Total War: Shogun 2 - Fall of the Samurai

Kiadó: Sega
Fejlesztő: Creative Assembly
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Pentium 4 2,66 GHz-es vagy Sempron 2600+ processzor, 2 GB RAM, 512 MB V-RAM-mal rendelkező grafikus kártya, 22 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Core 2 Duo E7500 2,93 GHz-es vagy Phenom II X2 511 processzor, 4 GB RAM, 1 GB V-RAM-mal rendelkező grafikus kártya, 22 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Total War-sorozat
Kategória: stratégia

Idén sajnos nem bővült újabb önálló taggal a Total War-sorozat, aminek egyetlen magyarázata létezik, mégpedig az, hogy a Creative Assembly stúdiója ismét szeretné megújítani korunk egyik legjobb stratégiáját. Ez feltehetően nem csak egy új grafikus motort jelent, hanem alapjaiban átgondolt mechanizmust és technológiai frissítéseket is, magyarán a tervek szerint jövőre érkező új Total War epizód alaposan megreformálódik a korábbi epizódokhoz képest.

Búslakodásra azonban idén sincs okunk, a fejlesztők ugyanis úgy határoztak, hogy bár önálló résszel nem, de egy, a legutóbbi darabhoz illeszkedő kiegészítővel bővülhet a franchise, a feudális Japán történelme ugyanis van olyan színes és tartalmas, hogy tovább lehessen gondolni általa az alapjátékban megismert kampány sztoriját. A Fall of the Samurai címet kapott bővítményben ehhez ugyan több száz évet ugrunk előre az időben, de mindez - ahogyan az kiderül majd az alábbi sorokból - egy szükséges lépés volt ahhoz, hogy valódi újdonságokkal tudjon szolgálni nekünk a kiegészítés, amelyet még csak véletlenül sem lehetne a DLC-csomagok kategóriájába helyezni, hiszen lényegesen több annál.


A Fall of the Samurai ugyanis minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy egy teljes játéknyi tartalommal bír, telepítését követően nem lesz szükségünk az alapjátékra sem, de mivel játékmenet tekintetében teljes egészében, történetét tekintve pedig szegről-végről kapcsolódnak egymáshoz, ezért erősen ajánlott a Shogun 2 legalább érintőleges ismerete. A kiegészítő története ugyanis az alapjáték után közel négyszáz esztendővel veszi fel a fonalat, egy olyan, még középkori Japánt bemutatva a játékosok számára, amely ismét a különféle klánok érdekeinek kiszolgáltatva apró darabokra, de leginkább érdekcsoportokra szakadt.

A legnagyobb problémát azonban ezúttal nem a személyes vagy a morális nézeteltérések jelentik az országban, hanem a politika, ami már akkoriban - az 1800-as évek második felében vagyunk - is komoly problémákat okozott. Japán helyzete azonban éppen egy komoly fordulóponthoz érkezett, a szigetországot körülvevő tengereken, óceánokon és szigeteken ugyanis megjelentek a világ gyarmatosító nagyhatalmai, élükön a franciákkal, a britekkel és az amerikaiakkal. Az újabb piacokat kereső nemzeteknek természetesen eszük ágában sincs megtámadniuk a rendkívül erős haderővel és szó szerint elvakult, fanatikus seregekkel rendelkező Japánt, azonban valamilyen úton-módon szeretnék érvényesíteni akarataikat.


Ebben azonban komoly problémát jelent egy, az 1600-as években meghozott törvény (Sakoku), amelynek értelmében az országba se ki, se be nem mozoghattak az emberek. A gyarmatosítók megjelenésével így az állam klánjai - kizárólag politikai értelemben - két részre szakadnak. Lesznek, akik, felrúgva az akkorra már kétszáz éves Sakoku törvényt meg szeretnék dönteni a sógunátust, ezáltal pedig beengedni az idegeneket az országba. A másik fél ezzel szemben azonban ragaszkodik a bevett szokásokhoz, ezzel együtt a régi rendhez, és hallani sem szeretne az imperialista nézetekről. A valóságban is megtörtént konfliktus - amelyet valójában a gyarmati hatalmak generáltak - a Boshin háború néven vonult be a történelembe.

Az alig két éven keresztül zajlott, ámde igencsak véres és eseménydús összecsapásokat a háttérből a határokon már megjelent idegenek támogatták, így jelentős szerepet kaptak a konfliktusok közben a tradicionális japán fegyverek mellett a lőport használó puskák és ágyuk, amelyeknek köszönhetően a napóleoni háborúkat fogják eszünkbe juttatni a Fall of the Samurai ütközetei, természetesen egyáltalán nem véletlenül. Hogy ebben a nagy háborúban kinek az oldalára állunk, az csak és kizárólag rajtunk fog múlni. A kiegészítővel érkezett - igencsak hosszú, de időrendileg kissé átalakult, mondhatni lelassult - kampányhoz ugyanis hat vadonatúj klán érkezett, akik tökéletesen megtestesítik a kor ellentétes nézeteit, valamint a különféle nehézségi fokozatokat is. A sógunátus oldalán így csatlakozni fog a harcokhoz az Aizu, a Nagaoka és a Jozai, az imperialista felek érdekképviseletében pedig a Choshu, a Satsuma és a Tosa klánok. Mindkét oldal alaposan fel lett tüzelve morálisan, ám ami ennél fontosabb, hogy fegyverarzenáljuk tekintetében is alapos változások történtek a korábbiakhoz képest, hiszen megjelentek a fentebb már említett lőport használó darabok, amelyek szinte teljes egészében száműzték a játékból az íjász egységeket, de a klasszikus, kardokkal felszerelt közelharci seregeket nem, hiszen a szemtől szembeni összecsapások alkalmával jó szolgálatot fognak tenni a katanával rendelkező bakák.

A különleges egységeket is ideszámolva - lehet kérni segítséget nem japán nációjú csapatoktól is - összesen 39 új katonafajta került a Fall of the Samurai kiegészítőbe, ami annyit jelent, hogy szinte teljes egészében elfelejthetjük az alapjátékban megismerteket. Nyilván ez egy természetes folyamat volt, hiszen hiába volt konzervativizmus Japánban, a Shogun 2-höz képest így is mintegy 400 esztendő telt el, ami technológiai fejlődést is hozott magával. Az új egységek közül mindemellett külön kiemelném az ágyúval felszerelteket, akik egy külön kameranézetet is kaptak a csatamezőn, őket irányítva ugyanis egy rendkívül közeli, döntött hátsó nézetből látjuk az eseményeket, ami már-már olyan érzést kelt, mint a Men of War-sorozatban megismert direkt kontroll lehetősége.


Az új szárazföldi egységek mellett egyébiránt új vízi járművek is megjelentek, méghozzá a gőzhajók képében, amelyek nem csak gyorsabbak és fürgébbek a korabeli fatákolmányokhoz képest, hanem egyben nagyobb tűzerővel is rendelkeznek. Ennek a hasznát pedig nem csak a valós időben zajló ütközetek esetében fogjuk érzékelni, hanem a körökre osztott stratégiai képernyőn is, a birodalommenedzsment és egyéb tevékenységek közben is. Gőzhajóinkkal ugyanis a partokhoz közel merészkedve már tüzet nyithatunk a hatótávolságon belüli seregekre, városokra és épületekre, így a nagyobb, szárazföldi ütközetek előtt akár alaposan meg is gyengíthetjük a kiszemelt célpontot.

Az új hajótípusokkal egyébiránt már 21-re nőtt a vízi járművek száma, de újabb tagokkal - szám szerint hárommal - bővültek az ügynökök is, akik között igencsak hasznosnak bizonyult a külföldi nagyhatalmak által szalajtott Foreign Veteran. Ami mindemellett a kiegészítő komolyabb újdonságai között tartható még számon, az nem más, mint a vasút megjelenése, amelyet ugyan csak nagy áldozatok árán építhetünk fel, de hatékonyságuk megkérdőjelezhetetlen, hiszen seregeink mellett az utánpótlást is lényegesen gyorsabban szállíthatjuk a régiók között, mint korábban. Így amennyiben egy éppen frontvonalban megtalálható régiót támadás fenyeget, és szeretnénk gyors segítséget nyújtani számára, már nem kell attól félnünk, hogy időben el tudjuk-e juttatni a célba a segítséget, mert a vonatoknak köszönhetően ez nem jelenthet problémát.


Az egyjátékos kampány játékmenete és a köré felépített mechanizmus ugyanakkor szó szerint semmit sem változott az alapjátékhoz képest. Megjelent ugyan néhány új opció a körökre osztott részben, a stratégiai képernyőn, nagyobbak lettek a térképek a valós időben zajló harcok alatt, de ezek többsége eltörpül a fentebb már alaposan kifejtett újítások mellett. Amit azonban még érdemes kiemelnünk az újítások közül, az nem más, mint a többjátékos mód, ami nem csak egy vadonatúj térképpel gazdagodott, természetesen akárcsak a kampányban, 19. századi beállításokkal, hanem számtalan újdonsággal is, így képességfával, avatárokkal és egyebekkel. Grafika: A Fall of the Samurai külleme ugyan nem szépült meg az alapjátékhoz képest, de mivel még mindig nagyszerűen néz ki a Shogun 2-ben megtapasztalt látványvilág, ezért ez nem jelent problémát. Tény viszont, hogy ebben a műfajban a King Arthur II-nek sikerült megszereznie azt a koronát, amit eddig a Total War-sorozat viselt. Mivel azonban a látvány még így is impozáns, az egységek és a tájak is rendkívül szépek, nem mellesleg pedig részletesek, optimalizáltságban pedig fel sem veheti egymással a versenyt a két cím - értsd: a Fall of the Samurai kitűnően optimalizált - ezért a maximális pontszám egyértelműen kijár a kiegészítőnek.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A kezelőfelület és az irányíthatóság egy igencsak kétélű penge volt mindig is a Total War játékokban, hiszen bár nagyon jól strukturált és elrendezett az egész, de ahhoz, hogy megismerjük, több napra, extrém esetekben hetekre lesz szükségünk. A kezelőfelület ugyanis a menedzsment képernyőn csak azoknak nem lesz ijesztő, akik hardcore stratégiákon szocializálódtak a múltban, míg az irányítás csak addig lesz biztos kézben, amíg meg nem tapasztaljuk, hogy milyen lehet több ezer embert egy hatalmas csatatéren akaratunknak megfelelően irányítani. Nyilván a Creative Assembly az egyik legjobb rendszert dolgozta ki - már évekkel korábban - a sorozathoz, de egy idő után ezzel az első percekben még jól működő szisztémával is elszalad a ló.

Játszhatóság: A Fall of the Samurai, ahogyan azt már fentebb is elmondtam, egy teljes játéknyi tartalommal megpakolt kiegészítő, amely garantáltan több napra, a multiplayer módot betöltve akár hetekre is odaszegezheti a játékosokat a képernyők elé. A DLC-mánia kellős közepén vétek lenne nem maximális pontszámmal jutalmazni ezért az alkotást.

Intelligencia, nehézség: A Total War epizódok esetében mindig is kényes pont volt az intelligencia és a nehézség. Ugyan a Shogun 2-vel véleményem szerint messze a sorozat legjobb efféle tulajdonságú epizódja született meg, de még így is voltak hibák, mind a mesterséges intelligenciával, mind a nehézséggel. Ugyan elviekben jól skálázható a program, de a végeredményt tekintve nagyon gyakran fogjuk érzékelni azt a jellegzetes hullámzást, amikor az egyik csata könnyebb, a másik pedig nehezebb lesz, majd egy idő után már csak az utóbbi jellemző kerül előtérbe. Ezen a téren érezhetően javult a Total War-játékok minősége az utóbbi években, de a tökéletes még azért messze van.

Hangok, zene: Akárcsak a játékmenet esetében, úgy a hangok és a zenék terén sem történt különösebb változás az alapjátékhoz képest. Nyilván az új egységek új hangeffekteket is kaptak, de a lényeg szinte mit sem változott a jól megismert dallamokhoz és szinkronokhoz képest, amelyekkel már korábban sem volt különösebb probléma, így természetesen ezúttal sem lesz.

Összegzés: Amennyiben a Fall of the Samurai nem kiegészítőként, hanem egy Shogun 3-ként jelent volna meg, feltehetően még úgy is el tudta volna adni a Creative Assembly csapata. Így, egyszerű bővítményként azonban pláne, hiszen rengeteg új tartalom és egy vadonatúj kampány is csatlakozott a felhozatalhoz, míg a mérleg másik nyelvére aligha lehetne negatívumokat felsorakoztatni. Aki ismerte és szerette a Shogun 2-t, annak nem is lehet kérdéses, hogy beszerezze-e a Fall of the Samurait vagy sem.