Balázs Richárd

Ragasztó fogja összetartani a jövő toronyházait

A ragasztó az építészet jövője, legalábbis Greg Lynn építész szerint, aki koránt sincs egyedül ezzel a nézetével. "A mechanikus összeszerelés több iparágban is kezd eltűnni" - magyarázta Lynn. "Ma már a repülőgépeket is összeragasztják, akárcsak a személygépjárműveket. Sőt sok gépet, berendezést is ragasztanak. Akkor miért pont a toronyházak maradnának ki?"

Maguk az anyagok is változnak. A nem-fém kompozit anyagok, mint a szénszálas, üvegszálas panelek és egyéb szerkezeti műanyagok többnyire olcsóbbak a hagyományos ipari anyagoknál, és fizikailag erősebb rendszereket biztosítanak a tervezőknek. Ragasztásuk egyszerű, a ragasztóanyagtól függően akár másodpercek alatt is megszilárdulhatnak az illesztések. Jelenleg ezeket a kompozit anyagokat nagy biztonsággal alkalmazzák a nagy teljesítményű jachtoknál, szélturbina lapátoknál, a hatalmas utasszállító repülőgépeknél - például a Boeing Dreamliner gépe esetében -, sőt a kereskedelmi űrrepülésben is, erre a SpaceShipOne a példa.

"Ezek alapjaiban különböző anyagrendszerek" - tette hozzá Bill Kreysler építész, aki vitorlások építése során ismerkedett meg a kompozit anyagokkal, később azonban családi házak és művészeti múzeumok tervezése felé fordult. Cége nemrég fejezte be az Egyesült Államok jelenlegi legnagyobb kompozit-alapú homlokzatával rendelkező épületének, a San Francisco-i Modern Művészetek Múzeumának bővítéséhez szánt paneleket.


Kreysler szerint elképesztő az építészeti ragasztók kötőereje, ami meghaladja a mechanikus rögzítő elemek, például a szegecsek és csavarok adottságait. Az építőiparnak azonban nincs kellő tapasztalata a kompozitokkal - a ragasztó ötlete sokak számára komikusan hat, ennek eredményeként nincsenek is széleskörű alkalmazások. A szénszálas panelek összeszereléséhez is mind a mai napig szívesebben használnak csavarokat vagy szegecseket, annak ellenére, hogy a ragasztás olcsóbb és sokkal erősebb is lenne a szegecseknél.

A helyzet azonban egyáltalán nem reménytelen a ragasztó szempontjából, hiszen több sikeres építészeti projekt bizonyítja ezeknek a technikáknak a létjogosultságát. Vegyük csak az amerikai Maine Egyetem "Bridge in a Backpack" (azaz Híd a hátizsákban) projektjét, ami a könnyűsúlyú hidak építési lehetőségeit kutatja. A szénszálas csövekből álló szerkezetek annyira könnyűek, hogy akár négy ember is elég a mozgatásukhoz, ezeknek a közúti hidaknak a felépítéséhez pedig elég két hét. Az Egyesült Államokban már 18 ilyen híd épült.

Lynn úgy véli, csupán idő kérdése, hogy akár a felhőkarcolókat is teljes egészében kötőanyagok tartsák össze. "A kompozitok és ragasztók alkalmazása forradalmasíthatja az építészetet minden épülettípusnál. Megváltoztathatja a tervezési módszereket a természeti katasztrófákkal szemben. Az épület súlyának drasztikus csökkentésével megszüntethető a kilengés egy földmozgás esetében."


A könnyebb épületek olcsóbbak is egyben. "Ha sikerül egy épület felső részének a súlyát 30 százalékkal csökkenteni, az 70-80 százalékos megtakarítást jelent a teljes építmény anyagköltségében" - mondta Lynn.

Ezzel pedig még nem ért véget az előnyök sora. A legtöbb toronyház fémváz köré épül, ami sokkal gyorsabban tágul a hő hatására, mint egyéb anyagok, vegyük csak a váz köré épített kőműves anyagokat. A kompozit épületek azonban héjszerkezetűek, mint a vitorlás hajók törzse. Ezek az épületek sokkal jobban birkóznak meg a tágulás és összehúzódás problémájával. Ugyancsak előnyös, hogy a kompozit kevesebb részből áll, összeállításuk egyszerűbb, ezáltal erősebbé teszi az így készült szerkezeteket.

Persze vannak hátrányok is. A legtöbb kötőanyag gyorsan a tűz martalékává válik, sőt még táplálja is a lángokat. A nemrégiben bekövetkezett Dubai-i hoteltűzért is a kompozitokat okolták, mondván az épület külsejéhez használt anyagok táplálékul szolgáltak a tűznek. Kreysler és Lynn szerint is jobban be kellene építeni a kompozit- és kötőanyag alapú építési módszereket az építési szabályzásokba. Ehhez azonban tesztekre van szükség, ami idő és pénz kérdése. Mivel azonban a kompozit anyagok kőolaj származékokból készülnek, az olajipar számára minden bizonnyal meg fogja érni a befektetést, hiszen egy hatalmas kiaknázatlan piacot jelenthet számukra az építőipari alkalmazás.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • VolJin #10
    Nekem az építkezésről nem a steril környezet jut az eszembe, a kompozit anyagok ragasztásáról meg igen.

    Csak nekem jutott eszembe ez a probléma?
  • BCs design #9
    ebből nagy szívások lehetnek, például ha nem az az anyag lesz a ragasztóban aminek elvileg lennie kellene, vagy ha kiderül hogy x körülménynél egyszer elenged
  • wraithLord #8
    Miért kizárt az újrafeldolgozás?

    Szerintem az új technológiák kifejlesztéséhez hozzátartozik az új alkalmazott anyagok megsemmisítési/újrahasznosítási módjának megtervezése, kidolgozása is (és az ehhez szükséges infrastruktúra megteremtése is).
    Mert nem hinném, hogy túl értelmes dolog a technológiával kivitelezni valamit, aztán benyögni, hogy ha már nem kell senkinek, azt csinálnak vele, amit akarnak, én aztat már lexarom. :D
  • Berber #7
    Az aggaszt, hogy mit csinálnak azzal a rengeteg műanyaggal amikor egy ilyen házat lebontanak. Az ugye evidens, hogy nem bomolhat el pár év alatt. Műanyag kardigánt meg cipőt nem valószínű hogy gyárthatnak belőle. Újra feldolgozás az kizárt... hacsak nem találnak ki valamit addigra.
  • ostoros #6
    Á, az túl modern! Szegecselés, az volt az igazi :)
  • Sequoyah #5
    Van ennel modernebb, de meg mindig tradicionalis is, a hegesztes:)
  • ostoros #4
    Tudok ám ajánlani nekik egy tradicionális ragasztó és kötő anyagot: úgy hívják, hogy habarcs :)
    Utoljára szerkesztette: ostoros, 2016.03.21. 14:05:37
  • petrov144 #3
    A korlát az utolsó részben említett tűzvédelmi szempont lesz. Majd lesz hozzá tűzálló szigetelés jó drágán. A végén kijön, hogy ez sem lesz ám annyira olcsó.
  • SaGa #2
    A modern ragasztók kötés után már nem nagyon változtatják a képességeiket, mert gyakorlatilag beépülnek, eggyé válnak az összeragasztott darabokkal. A kötési idejük, képességük változó lehet különböző környezeti körülmények között, de ha sikerül olyat kikeverni, ami az adott hőmérsékleten és páratartalom mellett megköt, általában tovább tart, mint maga az összeragasztott anyag. Nézz meg egy modern faragasztót. Amikor megkötött, a fa hamarabb törik el, a ragasztástól pár centiméternyire, minthogy szétválna a ragasztás.
  • Cat #1
    és mi van az időjárással és a klímával? Egy csavar ugyanúgy összefog két dolgot az antarktiszon és az amazonasi őserdőben is, évtizedeken át, míg egy ragasztó teljesen másképp viselkedhet eltérő páratartalom, hőmérsékleti viszonyok között, főleg hosszútávon. Az épületek akár egy évszázadra készülnek, nem 1-2 évtizedre, mint egy hajó.