SG.hu·

Rögös utat járt be a copernicium

Egy új név jelent meg a periódusos táblán, a copernicium, a 112-es rendszámú elem, ami nem kevesebb, mint 14 éves múltra tekint vissza.

Hivatalos nevét felfedezőitől, a darmstadti Nehézion-kutató Központ (GSI) Sigurd Hofmann vezette csapatától kapta. Az atommagjában 112 protont tartalmazó elem a legnehezebb a természetben előforduló elemek között. A cím eddigi birtokosa, az urán, 20 protonnal kevesebbet tartalmaz. "A cél a periódusos rendszer végének a megtalálása" - tette hozzá Hofmann.

A 112-es elem története 1996-ban kezdődött, amikor Hofmann és csapata beszámolt kísérletükről, amelyben egy cinkatomokból álló sugarat lőttek ki egy ólomdarabra. A reakció hatására létrejött atom magja több fokozatban bomlott el, minden egyes szakaszban egy két neutronból és két protonból összetevődő alfa-részecskét bocsátva ki. A hatodik bomlásból származó alfa-részecske energiája és élettartama megegyezett a 102-es rendszámot viselő nobélium alfa-részecskéjével. Mivel az előző öt szakasz összesen 10 protont távolított el, Hofmann csapat megállapította, hogy az eredeti atom magja 112 protont tartalmazott.

Volt azonban néhány megválaszolatlan kérdés, például úgy tűnt, valami nincs rendben az ötödik szakaszban kibocsátott alfa-részecske energiájával. Az ötödik kibocsátandó alfa-részecskének a rutherfordiumból (104-es rendszám) kellett volna jönnie, mégis a német csapat által megfigyelt energia magasabb volt, mint a korábbi rutherfordiummal kezdett kísérleteknél észlelt. Emellett a csapat felfedezett egy olyan alfa-részecske-kibocsátási szekvenciát is, ami leállt, még mielőtt elérte volna a nobéliumot. A két bomlási lánc közötti ellentmondások arra sarkalták az egységes nemzetközi kémiai nómenklatúra kialakításáért felelős Tiszta és Alkalmazott Kémia Nemzetközi Unióját (IUPAC), hogy elutasítsák Hofmann első kérelmét az elem elismerésére.



A korábban ununbium néven szereplő 112-es rendszámú elem február közepén megkapta a GSI által már tavaly júliusban javasolt copernicium nevet

A következő évben a dolgok egyértelműbbé váltak. Hofmann csapata bejelentette, hogy megvizsgálták nyers adataikat és nem találtak bizonyítékot a rövidebb bomlási láncra. Konklúziójuk szerint azt egy együttműködő partnerük, Viktor Ninov "hamisan kreálta", így ezt a részt visszavonták az 1996-os jelentésből. "Nagyon mérgesek voltunk" - mondta Hofmann. "A mai napig nem tudjuk miért tette". Ninovot még abban az évben kirúgták a kaliforniai Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratóriumból, miután kiderült, hogy ott is több eredményt manipulált egy szintetikus elemmel, a 118-assal kapcsolatban.

Hofmann csapata újrafuttatta a kísérletet és újabb bizonyítékokat terjesztett be a 112-es elemmel kapcsolatban, ennek ellenére az IUPAC 2003-ban ismét elutasította a kérelmét azzal az indokkal, hogy a bomlási lánc különbözött az elsőtől és nem ismételhető meg. A perdöntő bizonyíték 2004-ben érkezett, amikor a japán RIKEN szupernehéz-elem laboratóriumában Koshuke Morita elkészítette a 112-es elem két atomját. Egy ezt követő felfedezéssel kombinálva, mely szerint a rutherfordium két alfa bomlási útvonalat is felvehet, az IUPAC végül elismerte az új elem létezését, vegyjele a Cn lett.

Kapcsolódó cikkek és linkek

Hozzászólások

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

© physis2010. 03. 04.. 23:45||#42
Megpróbáltam kitalálni, milyen lenne egy ilyen ,,neutronium'' anyag, sajnos nem ismerem az anyag törvényeit. Eddig annyira jutottam eddig, hogy, legalábbis ennek az 1-es izotopja, a mononeutron:

1)
erõsen radioaktív lenne: a szabad neutron felezési ideje kb. negyedóra, protonná és elektronná meg még valamivé bomlik.

2)
Mivel nincs elektronhéja, sõt az ,,atommagjában'' sincs semmiféle töltéshordozó, ezért az ,,atomjai'' nem pattannának le egymástól rugalmas golyókként, sõt nemcsak hogy nemcsak hogy egymásról sem, hanem a közönséges atomokról, molekulákról sem! Szerintem nem lehetne semmiféle edényben benne tartani, mert egész egyszerûen elszivárognék a falakon keresztül. Sõt, nemcsak hogy akadálytalanul beszivárognék az atomok közé, hanem idõrõl idõre el is találná az edény atomjainak magjait, hiszen semmiféle elektomos taszítóerõ nem lökné el az elektronhájaktól, de még a protonoktõl sem! Az elektonhéjak esetleges más jellegû akadályozó hatását nem tudom felbecsülni. Szerintem az összes atommagot viszonlag akadálytalanul megközelíthetné (bizonyos statisztikai valószínûséggel), és akár át is alakíthatná õket (talán valami nehezebb izotóppá alakítaná azokat, vagy valami radioaktív bomlásra kényszerítené, nem tudom).

Szóval szerintem a neutronium, legalábbis annak 1-es izotópja (mononeutron), no az hétköznapi szemmel nézve valami ronda erõsen radioaktív (negyedórás felezési idejû) anyag lenne, ami ráadásul a környezõ anyagot is radioaktívvá tenné vagy részben átalakítaná, és semmiben sem lehetne benne tartani, mert viszonylag szabadon diffundálna bármiféle anyagban.

No eddig erre jutottam, de persze nem tudom, tényleg így lenne-e.

A város méretû neutroncsillagokról nem tudok semmit. Állítólag valami szilárd héjat feszítenek ki magukra, ami a gravitáció miatt hihetetlen sima, és idõnként döccen-roppan egyet, ahogy a forgás lassulása miatt változik a pörgõ rendszer egyensúlya. És hogy nem teljesen egységes a belsejük és a külsejük. Mindenesetre itt már sok olyan törvény van, amirõl még csak nem is hallottam.

© Doktor Kotász2010. 03. 03.. 16:47||#41
"A feketelyukban is megmarad minden, csak nem látod mert nem sugároz ki semmit. Amint kritikus mennyiségû anyagot szív magába megszûnik ez a tulajdonsága és kiadja amit addig bevett. :) "

Ebben a hozzászólásodban nincs egy szó sem, ami igaz lenne.

A fekete lyukban közel sem biztos, hogy megmarad az anyag. Maximum csak a kvantumtulajdonságai. Az eseményhorizonton belül az sem lepne meg, ha egyetlen részecskévé állna össze minden a lyukba hulló anyag. Nem egy több részecskébõl álló részecskévé, hanem egy szuperelemi részecskévé, ami nem osztható, nem tartalmaz más részecskét. Tehát az összes kvantumtulajdonságot szummázó magasabb osztályú elemi részecskévé.

A fekete lyuk semmiféle kritikus mennyiségû anyag elnyelése után nem fog kidobni magából semmit.
Viszont az eseményhorizont közvetlen közelében a teret alkotó virtuális részecskepárokból alacsony valószínûséggel felszakadhatnak úgy, hogy az antianyagot elnyeli a lyuk, a valódi anyag pedig megszökik a lyuktól.
De ez nem a feketelyukból jön, hanem a fekete lyuk eseményhorizontja melleti tér bomlásából.
© Doktor Kotász2010. 03. 03.. 16:35||#40
Ha valami rögtön lebomlik, azt hogy a francba lehet a természetben elõforduló elemnek nevezni?
© akosf2010. 03. 03.. 15:21||#39
A feketelyukban is megmarad minden, csak nem látod mert nem sugároz ki semmit. Amint kritikus mennyiségû anyagot szív magába megszûnik ez a tulajdonsága és kiadja amit addig bevett. :)
© duke2010. 03. 03.. 12:36||#38
jo lenne megfejteni honan jon a gravitacio.Hihetetlen,hogy az mindent tul el.Egy feketelyukban minden megszunik,atalakul,kifacsarodik,de a tomegvonzas meg ott is megmarad.
© Sanyix2010. 03. 03.. 02:00||#37
ha lenne erõs kölcsönhatás full neutronos atommagok között, akkor nem csak neutroncsillagokban fordulna elõ a netronium, hanem nagyon gyakori anyag lenne :)
© Epikurosz2010. 03. 02.. 19:27||#36
Én ilyent nem akarok.
© csibra2010. 03. 02.. 19:12||#35
Éppen ezért nem az erõs kölcsönhatás tartja össze a neutroncsillagot hanem a gravitáció...
© amitakartok2010. 03. 02.. 18:24||#34
Nem gravitáció tartja össze hanem erõs nukleáris kölcsönhatás ami a gravitációnál több százszor erõsebb de csak atomi távolságokon hat.
© Sanyix2010. 03. 02.. 17:38||#33
és igen a neutroncsillag az 1 darab bazinagy atom, van is valami neve hogy óriás atom vagy mi, rá kell keresni :)