Szerdára virradóan három űrhajóssal a fedélzetén biztonságban visszatért a kínai Sencsou 10 űrkapszula, mellyel a nemzet leghosszabb emberi űrrepülését teljesítették.
A kapszula magyar idő szerint hajnali 2 óra 8 perckor ért földet, pontot téve egy 15 napos küldetés végére, melynek célja a Tiangong 1 űrlabor volt. Az űrjármű Kína belső-mongóliai területén landolt.
A küldetés során a legénység, Nie Haj-seng parancsnok, aki 2005-ben a Sencsou 6 fedélzetén már járt az űrben, a második kínai női űrhajós, Vang Jan-ping, és Csang Hsziao-kuang számos kísérletet végeztek el, súlytalansági tudományos tanórát tartottak 330 iskolásnak, illetve társalogtak Hszi Csin-ping államelnökkel is, aki a hétfői telefonos beszélgetésben méltatta a legénységet, hangsúlyozva, hogy küldetésük egy átfogó terv része Kína űrhatalommá válásáért. "Az űrálom része Kína erősebbé válási álmának. Az űrprogramok fejlődésével a kínaiak nagyobb lépéseket tehetnek az űr felderítésére" - mondta beszédében Hszi.
A Sencsou 10 június 11-én hagyta el a Földet, majd kétnapnyi utazás után automatikusan csatlakozott a kínai űrlaboratóriumhoz. Június 22-én egy rövid szétválásra került sor, amit egy újabb, kézi dokkolás követett Nie manőverezésével, majd június 24-én, hétfő reggel a Sencsou 10 végleg levált, körbe repülve a labor modult egy találkozási teszt keretében. Ezek az űrrepülési manőverek kulcsfontosságúak egy űrállomás megépítéséhez, ami Kína reményei szerint 2020-ra készülhet el.
A Sencsou 10 küldetés volt Kína ötödik emberi űrrepülése, az első kínai űrhajós, Jang Li-vej 2003 októberében 21 órát töltött a világűrben, majd két év múlva két fő töltött öt napot földkörüli pályán, 2008-ban pedig három taikonauta keringett három napon át. 2012 júniusában következett a Sencsou 9 repülése, fedélzetén az első női űrhajóssal, Liu Janggal, aki az elsők között léphetett a Tiangong 1 fedélzetére. A 13 napos küldetés hasonlóan zajlott, mint a mostani 15 napos.
Az űrlabort 2011 szeptemberében állították pályára, elsőként a Sencsou 8 űrkapszula kapcsolódott hozzá két hónappal később. Még az idén útnak indulhat egy nagyobb modul, a Tiangong 2 is.
" Ott most szenvednek az emberek, úgy,
ahogyan mi szenvedünk itt a
szocializmusban, azért, hogy ott
nyugaton jól élhessenek."
Nem, kinában az 50es-80as évek között szenvedtek úgy, mint ma észak koreában / a sztálini szovjetunióban. Most kína ugyanazt az utat szeretné bejárni gazdaságilag, amit japán-dél korea és a kis tigrisek, eddig jó úton haladnak szerintem, ha törõdnek majd a környezet védelemmel, és meggyalogul a kínai rendszer is, akkor egy nagyon jó élhetõ ország lehet kína rövid idõn belül.
A kulturális különbség amit említettél a nyugati országok között: úgy látom nincs, vagy ha volt is egyre sikeresebben zúzza be az angolszász kultúrkör európát ... európai filmipar pl ma már szinte nincs is, zenében az angolszász majmolással sokan oda jutottak, hogy még az angol nyelvet is átvették, manapság az alternatíva erre vagy a retró, vagy Ázsia, kár, hogy akármilyen ázsiai dolog indulna be magyarországon legyen szó japán animékrõl, vagy koreai doramákról vagy egy rádió által indított ázsiai zenei blokkról, mindegyik rövid idõn belül megszûnik, egyik se tud kitörni abból a státuszból hogy szubkultúra eddig, remélem kína erõsödésével ilyen téren is lesz valami változás, mert már nagyon nem tudom mikor lesz vége ennek az angolszász mániának, aztán nem hogy vége lenne, hanem mintha egyre inkább (;_;)
Tudnék még néhány kötetet írni, de most abbahagyom. Nem írtam az európai fehér ember módszeres kiirtásáról, a KIERÕSZAKOLT bevándorlásról, a multikultiról, az autósok szarbatiprásáról, általában is: a SZABADSÁGSZERETÕ ÉS JÖVÕORIENTÁLT fehér középosztály lassú megsemmisítésérõl, a cigánybûnözésrõl, a halálbüntetéssel kapcsolatos vitákról (Kínában pl. tisztességesen elbántak volna a gyilkos söpredék Rajmundkával, nem a tákolmánybíróság mocskát kéne hallgatnunk)
Nem írtam a DEMOGRÁFIAI TRAGÉDIÁRÓL, ami hosszú távon a legfontosabb mindenek között.
És még rengeteg mindenrõl nem írtam, asszem ennyi elég.
Szóval a lényeg: Kínát azért szeretjük, mert a többpólusú világ visszatértének a reményét adja meg nekünk, a "rendszerváltás"-ban NAGYON csalódott, jobbat váró, megtaposott embereknek. Ennyi.
Ja, közben megfeledkeztem az egypólusú vs. többpólusú világrend kérdésérõl.
Szóval a BFV elõtt a nyugat FÉLT a Szovjetúniótól. Volt nyugatnémet ismerõsünk, õ mondta el (másokhoz hasonlóan), hogy mennyire félnek a szojet tankok áradatától. Fénykorában a Szovjetúnió 160millió tonna acélt gyártott évente (feltéve hogy igaz ez az adat, azt õk adták meg), ezzel így magasan világelsõ volt. Márpedig az a rengeteg acél nem jelent meg a lakosság (családok) kezén lévõ sokmillió autó formájában, mint az USA-ban. Az a rengeteg acél egyszerûen eltûnt a szemünk elõl.
Én akkor arra tippeltem, hogy ezek a teljes iparukat duplikálták, és hatalmas földalatti raktárakban, mélyen a föld alatt ott vannak ládában és gépzsírban eltárolva a rengeteg esztergagép, fúró, emelõdaru, kohók, ventillátorok, levegõszûrõk, víztisztítók, fegyverek, stb.. lehetne órákig sorolni. Arra tippeltem, hogy ezek arra készülnek, hogy az atomháború pusztítási után csak elõveszik ezeket a raktárakból, és pillanatok alatt felépítik az iparukat és hadseregüket újra ("némi" emberveszteség persze beszámítandó).
Szóval a nyugat akkor rettegett a szovjetektõl. Az ottani kormányoknak (akkor még voltak eltérõ véleményû országok, nem volt ez az egyre durvább egységesítés mint mostanság) szóval az ottani kormányoknak nem volt szükségük sokmillió megtaposott, reményeiben csalódott, elkeseredett és gyûlölettõl tele tisztességes dolgozó eberre, azaz potenciális szovjetbarát kémre és szabotõrre, EZÉRT AKKOR A KORMÁNYOK MÉG RÁ VOLTAK SZORULVA A NÉPÜK JÓINDULATÁRA nem úgy, mint most.
Most már bármit megtehetnek a néppel, ez a végtelenül mocskos aljas rendszer belülrõl sajnos nem dönthetõ meg, gondoskodnak errõl az internetes és mobiltelefonos megfigyelések, a kamerák milliói, az ujjlenyomat-nyilvántartás, A PÉNZMOZGÁS EGYRE FOKOZÓDÓ ELLENÕRZÉSE A BANKKÁRTYÁS FIZETÉS ÁLTAL, és amirõl kevesebbet beszélnek: az internaionális hatalom (pl. EU) megjelenése lehetetlenn tette a megtaposott népek összefogását részben nyelvi nehézségek, részben eltérõ kultúra és eltérõ jellegû problémák, részben a nagy földrajzi távolságok és a közlekedés és a kommunikáció fokozatos nehezítése miatt. Mindezek a problémák az internacionalista "elit"-et (broáfff...méghogy elit) NEM sújtják.
Ez a szennyrendszer belülrõl nem megdönthetõ már ma sem, és ez a jövõben fokozódni fog.
EZÉRT VAN SZÜKSÉG A TÖBBPÓLUSÚ VILÁGRENDRE.
Kínát nem azért szeretjük, mert olyan kedvesek, hanem azért, mert ennek a többpólusú világnak a reményét adja meg.
Ott most szenvednek az emberek, úgy, ahogyan mi szenvedünk itt a szocializmusban, azért, hogy ott nyugaton jól élhessenek.
Következõ témakör az egypólusú vs. kétpólusú világ témaköre.
Emlékezzünk vissza a Birodalmi-Függõség-Váltás (a továbbiakban BFV, 1990 körül) ELÕTTI idõkre. Amikor itt szocializmus volt, ott kint pedig szabadság és jólét. (mivel elmúltam 60, sajnos igen jól ismerem azt a rendszert is.)
A BFV elõtt csodáltuk és kívántuk azt a rendszert (így utólag "szociális piacgazdaság" néven emlegetik a közgazdászok). Láttuk a jó cuccaikat, a gyors és nagy autóikat (és majdnem minden családnak volt), a magas fizetésüket, a szinte sohasem elromló és magas képességû mûszaki cuccaikat.
Azt hittük, hogy majd lesz itten egy IGAZI RENDSZERVÁLTÁS, és akkor majd nálunk is az lesz.
Legtöbben tudjuk, hogy mit kaptunk a reményeink helyett. AZ IGAZI RENDSZERVÁLTÁS NEMCSAK NÁLUNK TÖRTÉNT, HANEM OTT ÕNÁLUK IS: az emberarcú kapitalizmust, a szabadságot, a jövõbe vetett hitet, a középosztály prosperálását feéváltotta az utóbbi 300 év legaljasabb, leghazugabb, legocsmányabb, leggyûlöletesebb dögmocska: a "neoliberális" fos.
Azóta évrõl évre, évtizedrõl évtizedre FOLYAMATOSAN romlik és rohad minden.
FÜGGETLENÜL:
-- ORSZÁGHATÁROKTÓL (egymástól nagy távolságban lévõ, sõt eltérõ kontinensen lévõ országokban ugyanazok az "értékek" (idézõjelben!!!), preferenciák, törvények, jelenségek tapasztalhatók)
-- KORMÁNYZÁSI CIKLUSOKTÓL (akár "jobboldali" akár "baloldali"(idézõjelekbe!) kormány, akár váltják egymást 4 évente, akár nem, a jelenségek és tendenciák 20-25 éve állandó irányúak),
-- TÁRSADALOM EGYEDI TULAJDONSÁGAITÓL (Egymástól teljesen eltérõ jellegû, eltérõ mentalitású emberekbõl álló, eltérõ fejlettésgû, eltérõ történelmi múltú, eltérõ egyedi problémákkal küzdõ országokban ugyanazok a furcsa tendenciák érvényesülnek)
-- AZ EMBEREK, A KÖZÉPOSZTÁLY VÉLEMÉNYÉTÕL (miközben a demokráciáról pofáznak, hazudoznak, mindenféle "európai értékek" meg "humánus értékek" meg "alkotmány" hasonló hazudozásokba burkolják az emberek véleményével DURVÁN szembemenõ mocskos törvénykezésüket, a polkorrekt közbeszédnek nevezett bõdületesen undorító és gyûlöletes hazudozást)
KONKLÚZIÓ: lehet, hogy MOST ÉPP Kínában szarabb élni, mint nálunk, de ha így haladunk, akkor már nem sokáig lesz így.
Szó esett itt a rabszolgaságról. (A hozzászólások között természetesen, NEM a cikkben) Anélkül, hogy megkiséreltük volna meghatározni, hogy pontosan mi az a rabszolgaság.
Bármilyen társadalmi jelenség és kategória NEM független attól a társadalmi-gazdasági közegtõl és történelmi kortól, amelyben létezik.
A 10ezer évvel ezelõtti rabszolga sorsa nem hasonlítható a Római Birodalom rabszolgáinak sorsához, sõt még az sem volt egyforma helytõl és kortól függõen.
Ha a rabszolgaság intézményét ma vezetnék be, az is más lenne, mint régen. Bár ez erõsem országfüggõ, és ne gondolja senki, hogy ma nem létezik.
Létezett a rabszolgaság Magyarországon is, nem is olyan régen (internálások az 50-es években) és a Szovjetúnióban is, hosszú idõn át, CSAK NEM ÚGY HÍVTÁK A HAZUGOK, de ettõl még az volt!
További kérdés lehet, hogy a NEM rabszolgának nevezett, bírói itélet nélkül fogvatartottak sorsa egy szabadnak HAZUDOTT országban vajon jobb-e, mint egy római kori rabszolgáé? Nem csak Guantanamón va ám fogolytábor! Szerte a világban, és nagyon sok ember sínylõdik ott.
Nem is említve a világ legagfyobb fogolytáborát, ami NEM kínában van ám! Hanem egy eu-nak folyamatosan dirigáló kicsi, de annál agresszívebb országban...
(a bírálhatatlanok és a szuper-elõjogokkal rendelkezõk országában, tudjuk)
Úgyhogy el a kezekkel Kínától! Nem mintha ott olyan jó lenne élni (kurrrvára nem az) de Kína messze van, a minket sújtó problémák pedig közel.
Eredetileg nem akartam fórumromboló lenni, de most már szépen széttrancsíroztátok, hát jövök én is döghúst marcangolni <#finom>
Mivel itt mindenkit jobban érdekel a rabszolgaság kérdésköre, mint a kínaiak ûrhajója (valljuk be, ahhoz pillanatnyilag nem tudunk mit hozzátenni), így hát kissé vizsgáljuk meg ezt a modern kori rabszolgaságot vagy micsodát, meg az emberi jogoknak hazudott eu-maszlagot, meg a "rendszerváltásban" (pontosabban a BIRODALMI FÜGGÕSÉG VÁLTÁSBAN) történt szavakkal szinte leírhatatlan csalódottágot.
És még sok mást is. Errõl a témáról köteteket lehetne írni, az elmúlt 22 év az iszonyatos hazudozás, aljasság és mocsok története. Ám ha ennyit írnék, akkor ti itt kénytelenek lennétek abbahagyni a szorgalmas munkát a bécsi cukrászdátokban (iiiiiigeeeeen !)
Ezért a teljesség igénye és lehetõsége nélkül, pár önkényesen kiragadott gondolatot leírnék, nehogy itt azt higgyék egyesek, hogy itt nálunk a tejjel-mézzel folyó Kánaán található, ahol csupa szabad és boldog ember lengeti az eu-zászlókat, mint a kis koreaiak a Kim-Dzsungel képeket...
Hát vágjunk bele.
Régebben, ha egy politikust ki akartak csinálni, akkor felkértek egy "szakembert", aki megmérgezte, vagy leszúrta az utcán, vagy késõbb már "kulturáltabban" balesetnek álcázták, és elvágta a kocsija fékcsövét.
Ma viszont felkérnek egy újságírót és ír egy cikket...
Ezen a részen röhgöhöm kell. A bukott politkusok nagy része simán megbukott és nem elhalálozott. Elég ránézne az exminiszterek listájára. Igazság szerint a polikusok nagy része kiemelkedõen sokáig élt...
Egy nímand újságíró légbõlkapott baromságai senkite nem buktatnak meg. Clinton azt is túlélte, hogy eskü alatt hazudott. A hazai poltikusokról meg gyak. bármi kiderülhet, alig páran buktak meg...
Téged felszabadítottak és most azt szajkózod, hogy a lehetõ világok legjobbikában élünk.
Hát baszod, ekkora hülyeségre meg sem próbálok reagálni. Megint sikerült elérned mélypontot. Gratulálhatsz magadnak...
A Sencsou 10 küldetés volt Kína ötödik emberi űrrepülése, az első kínai űrhajós, Jang Li-vej 2003 októberében 21 órát töltött a világűrben, majd két év múlva két fő töltött öt napot földkörüli pályán, 2008-ban pedig három taikonauta keringett három napon át. 2012 júniusában következett a Sencsou 9 repülése, fedélzetén az első női űrhajóssal, Liu Janggal, aki az elsők között léphetett a Tiangong 1 fedélzetére. A 13 napos küldetés hasonlóan zajlott, mint a mostani 15 napos.