MTI
Sarki fény ragyog délben a Szaturnuszon
A Szaturnusz gyors tengelyforgása miatt sarki fény látható délben a bolygón egy nemzetközi kutatócsoport szerint.
A Nature Astronomy című tudományos lapban megjelent tanulmányban a szakértők leírják azokat a tényezőket, amelyek a sarki fény létrejöttéhez vezetnek. A Földön akkor jelentkezik sarki fény, vagyis auróra, amikor a Napon napkitörések keletkeznek, és az ebből származó mágneses mező töltött részecskéinek egy része a mágneses pólusok körüli tartományban bejut a Föld légkörébe. Ezek a részecskék a légkör atomjaival ütköznek, ionizálják és gerjesztik azokat, a gerjesztett atomok pedig fénykisugárzással térnek vissza alapállapotukba.
Megfigyelhető hasonló folyamat a Vénuszon, a Marson, a Jupiteren, a Szaturnuszon és az Uránuszon is. A Földön az északi sarkkörtől északra, illetve a déli sarkkörtől délre látható. A tanulmány elkészítéséhez a kutatók a Cassini űrszonda adatait vizsgálták. Az űrszonda 13 éven át keringett a Szaturnusz körül. Különösen azokat az adatokat vizsgálták, amelyek több információt szolgáltatnak a bolygó mágneses rekonnekcióiról. A mágneses rekonnekció, vagy átkötés az a folyamat, amelynek során a mágneses energia részecskeenergiává alakul.
Korábbi kutatások szerint mágneses rekonnekciók a Szaturnusz magnetopauzájának nappali oldalán keletkeznek - a magnetopauza az a régió, ahol a napszélből eredő nyomás és a bolygó mágneses tere egyensúlyban van. Korábban arra is találtak bizonyítékokat, hogy a Szaturnusz egyenlítőjének a közelében lévő plazmagyűrű, a magnetodiszk éjszakai oldalán keletkezik auróra. Más kutatók szerint a bolygó magnetodiszkjének nappali oldalán nem is lehetséges a rekonnekció, mert a napszél annyira elvékonyítja a diszket, hogy ezért lehetetlenné válik.
A Nature Astronomy tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint azonban bizonyítékot találtak arra, hogy igenis léteznek rekonnekciók délben a magnetodiszken. A szakértők szerint ez a látszólagos anomália a Szaturnusz nagy tengelyforgási sebességének köszönhetően lehetséges. E sebesség hatására - egy nap mindössze 10 órából áll - valószínűleg sűrűbbé válik a magnetodiszk, ezáltal elég erős lesz ahhoz, hogy sarki fényt hozzon létre. A tudósok szerint új felfedezéseik alapján elképzelhető, hogy még ismeretlen aurórák lehetnek más bolygókon is, csak nem vették őket észtre, mert a bolygó forgási sebességét nem kalkulálták a számításokba. Úgy vélik továbbá, hogy hasonló rekonnekciók állhatnak a Jupiterből érkező több megmagyarázhatatlan pulzálás mögött is.
A Nature Astronomy című tudományos lapban megjelent tanulmányban a szakértők leírják azokat a tényezőket, amelyek a sarki fény létrejöttéhez vezetnek. A Földön akkor jelentkezik sarki fény, vagyis auróra, amikor a Napon napkitörések keletkeznek, és az ebből származó mágneses mező töltött részecskéinek egy része a mágneses pólusok körüli tartományban bejut a Föld légkörébe. Ezek a részecskék a légkör atomjaival ütköznek, ionizálják és gerjesztik azokat, a gerjesztett atomok pedig fénykisugárzással térnek vissza alapállapotukba.
Megfigyelhető hasonló folyamat a Vénuszon, a Marson, a Jupiteren, a Szaturnuszon és az Uránuszon is. A Földön az északi sarkkörtől északra, illetve a déli sarkkörtől délre látható. A tanulmány elkészítéséhez a kutatók a Cassini űrszonda adatait vizsgálták. Az űrszonda 13 éven át keringett a Szaturnusz körül. Különösen azokat az adatokat vizsgálták, amelyek több információt szolgáltatnak a bolygó mágneses rekonnekcióiról. A mágneses rekonnekció, vagy átkötés az a folyamat, amelynek során a mágneses energia részecskeenergiává alakul.
Korábbi kutatások szerint mágneses rekonnekciók a Szaturnusz magnetopauzájának nappali oldalán keletkeznek - a magnetopauza az a régió, ahol a napszélből eredő nyomás és a bolygó mágneses tere egyensúlyban van. Korábban arra is találtak bizonyítékokat, hogy a Szaturnusz egyenlítőjének a közelében lévő plazmagyűrű, a magnetodiszk éjszakai oldalán keletkezik auróra. Más kutatók szerint a bolygó magnetodiszkjének nappali oldalán nem is lehetséges a rekonnekció, mert a napszél annyira elvékonyítja a diszket, hogy ezért lehetetlenné válik.
A Nature Astronomy tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint azonban bizonyítékot találtak arra, hogy igenis léteznek rekonnekciók délben a magnetodiszken. A szakértők szerint ez a látszólagos anomália a Szaturnusz nagy tengelyforgási sebességének köszönhetően lehetséges. E sebesség hatására - egy nap mindössze 10 órából áll - valószínűleg sűrűbbé válik a magnetodiszk, ezáltal elég erős lesz ahhoz, hogy sarki fényt hozzon létre. A tudósok szerint új felfedezéseik alapján elképzelhető, hogy még ismeretlen aurórák lehetnek más bolygókon is, csak nem vették őket észtre, mert a bolygó forgási sebességét nem kalkulálták a számításokba. Úgy vélik továbbá, hogy hasonló rekonnekciók állhatnak a Jupiterből érkező több megmagyarázhatatlan pulzálás mögött is.