SG.hu·
Szénmeteoritok segítették az élet kialakulását
Egy meteoritban talált szénbuborékok elemzése azt sugallja, hogy segítségükkel indulhatott be a földi élet.
A buborékok elméletileg még a Nap keletkezése előtti időkből származnak és feltehetőleg az abszolút nulla fok körüli hőmérsékleten jöttek létre. Az elemzés alapjául szolgáló példányokat egy 2000-ben a kanadai Tagish-tó jeges felszínén landoló meteorit hozta le bolygónkra. Bár a meteorit a törékenyebb szenes kondrit fajtából való, számos darabja kitűnő állapotban fennmaradt, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a földet érést követő egy héten belül begyűjtötték a szakemberek.
A kutatók már a kezdet kezdetén nagy izgalommal szemlélték a buborékokat, mivel már akkor sejtették, hogy az élet számára szükséges szerves kémiai nyersanyagokat tartalmaznak. A kutatást azonban jelentősen lelassította, hogy nem volt egyértelmű bizonyíték arra, miszerint a gömböcskék eredetileg is jelen voltak a meteoritban és nem valamilyen földi szennyezés eredményei. Ennek igazolására gyakorlatilag öt évre volt szükség, melyet végül az atomi izotópok elemzése tett perdöntővé. Ez azt is kimutatta, hogy a buborékok rendkívül hideg közegben jöttek létre, feltehetőleg még a Nap születése előtt, ahol elvileg körülbelül -260 Celsius fok lehetett csupán a hőmérséklet.
A vizsgálatok kizárták, hogy maguk a gömböcskék sejtekkel egyenértékű képződmények lennének. A parányi tárolóknak tűnő szerkezetek látszólag kiürültek, azonban felszínükön szerves anyagok és olyan membránszerű szerkezetekre utaló nyomok maradtak, melyek hozzájárulhattak a sejtfal képződéshez, márpedig egy, az organizmus belső kémiáját a környezetétől elszeparáló alkalmatosság jelentős állomásnak számít az élet fejlődésében.
Az elemzések főként a hidrogén és a nitrogén nehéz formáit, a deutériumot és a nitrogén-15-öt mutatták ki, ami kizárja a földi kialakulás lehetőségét, a rideg közegből való eredetre pedig a fenti izotópok viszonylagos mennyisége utal. Az abszolút nullához közelítő hidegre csak a csillagok kialakulását tápláló hideg gázfelhőkben lehet példa, ezért vélik úgy, hogy a buborékok még a Nap formálódása előtt alakulhattak ki, bár az sem kizárt hogy ekkor már létezett szülőcsillagunk, viszont az alakulgató Naprendszer távoli zugaiban még mindig elég alacsony volt a hőmérséklet az észlelt kémiai karakterisztikák létrejöttéhez. Elvileg ezeken területeken alakultak ki az üstökösök is, melyek szintén szerves anyagokat hordoznak.
A meteorit elektron mikroszkópos felvételei, G előtag jelöli a vizsgált buborékokat
A tudósok szerint a szenes kondrit meteorit típus volt a leggyakoribb a Földet elérők között, így viszonylag nagy mennyiségben, gyakorlatilag a földtörténet egésze alatt terjeszthették anyagaikat. A Science magazinban megjelent tanulmány csak 26 gömböcskéről szól, azonban a kutatók több százat regisztráltak az űrkőzet egészen kis területén, parányi méretük viszont megnehezíti elemzésüket. A becslések szerint egy meteorit akár milliónyi ilyen gömböt is hordozhat.
Ami biztos, hogy a buborékok rendkívül régiek, jóval a Föld keletkezése előtti időkből származnak, szögezte le a vizsgálatokat a Johnson Űrközpontban elvégző Keiko Nakamura és Scott Messenger által vezetett csapat.
A buborékok elméletileg még a Nap keletkezése előtti időkből származnak és feltehetőleg az abszolút nulla fok körüli hőmérsékleten jöttek létre. Az elemzés alapjául szolgáló példányokat egy 2000-ben a kanadai Tagish-tó jeges felszínén landoló meteorit hozta le bolygónkra. Bár a meteorit a törékenyebb szenes kondrit fajtából való, számos darabja kitűnő állapotban fennmaradt, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a földet érést követő egy héten belül begyűjtötték a szakemberek.
A kutatók már a kezdet kezdetén nagy izgalommal szemlélték a buborékokat, mivel már akkor sejtették, hogy az élet számára szükséges szerves kémiai nyersanyagokat tartalmaznak. A kutatást azonban jelentősen lelassította, hogy nem volt egyértelmű bizonyíték arra, miszerint a gömböcskék eredetileg is jelen voltak a meteoritban és nem valamilyen földi szennyezés eredményei. Ennek igazolására gyakorlatilag öt évre volt szükség, melyet végül az atomi izotópok elemzése tett perdöntővé. Ez azt is kimutatta, hogy a buborékok rendkívül hideg közegben jöttek létre, feltehetőleg még a Nap születése előtt, ahol elvileg körülbelül -260 Celsius fok lehetett csupán a hőmérséklet.A vizsgálatok kizárták, hogy maguk a gömböcskék sejtekkel egyenértékű képződmények lennének. A parányi tárolóknak tűnő szerkezetek látszólag kiürültek, azonban felszínükön szerves anyagok és olyan membránszerű szerkezetekre utaló nyomok maradtak, melyek hozzájárulhattak a sejtfal képződéshez, márpedig egy, az organizmus belső kémiáját a környezetétől elszeparáló alkalmatosság jelentős állomásnak számít az élet fejlődésében.
Az elemzések főként a hidrogén és a nitrogén nehéz formáit, a deutériumot és a nitrogén-15-öt mutatták ki, ami kizárja a földi kialakulás lehetőségét, a rideg közegből való eredetre pedig a fenti izotópok viszonylagos mennyisége utal. Az abszolút nullához közelítő hidegre csak a csillagok kialakulását tápláló hideg gázfelhőkben lehet példa, ezért vélik úgy, hogy a buborékok még a Nap formálódása előtt alakulhattak ki, bár az sem kizárt hogy ekkor már létezett szülőcsillagunk, viszont az alakulgató Naprendszer távoli zugaiban még mindig elég alacsony volt a hőmérséklet az észlelt kémiai karakterisztikák létrejöttéhez. Elvileg ezeken területeken alakultak ki az üstökösök is, melyek szintén szerves anyagokat hordoznak.
A meteorit elektron mikroszkópos felvételei, G előtag jelöli a vizsgált buborékokat
A tudósok szerint a szenes kondrit meteorit típus volt a leggyakoribb a Földet elérők között, így viszonylag nagy mennyiségben, gyakorlatilag a földtörténet egésze alatt terjeszthették anyagaikat. A Science magazinban megjelent tanulmány csak 26 gömböcskéről szól, azonban a kutatók több százat regisztráltak az űrkőzet egészen kis területén, parányi méretük viszont megnehezíti elemzésüket. A becslések szerint egy meteorit akár milliónyi ilyen gömböt is hordozhat.
Ami biztos, hogy a buborékok rendkívül régiek, jóval a Föld keletkezése előtti időkből származnak, szögezte le a vizsgálatokat a Johnson Űrközpontban elvégző Keiko Nakamura és Scott Messenger által vezetett csapat.