MTI
Osztályoznák a Földről elküldött rádiójeleket
Az idegen civilizációkkal való érintkezés nem feltétlenül veszélytelen dolog a Föld lakóira nézve. Emiatt most magyar és amerikai csillagászok a jobb érthetőség kedvéért a földrengés erősségét mérő Richter Skála analógiájára 1-től 10-ig terjedő skálán ábrázolnák a Földről akarva vagy akaratlan kijutó rádiójelek esélyét arra, hogy Földön kívüliek felismerjék és reagáljanak rá.
Almár Iván (Konkoly Obszervatórium, Magyarország) és Paul Shuch (SETI League, Little Ferry, New Jersey, USA) tanulmánya a veszélyesség osztályozásának kérdéséről a brit Ingenta kiadó Acta Astronautica című űrhajózási szakfolyóiratában olvasható. 0A földön kívüli értelmet kereső SETI (Search for Extraterrestrial Intelligence) liga kutatói évtizedek óta figyelik az űrből jövő mikrohullámú jeleket, de semmi sem utal arra, hogy bármilyen földön kívüli civilizáció ilyeneket küldene. Egyes kutatók a hosszas hallgatás miatt felvetették, hogy aktívan kellene felvenni a kapcsolatot, jeleket kellene küldeni a közeli, feltételezhetően lakott csillagok felé.
Az "aktív SETI" terve nagy vitákat váltott ki, s a kérdést jelenleg a Nemzetközi Ürhajózási Akadémia (International Academy of Astronautics) bizottsága tárgyalja. A tervet legélesebben ellenző David Brin asztrofizikus és sci-fi író szerint jeleket küldeni olyan lenne, mintha valaki ordítozna a dzsungelben, ahol közismerten tanácsosabb csöndben maradni. Mások kétlik, hogy egyetértésre lehet jutni abban kérdésben, hogy mit is tartalmazzanak a Földről küldött üzenetek.
Almár Iván és Paul Shuch számszerűsíthetővé próbálta tenni a vitát. A javasolt San Marino Skála (az elnevezés onnan származik hogy a javaslat először ebben a pici európai államban hangzott el) a jel erősségétől és a rádióadás típusától függően 1 és 10 közötti számmal jellemezné annak esélyét, hogy egy idegen civilizáció felismeri a jelzést. Az osztályzat két 1 és 5 közötti érdemjegyből áll össze, az egyik a jel erősségére, a másik az adás típusára utal. 5-ös érdemjegyet az a jelerősség érdemel, ahol a gazdacsillag háttérzajánál 100 ezerszer erősebb jelet sugároznak. Az adás típusa, vagy felismerhetősége szempontjából az űrbe kijutó radarjel kisebb osztályzatot kapna, mint a felfedezett idegen jelforrás irányába sugárzott válasz.
Shuch szerint a műholdas kereskedelmi műsorszóró adások gyakorlatilag nem észrevehetőek a Naprendszeren kívülről. A teljesítmény nagy része irányítottan a Föld lakott területei felé irányul, s a maradékot elnyomja a nap rádiófrekvenciás zaja, és minden olyan jel, ami kisebb a Nap háttérsugárzásánál, 0-ás osztályzatot kap. A hidegháborús időkben épített nagy hatótávolságú radarok jelei már észrevehetőek lennének az űrből, de ezeket már nem használják.
Voltak már szándékosan kifelé irányuló adások is. Alexander Zajcev orosz csillagász például háromszor viszonylag egyszerű mikrohullámú jeleket sugárzott egy rádióteleszkópból, ami Shuch szerint a San Marino skálán 4 és 6 közötti osztályzatot érdemelne.
A Yahoo világhálós cég nemrég javasolta, hogy "digitalizált idő kapszulát" küldjenek az űrbe. A Yahoo mutatványát vészesen aggasztónak találták komolyabb tudományos körökben, de végül is csak azért maradt el, mert a mexikói hatóságok nem adták meg az engedélyt, hogy lézeradót állítsanak fel egy ősi piramis tetején - adta hírül a The new Scientist című brit tudományos folyóirat.
Almár Iván (Konkoly Obszervatórium, Magyarország) és Paul Shuch (SETI League, Little Ferry, New Jersey, USA) tanulmánya a veszélyesség osztályozásának kérdéséről a brit Ingenta kiadó Acta Astronautica című űrhajózási szakfolyóiratában olvasható. 0A földön kívüli értelmet kereső SETI (Search for Extraterrestrial Intelligence) liga kutatói évtizedek óta figyelik az űrből jövő mikrohullámú jeleket, de semmi sem utal arra, hogy bármilyen földön kívüli civilizáció ilyeneket küldene. Egyes kutatók a hosszas hallgatás miatt felvetették, hogy aktívan kellene felvenni a kapcsolatot, jeleket kellene küldeni a közeli, feltételezhetően lakott csillagok felé.
Az "aktív SETI" terve nagy vitákat váltott ki, s a kérdést jelenleg a Nemzetközi Ürhajózási Akadémia (International Academy of Astronautics) bizottsága tárgyalja. A tervet legélesebben ellenző David Brin asztrofizikus és sci-fi író szerint jeleket küldeni olyan lenne, mintha valaki ordítozna a dzsungelben, ahol közismerten tanácsosabb csöndben maradni. Mások kétlik, hogy egyetértésre lehet jutni abban kérdésben, hogy mit is tartalmazzanak a Földről küldött üzenetek.
Almár Iván és Paul Shuch számszerűsíthetővé próbálta tenni a vitát. A javasolt San Marino Skála (az elnevezés onnan származik hogy a javaslat először ebben a pici európai államban hangzott el) a jel erősségétől és a rádióadás típusától függően 1 és 10 közötti számmal jellemezné annak esélyét, hogy egy idegen civilizáció felismeri a jelzést. Az osztályzat két 1 és 5 közötti érdemjegyből áll össze, az egyik a jel erősségére, a másik az adás típusára utal. 5-ös érdemjegyet az a jelerősség érdemel, ahol a gazdacsillag háttérzajánál 100 ezerszer erősebb jelet sugároznak. Az adás típusa, vagy felismerhetősége szempontjából az űrbe kijutó radarjel kisebb osztályzatot kapna, mint a felfedezett idegen jelforrás irányába sugárzott válasz.
Shuch szerint a műholdas kereskedelmi műsorszóró adások gyakorlatilag nem észrevehetőek a Naprendszeren kívülről. A teljesítmény nagy része irányítottan a Föld lakott területei felé irányul, s a maradékot elnyomja a nap rádiófrekvenciás zaja, és minden olyan jel, ami kisebb a Nap háttérsugárzásánál, 0-ás osztályzatot kap. A hidegháborús időkben épített nagy hatótávolságú radarok jelei már észrevehetőek lennének az űrből, de ezeket már nem használják.
Voltak már szándékosan kifelé irányuló adások is. Alexander Zajcev orosz csillagász például háromszor viszonylag egyszerű mikrohullámú jeleket sugárzott egy rádióteleszkópból, ami Shuch szerint a San Marino skálán 4 és 6 közötti osztályzatot érdemelne.
A Yahoo világhálós cég nemrég javasolta, hogy "digitalizált idő kapszulát" küldjenek az űrbe. A Yahoo mutatványát vészesen aggasztónak találták komolyabb tudományos körökben, de végül is csak azért maradt el, mert a mexikói hatóságok nem adták meg az engedélyt, hogy lézeradót állítsanak fel egy ősi piramis tetején - adta hírül a The new Scientist című brit tudományos folyóirat.