SG.hu·
A Titán felett lebegve
A NASA kiadta a Titánról készült eddigi legrészletesebb felvételt, amit kilenc feldolgozott képből raktak össze, és teljes egészében ábrázolja a rejtélyes holdat.
A képek a Cassini első közeli átrepülése során készültek október 26-án. A mozaikot alkotó felvételek 650 000 és 300 000 kilométer közötti távolságokból készültek. A kép középpontja a 15 déli szélességi fokon és a 156. nyugati hosszúsági fokon helyezkedik el. A mozaikon jól láthatók a felszín egészén uralkodó fényességbeli különbségek, valamint a déli sarkvidék közelében meghúzódó fényes felhők. A mozaikot alkotó felvételeken digitálisan csökkentették a légkör hatásait és kiélesítették a felszíni alakzatokat. A mozaikot úgy nyirbálták meg, hogy csupán a megvilágított felszín legyen látható, ne zavarjon a sűrű, ködszerű a légkör a hold pereme felett. A Nap a Cassini mögött helyezkedett el, ezért szinte a teljes korong meg van világítva. A pixelek 2-4 kilométernek felelnek meg az összerakott képeken.
A felszíni jegyek legjobban a korong középpontja körül vehetők ki, ez volt az a pont, ahol az űrszonda kamerája egyenesen lefelé nézett. A korong szélei felé közeledve - ahol a szondának ködön kellett keresztül kémlelnie - a kontraszt fokozatosan csökken és a felszíni elemek homályosabbá válnak.
Klikk a képre a nagyobb változathoz
A világosabb terület a jobb oldalon, az egyenlítőnél a Xanadu Régió. A tudósok élénken vitáznak arról, hogy milyen folyamatok hozhatták létre az ott látható bizarr, fényes felszíni mintákat. A felvételek fiatal felszínre utalnak, kivehető kráterek nélkül. Mindazonáltal a tevékenység pontos természete, legyen az tektonikus, a szél munkája, tengeri vagy vulkanikus, még megállapításra vár.
Eközben november 23-án a Titánra szánt leszállóegység, a Huygens átesett tizenhatodik repülés közbeni ellenőrzésén, mely szerint a szonda tökéletes állapotban van. Ez volt az utolsó tervezett ellenőrzése a leválás előtt, amit még idén decemberben végre fognak hajtani. A valós idejű adatok előzetes elemzése kimutatta, hogy az ellenőrzési eljárás minden pontja úgy és akkor következett be, ahogy és amikor várták.
A procedúrát élőben végezték, a Cassini valós időben sugározta vissza az adatokat a Földre. Mindemellett az adatok 1 óra 10 perces késéssel érkeztek vissza a földi irányításhoz, tehát ennyi idő kell a fénynek és ezáltal a rádiójeleknek is, hogy megtegyék a Szaturnusz és a Föld közötti távolságot.
A Cassini-Huygens expedíció a NASA, az ESA és az ASI, az olasz űrhivatal közös projektje, a szondákat a Caltech szárnyai alá tartozó pasadenai Sugárhajtómű Laboratórium felügyeli a NASA Űrtudományi Hivatala megbízásából. A küldetés részletes bemutatása itt található.
A képek a Cassini első közeli átrepülése során készültek október 26-án. A mozaikot alkotó felvételek 650 000 és 300 000 kilométer közötti távolságokból készültek. A kép középpontja a 15 déli szélességi fokon és a 156. nyugati hosszúsági fokon helyezkedik el. A mozaikon jól láthatók a felszín egészén uralkodó fényességbeli különbségek, valamint a déli sarkvidék közelében meghúzódó fényes felhők. A mozaikot alkotó felvételeken digitálisan csökkentették a légkör hatásait és kiélesítették a felszíni alakzatokat. A mozaikot úgy nyirbálták meg, hogy csupán a megvilágított felszín legyen látható, ne zavarjon a sűrű, ködszerű a légkör a hold pereme felett. A Nap a Cassini mögött helyezkedett el, ezért szinte a teljes korong meg van világítva. A pixelek 2-4 kilométernek felelnek meg az összerakott képeken.
A felszíni jegyek legjobban a korong középpontja körül vehetők ki, ez volt az a pont, ahol az űrszonda kamerája egyenesen lefelé nézett. A korong szélei felé közeledve - ahol a szondának ködön kellett keresztül kémlelnie - a kontraszt fokozatosan csökken és a felszíni elemek homályosabbá válnak.
Klikk a képre a nagyobb változathoz
A világosabb terület a jobb oldalon, az egyenlítőnél a Xanadu Régió. A tudósok élénken vitáznak arról, hogy milyen folyamatok hozhatták létre az ott látható bizarr, fényes felszíni mintákat. A felvételek fiatal felszínre utalnak, kivehető kráterek nélkül. Mindazonáltal a tevékenység pontos természete, legyen az tektonikus, a szél munkája, tengeri vagy vulkanikus, még megállapításra vár.
Eközben november 23-án a Titánra szánt leszállóegység, a Huygens átesett tizenhatodik repülés közbeni ellenőrzésén, mely szerint a szonda tökéletes állapotban van. Ez volt az utolsó tervezett ellenőrzése a leválás előtt, amit még idén decemberben végre fognak hajtani. A valós idejű adatok előzetes elemzése kimutatta, hogy az ellenőrzési eljárás minden pontja úgy és akkor következett be, ahogy és amikor várták.
A procedúrát élőben végezték, a Cassini valós időben sugározta vissza az adatokat a Földre. Mindemellett az adatok 1 óra 10 perces késéssel érkeztek vissza a földi irányításhoz, tehát ennyi idő kell a fénynek és ezáltal a rádiójeleknek is, hogy megtegyék a Szaturnusz és a Föld közötti távolságot.
A Cassini-Huygens expedíció a NASA, az ESA és az ASI, az olasz űrhivatal közös projektje, a szondákat a Caltech szárnyai alá tartozó pasadenai Sugárhajtómű Laboratórium felügyeli a NASA Űrtudományi Hivatala megbízásából. A küldetés részletes bemutatása itt található.
