SG.hu·
Minden eddiginél nagyobb magasságokban jelent meg az északi fény
Egy katonai műhold színpompásan ragyogó fényeket, aurórákat észlelt jóval nagyobb magasságokban, mint amiről korábban feltételezték, hogy létrejöhet, mindez egyben megerősíti az űrhajósok azon elbeszéléseit, melyet mindeddig figyelmen kívül hagytak a tudósok.
Az északi vagy déli sarki fényként ismert jelenségről, ami jellemzően a földfelszínről figyelhető meg eddig úgy tudták, hogy a bolygó felszínétől mért 100 kilométeres magasságtól kezdődően mindössze néhány száz kilométeres magasságig jöhet létre. Most az Egyesült Államok Légierejének Coriolis műholdja - amit még az év elején lőttek fel - kameráival 800 kilométeres magasságban észlelt aurórákat.
Az hogy a jelenség hogyan jöhet létre ilyen magasságokban jelenleg még rejtély. "Ez viszonylag új megvilágításba helyezi a jelenséget, amit még senki nem látott ilyen magasságban" - mondta David Webb, a Boston College kutató fizikusa.
Az egyik űrrepülőről korábban készített felvétel a Földről
Az aurórákat töltéssel rendelkező részecskék, főként elektronok impulzusai hozzák létre, melyek a Napból lökődnek ki és a Föld légkörében található molekulákkal ütközve produkálják a szemet gyönyörködtető jelenséget. Korábban a tudósok úgy vélték, a kölcsönhatás az alacsonyabb, nagyobb sűrűségű légrétegekre korlátozódik. Magasan a Föld fölött elméletük szerint egyszerűen nincs elegendő levegőmolekula a jelenség létrehozásához. Éppen ezért nem is hittek azoknak az űrhajósoknak, akik azt állították, hogy űrutazásaik során aurórákat láttak, mondta Bernard V. Jackson, a Kaliforniai Egyetem napfizikusa.
Valami azonban van ott, mondják most már a tudósok is, valami, ami megfelelő mennyiségben létrehozza az újonnan felfedezett nagy magasságú aurórákat. Az egyik elmélet szerint a Napból származó részecskék robbanása nitrogént bocsát ki az ionoszférából jóval magasabb régiókba, magyarázta Webb. A tudósok először akkor vették észre a nagy magasságú aurórákat, amikor a 10 millió dolláros Solar Mass Ejection Imager kamera-hármasának felvételeit tanulmányozták. A kísérleti berendezést januárban bocsátották fel a világűrbe. Egy májusi napkitörés alkalmával készített felvételeken a tudósok megfigyeltek egy erőteljes fényképződést, ami majdnem elvakította a berendezés kameráit.
A Coriolis műhold felvételén nagyenergiájú elektronok láthatók
A Coriolis alacsony földkörüli, a Nappal azonos ütemű pályán kering, fontos meteorológiai információkkal szolgálva, míg a Solar Mass Ejection Imager a napkitörésekre figyelmeztet, melyek megrongálhatják bolygónk kommunikációs és energiaellátó rendszereit.
Az északi vagy déli sarki fényként ismert jelenségről, ami jellemzően a földfelszínről figyelhető meg eddig úgy tudták, hogy a bolygó felszínétől mért 100 kilométeres magasságtól kezdődően mindössze néhány száz kilométeres magasságig jöhet létre. Most az Egyesült Államok Légierejének Coriolis műholdja - amit még az év elején lőttek fel - kameráival 800 kilométeres magasságban észlelt aurórákat.
Az hogy a jelenség hogyan jöhet létre ilyen magasságokban jelenleg még rejtély. "Ez viszonylag új megvilágításba helyezi a jelenséget, amit még senki nem látott ilyen magasságban" - mondta David Webb, a Boston College kutató fizikusa.
Az egyik űrrepülőről korábban készített felvétel a Földről
Az aurórákat töltéssel rendelkező részecskék, főként elektronok impulzusai hozzák létre, melyek a Napból lökődnek ki és a Föld légkörében található molekulákkal ütközve produkálják a szemet gyönyörködtető jelenséget. Korábban a tudósok úgy vélték, a kölcsönhatás az alacsonyabb, nagyobb sűrűségű légrétegekre korlátozódik. Magasan a Föld fölött elméletük szerint egyszerűen nincs elegendő levegőmolekula a jelenség létrehozásához. Éppen ezért nem is hittek azoknak az űrhajósoknak, akik azt állították, hogy űrutazásaik során aurórákat láttak, mondta Bernard V. Jackson, a Kaliforniai Egyetem napfizikusa.
Valami azonban van ott, mondják most már a tudósok is, valami, ami megfelelő mennyiségben létrehozza az újonnan felfedezett nagy magasságú aurórákat. Az egyik elmélet szerint a Napból származó részecskék robbanása nitrogént bocsát ki az ionoszférából jóval magasabb régiókba, magyarázta Webb. A tudósok először akkor vették észre a nagy magasságú aurórákat, amikor a 10 millió dolláros Solar Mass Ejection Imager kamera-hármasának felvételeit tanulmányozták. A kísérleti berendezést januárban bocsátották fel a világűrbe. Egy májusi napkitörés alkalmával készített felvételeken a tudósok megfigyeltek egy erőteljes fényképződést, ami majdnem elvakította a berendezés kameráit.
A Coriolis műhold felvételén nagyenergiájú elektronok láthatók
A Coriolis alacsony földkörüli, a Nappal azonos ütemű pályán kering, fontos meteorológiai információkkal szolgálva, míg a Solar Mass Ejection Imager a napkitörésekre figyelmeztet, melyek megrongálhatják bolygónk kommunikációs és energiaellátó rendszereit.