SG.hu·
Terjed az implantátumok újrahasznosítása
Egyre több alapítvány igyekszik begyűjteni az elhunytak kidobott implantátumait.
A technológia fejlődésével egyre több betegséget tudunk kezelni, illetve kordában tartani beültetett alkatrészekkel, ezzel egy időben persze a szépészeti beavatkozások tárháza is folyamatosan bővül az újabb és újabb megoldásokkal. Ezen beültetett anyagok és eszközök újrahasznosítása merül fel fontos kérdésként, ahogy a fejlődő régiókban lakók is gyakrabban juthatnak hozzá az új eljárásokhoz.
Ma már számos cég foglalkozik kifejezetten az elhunytak implantátumainak begyűjtésével, bár ezt ők többnyire a veszélyforrások kiszűrésének igényével teszik. Jól mutatja ezen veszélyforrások fontosságát, hogy egy 2002-es tanulmány szerint az Egyesült Királyságban a krematóriumok csaknem felében fordult elő robbanás, ahogy a pacemakerekben és egyéb beültetett eszközökben lévő elemek az intenzív hő hatására egyszerűen felrobbantak. Maguk az eszközök egyébként a hamvasztást is átvészelik, ezt követően szabadulnak csak meg tőlük, míg egyéb anyagoknál (így például a mellimplantátumokhoz használt szilikon) esetében ez nem mondható el, ezért is van szükség ezek időben történő begyűjtéséhez, természetesen az elhunyt személyek tiszteletben tartása mellett.
A fejlődő országok lakosai közül sokan nem tudják megfizetni az új implantátumokat (netán arany töméseket), így egyre nagyobb igény mutatkozik a használt példányok iránt, noha a területen jelen lévő cégek jó része nem hajlandó átvenni ezen másodkézből származó példányokat. Több alapítvány foglalkozik azonban az elhunytakból eltávolított eszközök begyűjtésével és terjesztésével, az amerikai Standing With Hope például Ghánába szállít művégtagokat, míg a brit Pace4Life elsősorban Indiába szánja a birtokában lévő pacemakereket.
Az eddigi adatok szerint még nem fordult elő komolyabb probléma a használt implantátumokkal (itt a fertőzés nem kizárt), az újrahasznosítás forgalmának valódi fellendüléséhez azonban kormányzati és ágazati reformokra lesz szükség - már amennyiben erre mutatkozik majd hajlandóság.
A technológia fejlődésével egyre több betegséget tudunk kezelni, illetve kordában tartani beültetett alkatrészekkel, ezzel egy időben persze a szépészeti beavatkozások tárháza is folyamatosan bővül az újabb és újabb megoldásokkal. Ezen beültetett anyagok és eszközök újrahasznosítása merül fel fontos kérdésként, ahogy a fejlődő régiókban lakók is gyakrabban juthatnak hozzá az új eljárásokhoz.
Ma már számos cég foglalkozik kifejezetten az elhunytak implantátumainak begyűjtésével, bár ezt ők többnyire a veszélyforrások kiszűrésének igényével teszik. Jól mutatja ezen veszélyforrások fontosságát, hogy egy 2002-es tanulmány szerint az Egyesült Királyságban a krematóriumok csaknem felében fordult elő robbanás, ahogy a pacemakerekben és egyéb beültetett eszközökben lévő elemek az intenzív hő hatására egyszerűen felrobbantak. Maguk az eszközök egyébként a hamvasztást is átvészelik, ezt követően szabadulnak csak meg tőlük, míg egyéb anyagoknál (így például a mellimplantátumokhoz használt szilikon) esetében ez nem mondható el, ezért is van szükség ezek időben történő begyűjtéséhez, természetesen az elhunyt személyek tiszteletben tartása mellett.
A fejlődő országok lakosai közül sokan nem tudják megfizetni az új implantátumokat (netán arany töméseket), így egyre nagyobb igény mutatkozik a használt példányok iránt, noha a területen jelen lévő cégek jó része nem hajlandó átvenni ezen másodkézből származó példányokat. Több alapítvány foglalkozik azonban az elhunytakból eltávolított eszközök begyűjtésével és terjesztésével, az amerikai Standing With Hope például Ghánába szállít művégtagokat, míg a brit Pace4Life elsősorban Indiába szánja a birtokában lévő pacemakereket.
Az eddigi adatok szerint még nem fordult elő komolyabb probléma a használt implantátumokkal (itt a fertőzés nem kizárt), az újrahasznosítás forgalmának valódi fellendüléséhez azonban kormányzati és ágazati reformokra lesz szükség - már amennyiben erre mutatkozik majd hajlandóság.