SG.hu·
Vízjég és pára is van a Ceres törpebolygón
Erre következtetnek a kutatók, akik szerint a felszín alatti vízjég különböző sókat tartalmaz.
Nem is olyan rég közöltük le a Dawn űrszonda által visszaküldött felvételek újabb csoportját, a december elején rögzített képeket azonban máris követi egy újabb adag, amely ezúttal két fontos következtetéssel egészült ki. A törpebolygón vízpára és vízjég is lehet.
A NASA hivatalos oldalán szokás szerint szemügyre vehetjük az újabb felvételeket, amelyek december 19. és 23. között készültek, az addigi legalacsonyabb, mindössze 385 kilométeres távolságból. A képeken a Kupalo-kráter figyelhető meg, amely a legfiatalabbak közül való, mégpedig pixelenként 35 méteres felbontásban. A széleken látható fényes anyag valószínűleg sókból állt össze, ennek köze lehet az Occator esetében megfigyelt fényes pontokhoz, a fiatalabb képződmény azonban fontos támaszpontot jelent majd a további kutatásban. Több másik krátert is lefotóztak, de az egyéb műszerek adatai ennél is fontosabbak, hiszen ezek révén rábukkanhatunk a fontosabb elemekre és ásványokra is.
A Max Planck Naprendszerkutató Intézet (MPS) eközben arról számolt be, hogy a Kupalo esetében látottak alátámasztják a korábbi feltevéseket, vagyis a felszín alatt (legalábbis néhány helyen) valóban vízjég lehet, mégpedig kis mélységben, ez a vízjég pedig sókat is tartalmaz. Az intézet szakemberei már egy hónappal korábban arról értekeztek, hogy az Occator-kráter esetében, a már említett fényes pontok felett, vízpára is megfigyelhető, ami arra utal, hogy a Naprendszer kialakulása óta eltelt időszakban a vízjég nemcsak a távoli régiókban, de a jóval közelebbi kisbolygóövben is megmaradt.
A Dawn egészen június 30-ig folytatja munkáját, tartva a jelenlegi távolságot, de ezt követően sem távozik a kisbolygótól, amely így egy új kísérővel egészül ki.
Nem is olyan rég közöltük le a Dawn űrszonda által visszaküldött felvételek újabb csoportját, a december elején rögzített képeket azonban máris követi egy újabb adag, amely ezúttal két fontos következtetéssel egészült ki. A törpebolygón vízpára és vízjég is lehet.
A NASA hivatalos oldalán szokás szerint szemügyre vehetjük az újabb felvételeket, amelyek december 19. és 23. között készültek, az addigi legalacsonyabb, mindössze 385 kilométeres távolságból. A képeken a Kupalo-kráter figyelhető meg, amely a legfiatalabbak közül való, mégpedig pixelenként 35 méteres felbontásban. A széleken látható fényes anyag valószínűleg sókból állt össze, ennek köze lehet az Occator esetében megfigyelt fényes pontokhoz, a fiatalabb képződmény azonban fontos támaszpontot jelent majd a további kutatásban. Több másik krátert is lefotóztak, de az egyéb műszerek adatai ennél is fontosabbak, hiszen ezek révén rábukkanhatunk a fontosabb elemekre és ásványokra is.
A Max Planck Naprendszerkutató Intézet (MPS) eközben arról számolt be, hogy a Kupalo esetében látottak alátámasztják a korábbi feltevéseket, vagyis a felszín alatt (legalábbis néhány helyen) valóban vízjég lehet, mégpedig kis mélységben, ez a vízjég pedig sókat is tartalmaz. Az intézet szakemberei már egy hónappal korábban arról értekeztek, hogy az Occator-kráter esetében, a már említett fényes pontok felett, vízpára is megfigyelhető, ami arra utal, hogy a Naprendszer kialakulása óta eltelt időszakban a vízjég nemcsak a távoli régiókban, de a jóval közelebbi kisbolygóövben is megmaradt.
A Dawn egészen június 30-ig folytatja munkáját, tartva a jelenlegi távolságot, de ezt követően sem távozik a kisbolygótól, amely így egy új kísérővel egészül ki.