Call of Juarez: Gunslinger

Kiadó: Ubisoft
Fejlesztő: Techland
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E4400 2,0 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 4000+ processzor, Nvidia GeForce 8800 GT vagy ATI Radeon HD 5570 grafikus kártya, 2 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Duo E6850 3,0 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 6400+ processzor, Nvidia GeForce GTX 550 vagy ATI Radeon HD 5770 grafikus kártya, 4 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Call of Juarez-sorozat
Kategória: FPS

A Call of Juarez-sorozat 2006-os felbukkanásakor sokan azt hitték, hogy a játékvilágban egy új trend van kibontakozóban, így az elkövetkezendő években a második világháború után a vadnyugat kerülhet majd az akciójátékok középpontjába. A hasonló című, ám sokkal nagyobb múltra visszatekintő Call of Duty azonban két évvel később végérvényesen eldöntötte, hogy nem ebben, hanem a modern hadviselésben van a jövő. A lengyel Techland viszont ettől függetlenül sem adta fel álmait, és a visszafogott sikereket elért első epizód után 2009-ben előálltak a Call of Juarez: Bound in Blooddal, ami – a Red Dead Redemptiont leszámítva – mindmáig etalonnak tekinthető az 1800-as évek végének és az 1900-as évek elejének amerikai valóságát lefestő videojátékok között.


A kellemes kritikai sikereket is bezsebelt alkotás után sokan úgy gondolták, hogy végre sínen van a franchise, de a lengyel Techlandet olyannyira megbabonázhatták a modern korok háborúit és problémáit feldolgozó művek, hogy ők is ebbe az irányba terelték a Call of Juarezt, aminek egy óriási bukás lett az eredménye, a The Cartel alcímet kapott harmadik résszel ugyanis elképesztően mellényúlt a csapat. Mindezzel természetesen ők is tisztában voltak, így mielőbb korrigálni szerettek volna, aminek eredménye a Call of Juarez: Gunslinger lett, avagy a sorozat negyedik felvonása, amelyben ismét visszatérhetünk a szívünknek olyannyira kedves vadnyugathoz.

A játék egyenesen az 1910-es esztendőbe repít vissza minket, egy Kansas államban megtalálható kis kocsmába, ahol Silas Greavest, avagy az egykoron szebb napokat is megélt fejvadászt a bár látogatói addig-addig kérlelik, mígnem beadja derekát, és néhány ingyen ital reményében elmeséli izgalmas életét. A hét fejezetre szabdalt sztori Silas visszaemlékezésein alapul, aminek köszönhetően a kampány során szinte folyamatosan hallhatjuk hősünk narrációját, miközben mi interaktív formában is átéljük a történteket. A Techland nem csak a történetvezetés terén mutatta meg újfent nagyszerű érzékét, hanem azzal kapcsolatban is, hogy képesek óriási poénokkal színesíteni bármit, hiszen Silas meséje gyakran köszönőviszonyban sem lesz a valósággal, így hiába halljuk a nagy szavakat, a valóságban, avagy a pontos emlékei szerint gyakran egészen mást látunk a képernyőn.


Érdekesség és apró színesítés még, hogy főhősünk a nagy mesélés közben gyakran módosít a történeten, így előfordulhat, hogy a legnagyobb harc vagy párbaj közben megszakad a sztori, mert eszébe jut, hogy az nem is úgy, netán nem is akkor történt. A fejlesztők egyébiránt ezúttal is nagyszerűen lefestették a vadnyugati hangulatot, elképesztő alapossággal álmodták meg a pályákat – legyen szó akár városokról, akár a természetben játszódó részekről –, de természetesen a kor legnagyobb alakjai közül is találkozhatunk majd néhány ismert személlyel. A Call of Juarez: Gunslinger játékmenete az alapokat tekintve szinte semmiben sem változott a korábbi részekhez képest – a félresikerült harmadikat ne vegyük számításba –, mindössze apró színesítésekkel tették teljesebbé az élményt a készítők. Habár a Bound in Blood után a pályák túlontúl szűkösek és lineárisak lesznek, de a lényegesen könnyedebb és egyben pergősebb akcióknak köszönhetően egyáltalán nem érezzük majd hiányát a szabadságnak. A pályákon, akárcsak a korábbi részek esetében, úgy ezúttal is folyamatosan kapjuk majd a teljesítendő célokat, a lényeg pedig leegyszerűsítve tulajdonképpen nem más, minthogy eljussunk a kezdőponttól a célig. Ez az út általában hosszadalmas lesz, mindemellett pedig akciókkal tarkított, hiszen a vadnyugaton minden nézeteltérésüket pisztollyal rendezték le az emberek, így mi sem leszünk ez alól kivételek.


A pályákon a kor összes fegyverét kipróbálhatjuk majd, legyen szó a forgótáras pisztolyokról, a duplacsövű sörétesekről vagy a polgárháborúkból megmaradt egylövetűekről, amelyeket többnyire elesett ellenfeleinktől vehetünk el, ami igaz állítás az utánpótlásra is. Fontos megjegyezni, hogy a harcok immáron olyannyira árkádosra sikeredtek, hogy a fejlesztők szeme előtt korántsem a realizmus, hanem a szórakoztatás lebegett, amit gyakran mindennél fontosabbnak is tekintettek. Ennek köszönhetően nem csak a küllem – erről majd később –, hanem olyan apróságok is már-már rajzfilmessé tették a végeredményt, mint a lövésekért kapott tapasztalati pontok, vagy különféle besorolások folyamatos kijelzése, ami a játéktermi gépeken talán még elment volna, illetve a Borderlands-sorozatnak jól áll, de a Call of Juareznek egyáltalán nem.

Tapasztalati pontokat nem csak azért kapunk, mert jól mutatnak, hanem természetesen azért is, hogy fejleszthessük karakterünket. A szerepjátékos elemek nélkül ma már egyetlen lövöldözős játék sem létezhet, így a Techland sem hagyta ki a lehetőséget, habár nem is bonyolították túl a rendszert. Ennek köszönhetően szintenként kapunk egy-egy újabb feloldható tulajdonságot, amire azért lesz szükségünk, hogy minél jobban bánjunk majd fegyvereinkkel. Az sajnos már más kérdés, hogy az elérhető képességek jelentős részének gyakorlati haszna és látszata egyáltalán nem lesz a kampány során. Az új Call of Juarezből természetesen nem maradhattak ki a gyűjtögethető tárgyak – segítségükkel többet is megtudhatunk a vadnyugatról –, valamint a párbajok sem, amelyek a hagyományos lövöldözéseket dobják fel.


A párbaj rendszere alaposan átalakult, mióta legutóbb láttuk, így a reflex és az időzítés is fontos lesz, akárcsak ügyességünk, hiszen a lövések előtt ellenfelünkre kell fókuszálnunk ahhoz, hogy élesben mi húzzuk meg először a ravaszt, és az eleresztett golyó is célba találjon. A játékban természetesen ezúttal is szerepet kapott az időlassítás, amit még mindig csak erős korlátozásokkal tudunk használni – kivéve azokat a részeket, amikor automatikusan lassítja le az időt a program –, egyszóval a Techland szinte minden téren visszatért oda, ahonnan a sorozat indult, de a Bound in Bloodhoz viszonyítva mégsem lehet maximálisan őszinte a mosolyunk. Grafika: A grafika példának okáért tipikusan olyan eleme a játéknak, ami alaposan megosztja majd a rajongókat. A Techland ugyanis elment a Borderlands-sorozat által alkalmazott cell-shaded technológia irányába, ami nem áll rosszul a Gunslingernek, sőt, a képregényes átvezetők rendkívül mutatósra sikerültek, de jobban örültünk volna a realisztikusabb irányvonalnak. Nem kizárt, hogy a lengyelek a Chrome Engine 5 egyre szűkösebb korlátait próbálták meg ezzel kendőzni.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A Call of Juarez-sorozat legszebb hagyományai köszönnek vissza ránk az irányítás és a kezelőfelület tekintetében. Utóbbi esetében például minden átlátható, és azonnal kézre áll, míg az irányítás könnyedebb, mint valaha, Silas szó szerint kezes báránnyá válik az egér és a billentyűzet segítségével, így ezzel biztosan senkinek sem akad majd problémája.

Játszhatóság: Habár három játékmód is helyet kapott a Call of Juarez: Gunslingerben, de egy kooperatív mód még elfért volna benne, aminek köszönhetően egy másik barátunk is beszállhatott volna a mesélésbe Silas mellé, így színesíteni tudta volna a sztorit, ezáltal megnövelve az újrajátszhatósági faktort. A sztori mód azonban sajnos maximum egyszeri élmény lesz, ellenben az árkád és a duel lehetőségek már a visszatérő cowboyokat célozták meg. Előbbiben a hullámokban érkező ellenfelekkel szemben kell helytállnunk, utóbbiban pedig a pisztolypárbajok kapták a főszerepet. Egy kooperatív módot azért természetesen egyik sem tud helyettesíteni!

Intelligencia, nehézség: Újabb sarkalatos pont az új Call of Juarez tekintetében a mesterséges intelligencia kérdésköre. Míg ugyanis a nehézségi szint kiválóan skálázott, addig ellenfeleink programozott értelmével komoly gondok akadhatnak, így gyakran lesz olyan érzésünk a pályákon, hogy egy szimpla kacsavadászaton veszünk részt, csak a kacsák néha visszalőnek ránk.

Hangok, zene: A játék ahhoz képest, hogy egy alacsony árkategóriájú darab, igencsak kellemes, a történethez, valamint a hangulatoz illeszkedő zenékkel, illetve hanghatásokkal rendelkezik. Külön kiemelhető Silas karakteres szinkronhangja, de a fegyverek durranása és a hozzájuk kapcsolódó effektek is nagyon hatásosra sikeredtek.

Összegzés: Amennyiben a The Cartelhez viszonyítjuk a Call of Juarez: Gunslingert, akkor egyértelműen komoly előrelépést és fejlődést tapasztalhatunk, de a Bound in Bloodhoz képest ez azért mégiscsak egy kisebb költségvetésből készült, rövid játékidőt biztosító és nyomott árú alkotás lett. A hangulat és a játékmenet terén azonban mégis sikerült nagyot, sőt mi több, emlékezeteset is alkotnia a lengyel fejlesztőknek, így amennyiben fanatikus rajongója lennél a vadnyugati akciójátékoknak, biztosan nem fog csalódást okozni neked sem az új Call of Juarez.