Hunter
"V" alakban repülhetnek a Jumbók
Kutatók egy új, a repülést segítő rendszer tesztelésére készülnek. Elsőként F-18-as vadászgépeket szerelnek fel az új eszközzel, ami garantálja a kötelékben egymáshoz közel repülő gépek biztonságát.
Valójában a rendszert az utasszállító gépek esetében szeretnék alkalmazni, méghozzá üzemanyag megtakarítási célzattal.
Az ötlet ezúttal is a madaraktól származik. A madarak V alakban repülnek, ezáltal kevesebb energiára van szükségük, mivel társaik mögött úgymond szélárnyékban repülhet. Ezt a gyakorlatot szeretnék alkalmazni a repülőgépeknél is. Számítások szerint így évente repülőnként fél millió dollár megtakarítás származna a fogyasztás csökkenéséből. Az új repülésirányító rendszert Jason Speyer és Walton Williams fejlesztette ki a UCLA-n. A tesztekben részt vesz a NASA és a Boeing is. A UCLA rendszere lehetővé teszi a repülőgépnek, hogy meghatározza a helyzetét a többi géphez képest. Ha valamelyik gép kismértékben megbontja a formációt a számítógépes algoritmus azonnal kiszámítja, hogyan térhet vissza a helyes pozícióba. A próbarepüléseket a NASA Dryden Repülés Kutató Központjából, a kaliforniai Edward's Légitámaszpontról kísérik figyelemmel péntektől. Ha a rendszer biztonságosnak bizonyul, akkor három vagy akár több Boeing repülőgéppel folytatódnak a kísérletek.
Maga a UCLA által kifejlesztett eszköz cipődoboznyi méretű, mely tartalmaz egy GPS vevőt, egy vezeték nélküli kommunikációs egységet és egy olyan szerkezetet, ami nyomon követi a repülőgép helyzetét, sebességét és magasságát. A GPS egység folyamatosan figyeli a gépek egymáshoz viszonyított helyzetét.
Az üzemanyag költség csökkentésére csak akkor van lehetőség, ha a gépek pontosan helyezkednek el a kötelékben. A laboratóriumi szimulációk szerint az eszköz 10 centiméternyi eltéréssel tudja felügyelni a gép pozícióját. Ez több mint kielégítő az elkövetkezendő tesztekhez, legalábbis Williamson szerint. A UCLA irányítója hat GPS műholdat figyel majd egyidőben, arra az esetre, ha egy vagy több csődöt mondana, vész esetén természetesen a kötelékrepülésben jártas pilóták veszik át az irányítást. A légierő nem tervezi az új technológia felhasználását, egyrészt az ellenség esetleges zavaró jelei könnyen megtéveszthetik a számítógépet, ezáltal katasztrofális következményeket előidézve, másrészt Brent Cobleigh, a NASA egyik vezető mérnöke szerint például a légi bemutatókon is látható kötelék manőverek túl precízek ahhoz, hogy a tapasztalt pilóták helyett azt egy számítógép végezze, legalábbis a közeli jövőben.
Ami az utasszállítást illeti, őszintén szólva nem tudom mikor fog, például a mi Malévünk ugyanabba az irányba több gépet is elindítani azonos időben, bár szerintem ez az Egyesült Államokban sem általános tendencia, persze előfordulhat, hogy a jövőben majd az lesz.
Az ötlet ezúttal is a madaraktól származik. A madarak V alakban repülnek, ezáltal kevesebb energiára van szükségük, mivel társaik mögött úgymond szélárnyékban repülhet. Ezt a gyakorlatot szeretnék alkalmazni a repülőgépeknél is. Számítások szerint így évente repülőnként fél millió dollár megtakarítás származna a fogyasztás csökkenéséből. Az új repülésirányító rendszert Jason Speyer és Walton Williams fejlesztette ki a UCLA-n. A tesztekben részt vesz a NASA és a Boeing is. A UCLA rendszere lehetővé teszi a repülőgépnek, hogy meghatározza a helyzetét a többi géphez képest. Ha valamelyik gép kismértékben megbontja a formációt a számítógépes algoritmus azonnal kiszámítja, hogyan térhet vissza a helyes pozícióba. A próbarepüléseket a NASA Dryden Repülés Kutató Központjából, a kaliforniai Edward's Légitámaszpontról kísérik figyelemmel péntektől. Ha a rendszer biztonságosnak bizonyul, akkor három vagy akár több Boeing repülőgéppel folytatódnak a kísérletek.
Maga a UCLA által kifejlesztett eszköz cipődoboznyi méretű, mely tartalmaz egy GPS vevőt, egy vezeték nélküli kommunikációs egységet és egy olyan szerkezetet, ami nyomon követi a repülőgép helyzetét, sebességét és magasságát. A GPS egység folyamatosan figyeli a gépek egymáshoz viszonyított helyzetét.
Az üzemanyag költség csökkentésére csak akkor van lehetőség, ha a gépek pontosan helyezkednek el a kötelékben. A laboratóriumi szimulációk szerint az eszköz 10 centiméternyi eltéréssel tudja felügyelni a gép pozícióját. Ez több mint kielégítő az elkövetkezendő tesztekhez, legalábbis Williamson szerint. A UCLA irányítója hat GPS műholdat figyel majd egyidőben, arra az esetre, ha egy vagy több csődöt mondana, vész esetén természetesen a kötelékrepülésben jártas pilóták veszik át az irányítást. A légierő nem tervezi az új technológia felhasználását, egyrészt az ellenség esetleges zavaró jelei könnyen megtéveszthetik a számítógépet, ezáltal katasztrofális következményeket előidézve, másrészt Brent Cobleigh, a NASA egyik vezető mérnöke szerint például a légi bemutatókon is látható kötelék manőverek túl precízek ahhoz, hogy a tapasztalt pilóták helyett azt egy számítógép végezze, legalábbis a közeli jövőben.
Ami az utasszállítást illeti, őszintén szólva nem tudom mikor fog, például a mi Malévünk ugyanabba az irányba több gépet is elindítani azonos időben, bár szerintem ez az Egyesült Államokban sem általános tendencia, persze előfordulhat, hogy a jövőben majd az lesz.