SG.hu·
Virtuális paleontológia
Amerikai kutatók először használtak a világon számítógépes tomográfot (CT) egy 220 millió éves megkövesedett hüllő felfedezésére.
A Virginia Természettudományi Múzeum paleontológusai az új módszernek köszönhetően megőrizhették a páratlan értékű leletet és nem kellett hozzányúlniuk és szétdarabolniuk. A szakemberek elsősorban a hüllő testfelépítésére voltak kíváncsiak és ennek felfedezésében volt a segítségükre egy különleges, nagy felbontású számítógépes tomográf. A módszer annyira hatékony és sikeres volt, hogy a jövőben más leletek tanulmányozására is használni fogják.
Nick Fraser, a múzeum gerincesőslénytani kurátora akkor döntött az újfajta tanulmányozási mód mellett, amikor kiderült, hogy hagyományos megoldásokkal nem lesz képes a Virginia és Észak-Karolina szövetségi államok határáról származó leletet preparálni. A terület bővelkedik a hasonló megkövesedett mintákban, ezeket azonban csak nagyon ritkán lehet pontosan tanulmányozni.
"Kizárólag a hüllő gerincét láttam, de biztos voltam abban, hogy a kőrétegből még más részletekre is fény derülhet. A munkánkat nehezítette, hogy a kőréteg és az állat csontozata gyakorlatilag ugyanolyan színűvé vált az eltelt évmilliók alatt. Éppen ezért nem lett volna jó megoldás megkísérelni a lelet fizikai kiemelését a környezetéből vagy kémiai úton eltávolítani onnan, hiszen így könnyen megsérülhettek volna a csontok" - nyilatkozta Fraser.
"Ráadásul az utóbbiak majdnem hajszálvékonyak voltak, így ez a veszély hatványozottan fennállt" - hangsúlyozta Pete Kroehler, a Smithsonian Intézet munkatársa, aki szintén részt vett a munkában.
Fraser és Kroehler éppen ezért úgy döntöttek, hogy először röntgenfelvételeket készítenek hogy megvizsgálják, hogy azok segítségükre lehetnek-e a preparálásban. A Virginia Természettudományi Múzeum gerincespaleontológiai kurátora egyszerűen fogta a leletet és besétált vele a legközelebbi kórházba. "Természetesen az ottani kollégák először elképedtek és nagyon meglepődtek a szokatlan kérésemen" - emlékezett vissza a CT-s felvételek elkészítésére Fraser. A megoldás bejött, hiszen a fotókon pontosan látszottak a csontok és a kőréteg közötti különbségek. Mivel azonban a készülék felbontása nem volt a legjobb és csak a nagyobb csontok voltak jól kivehetők, a kísérletet elvégezték a Pennsylvaniai Állami Egyetemen is, ahol egy ipari CT található. Ennek a felbontása eléri az 5 és 150 mikrométer közötti értékeket.
Így nézhetett ki valamikor a Mecistotrachelos apeoros
A munka nagyon nehéz volt, hiszen a CT-ket nem sík, többszögű objektumok, kőleletek feltérképezésére hozták létre, ráadásul a röntgensugarak a kőréteg mélyébe hatolva egyre jobban elgyengülnek. A problémára végül megszületett a megoldás: a kutatók folyamatosan forgatták a leletet, így végül megkapták a hüllő testfelépítését jól mutató felvételeket, igaz a legkisebb csontdarabokat még így sem tudták kimutatni.
Nick Fraser közölte, hogy a hüllőnek hosszú nyaka és szárnyai voltak, amelyek segítségével vitorlázni tudott a levegőben és minden bizonnyal a fákon élt. Tim Rowe, a Texasi Egyetem Gerincesőslénytani Laboratóriumának kutatója úgy vélte, hogy a következő 10-20 évben ez a megoldás világszerte el fog terjedni, és egyre gyakrabban használják majd a tudósok a CT-t a leletek feltérképezésére és ezáltal egyúttal a megőrzésére. Elmondása szerint egy minta lefotózása így alig egy, legfeljebb két napot vesz igénybe, korábban viszont egy preparálás nem ritkán akár két évig is eltartott.
A Virginia Természettudományi Múzeum paleontológusai az új módszernek köszönhetően megőrizhették a páratlan értékű leletet és nem kellett hozzányúlniuk és szétdarabolniuk. A szakemberek elsősorban a hüllő testfelépítésére voltak kíváncsiak és ennek felfedezésében volt a segítségükre egy különleges, nagy felbontású számítógépes tomográf. A módszer annyira hatékony és sikeres volt, hogy a jövőben más leletek tanulmányozására is használni fogják.
Nick Fraser, a múzeum gerincesőslénytani kurátora akkor döntött az újfajta tanulmányozási mód mellett, amikor kiderült, hogy hagyományos megoldásokkal nem lesz képes a Virginia és Észak-Karolina szövetségi államok határáról származó leletet preparálni. A terület bővelkedik a hasonló megkövesedett mintákban, ezeket azonban csak nagyon ritkán lehet pontosan tanulmányozni.
"Kizárólag a hüllő gerincét láttam, de biztos voltam abban, hogy a kőrétegből még más részletekre is fény derülhet. A munkánkat nehezítette, hogy a kőréteg és az állat csontozata gyakorlatilag ugyanolyan színűvé vált az eltelt évmilliók alatt. Éppen ezért nem lett volna jó megoldás megkísérelni a lelet fizikai kiemelését a környezetéből vagy kémiai úton eltávolítani onnan, hiszen így könnyen megsérülhettek volna a csontok" - nyilatkozta Fraser. "Ráadásul az utóbbiak majdnem hajszálvékonyak voltak, így ez a veszély hatványozottan fennállt" - hangsúlyozta Pete Kroehler, a Smithsonian Intézet munkatársa, aki szintén részt vett a munkában.
Fraser és Kroehler éppen ezért úgy döntöttek, hogy először röntgenfelvételeket készítenek hogy megvizsgálják, hogy azok segítségükre lehetnek-e a preparálásban. A Virginia Természettudományi Múzeum gerincespaleontológiai kurátora egyszerűen fogta a leletet és besétált vele a legközelebbi kórházba. "Természetesen az ottani kollégák először elképedtek és nagyon meglepődtek a szokatlan kérésemen" - emlékezett vissza a CT-s felvételek elkészítésére Fraser. A megoldás bejött, hiszen a fotókon pontosan látszottak a csontok és a kőréteg közötti különbségek. Mivel azonban a készülék felbontása nem volt a legjobb és csak a nagyobb csontok voltak jól kivehetők, a kísérletet elvégezték a Pennsylvaniai Állami Egyetemen is, ahol egy ipari CT található. Ennek a felbontása eléri az 5 és 150 mikrométer közötti értékeket.
Így nézhetett ki valamikor a Mecistotrachelos apeoros
A munka nagyon nehéz volt, hiszen a CT-ket nem sík, többszögű objektumok, kőleletek feltérképezésére hozták létre, ráadásul a röntgensugarak a kőréteg mélyébe hatolva egyre jobban elgyengülnek. A problémára végül megszületett a megoldás: a kutatók folyamatosan forgatták a leletet, így végül megkapták a hüllő testfelépítését jól mutató felvételeket, igaz a legkisebb csontdarabokat még így sem tudták kimutatni.
Nick Fraser közölte, hogy a hüllőnek hosszú nyaka és szárnyai voltak, amelyek segítségével vitorlázni tudott a levegőben és minden bizonnyal a fákon élt. Tim Rowe, a Texasi Egyetem Gerincesőslénytani Laboratóriumának kutatója úgy vélte, hogy a következő 10-20 évben ez a megoldás világszerte el fog terjedni, és egyre gyakrabban használják majd a tudósok a CT-t a leletek feltérképezésére és ezáltal egyúttal a megőrzésére. Elmondása szerint egy minta lefotózása így alig egy, legfeljebb két napot vesz igénybe, korábban viszont egy preparálás nem ritkán akár két évig is eltartott.