinetes, igaz?". Boltos
haverral összenézünk, kiesik a kagyló a kezébol, egy másodpercre megfordul
az agyamban, hogy fölkapom a kagylót és szétverem a kedves rokon fejét, de
valahogy sikerül lecsillapodnom, új konfigot rakunk össze, csúcsidoben
modemmel böngésszük a sulinetes online árlistát, háromszáz forinttal
túllépjük a 120 rugót, ügyfél közli, hogy egy fillérrel se fizet többet,
Live 5.1 kihúz, CMedia SoundWonder berak, vevo örül, hogy milyen jól
megfejte az államot. Aztán eszébe jut, hogy még nem is alkudozott ("Mer'
én egy ilyen tökös gyerek vagyok, a merci árát is úgy lealkudtam, hogy a
Gazsi csak pislogott") - majd miután közöljük vele, hogy a sulinetes árak
többé-kevésbé kötöttek, bepróbálkozik mással ("ÁFA nélkül? Féláfával?
SZJA-elolegként nem lehetne elszámolni, ha vécépapírt írunk a számlára?"),
végül belenyugszik, hogy nem keres semmit a bolton, csak ingyen megkapja a
120ezres konfigot az államtól és egy grátisz playboyos egéralátétet.
Rokon lelkére köti a boltosnak, hogy nehogy össze merje rakni a gépet,
mert "úgyis kilopna belole valamit", majd o otthon a konyhaasztalon
összeszereli. Ámen. Másfél hónap piheno, amíg az alkatrészek megérkeznek,
közben a kedves vevo tizenhétszer módosítja a konfigot, persze egyesével,
mert a szomszéd parkettázó azt mondta, hogy szerinte az nem jó, amit
eredetileg kinéztünk. Végül azért megérkezik a cucc, rokon kifizeti,
hazaviszi és nekiáll. Illetve nekiállna, ha értene hozzá - így hát
elokapja a mobilját és tárcsázza a számomat.
FOLYT. KÖV. (vagy FOJT. KÖV.?)
----------------------------------------------------------------------------
-
...szóval valahol ott hagytam abba, hogy kedves rokon fölhív, hogy
megérkezett a számítógépe, rakjam már össze, mert izé... szóval o azt
hitte, meg az Ausztriából becsempészett Komondor 64-et is be tudta o
üzemelni annak idején, de ezen annyi kis bizbasz van... rövidre zárom
dolgot, legyünk túl rajta minél elobb, másnapra megbeszélünk egy
idopontot, anyámnak szólok, hogy némi hideg élelmet és fogkefét
csomagoljon össze nekem, elokerül az ominózus install-hátizsák, húgom
szerint úgy festek, mint aki az Antarktiszra indul, én azonban nem
vitatkozom, az öreg gépbuherátorok mindentudó mosolyával az arcomon lépek
ki a zuhogó esobe/40 fokos kánikulába/hóesésbe (nem kívánt törlendo).
Kisvártatva mutatóujjam egy panelház kapucsengojére tapad, a
techno-Beethoven legalább két percig nyomatja a "furelízt" mire egy borízu
hang beleböffen: "Ki a'?". "Csak én." Miután ezzel lefutottuk a kötelezo
udvariassági köröket, beenged - indulhat a nagy kaland. Szociológiai
elemzést ígértem, hát kezdjük a lakókörnyezettel. A lift nem
muködik/leszakadt/részeg punkok versenyt hánynak benne, így nekivágok a
lépcsoháznak. A falakon festék helyett tekintélyes graffitigyujtemény, a
lépcsoházban szúrós ammóniaszag és lecsószag terjeng (Günter
lecsóvalószínuség-elmélete szerint a százvalahány lakóból mindig van
legalább egy, aki éppen lecsót készít. Ha nem, akkor pörköltet). Az ajtók
kukucskálórésein éber nyugdíjasok követik minden mozdulatomat, de mire
igazán beleélném magam ebbe a külvárosi kémtörténetbe, felérek és
becsöngetek.
Személyesen a házigazda (emlékeztek rá? a kedves rokon) nyit ajtót (nem,
nem azért, mert a komornyik szabadságon van...), alsónadrágban, szakadt
trikóban, bal kezében sör, jobb kezében kolbász. Bonyolult muveletekbe
kezd, hogy a kezében lévo dolgokat valahogy átcsoportosítva kezet
nyújtson, de rémülten elhárítom a fenyegetést és benyomulok a csöppnyi
lakásba, majd fuldokolni kezdek a klausztrofóbiától. A ránézésre kb. 20
nm-es lakásban bútorok garmadája van összezsúfolva, a falakon búcsúban
lott naplementés tájképek váltakoznak a hetvenes évekbol ittragadt
faliszottesekkel, hatalmas karórát utánzó falióra ketyeg a nagymamától
örökölt komód fölött és még csak az eloszobában vagyunk.
Rémülten fedezem fel, hogy itt vannak a vidéki rokonok is (egyelore egy
nagynénit és pár unokatestvért fedezek fel, a többiek türelmetlenül
várják, hogy benyomuljanak az amúgy is egy heringkonzervre hasonlító
eloszobába). Egy testcsellel benyomulok a kisszobába és "dolgozom! ne
zavarjanak!" felkiáltással megpróbálom feltartóztatni a tömeget. Persze
hiába, sorsomba beletörodve hagyom, hogy egy órán keresztül elemezgessék a
rokonsági fokokat és ezerszer hallott sztorikat melegítsenek föl.
Valahogyan sikerül végre elvergodni jövetelem tulajdonképpeni céljáig, a
számítógépig. Illetve azokhoz a szétcincált, széthasogatott dobozokhoz és
zacskókhoz, amelyek valaha az alkatrészeket rejtették. A szonyegen
gondosan kirakom faltól falig a "puzzle"-t, hogy valami rendszert vigyek a
dologba. Aztán megjelenik a kedves rokon másfél éves kisfia, aki elso
körben végigtipeg az alaplapon, majd elmélyülten rágcsálni kezdi a
hálókártyát. Ennél rosszabb nem jöhet, kezdek reménykedni, amikor berohan
Blöki, a család kedvenc kutyusa (hiperaktív tacskó) és törésteszteket
végez az alkatrészeken.
Csodával határos módon sikerül eltávolítani mindkét zavaró tényezot, de a
kedves rokon ragaszkodik hozzá, hogy jelen legyen az összeszerelésnél.
Tudjátok, mint a régi viccben: "- Mennyiért festené ki a lakást? -
Százezerért. - És ha a vejem is segít? - Akkor százötvenért...". Mindegy,
nekiállunk az összeszerelésnek, a kényesebb muveleteket (alaplap
becsavarozása, kártyák beillesztése, jumperek beállítása, stb.) én végzem,
a kevesebb szakértelmet igénylo dolgok rá maradnak (böfögés, szellentés és
a gépház telemorzsázása). Valahogyan azért sikerül számítógépre hasonlító
tárgyat összeállítanom, bekapcs, se kép, se hang. Szétkapom az egészet, a
lehetoségekhez képest minden stimmel, nem egy csúcsgép, de azért illene
valami életjelet adnia. Kb. fél óra tanácstalan hümmögés és fejvakarás
után kedves rokon a homlokára csap: "Ja, ebben a konnektorban nincs is
áram!". Kerítünk egy másfél méteres hosszabbítót, másik szobában bedugjuk,
a gép életre kel, a rokonság körénk gyulik, mintha legalábbis a rák
gyógyszerét fedeztük volna fel, rokon vigyorog mint a vadalma, és
bezsebeli a gratulációkat. Némi közjáték után (a nagymama átesik a
hosszabbítón és kirántja a falból a dugót), eljutunk a telepítésig, kedves
rokon közli, hogy kétféle oprendszert képzelt el: Vindovs kilencvenötöt,
mert a munkahelyén is az van, vagy Vindovs 2003 Szervert. Némi gyozködés
után kezdi elfogadni, hogy nem a legjobb választás egyik sem egy 64 MB
memóriával és 10 GB-os vincseszterrel rendelkezo gépre. Mentoötletként
bedobom a köztudatba, hogy most megy a focimeccs a tévében, kedves rokon
kelletlenül ugyan, de magamra hagy. Végre nekiállhatok dolgozni, és talán
még éjfél elott hazaérek, gondolom magamban botorul. Persze hogy nem jön
össze. A win telepítoje 99%-nál dob egy kékhalált, gyorsan lefényképezem a
monitort, hogy késobb majd felvághassak vele a fórumos haverok elott,
ilyen hibaüzenetet még soha az életben nem láttam (szerintem más sem).
Csökkentett mód, konzol (Anyuka ártatlan kérdése: "Nem grafikus felületnek
kellene itt lennie?"), részemrol fogcsikorgás, nagyobbik gyereknek vörös a
feje az elfojtott kárörvendo röhögéstol, nagy nehezen fölküzdöm az
oprendszert, segédprogramokat, offiszt, és kihasználva a család
figyelmetlenségét, megpróbálok gyorsan kislisszolni az ajtón. A gyerek
gyorsabb nálam, már a lépcsoházban állok, amikor fölvisít: "Ánríl
Turhament 4-et akarok!", megadóan visszabattyogsz, cipokanállal rányomod a
gépre a játékot, elmenoben még hallod az S3 Trio elhaló hörgését az
indokolatlan terhelés alatt, gyerek kezében lekvároskenyérrel lelkesen
maszatol szét a billentyuzeten valami sötét színu és meghatározhatatlan
összetételu masszát és nézi a diavetítést a monitoron.
Kedves rokonnak bevillan, hogy "Hoppá! Ez olyan, mint egy tévé! Tévére nem
lehet rákötni?". Határozott "nem" a válaszod. Látod rajtuk, hogy nem
hiszik el, és vérig vannak sértve, hogy nem vagy képes egy ilyen egyszeru
dolgot se megcsinálni nekik, amikor "már a tévéjátékot is rá lehetett
kötni annó a ColorStarra, milyen jó is volt, ugye anyukám?" - érzékenyül
el a nagydarab rokon, megadóan húzol elo egy RCA-kábelt a hátizsákodból,
rokon szuszogva cipeli át a Gagyitron tévét a nappaliból, valahogy
összehegeszted a gépet a tévével, a kép fekete-fehér, alul-felül és
kétoldalt vastag fekete csíkok, a színek nem stimmelnek és fut a kép.
Látszik a családon, hogy addig nem lehet teljes az életük, amíg nem tudnak
a tévén passziánszozni, ezért leszeded a jól muködo VGA-drivert, másikat
raksz föl, majd még egy másikat, két plusz segédprogramot, az egyik a
jelet viszi át a tévére, a másik csak azért kell, hogy megnyújtsa a képet.
A többé-kevésbé stabil Wint percek alatt sikerül szétbarmolni, érdekes
hibaüzenetek jelennek meg rendszeres idoközönként, de valami elmosódott,
szürrealista festményre emlékezteto valamit sikerül prezentálni a tévén.
Csak a tévén, mert most a monitoron nincs kép. A sírás határán állsz,
amikor a családfo megkérdezi: "És akkor mostan ebbe benne van a
zinternet?"
Fentiekre hivatkozva, tisztelt bíróság, kérvényezem a háromszoros
emberölésért rám kiszabott életfogytiglani börtönbüntetés mérséklését.
\':..:\'
#60535
Hogyis?
a Winows lefagyott fagyás közben...
#60534
Hát azok biza fogyóban vannak. Sõt ha minden igaz az az egy üres marad.
a Winows lefagyott fagyás közben...
#60533
valaki tudna adni magyar szerver ip-ket? a topic-ban lévõ link alatt csak egy SOFszerver van, ami üres.
#60532
át, szenk jú, szenk jú😉
#60531
csatlakozok boldog szuletesnapot!
http://tatbaratiklub.uw.hu
#60530
jaja BSZ
Az a baszott féreg... Kh@oSz
#60529
BSZ klarissza :]
#60528
devo le fog veled szamolni a posse
bang bang
bang bang
Az a baszott féreg... Kh@oSz
#60527
hát ez csak lol!
\':..:\'
#60526
szerintem nem fogja viccesnek találni
*The Movement* TDU2 nick: PenGe666666
#60525
Remélem viccnek fogja majd fel, ahogyan Ti is 😊))
Server disconnected:You were kicked from the server. Reason: takarodj te barom...
#60524
hát ha ezt Kaszi meglátja lehet jobb lessz ha elköltözöl😄DD
*The Movement* TDU2 nick: PenGe666666
#60523
#60522
Átment a cím koma?
a Winows lefagyott fagyás közben...
#60521
ROTFL
No tears, please. It\'s a waste of good suffering.
#60520
Nekem igen, ilyen kocsim van, csak kékben. 😛
Te, én pofán lőttem Marvint, bazmeg !!! *************************************** 1-800-PER-FECT
#60519
nem ismerõs.....nekem ennél sokkal jobb gépem van 😛
\"Nem a zsömle kicsi,a pofátok nagy.\" Teng Hsziao-Ping
#60518
ismerõs a kép?
a Winows lefagyott fagyás közben...
#60516
😄DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
Jéézz Lesz én Hirosíma és nagaszaki ha meglátja 😊))))))))))))
Jéézz Lesz én Hirosíma és nagaszaki ha meglátja 😊))))))))))))
a Winows lefagyott fagyás közben...
#60515
Azt tudod, hogy ki van a képen?😄
#60514
kocsog school meg tanarok grrrrrrr meg erettségi
school meg tanarok grrrrrrr meg erettségiAz a baszott féreg... Kh@oSz
#60513
looooooooooooool
😄DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
😄DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
Az a baszott féreg... Kh@oSz
#60512
tanévkezdés lol, MUAHAHAHAHAHAHAAAAAAAAAAAAAAAAA
Ki a kicsit nem becsüli, az én vagyok...
#60511
Yo8 emberek és jó tanévkezdést a sorstársaknak! 
#60510
Nah legfrisebb infók Az Oktatási Minisztérium összefoglalójából:
A 2004/2005-ös tanév rendje
A szorgalmi idõ elsõ tanítási napja: 2004. szeptember 1. (szerda)
Utolsó tanítási napja: 2005. június 15. (szerda)
Õszi szünet idõpontja: 2004. november 2-5. A szünet elõtti utolsó tanítási nap 2004. október 29. (péntek), a szünet utáni elsõ tanítási nap 2004. november 8. (hétfõ)
Téli szünet idõpontja: 2004. december 20-31. A szünet elõtti utolsó tanítási nap 2004. december 18. (szombat), a szünet utáni elsõ tanítási nap 2005. január 3. (hétfõ)
Tavaszi szünet idõpontja: 2005. március 24-29. A szünet elõtti utolsó tanítási nap 2005. március 23. (szerda), a szünet utáni elsõ tanítási nap 2005. március 30. (szerda)
A 2004/2005-ös tanév rendje
A szorgalmi idõ elsõ tanítási napja: 2004. szeptember 1. (szerda)
Utolsó tanítási napja: 2005. június 15. (szerda)
Õszi szünet idõpontja: 2004. november 2-5. A szünet elõtti utolsó tanítási nap 2004. október 29. (péntek), a szünet utáni elsõ tanítási nap 2004. november 8. (hétfõ)
Téli szünet idõpontja: 2004. december 20-31. A szünet elõtti utolsó tanítási nap 2004. december 18. (szombat), a szünet utáni elsõ tanítási nap 2005. január 3. (hétfõ)
Tavaszi szünet idõpontja: 2005. március 24-29. A szünet elõtti utolsó tanítási nap 2005. március 23. (szerda), a szünet utáni elsõ tanítási nap 2005. március 30. (szerda)
#60509
Most halottam, hogy megszûnnek az RS szerverek. Aki esetleg jót akar ctf-ni, azoknak indult ez a német szerver: 81.169.169.97:20300
#60508
😄DD
Te, én pofán lőttem Marvint, bazmeg !!! *************************************** 1-800-PER-FECT
#60507
muhahahaha 😄D ezkurva jó lett
CelionHUN SE (.)(.)R.I.P ThisisSparta Lvl72.DA.
#60506
Bocs Clint nem bírtam kihagyni... 😊))))))))))
Server disconnected:You were kicked from the server. Reason: takarodj te barom...
#60505
Lol 😊
Server disconnected:You were kicked from the server. Reason: takarodj te barom...
#60504
hát ez gagyi én a másikat fogom megvenni muhahaha 😄D
*The Movement* TDU2 nick: PenGe666666
#60503
No comment.
Server disconnected:You were kicked from the server. Reason: takarodj te barom...
#60502
hejre egy legény!
\':..:\'
#60501
Te, én pofán lőttem Marvint, bazmeg !!! *************************************** 1-800-PER-FECT
#60500
NYIHAHAHAAHAHAHHAAHAHAHAHAAHAHAHAHAHAHAHNYYIIIIHAHAHA
#60499
hahahahahaha bolooond hááá ez kéééssz xDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
#60498
Köszike majd megnézem ha hazamegyek!!!!
Az okos ember másol, a zseni pedig lop. Obelyx, Nadar, Andromedax, Nitim
![[HUN]PAStheLoD](https://media.sg.hu/forum/avatars/10334754621140968716.jpg)
#60497
kúl!
hátö .. az előző aláírásom sokkal jobb volt :]
#60496
3,5 euro?
2 kérek
2 kérek
\"Nem a zsömle kicsi,a pofátok nagy.\" Teng Hsziao-Ping
#60495
Loál 😊
Kaszi a címplaplány? 😄
Kaszi a címplaplány? 😄
01110000 01110010 00110000
#60494
LOL 😄
1024×768 bocsi észre se vettem xDDDDDDDD
De remélem nincs 56K modemes már köztetek 😄
1024×768 bocsi észre se vettem xDDDDDDDD
De remélem nincs 56K modemes már köztetek 😄
a Winows lefagyott fagyás közben...
#60493
Tá-tá-táncolj bu-bu-bu-bu .... affene elfelejtettem.
JÓ NEKED!
JÓ NEKED!
a Winows lefagyott fagyás közben...
#60492
Nem tudom hányan maradtunk olyan korúak: holnap iskola! 
Ilyenkor egy Slayer szám jut a zeszembe : Raining Blood, azaz Sky is turning red, aztán jönnek a bajok 😊). Magyarul ha jön az iskola, akkor már elõzõ nap peched van mindenbe, másnap meg már rossz idõ is jön.
Ilyenkor egy Slayer szám jut a zeszembe : Raining Blood, azaz Sky is turning red, aztán jönnek a bajok 😊). Magyarul ha jön az iskola, akkor már elõzõ nap peched van mindenbe, másnap meg már rossz idõ is jön.
#60491
már kapható?
#60490
Online Szótár a szmájlikhoz
a Winows lefagyott fagyás közben...