MTI
Az üstökösök keletkezését modellezték kutatók
Az üstökösök keletkezését modellezték svájci és amerikai kutatók, akik szerint a kométákat egymással ütköző, majd lassan összeolvadó objektumok hozták létre.
A kutatást a Science Express online kiadásában mutatták be.
A vizsgálat során Martin Jutzi, a Berni Egyetem kutatója és amerikai kollégája, Erik Asphaug (Arizonai Állami Egyetem) a Naprendszer életének korai szakaszában lejátszódó folyamatokat rekonstruálták. Ennek érdekében körülbelül száz ütközéses szimulációt végeztek, a "karambol" típusától függően egy-egy komputeres modellezés több napig, de sok esetben akár több hétig is eltartott. "Az üstökösök vagy előfutáraik a Naprendszer bolygóövezetének peremvidékén, nagy valószínűséggel sok millió évvel a planéták születése előtt formálódtak" - hangsúlyozta Martin Jutzi.
A 3D komputeres szimulációk alapján készült el a tanulmány részét képező videofelvétel, amelyen látható, hogy miként közelít egymáshoz két körülbelül 1 kilométer átmérőjű jeges gömb. A két objektum lassan, egy kerékpár sebességével összeütközik, megpördül, majd elválik egymástól, és a találkozás eredményeként a kisebb testből kiszakadt anyag "rákenődik" a nagyobbra. A kölcsönös gravitáció hatására a kisebb gömb lelassul, majd 14 órával később visszatér, hogy egy nappal az első ütközés után összeolvadjon nagyobb társával. A szimuláció során "született" új égitest alakját tekintve a Rosetta űrszonda célobjektumára, a 67P/Csurjumov-Geraszimenko üstökösre emlékeztet, amely úgynevezett bináris érintkező, azaz két egymásba kapcsolódó objektumból áll.
Mint a kutatók kiemelik, a 67P/Csurjumov-Geraszimenko üstökös nem az egyetlen réteges szerkezetű bináris érintkező kométa. Hasonló réteges szerkezete van a 9P/Tempel 1 üstökösnek, amelybe 2005. július 4-én csapódott a Deep Impact amerikai űrszonda több mint 300 kilogrammos "leszállóegysége", valamint vélhetően hasonló lehet a struktúrája annak a két másik kométának is, amelyeket egyéb NASA-missziók "látogattak meg". Az űrszondák által megfigyelt egyéb üstökösöknek a fele szintén bináris érintkező, közéjük tartozik például a 103P/Hartley 2 és a 19P/Borelly kométa.
"Viták tárgya, hogy hogyan és mikor formálódtak ezek a sajátosságok, és milyen összefüggésben lehettek a Naprendszer alakulásával, geológiájával" - fogalmazott Martin Jutzi. A svájci tudós meggyőződése szerint az üstökösképződés folyamatának megértése kulcsfontosságú információval szolgálhat arról, hogy miként "fogantak" a bolygók, mekkora lehetett az "építőkockák", azaz planetezimálok (bolygócsírák) eredeti mérete a külső Naprendszerben. A planéták kialakulásának korai szakaszát is a lassú összeolvadások jellemezhették, mielőtt a nagyméretű objektumok "felpörgették" volna a folyamatot. Ez alátámasztani látszik azt az elméletet, hogy az üstökös magok a Naprendszer kezdeti szakaszából való ősanyagot hordozzák - tette hozzá Jutzi.
A vizsgálat során Martin Jutzi, a Berni Egyetem kutatója és amerikai kollégája, Erik Asphaug (Arizonai Állami Egyetem) a Naprendszer életének korai szakaszában lejátszódó folyamatokat rekonstruálták. Ennek érdekében körülbelül száz ütközéses szimulációt végeztek, a "karambol" típusától függően egy-egy komputeres modellezés több napig, de sok esetben akár több hétig is eltartott. "Az üstökösök vagy előfutáraik a Naprendszer bolygóövezetének peremvidékén, nagy valószínűséggel sok millió évvel a planéták születése előtt formálódtak" - hangsúlyozta Martin Jutzi.
A 3D komputeres szimulációk alapján készült el a tanulmány részét képező videofelvétel, amelyen látható, hogy miként közelít egymáshoz két körülbelül 1 kilométer átmérőjű jeges gömb. A két objektum lassan, egy kerékpár sebességével összeütközik, megpördül, majd elválik egymástól, és a találkozás eredményeként a kisebb testből kiszakadt anyag "rákenődik" a nagyobbra. A kölcsönös gravitáció hatására a kisebb gömb lelassul, majd 14 órával később visszatér, hogy egy nappal az első ütközés után összeolvadjon nagyobb társával. A szimuláció során "született" új égitest alakját tekintve a Rosetta űrszonda célobjektumára, a 67P/Csurjumov-Geraszimenko üstökösre emlékeztet, amely úgynevezett bináris érintkező, azaz két egymásba kapcsolódó objektumból áll.
Mint a kutatók kiemelik, a 67P/Csurjumov-Geraszimenko üstökös nem az egyetlen réteges szerkezetű bináris érintkező kométa. Hasonló réteges szerkezete van a 9P/Tempel 1 üstökösnek, amelybe 2005. július 4-én csapódott a Deep Impact amerikai űrszonda több mint 300 kilogrammos "leszállóegysége", valamint vélhetően hasonló lehet a struktúrája annak a két másik kométának is, amelyeket egyéb NASA-missziók "látogattak meg". Az űrszondák által megfigyelt egyéb üstökösöknek a fele szintén bináris érintkező, közéjük tartozik például a 103P/Hartley 2 és a 19P/Borelly kométa.
"Viták tárgya, hogy hogyan és mikor formálódtak ezek a sajátosságok, és milyen összefüggésben lehettek a Naprendszer alakulásával, geológiájával" - fogalmazott Martin Jutzi. A svájci tudós meggyőződése szerint az üstökösképződés folyamatának megértése kulcsfontosságú információval szolgálhat arról, hogy miként "fogantak" a bolygók, mekkora lehetett az "építőkockák", azaz planetezimálok (bolygócsírák) eredeti mérete a külső Naprendszerben. A planéták kialakulásának korai szakaszát is a lassú összeolvadások jellemezhették, mielőtt a nagyméretű objektumok "felpörgették" volna a folyamatot. Ez alátámasztani látszik azt az elméletet, hogy az üstökös magok a Naprendszer kezdeti szakaszából való ősanyagot hordozzák - tette hozzá Jutzi.