Risen 2: Dark Waters

Kiadó: Deep Silver
Fejlesztő: Piranha Bytes
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: 2,1 GHz-es Intel Dual Core processzor, 2 GB RAM, 512 MB V-RAM (Radeon 3870/GeForce 8800 GTX), 8 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: 3 GHz-es Intel Dual Core processzor, 4 GB RAM, 1024 MB V-RAM (Radeon 4890/GeForce GTX 260), 8 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Risen, Gothic-sorozat
Kategória: akció-szerepjáték

1997 derekén egy újabb fiatal fejlesztőcsapat bontott szárnyat Németország határain belül azzal a célzattal, hogy az akkor egyre népszerűbb akció-szerepjátékok stílusában alkothassanak valami igazán maradandót. A Piranha Bytes nevet viselő gárda első játékára ugyan négy évet kellett várnunk, de 2001-ben megjelenhetett végre a Gothic, amelyet aztán - a stúdiótól legalábbis - még két rész követett egészen 2006-ig. A franchise ugyan kapott hideget és meleget is a múltban - a legjobbnak sokan a második epizódot tartják -, de a sorozat egyes részei így is elegendő rajongót toboroztak ahhoz, hogy ma már legendás címekként emlegethessük őket.

Ugyan a Gothic 3 után a Piranha Bytes különböző okok miatt elveszítette a játék jogait, ezzel együtt pedig a névhasználatot is - a negyedik epizódot már nem ők készítették -, ám ez a rajongókkal ellentétben számukra sokkal inkább egy új kezdetet jelentett, semmint valaminek a végét. 2009-ben meg is alkottak egy új sorozatot, amelynek a Risen címet adták. A játék ugyanolyan akció-szerepjátékként öltött testet, mint a közvetlen szellemi elődei, sőt, a középkori standardok kivételével szinte teljes egészében a Gothic-sorozat hagyományait örökítette át, de ez sajnos nem csak a pozitívumokra, hanem a negatívumokra is igaz volt. Ezért örültünk nagyon akkor, amikor a németek bejelentették, hogy következő alkotásuk a Risen folytatása lesz, ezzel ugyanis a cím esélyt kapott arra, hogy végre megmutathassa a Piranha Bytes fejlesztőiben lakozó kreativitást, amit korábban valamiért sosem tudtak maradéktalanul kamatoztatni.


A Risen 2: Dark Waters esetében azonban sikerült! A játék ugyanis egyrészt szinte teljes egészében szakított a korábbi koncepcióval, aminek köszönhetően a középpontba a kalózok, valamint a karibi hangulattal bíró, már-már esőerdők hangulatát sugárzó dzsungelek kerültek, de természetesen azért a fantasy vonulatot sem hagyták veszni a készítők. A közvetlen előddel ennek ellenére is szoros kapcsolatban áll a játék, hiszen a történetét tekintve mégiscsak egy közvetett folytatásról beszélhetünk. Hősünk - a Piranha Bytes hagyományai alapján - ismét az a névtelen hős lesz, aki az elődben bukkant fel a semmiből, hogy aztán megvédje a világot a teljes pusztulástól.

A küldetés végrehajtását követően karakterünk az inkvizíció katonáival együtt menekült el a korábbi rész helyszínéről, méghozzá egyenesen Calderába. Néhány évvel öregebben, egy szemmel kevesebbel, de nagyobb tapasztalat birtokában itt találkozunk először hősünkkel, aki a történtek után az alkoholt hívta segítségül ahhoz, hogy feldolgozza a múlt eseményeit. A helyzet azonban a jelenben sem sokkal jobb, az első epizód eseményeit követően ugyanis a Kristályerőd vált az inkvizíció utolsó védőbástyájává, ám a két titán, Ursegor és Ismael harca miatt most az is romokban hever, az emberek tehát fejvesztve menekülnek.


A legnagyobb probléma azonban várhatóan akkor fog bekövetkezni, amikor a két titán közül valamelyik felülkerekedik a másikon. Ekkor ugyanis - bármelyik is maradjon életben - az biztosan az inkvizícióra támad, ezzel eltávolítva a föld színéről a nemes célokért küzdő csoportosulást. Ha ez nem lenne elegendő probléma, a két fél közül az egyik egy hatalmas Krakent küldött a Kristályerőd kikötőjébe, amelynek köszönhetően semmilyen ellátás nem juthat a szigetre, de az inkvizíció tagjai sem tudnak elmenekülni a titánok elől. A hatalmas kilátástalanságban ismét hősünkre vár a feladat elrendezése, ám azt még nem is sejti, hogy bárhová sodorja a végtelen óceán - több hatalmas szigetből áll a játéktér -, mindenhol újabb és újabb problémák megoldásában várják majd segítségét.

A Risen 2: Dark Waters egy efféle alapkoncepcióval indít, ami sikeresen felkeltheti a legtöbb szerepjáték-rajongó érdeklődését, de gyorsan hozzá kell tennünk, hogy az első néhány óra, amit kalandozással fogunk tölteni, meglepően unalmas, de sokkal inkább átlagos lesz. Ugyan már az első pillanatokban elérhetővé válnak olyan újdonságok, mint például a megreformálódott fejlődési rendszer - attribútumok, képességek és tulajdonságok szerint léphetünk szinteket -, a jól elrendezett, szűrhető inventory vagy éppen a fegyverhasználat, ami a Piranha Bytes játékaira sosem volt jellemző, de az igazán friss tartalmak megmaradnak a kampány második felére. Így az első néhány órában a legtöbb játékosnak feltehetően olyan érzése lesz, mintha a fejlesztők egy kicsit megszépítették, mindemellett pedig kissé ki is bővítették volna az első Risent. A helyzet azonban szerencsére ennél sokkal jobb. Az alapok, a jól működő és egyben a háttérben húzódó mechanizmus ugyan valóban a Risenből, hovatovább, helyenként a Gothic-ból lettek átültetve - például az NPC-ktől tanulható tulajdonságok -, de akadnak forradalminak nevezhető újdonságok is. Ilyen például a harcrendszer, ami - továbbra sem működik makulátlanul, és - a Risen 2 esetében még mindig a folyamatos kattintgatásból áll, de nagy szerepet kapott végre a védekezés, sőt, kombókat is beépítettek a fejlesztők, arról nem is beszélve, hogy immáron különféle cseleket is bevethetünk ellenfeleinkkel szemben, így például homokot szórhatunk a szemükbe és így tovább.

Ennél azonban lényegesen jobb új elemek is bekerültek a játékba. Ilyen többek között, hogy egy idő után saját hajóval fogunk rendelkezni, ami alighanem a kalózos koncepció egyik kötelező velejárója. A hatalmas úszó alkalmatosság nem csak bázisunkként fog szolgálni, hanem egyben arra is, hogy egy helyen tudjuk csapatunkat - legalább négy főre lesz szükségünk a hajó irányításához -, illetőleg hogy eljussunk egyik szigetről a másikra, amelyek alapjaiban ugyanolyan környezettel bírnak majd, de mindenhol más problémák és más ellenfelek várnak ránk.


Fontos módosítás érte továbbá a Risen 2 esetében a Piranha Bytes játékaira olyannyira jellemző történeti választást is. A németek legtöbb alkotásában ugyanis mindig elérkezett az a pont, amikor valamelyik frakció mellett végérvényesen állást kellett foglalnunk, ám ez jelen esetben nem csak véleményünket és a történet végét fogja befolyásolni, hanem azt is, hogy miképpen és mikkel boldogulhatunk a sztori fennmaradó részében.

Az egyik oldalt választva ugyanis a tűzfegyverek kapják majd a központi szerepet, amit feltehetően senkinek sem kell túlmagyarázni, a másik oldal esetében pedig a vudumágia, ami sokkal nagyobb izgalmakat kínál, mint az általános, egyébiránt pedig könnyen elsajátítható lövöldözések. A vudumágia kitanulásával ugyanis olyan dolgokra leszünk képesek - a hagyományos kardozás és egyebek mellett -, amelyek a misztikumhoz köthetők. Így például tudunk majd vudubabát készíteni, amelyhez minden esetben szükségünk lesz a megátkozni kívánt karakter egy nehezen megszerezhető tárgyára, és így könnyebben legyűrhetjük őt a harcban, vagy meggyőzhetjük saját véleményünk igazáról. A mágiához kapcsolódnak még a különféle jogarok is, amelyeket jól elrejtett oltárokon készíthetünk el magunknak.

Ezek a közelharcban nem lesznek túl hasznosak, de használatukkal félelmet ébreszthetünk az ellenfeleinkben, megbűvölhetjük őket, hogy saját társaikra támadjanak, de egy speciális jogarral a célszemélyek legértékesebb tárgyait is könnyedén elcsenhetjük. A vudu esetében mégis a legtöbbek által használt opció feltehetően az a lehetőség lesz, amikor átvehetjük az irányítást más, akár központi személyek felett is. Így a legtöbb NPC bőrébe bújva olyan helyekre is eljuthatunk és olyan intézkedéseket is végrehajthatunk, amelyekre alapesetben esélyünk sem lenne.


A Risen 2-ből természetesen még milliónyi apró újdonságot ki tudnánk emelni, amelyek pozitívumként hatnak az előző részhez, netán nagy általánosságban a többi akció-szerepjátékhoz mérten - jó móka például a majomnevelgetés -, de nem szeretnénk minden ilyet idő előtt lelőni. Azt viszont még kötelező kiemelni, hogy a játék olyan élő és lélegző világgal rendelkezik, ami képes egyediséget is felmutatni, hiszen ez a kalózos, karibi hangulat még egyetlen nagy költségvetésű videojátékban sem volt ennyire egységes és egyben fantasztikus, a szó összes értelmében.

Az pedig már csak hab a tortán, hogy tulajdonképpen bármerre is járunk ebben a hatalmas világban, minden kis zegzugában találunk magunknak némi mellékes munkát, netán egy beszélgetőpartnert - magyarán a Risen folytatásában egy olyan kalózkaland kellős közepébe csöppenhetünk, amilyenről biztosan nagyon sokan álmodtunk már a múltban, a Piranha Bytes pedig most végre meg is valósította azt. Grafika: Habár a csapat az utóbbi időben megtanult programozni, aminek köszönhetően a Risen 2-ben - a világ méreteihez képest - nem sok hibát találunk, de a küllemmel kapcsolatban továbbra sem tudtak egyről a kettőre lépni. Már a Gothic-játékokra, valamint az előző Risen-re is jellemző volt, hogy összességében korrekt látványvilággal szolgált, de aprólékosan szemlélődve olyan robusztus hibákba botolhattunk, amelyeket igazi gyermekbetegségeknek lehetett tekinteni. A Risen 2 esetében például nagyon hangulatosak a kis falvak és a városok, imádni valók az élővilágban gazdag erdők, de az emberek, leginkább pedig az animációk - mozgás és arc egyaránt - olyanok, mintha baltával faragott fabábukat néznénk.

Ugyan a töltési időkkel ezúttal végre nem voltak komoly problémák, de a nagyobb tereken képes volt szaggatásokat produkálni a játék, gyakran érthetetlenül alacsony fps-szám mellett, amit feltehetően a jövőben érkező javítások orvosolnak majd. Az alkotás legnagyobb pozitívuma ezen a téren mégis az volt - természetesen egy kis iróniával -, hogy a Piranha Bytes végre megtanult női arcot és alakot készíteni, így végre nem kell férfialakú és férfias arcvonásokkal bíró hölgyeket bámulnunk kalandozásaink során. A szerepjátékokban etalonnak számító The Witcher 2-höz képest azonban a Risen 2 sajnos a küllemét tekintve nem rúghat labdába.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A Dark Waters kezelőfelületével kapcsolatban nem sok kivetnivalót találhatunk, hiszen tulajdonképpen a legtöbb lehetőséget az első részből örökítették át a fejlesztők. Az inventory rendszere elsőre ugyan furcsa, de néhány perces ismerkedés után garantáltan mindenki könnyedén fogja kezelni az amúgy átlátható felületet. Az irányíthatóság esetében sem beszélhetünk különösebb nehézségről, egyedül a pisztolyok esetében éreztem egy kis bizonytalanságot, és hogy a fejlesztők nem igen tudják mit akarnak. A lőfegyverek többségével ugyanis a célzás szinte lehetetlen vagy kis híján felesleges - egy óriási kör segítségével kell befognunk áldozatunkat -, tehát többnyire inkább kardozunk, kókuszbombákkal dobálózunk vagy - választásunktól függően - vudumágiával puhítjuk meg ellenfeleinket.

Játszhatóság: Szavatosság tekintetében a Risen 2 igencsak jól vizsgázott előttünk, hiszen egy végigjátszás - ha nem rohanunk át a kampány fő vonalán -, akkor akár 20-30 óráig is eltarthat, de azok a játékosok, akik fel akarnak fedezni mindent és el akarják végezni az összes mellékküldetést, plusz 10 órát nyugodtan hozzátehetnek a fentiekhez. Többjátékos mód értelemszerűen nincs, de két végigjátszást így is megér a történet, hiszen egy kulcsfontosságú pontot követően alapjaiban lesz más az egész játék, nem csak a történetet és a befejezést, hanem a felhasználható kelléktárat tekintve is.

Intelligencia, nehézség: Nem igazán nyűgözött le ugyanakkor a játék sem a mesterséges intelligencia, sem a nehézség tekintetében. Az intelligencia hiányosságait leginkább a harcok során éreztem, amikor a karakterek a tipikus "mindenki minket támad" elvet követték a legtöbb esetben, taktikázásra és egyebekre pedig nem futotta programozott értelmükből, ami hosszabb távon kissé unalmassá tette a konfliktusokat.

A nehézség tekintetében sem túl rózsás a helyzet. A Risen 2 nem fog minket - de legalábbis nem mindig - láthatatlan falakkal elválasztani a többi területtől, inkább a szintünkhöz nem megfelelő ellenfelekkel próbálja megmásítani döntéseinket. Így amennyiben idő előtt át akarnánk például rohanni a kezdő szigeten, akkor vagy jó sok rumot és grogot kell magunkkal vinnünk - ezek az életelixírek a játékban -, vagy percenként menteni, máskülönben olyan nehéz dolgunk lesz, hogy valahol a dzsungel közepén biztosan elhalálozunk a nagy harcokban. Szerencsére a mentési rendszer csak félig automatikus, így mi is bármikor elmenthetjük aktuális állásunkat, ami alighanem aranyat fog érni a játékban.

Hangok, zene: Hangeffektek tekintetében a Risen 2 szintén ötösre vizsgázik, hiszen bár tény, hogy hallhattunk már jobb szinkronokat is más videojátékokban, de ennél életrevalóbban előadva még aligha. Nagyon tetszett, hogy az alkotásban igazi kalózos, karibi dallamok csendültek fel a háttérben, de egyéb hangeffektekkel sem volt különösebb probléma.

Összefoglalás: Összegezve az elhangzottakat, vannak ugyan problémák a Piranha Bytes legújabb alkotásával, így például lassan indul be a történet, csak később ismerkedhetünk meg a legtöbb alapvető opcióval és a küllemével is akadnak problémák, de összességében mégis kiváló munkát végeztek a fejlesztők. Ami azonban ennél is fontosabb, hogy a Risen 2: Dark Waters képes volt egyediséget hozni a műfajba, ezt pedig nem csak kalózos koncepciójával, hanem folyamatosan adagolt újdonságaival és történetével tudja elérni, ami az utolsó pillanatokig képes fenntartani a feszültséget, a finálé pedig önmagáért beszél. Ugyan vérzik a szívünk egy igazi Gothic-epizód iránt, de a Piranha Bytes jó útra tévedt a Risennel!