The Walking Dead: A New Day - Episode 1

Kiadó: Telltale Games
Fejlesztő: Telltale Games
Honlap

Platformok: PC, Xbox360, PS3, Mac
Rendszerkövetelmények:
Minimum: 2,0 GHz-es Intel vagy Athlon XP 1800+ processzor, 512 MB RAM, GeForce 205 vagy Radeon HD 6290 grafikus kártya, 2 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: 2,4 GHz-es Intel vagy Athlon XP 2400+ processzor, 1 GB RAM, GeForce GT 130 vagy Radeon HD 4650 grafikus kártya, 2 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Jurassic Park: The Game, Back to the Future: The Game
Kategória: kaland

A The Walking Dead név hallatán a legtöbb embernek első ízben egy zombis televíziós sorozat jut az eszébe, ami mondhatni természetes, hiszen manapság csak az létezik, amit a tévében adnak. Azt viszont már kevesen tudják, hogy a franchise eredetileg képregényként kezdte életét, méghozzá 2003-ban, amikor még nem folytak élőhalottak minden csapból, a sátáni teremtények pedig jobbára csak a nyolcvanas évek horrorfilmjeinek nevetséges karakterei voltak.

Az idők azonban változnak, ahogyan valamikor minden bokorban második világháborús termékek teremtek, addig manapság a zombiké és a szuperhősöké a főszerep, ezt pedig tökéletesen alátámasztja, hogy az éveken át futó képregénysorozat után 2010-ben előbb filmes, 2012-ben pedig videojátékos adaptációt kapott a The Walking Dead. Amikor első ízben bejelentették utóbbi projektet, a legtöbb játékos azt remélte, hogy amolyan Dead Island, Left 4 Dead, netán Land of the Dead formában láthatjuk viszont az ismert koncepciót, ám amikor kiderült, hogy a Telltale Games fogja fejleszteni a feldolgozást, a legtöbben alaposan megijedtek.


A Telltale Games ugyanis korántsem akció-, sokkal inkább epizodikus kalandjátékaival vált híressé a múltban, a The Walking Dead koncepciója pedig finoman szólva is megkövetelne egy izgalmakkal és lövöldözésekkel társított játékmenetet. Hogy a csapat változtatott-e bevett szokásain, netán az ismert sorozatból lett egy fejtörőkre kiélezett, nyugodalmas kaland? A választ esetünkben nem valamelyik véglet jelenti, sokkal inkább egy arany középút, a Telltale vezetői ugyanis úgy gondolták, hogy a The Walking Dead megérdemelne egy vadonatúj elemekkel felvértezett, de a régebbi mechanizmuson alapuló játékmenetet, amit részben már alkalmaztak a Jurassic Park: The Game esetében is, de ezúttal sikerült tökélyre fejleszteniük azt.

Ennek folyományaként megmaradtak a csapat korábbi játékaiból ismert kalandjátékos elemek, a gyűjtögetés, a felfedezés öröme, valamint - részben - a fejtörők, ám velük szemben sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak a karakterek és a döntések, valamint maga a történet. Éppen emiatt a játék közben folyamatosan olyan érzésem volt, mintha egy interaktív animációs filmbe csöppentem volna, ahol a teljes sztorira hatással lehetünk.

Rendkívül jó ötlet volt a Telltale Games részéről, hogy döntéseinknek valódi súlyt adtak a kampány során. Így a beszélgetések immáron végre nem csak az információ megszerzéséről szólnak majd, hanem általuk építhetjük fel - akár hazugságokkal is - főszereplőnk múltját, de a kialakult helyzeteket is szabadon befolyásolhatjuk. Szinte minden egyes jelenet mellé legalább egy olyan morális döntés párosul, amire nem csak időre kell választ adnunk, hanem egyben fontos is, hogy mit válaszolunk, hiszen az alapjaiban megváltoztathatja egy karakterhez fűződő viszonyunkat, ez pedig később akár egy adott szituációra is óriási hatással lehet.


Ennek a lehetőségnek köszönhetően bárki azonnal képes lesz azonosulni a játék világával, hiszen azonnal belebonyolódunk olyan kérdésekbe, amelyekhez alapesetben nem lenne közünk, a fejlesztők azonban mégis megadták nekünk a lehetőséget a cselekmények irányítására. Ez a pozitívum azonban sajnos magával hozott egy komoly negatívumot is, hiszen a sztori, a lehetőségek és egyebek olyannyira hangsúlyosak lettek, olyannyira interaktív mozivá varázsolták az egész játékot, hogy mellette -az első epizódban legalábbis - alig, sőt, szinte egyáltalán nem kaptak helyet komolyabb fejtörők.

Ez nem kizárt, hogy a jövőben megjelenő részek esetében - öt epizódra szabdalva jelenik meg a játék - változni fog, de a kezdő felvonás legnehezebb kihívása talán az volt, hogy találjunk elemet egy nem működő rádióba, majd kapcsoljuk be. Ez sem a stílusra, sem a Telltale Games eddigi játékaira nem volt jellemző, de őszintén reméljük, hogy később mindez változni fog. Értelemszerűen nem várunk Sam & Max féle megoldásokat, de örülnénk neki, ha legalább a Back to the Future-ben megtapasztalt arany középutat ezzel kapcsolatban is megtalálnák. A játékmenetből érdemes még kiemelni továbbá, hogy bár az egész egy interaktív, valóra vált rémálomhoz hasonlítható, ahol a történetben már-már szerepjátékokhoz hasonló döntési helyzetekbe kényszerülünk, ennek ellenére harcok is találhatók benne. A zombikkal való viaskodás természetesen nagyjából akkora szerepet kapott, mint a fejtörők - tulajdonképpen a harcok is egyfajta feladványnak tekinthetők minden esetben -, de így is sikerült izgalmat varázsolni az amúgy folyamatosan pergő és izgalmas sztoriba. A harcrendszer egyébiránt a ritmikusságon alapul, az élőhalottak általában egy ütéstől kidőlnek, de lesznek szívósabb darabok is, amelyekre a megfelelő időben és a megfelelő helyre kell kattintanunk ahhoz, hogy vagy végleg a túlvilágra kerüljenek, vagy csak egérutat tudjunk nyerni előlük.


A The Walking Dead első epizódja egy tipikus bevezető rész, amelynek keretein belül elsősorban a kialakult helyzettel, a karakterekkel, valamint az alapokkal ismerkedhetünk meg. Ha pedig már ennyiszer szóba került a történet, akkor ideje immáron valóban rátérni a sztorira, amely szerencsére nem a televíziós sorozatot dolgozza fel, de a képregényekhez sem köthető teljes mértékben. Természetesen vannak utalások, amelyek egyikkel vagy másikkal rokoníthatók, a sztori például kísértetiesen hasonlít a televízióban látottakra, míg a karakterek közül több olyan is lesz, amelyik helyet kapott az egyes megrajzolt novellákban.

Történetünk főhőse egy Lee nevű elítélt lesz, aki a játék legelején éppen egy rendőrautó hátsó ülésén várja, hogy börtönbe zárják, amiért megölte felesége szeretőjét, Georgia egyik szenátorát. Amint a rendőrautó halad a sztrádán, egyre furcsább üzenetek érkeznek a hatósági rádión és egyre több szirénázó autó halad el mellettük sietve valahová. Az egyre inkább feszültebbé váló jelenet azonban nem tart sokáig, az úton ugyanis csakhamar feltűnik egy lassan botorkáló, több sebből vérző és látszólag már haldokló ember, akivel az ütközés elkerülhetetlenné válik, a rendőrautó így hősünkkel együtt a közeli erdőben landol.


Lee lába alaposan megsérül, de ennél sokkal rosszabbul járt kísérője, a helyi sheriff, aki látszólag holtan hever egy közeli fa mellett. Lee azonban amint odalép az erősen vérző rendőr mellé, hogy elvegye tőle a kezére feszült bilincsek kulcsát, az hirtelen megmozdul, és őrült módjára, habzó szájjal és vérző szemekkel rátámad, így nincs más lehetősége, minthogy ismét öljön. Lee számára azonban csakhamar világossá válik, hogy a sheriff, akit az imént megölt, korántsem egy normális ember volt, valamitől ugyanis megváltozott, bőre bezöldült, és mintha a veszettség jeleit mutatta volna. Hősünk számára azonnal világossá válik, hogy egy zombiapokalipszis kellős közepébe csöppent.

A felismerést követően Lee azonnal futásnak ered, immáron egy kisebb élőhalotthorda elől, de szerencsére menedéket talál egy látszólag még érintetlen és barátságos családi ház falai között. A házban megismerkedik a történet másik főszereplőjével, a nyolcesztendős Clementine-nel, akit szülei egy bébiszitter társaságában hagytak, amíg ők nyugodt nyaralásukat töltik valahol Savannah-ban. Lee elhatározza, hogy nem hagyja magára Clemet, így együtt indulnak el, hogy újabb túlélőket és egy biztonságos helyet találjanak maguknak. Előbb egy farmra, később aztán Lee szüleinek boltjába kerülnek Maconba, ahol egy maroknyi túlélővel együtt próbálnak kiutat találni a zombikkal elárasztott város központjából. A történet tehát a filmekhez mérten ugyan klisés, de egy videojátékhoz képest kifejezetten jónak, nem mellesleg pedig fordulatosnak és izgalmasnak nevezhető! Grafika: A sztori és a játékmenet mellett azonban biztosan sokakat megfog majd a The Walking Dead külleme is. A Telltale Games fejlesztői ugyanis nem titkoltan újfent arra törekedtek, hogy a több éves konfigurációkon is gond nélkül elfusson a játék, ám legnagyobb szerencsénkre mindehhez nem az utóbbi alkotásaikban megismert grafikai megoldást alkalmazták, hanem az úgynevezett cel-shaded animációs technológiát. Ilyen grafika társult a múltban többek között például a Borderlands-hez is, jellemzője pedig, hogy rendkívül erős kontúrokkal, illetve erős színekkel rendelkezik, az összhatás pedig olyan, mintha kézzel rajzolták volna, így az egész játék egy megelevenedő képregényhez hasonlítható.

Emiatt az animációk természetesen nem túl szépek, az árnyékok és a fények sem nevezhetők túl jónak, de a kalandjátékok között rendkívül egyedinek tekinthető a megoldás, amit reméljük, hogy más Telltale-epizódokban is viszontláthatunk majd a későbbiekben, mert összességében rendkívül hatásosnak nevezhető.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Ahogyan a Telltale Games játékinak a többsége, úgy legnagyobb sajnálatomra a The Walking Dead is alaposan elvérzett az irányíthatóság tekintetében. Mivel nem egy point and click kalandról beszélünk, ezért hősünket billentyűzet segítségével irányítjuk - természetesen fix háttér előtt -, ám amennyiben nem úgy és nem arra mozgunk, amerre a program szeretné, akkor könnyen elakadhatunk a tereptárgyakban. Mindezt alaposan megnehezíti, hogy a kamerakezelés is elég rossz lett, és bár ezúttal már egérrel is mozgathatjuk a képernyőt, az adott pályarészt nagyon gyakran még így sem látjuk át teljesen.

Szerencsére a kezelőfelület esetében nem kellett csalódnunk a játékban. Habár jómagam rendkívül hiányoltam a valóban használható és tárgykombinálásra is alkalmas inventoryt, az a tény, hogy a fejtörők csak másodlagos szerepet képviselnek az alkotásban, máris megmagyarázza, hogy miért döntöttek emellett a lehetőség mellett a készítők. Nagyon ötletes és könnyedén használható lett egyébiránt a karakterekkel vagy tárgyakkal való interakció lehetősége, hiszen mindent elintézhetünk az egér görgője, valamint a bal egérgomb segítségével.

Játszhatóság: A The Walking Dead ugyebár egy öt részes sorozatból fog majd végérvényesen összeállni egy nagy egésszé. Ez annyit jelent, hogy egy-egy epizód 2-3 óra alatt könnyedén kijátszható, ami - tekintve a játék milyenségét - igencsak kevés, annak ellenére is, hogy ezt a tulajdonságot majd később, az összes felvonás megjelenését követően lehet csak objektíven megítélni. Én az első epizódot kicsit rövidnek éreztem, de nem is lehet vitás, hogy egyben reprezentatívnak is!

Intelligencia, nehézség: Ritka eset - főleg egy kalandjáték esetében -, hogy a kissé könnyűre vett nehézségi fokozat miatt kell pontot levonnunk egy adott címtől, de a The Walking Dead sajnos rászolgált. Az első epizódban ugyanis annyira másodlagos szerepet kaptak a fejtörők, hogy szinte semmiféle nehézség, semmiféle kihívás nincs benne a harcok és a közérthető problémák megoldásán túl. Az alkotás ettől még izgalmas és érdekes, képes lekötni az embert, de számomra nagyon hiányoztak azok az igazi, agyafúrt feladványok, amelyek helyenként sikeresen meg-megakasztották a régi Telltale-kalandokat is.

Hangok, zene: Amik viszont kétségtelenül fantasztikusra sikerültek a The Walking Deadben, azok a hangok és a zenék. A muzsikák többnyire a filmsorozatban hallott dallamokat kívánják visszaidézni számunkra, míg a szinkronok és egyéb hangok egyszerűen csak rendkívül jól el lettek találva, ami alapvetően a legtöbb Telltale Games által készített játék esetében jellemző volt a múltban.

Összefoglalás: Habár még csak az első epizódot tudtuk kijátszani, azt már most ki merjük jelenteni, hogy kalandjáték ide vagy oda, egy méltó, de nem hibátlan játékos adaptáció született a The Walking Deadhez. A fejtörők szinte teljes hiánya és az irányítás sokadszori elrontása ugyanis esetünkben megbocsáthatatlan, még akkor is, ha ezzel szemben kitűnő a történet és egyedi a megvalósítás is. Ha a későbbi epizódokban legalább a fejtörők visszakerülnek a játékba mint hangsúlyos elemek, akkor nem lesz gond a sorozattal, de az első rész sajnos közelébe sem ért a tökéletesnek. Ettől eltekintve is minden The Walking Dead-rajongónak kötelező, mert a franchise jellegzetes hangulata az első percektől az utolsóig körüllengi a végeredményt!