30 éve figyeli az Univerzumot a Hubble

Az űrtávcső hűségesen folytatja munkáját, az évfordulón legszebb felvételeiről is megemlékeztek.

A Hubble-űrtávcső eddigi munkájáról április második felében az ESA hivatalos oldalán jelent meg egy hosszabb összefoglaló, amelyben kitértek az eleinte döcögős, majd pedig rendkívül sikeresnek bizonyult indulásra, az ezt követő számos érdekes megfigyelésre, valamint a most elért, a kezdetekben alig remélt kerek évszámra. Van miről megemlékezni.

A hihetetlenül hasznosnak bizonyult eszköz az évek során ugyan többször is javításra szorult, ezek során viszont minden alkalommal sikerült áthidalni az aktuális problémákat, majd pedig folytatni a hihetetlenül izgalmas és hasznos munkát. Annak idején, még 1990 áprilisában, a Discovery űrsikló fedélzetén indult útjára a forradalmi fejlesztés, amely azóta, a számára kijelölt alacsony orbitális pályán, folyamatosan figyeli az Univerzumot, a szakemberek és a nagyközönség számára egyaránt rengeteg új adatot szolgáltatva. Az eddig eltelt kerek 30 évben összesen mintegy 1,4 millió megfigyelésre került sor, ezekre építve a területtel foglalkozó kutatók 17 ezer tanulmányt állítottak össze, itt pedig számos, egymástól nagyon különböző helyszínt (és objektumot) vehettünk szemügyre, legyen szó gázfelhőkről, a csillagképződésnek otthont adó hatalmas ködfelhőkről, méretes csillagokról, azok klasztereiről, illetve további, legalább ennyire érdekes jelenségről.


A 2,4 méteres tükröt felvonultató távcső a látható, az infravöröshöz közeli, valamint az ultraibolya tartományban figyeli meg a távoli régiókat, és bár az optikát már az indulás után korrigálni kellett, amire 1993-ban került sor, itt pedig az űrsiklók segítségével többször hajtottak végre kisebb-nagyobb javításokat és kiegészítéseket (ezt egyedülálló módon, csak a Hubble esetében tették eleve lehetővé), a James Webb szolgálatba állításáig (amely egyelőre csak nem akar megvalósulni), bőven marad ellátni való feladat. Még az utód fellövése után is tovább támaszkodhatunk azonban a korosodó távcsőre, hiszen ez a várakozások szerint 2030-ig, esetleg 2040-ig rendelkezésünkre állhat majd, a több eltérő tudományos program mellett pedig az amatőrök számára is biztosítanak hozzáférést, hiszen itt (finanszírozási támogatás nélkül) szinte bárki jelentheti a megfigyelési időre vonatkozó igényét.

Amennyiben az előre meghatározott programot követjük, az űrtávcső lassan, fokozatosan visszatér majd a légkörbe (a pálya évekig tartó degradálása révén) ezzel pedig nem valósulna meg az eredeti elképzelés, amely az űrsiklók segítségével végrehajtott befogás és visszahozatal részleteit körvonalazta. Az eszköz tehát nem kerül majd múzeumba, viszont sikerét illetően nem lesz semmilyen kétségünk.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)