Gyurkity Péter
Brit hiperszonikus repülő készül
Ez azonban csak a 2030-as években mutatkozna be.
Az elmúlt években több alkalommal is írtunk arról, hogy egyes szereplők komolyan gondolkodnak a hiperszonikus utasszállítók kifejlesztésén és azok élesben való bevetésén, amelynek révén alaposan felgyorsulna a polgári repülés és ezzel lerövidülne az utazáshoz szükséges idő. Most egy brit cég jelezte, hogy már dolgoznak a meghajtáson, amelynek tesztelése néhány éven belül elindulhat.
Több brit lap is beszámolt a fontosabb tudnivalókról, míg a cég némileg korábban arról adott hírt, hogy a védelmi minisztérium 10 millió fonttal támogatja egy másik, mindössze 2 évre tervezett programjukat, amely szintén a hiperszonikus meghajtás elterjedését segítené elő. Számunkra az lehet a legfontosabb részlet, hogy a hosszabb repülőutak alaposan lerövidülnének, hiszen Sydney elérése a jelenlegi 19 óráról 4 órára csökkenne, ezt pedig úgy valósítanák meg, hogy a légkörben a hangsebesség ötszörösével (vagyis a visszavonultatott Concorde-hoz képest kétszer gyorsabban) haladnának, míg a világűrben akár a hangsebesség 25-szörösét is elérnék.
A hibrid, hidrogén-oxigén meghajtásra épülő hajtómű gyakorlatilag a hagyományos megoldások és a rakéták keveréke lenne, az ezt alkalmazó repülők azonban még mindig vízszintesen, a megszokott módon szállnának fel, tehát nem függőlegesen lőnek ki őket a magasba. A brit kormány eddig nagyjából 60 millió fontot költött a programra, a mérnökök jelenleg Denverben tesztelik a hajtómű egyes részeit, amelyet a következő évtizedben követne az első tesztrepülés, a 2030-as években pedig a megjelenés. A Rolls Royce, a BAE Systems, valamint a Boeing hasonló összeggel járult hozzá a fejlesztés felgyorsításához, a munkálatokért felelős Reaction Engines állítása szerint pedig a fizikai feltételek adottak.
A Synergetic Air Breathing Rocket Engine (Sabre) névre keresztelt hajtóművön belül a bejövő forró, 1000 Celsius-fokos levegőt szuperhűtött hélium segítségével hűtenék le (a másodperc huszadrésze alatt), az így elfogott hőt pedig szintén felhasználnák a meghajtáshoz. Néhány éven belül kiderül, hogy mennyiben életképes a megoldás.
Az elmúlt években több alkalommal is írtunk arról, hogy egyes szereplők komolyan gondolkodnak a hiperszonikus utasszállítók kifejlesztésén és azok élesben való bevetésén, amelynek révén alaposan felgyorsulna a polgári repülés és ezzel lerövidülne az utazáshoz szükséges idő. Most egy brit cég jelezte, hogy már dolgoznak a meghajtáson, amelynek tesztelése néhány éven belül elindulhat.
Több brit lap is beszámolt a fontosabb tudnivalókról, míg a cég némileg korábban arról adott hírt, hogy a védelmi minisztérium 10 millió fonttal támogatja egy másik, mindössze 2 évre tervezett programjukat, amely szintén a hiperszonikus meghajtás elterjedését segítené elő. Számunkra az lehet a legfontosabb részlet, hogy a hosszabb repülőutak alaposan lerövidülnének, hiszen Sydney elérése a jelenlegi 19 óráról 4 órára csökkenne, ezt pedig úgy valósítanák meg, hogy a légkörben a hangsebesség ötszörösével (vagyis a visszavonultatott Concorde-hoz képest kétszer gyorsabban) haladnának, míg a világűrben akár a hangsebesség 25-szörösét is elérnék.
A hibrid, hidrogén-oxigén meghajtásra épülő hajtómű gyakorlatilag a hagyományos megoldások és a rakéták keveréke lenne, az ezt alkalmazó repülők azonban még mindig vízszintesen, a megszokott módon szállnának fel, tehát nem függőlegesen lőnek ki őket a magasba. A brit kormány eddig nagyjából 60 millió fontot költött a programra, a mérnökök jelenleg Denverben tesztelik a hajtómű egyes részeit, amelyet a következő évtizedben követne az első tesztrepülés, a 2030-as években pedig a megjelenés. A Rolls Royce, a BAE Systems, valamint a Boeing hasonló összeggel járult hozzá a fejlesztés felgyorsításához, a munkálatokért felelős Reaction Engines állítása szerint pedig a fizikai feltételek adottak.
A Synergetic Air Breathing Rocket Engine (Sabre) névre keresztelt hajtóművön belül a bejövő forró, 1000 Celsius-fokos levegőt szuperhűtött hélium segítségével hűtenék le (a másodperc huszadrésze alatt), az így elfogott hőt pedig szintén felhasználnák a meghajtáshoz. Néhány éven belül kiderül, hogy mennyiben életképes a megoldás.