SG.hu·
Nyerésre állunk a rák elleni háborúban
A haladás figyelemre méltó. A halálozási arány jelentősen csökkent, és valószínűleg tovább fog csökkenni.
Ma már szinte minden felnőtt ismer valakit, akinek már volt rákja, vagy akár neki magának is volt. A gazdag országokban a férfiak fele és a nők harmada számíthat arra, hogy életének valamelyik szakaszában rákos lesz. A nyugati országokban közvetlenül a szívbetegségek után a rák a második leggyakoribb halálok, míg világszerte az összes haláleset körülbelül egyhatodáért felelős. A helyzet jobb, mint sokan gondolják. Az adatokból egyértelműen látszik a fejlődés, és minden okunk megvan arra, hogy azt gondoljuk, ez folytatódni fog. A rák az életkorral függ össze. Ha figyelmen kívül hagyjuk a hosszabb élettartamot, akkor világossá válik, hogy a gazdag országokban az 1990-es évek eleje volt a fordulópont. Azóta az életkorral kiigazított halálozási arány lassan, de biztosan csökken évről-évre.
Amit egyes tudósok villámháborúnak reméltek, az egy lassú, de sikeres lemorzsoló háborúvá vált. Néhány győzelem látványos volt, például a gyermekkori leukémia korábban gyakorlatilag halálos ítéletet jelentett, ma viszont az ötéves túlélési arány meghaladja a 90%-ot. Mivel azonban a rák nem egy betegség, hanem egy egész kategória, a fejlődés nagy része nem jelentős áttöréseknek, hanem a szűrés, a sebészet és a gyógyszerek terén elért több ezer kisebb előrelépésnek köszönhető.
A jövőbeli eredmények három fő forrásból származnak majd. Egy részük a nyugati világ tapasztalatainak globális alkalmazásából származik. A rák elleni küzdelemben a figyelmen kívül hagyott sikertörténet a megelőzés volt – talán azért, mert a soha nem kialakuló rákok kevésbé láthatóak, mint a gyógyítottak. Például Európában drasztikusan csökkent a dohányzás aránya, és ez valószínűleg több millió rákos halálesetet megelőzött. Mivel a dohányzás még mindig a rákos halálesetek ötödét okozza világszerte, a dohányzás elleni kampányok a szegény és közepes jövedelmű országokban - ahol a dohányzás továbbra is gyakori - hatalmas hasznot hozhatnak.
A fejlődés másik forrása az olcsóbb gyógyszerek, illetve a gyógyszerek megvásárlására fordítható többletjövedelem lesz. A méhnyakrák az egyik leggyakoribb rákos megbetegedés a nők körében. Szinte minden esetben a humán papillomavírus (HPV) fertőzés késleltetett mellékhatásáról van szó. 2008-ban Nagy-Britannia elkezdte beadni a tizenéves lányoknak az újonnan kifejlesztett HPV-oltást. Másfél évtizeddel később a '20-as éveikben járó nők méhnyakrákos megbetegedéseinek aránya 90%-kal csökkent, és a brit egészségügyi hatóságok arról beszélnek, hogy 2040-re gyakorlatilag felszámolják a méhnyakrákot. Az eredeti HPV-oltás viszonylag drága volt, de az Indiában kifejlesztett olcsóbb változat most már világszerte tömeges oltási kampány alapját képezi.
Az utolsó előrelépés pedig a friss tudományos eredmények klinikai alkalmazása lesz. Ez két lépésben történik: először meg kell határozni, kik a leginkább rákos megbetegedésre hajlamosak, majd meg kell találni a módját, hogy a betegséget még kialakulása előtt megakadályozzák. Mindkét lépés ígéretes. A tudósok már ismerik azokat a genetikai variánsokat, amelyek hordozóikat bizonyos típusú rákra hajlamosítják, például a hibás BRCA-1 gént, amely növeli a mell- vagy prosztatarák kockázatát. Azonban az összes rákos beteg kevesebb mint fele rendelkezik ismert kockázati tényezővel. Hasonlóképpen, csak néhány rákot megelőző sejt válik rosszindulatúvá. Például a bélrákok általában polipokból alakulnak ki, de a polipok csak 5-10%-a válik rákossá.
A cél most ezen zavar feloldása, hogy a betegek nagyon korán, a kezelés leghatékonyabb szakaszában azonosíthatók legyenek. Ez a munka hatalmas szövetmintákból álló biobankokra és arra a képességre támaszkodik, hogy megfigyelik a gének be- és kikapcsolódását az élő sejtekben. Ez még egy évtizeddel ezelőtt lehetetlen volt. A vérben vagy a légzésben található új biomarkerekkel és a gének és a környezeti hatások kombinációjának rák kialakulására való hajlamot okozó szerepének mélyebb megértésével az orvosok megcélozhatják azokat, akiknek a kezelés hasznára válna. Ez fontos annak megelőzése érdekében, hogy az emberek felesleges műtéteknek, kemo- és sugárterápiának vessék alá magukat, ami hatalmas költségekkel és súlyos mellékhatásokkal jár.
Miután kiderült, hogy kit kell kezelni, az orvosok a terápiák egyre bővülő arzenálját használhatják. Úgy tűnik, hogy néhány olcsó gyógyszer rákmegelőző hatású. Az aszpirin csak egy fájdalomcsillapító, de úgy tűnik, hogy felére csökkenti a bélrák kockázatát, ha Lynch-szindrómában szenvedőknek adják, egy olyan genetikai rendellenességben szenvedőknek, amely hajlamosít a rák bizonyos típusaira. A metformin pedig egy olcsó cukorbetegség elleni gyógyszer, csökkenti a kiújulás kockázatát azoknál a nőknél, akiket a mellrák egy bizonyos típusa miatt kezeltek.
A műtét, a kemoterápia és a sugárterápia mellett egy új technika van kialakulóban, amely az immunrendszer erejét használja ki. Az ötlet lényege, hogy fokozzák a szervezet saját képességét a rákos sejtek megtámadására. Egyes vakcinák - talán genetikailag az egyes betegekhez igazítva - a már kialakult rákot célozhatják meg. Mások, amelyek inkább az olyan betegségek, mint az influenza ellen használt széles körű vakcinákhoz hasonlóan működnek, a rákot megelőző sejteket célozhatják meg. Az emlő- és vastagbélrák elleni ilyen oltóanyagok klinikai vizsgálatokban vannak.
A jó dolgok gyakran nem eléggé hírértékűek ahhoz, hogy megjelenjenek a médiában, különösen, ha nem hirtelen áttörés történik, hanem egy fokozatos javulás. Ez a rák elleni háború története. Nem minden tökéletes: a kezelések költségesek, a gyógyszergyártók aggódnak, hogy beperelik őket a mellékhatások miatt, amikor olyan betegséggel kezelnek embereket, amiben még nem szenvednek, és a kormányok világszerte sokallják az egészségügyre fordítandó kiadásokat. A költségek azonban csökkenni fognak, a kezelések megtalálják az utat a piacra, a munka pedig folytatódik Európában és Kínában, amely idén megelőzte Amerikát a rákkutatás fő bázisaként. Ez az oka annak, hogy az életkorral korrigált halálozási arány évről-évre tovább fog csökkenni.
Ma már szinte minden felnőtt ismer valakit, akinek már volt rákja, vagy akár neki magának is volt. A gazdag országokban a férfiak fele és a nők harmada számíthat arra, hogy életének valamelyik szakaszában rákos lesz. A nyugati országokban közvetlenül a szívbetegségek után a rák a második leggyakoribb halálok, míg világszerte az összes haláleset körülbelül egyhatodáért felelős. A helyzet jobb, mint sokan gondolják. Az adatokból egyértelműen látszik a fejlődés, és minden okunk megvan arra, hogy azt gondoljuk, ez folytatódni fog. A rák az életkorral függ össze. Ha figyelmen kívül hagyjuk a hosszabb élettartamot, akkor világossá válik, hogy a gazdag országokban az 1990-es évek eleje volt a fordulópont. Azóta az életkorral kiigazított halálozási arány lassan, de biztosan csökken évről-évre.
Amit egyes tudósok villámháborúnak reméltek, az egy lassú, de sikeres lemorzsoló háborúvá vált. Néhány győzelem látványos volt, például a gyermekkori leukémia korábban gyakorlatilag halálos ítéletet jelentett, ma viszont az ötéves túlélési arány meghaladja a 90%-ot. Mivel azonban a rák nem egy betegség, hanem egy egész kategória, a fejlődés nagy része nem jelentős áttöréseknek, hanem a szűrés, a sebészet és a gyógyszerek terén elért több ezer kisebb előrelépésnek köszönhető.
A jövőbeli eredmények három fő forrásból származnak majd. Egy részük a nyugati világ tapasztalatainak globális alkalmazásából származik. A rák elleni küzdelemben a figyelmen kívül hagyott sikertörténet a megelőzés volt – talán azért, mert a soha nem kialakuló rákok kevésbé láthatóak, mint a gyógyítottak. Például Európában drasztikusan csökkent a dohányzás aránya, és ez valószínűleg több millió rákos halálesetet megelőzött. Mivel a dohányzás még mindig a rákos halálesetek ötödét okozza világszerte, a dohányzás elleni kampányok a szegény és közepes jövedelmű országokban - ahol a dohányzás továbbra is gyakori - hatalmas hasznot hozhatnak.
A fejlődés másik forrása az olcsóbb gyógyszerek, illetve a gyógyszerek megvásárlására fordítható többletjövedelem lesz. A méhnyakrák az egyik leggyakoribb rákos megbetegedés a nők körében. Szinte minden esetben a humán papillomavírus (HPV) fertőzés késleltetett mellékhatásáról van szó. 2008-ban Nagy-Britannia elkezdte beadni a tizenéves lányoknak az újonnan kifejlesztett HPV-oltást. Másfél évtizeddel később a '20-as éveikben járó nők méhnyakrákos megbetegedéseinek aránya 90%-kal csökkent, és a brit egészségügyi hatóságok arról beszélnek, hogy 2040-re gyakorlatilag felszámolják a méhnyakrákot. Az eredeti HPV-oltás viszonylag drága volt, de az Indiában kifejlesztett olcsóbb változat most már világszerte tömeges oltási kampány alapját képezi.
Az utolsó előrelépés pedig a friss tudományos eredmények klinikai alkalmazása lesz. Ez két lépésben történik: először meg kell határozni, kik a leginkább rákos megbetegedésre hajlamosak, majd meg kell találni a módját, hogy a betegséget még kialakulása előtt megakadályozzák. Mindkét lépés ígéretes. A tudósok már ismerik azokat a genetikai variánsokat, amelyek hordozóikat bizonyos típusú rákra hajlamosítják, például a hibás BRCA-1 gént, amely növeli a mell- vagy prosztatarák kockázatát. Azonban az összes rákos beteg kevesebb mint fele rendelkezik ismert kockázati tényezővel. Hasonlóképpen, csak néhány rákot megelőző sejt válik rosszindulatúvá. Például a bélrákok általában polipokból alakulnak ki, de a polipok csak 5-10%-a válik rákossá.
A cél most ezen zavar feloldása, hogy a betegek nagyon korán, a kezelés leghatékonyabb szakaszában azonosíthatók legyenek. Ez a munka hatalmas szövetmintákból álló biobankokra és arra a képességre támaszkodik, hogy megfigyelik a gének be- és kikapcsolódását az élő sejtekben. Ez még egy évtizeddel ezelőtt lehetetlen volt. A vérben vagy a légzésben található új biomarkerekkel és a gének és a környezeti hatások kombinációjának rák kialakulására való hajlamot okozó szerepének mélyebb megértésével az orvosok megcélozhatják azokat, akiknek a kezelés hasznára válna. Ez fontos annak megelőzése érdekében, hogy az emberek felesleges műtéteknek, kemo- és sugárterápiának vessék alá magukat, ami hatalmas költségekkel és súlyos mellékhatásokkal jár.
Miután kiderült, hogy kit kell kezelni, az orvosok a terápiák egyre bővülő arzenálját használhatják. Úgy tűnik, hogy néhány olcsó gyógyszer rákmegelőző hatású. Az aszpirin csak egy fájdalomcsillapító, de úgy tűnik, hogy felére csökkenti a bélrák kockázatát, ha Lynch-szindrómában szenvedőknek adják, egy olyan genetikai rendellenességben szenvedőknek, amely hajlamosít a rák bizonyos típusaira. A metformin pedig egy olcsó cukorbetegség elleni gyógyszer, csökkenti a kiújulás kockázatát azoknál a nőknél, akiket a mellrák egy bizonyos típusa miatt kezeltek.
A műtét, a kemoterápia és a sugárterápia mellett egy új technika van kialakulóban, amely az immunrendszer erejét használja ki. Az ötlet lényege, hogy fokozzák a szervezet saját képességét a rákos sejtek megtámadására. Egyes vakcinák - talán genetikailag az egyes betegekhez igazítva - a már kialakult rákot célozhatják meg. Mások, amelyek inkább az olyan betegségek, mint az influenza ellen használt széles körű vakcinákhoz hasonlóan működnek, a rákot megelőző sejteket célozhatják meg. Az emlő- és vastagbélrák elleni ilyen oltóanyagok klinikai vizsgálatokban vannak.
A jó dolgok gyakran nem eléggé hírértékűek ahhoz, hogy megjelenjenek a médiában, különösen, ha nem hirtelen áttörés történik, hanem egy fokozatos javulás. Ez a rák elleni háború története. Nem minden tökéletes: a kezelések költségesek, a gyógyszergyártók aggódnak, hogy beperelik őket a mellékhatások miatt, amikor olyan betegséggel kezelnek embereket, amiben még nem szenvednek, és a kormányok világszerte sokallják az egészségügyre fordítandó kiadásokat. A költségek azonban csökkenni fognak, a kezelések megtalálják az utat a piacra, a munka pedig folytatódik Európában és Kínában, amely idén megelőzte Amerikát a rákkutatás fő bázisaként. Ez az oka annak, hogy az életkorral korrigált halálozási arány évről-évre tovább fog csökkenni.