SG.hu·
Men of War: Vietnam
Kiadó: 1C Company
Fejlesztő: Best Way
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: 2,6 GHz-es processzor (Athlon 3000+), 1 GB RAM, GeForce 6600-as vagy Radeon 1950-es grafikus kártya, 3 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Soldiers: Heroes of World War II, Faces of War, Men of War
Kategória: stratégia
A vietnami háború a második világégést követő hidegháborús éra egyik legnagyobb és alighanem legismertebb fegyveres konfliktusa volt. A múltban megannyi videojáték feldolgozta már a témát, hol jobb, hol rosszabb végeredménnyel. Szerencsére előbbi kategóriát erősíti a Men of War-sorozat legújabb tagja, amely szakítva az évek óta tartó tematikával, ezúttal a messzi Kelet-Ázsiába kalauzol minket a fentebb említett háború kellős közepébe.
A játék gyökerei egészen 2004-ig nyúlnak vissza, ekkor jelent meg a Codemasters gondozásában, az ukrán Best Way fejlesztésében készült Soldiers: Heroes of World War II, amely nehézségével, egyedi megközelítésével és néhány rendhagyó újításával már akkor kilógott a stratégiák sorából. Nem is kellett sokat várni a folytatásra, ami immáron a UbiSoft kiadásában, 2006-ban került a boltok polcaira, méghozzá Faces of War címmel. A Best Way azonban ezt a nevet sem érezte túl erősnek alkotásához, így a 2010-re csúszott harmadik résszel már a Men of War cégér alatt, ámde az ismert megoldásokkal tért vissza közénk a sorozat.
A játék azóta már megélt két igencsak kiváló kiegészítőt is, a Vietnam alcímmel bíró legújabb epizódot azonban nem lehetne egyszerű bővítményként definiálni. Bár - kicsit előrevetítve az alábbi sorok tartalmát - külsőleg és a játékmenetet tekintve a korábbi részekhez képest tulajdonképpen semmi újdonságot nem fedezhetünk fel a játékban, de a vadonatúj tematika, az ehhez kapcsolt történet és egységek miatt megérdemli a program, hogy egy önálló címként tekintsünk rá.
A Men of War: Vietnam betöltését követően egy megszokottan tartalmas, sok küldetésből álló kampányt, valamint egy kooperatív játékmenetre kiélezett többjátékos módot találhatunk. A multiplayer lehetősége feltehetően nem igényel különösebb bemutatást, ellenben az összefüggő történettel bíró egyjátékos lehetőségről mindenképpen érdemes tudni, hogy cselekményét az észak-vietnami és az amerikai oldalról is átélhetjük majd. Negatívum, hogy az USA hadjárata nem lesz elérhető azonnal, csak később, a másik nemzet oldalán kivívott eredmények után nyílik meg. Ez a küldetések gyakran brutális nehézsége miatt egy komoly fekete pont, hiszen ha elakadunk, nincs más választásunk, vagy türelmet gyakorlunk vagy kilépünk és más játék után nézünk.
Érdemes ugyanakkor higgadtan állni a Vietnamhoz, hiszen amint azt a sorozat régi fanatikusai már jól tudják, a program minden egyes beleölt másodpercet meghálál, nem mellesleg pedig emlékezetessé is tesz. Jó hír lehet a régi rajongóknak továbbá, hogy az ismerkedés első másodpercei komoly nosztalgiával fogják eltölteni őket, hiszen már a menü elrendezése és kialakítása egy az egyben a korábbi epizódokból öröklődött, magáról a játék kezelőfelületéről és egyéb részleteiről nem is beszélve. Lássuk azonban konkrétabban, hogy miről van szó!
A Men of War: Vietnam stílusát a valós idejű stratégiák közé lehetne sorolni, azon belül is az építkezést és fejlesztést nélkülöző, leginkább a taktikára kiélezett alkotásokhoz. Ennek köszönhetően minden egyes egységünk - amellett, hogy névvel és személyiséggel rendelkezik - fontos lesz számunkra; ha elesik vagy megsemmisül közülük akárcsak egy is, az veszélyeztetheti a küldetés sikerét. A Men of War-sorozat mindig is híres volt arról, hogy nagy hangsúlyt fektet erre a momentumra, és nincs ez másképpen a legfrissebb epizód esetében sem. Ezúttal azonban úgy vettem észre, hogy sokkal nagyobb figyelmet szenteltek a fejlesztők az egyszerű bakáknak, a legtöbb küldetésben ugyanis páncélosokat például még csak látni sem fogunk, ellentétben a korábbi részekkel.
Ennek köszönhetően például minden egyes mezei katonát külön-külön irányíthatunk, saját hátizsákjaiknak köszönhetően - amelyek lényegesen nagyobbak lettek a megszokottaknál - pedig több fegyverrel, gránátokkal és lőszerrel is megpakolhatjuk őket, természetesen egyenként. A mesteri fedezékrendszernek köszönhetően bokrok, fák vagy bármilyen tereptárgyak mögé elbújtathatjuk egyenruhásainkat, az pedig, hogy milyen stílusban kívánjuk végrehajtani a missziókat, szintén csak rajunk és ügyességünkön múlik. Tervezhetünk meglepetésszerű támadást, de akár meg is rohamozhatjuk az ellent - ez nem a leghatásosabb, de lesz rá lehetőségünk -, vagy alkalmazhatjuk a személyes kedvencemet is, miszerint apránként, szinte emberről-emberre haladva, mesteri orvgyilkos módjára tizedeljük az ellenséges támaszpont védelmét.
Katonáinkhoz számtalan tulajdonságot rendelhetünk, de ha nem szeretnénk a néha szeszélyes mesterséges intelligenciára bízni magunkat, akkor használhatjuk a sorozat jellegzetességének számító direkt irányítási módot, amelynek köszönhetően egy kiválasztott bakát vagy páncélozott egységet közvetlenül irányíthatunk, így akár egy régies akciójátékban, a nyilakkal vezéreljük, az egérrel pedig célzunk, így arra lövünk, oda és úgy állunk, ahogy azt mi szeretnénk, nem pedig úgy, ahogy a játék elképzeli.
A Men of War: Vietnam a sorozat korábbi darabjaihoz hasonlóan elképesztő hangulattal rendelkezik, a fejlesztők a végtelen realizmust szem előtt tartva minden egyes részletet úgy alkottak meg, hogy abba még egy történész se tudjon belekötni. Sajnos a korábban megjelent második világháborús epizódokhoz képest csak egyetlen új egységtípus jelent meg, mégpedig a helikopterek, amelyek igencsak komoly fejtörést tudnak okozni számunkra. Irányítani nem tudjuk őket, de ha kiszűrnek minket a sűrű bozótosban, akkor rakétazáport zúdítanak a nyakunkba, ami rendre egy korábbi mentett állás visszatöltéséhez vezet.
Némiképp újdonságnak nevezhető a csónakok és a kisebb páncélozott harci gályák irányításának a lehetősége is, de ez nem hoz akkora újdonságot a játékba, hogy elismerőn bólogassunk miatta. A Soldiers: Heroes of World War II tankos küldetései vagy a Men of War óriási ütközetei például rendkívül hiányoznak, hiába csónakázhatunk fel-alá egy-egy pályán, nem ezt szoktuk meg a sorozattól. Ez az apró, ámde mégis sokakat irritáló negatívum pedig már a Red Tide kiegészítő óta kíséri a Men of War nevet - a megváltozott játékmenettel bíró Assault Squadot ne vegyük ide -, és a legtöbben a Vietnamtól várták a változást, ám a fanatikusok ezúttal sem lelhetnek nyugalomra. Ugyan akadnak pályák, amelyek a régi vonalat erősítik, a legtöbb mégis inkább a valamikori Commandos-t juttatta eszembe.
Míg a játékmenet csak a régi epizódok bizonyos momentumait idézi, addig a küllem teljes egészében azokra hajaz, a Best Way csapata ugyanis szinte semmit sem változtatott a grafikus motor teljesítményén, amely tulajdonképpen csak egy árnyalatnyival szebb megjelenítésre képes a tavalyi esztendőben megjelent alapjátékhoz képest. Madártávlatból még mindig szépnek nevezhető a környezet, az egységek továbbra is rendkívüli részletességgel lettek mintázva, azonban ráközelítve a terepre azonnal kitűnnek a hiányosságok, a kopottas, üres textúrák. De ezt csak részben lehet negatívumnak felróni, hiszen a játék méretes területeket kezel különösebb akadás nélkül, egyedül a rendkívül hosszú töltési időket nem tudtam mire vélni. Lévén, ha egyszer az illetékesek jobban optimalizálták a játékot, hajszálnyival szebbé is varázsolták azt, akkor igazán tehettek volna valamit az elnyúlt töltési idők ellen is.Kezelőfelület, irányíthatóság:
Akárcsak a játék legtöbb része, úgy a kezelőfelület és az irányítás sem hoz semmi újdonságot a Vietnamba, ugyanaz az egyszerű menü, ugyanaz a jól bevált és átlátható kezelőfelület és egyebek várnak ránk a betöltést követően. Mivel ezzel a részlettel már korábban sem volt probléma, így a "járt utat a járatlanért el ne hagyd" elvet használták fel a fejlesztők, és csak apró átalakításokat végeztek rajta. Ez viszont nem mondható el az irányításról, ami alapjaiban rendben van, de ha már egy kicsit többet szeretnénk kihozni egységeinkből, akkor bizony akadnak problémák. A gép gyakran nem azt, de legalábbis nem úgy hajtja végre, ahogyan szeretnénk, a direkt kontroll pedig ugyanazoktól az apró gyermekbetegségektől szenved, mint korábban. Az egységek útvonalkeresése sem a legjobb, ez pedig leginkább a járművek esetében szúr szemet. Nagy hibája tehát nincs az irányításnak, de a sok apróság éppen elegendő ahhoz, hogy ne kapjon maximális pontszámot ez a részlet.Játszhatóság:
Ugyan továbbra sem tisztázott, hogy egy teljes értékű folytatás, egy hasonló mellékszál, netán csak egy önállóan futtatható kiegészítő a Men of War: Vietnam, de nevezzük bárminek is, arra mérget vehetünk, hogy egy sokszínű, rengeteg lehetőséget felkínáló és hosszadalmas játékot tölthetünk be a név alatt, sok-sok órányi - legalább 15-20 órás - játékidővel. Nem is kérdéses, hogy ez hány csillagot ér számunkra!Intelligencia, nehézség:
A nehézségi szint és a mesterséges intelligencia a Men of War-sorozatnál mindig is kényes pontjai voltak. A nehézség azért, mert még a legkönnyebb fokozaton is képes fejtörést okozni a játék, ez pedig különösen igaz a Vietnamra, amely talán az egyik legkomolyabb kihívást nyújtó darab a franchise történetében. Közepes szinten már nehéznek számít, a vitákat pedig a legtöbb esetben éppen az szítja, hogy elég szubjektív a lehetőségek megítélése. Az intelligencia esetében általában már egységes vélemények látnak napvilágot, a korábbi tapasztalatok pedig ráhúzhatók a legújabb Men of Warra is, hiszen a hiányosságok és a kiszámíthatatlanság megmaradt, fejlődés pedig nem tapasztalható a korábbi epizódokhoz képest.Hangok, zene:
A játék szinkronhangjai borzalmasan rosszra sikeredtek, félrehallott akcentust alkalmazó angolsággal lettek felmondva, ami elősegítette a pontlevonást is. A zenékkel, illetőleg a különböző effektekkel azonban - akárcsak az elődök esetében - ezúttal sincs különösebb probléma, a megszokott szintet hozzák.Összegzés:
A Men of War: Vietnam nem vált a sorozat legjobb darabjává, sőt, még újdonságokat sem hozott a fanatikusoknak, de ennek ellenére is egy jó hangulattal, történettel és kihívást nyújtó, változatos játékmenettel bíró stratégia lett belőle. Ha képesek vagyunk lenyelni a második világháború, valamint a friss tartalmak teljes hiányát, akkor a régi részek hívei biztosan fülig szerelmesek lesznek ebbe az epizódba is, de nagyon reméljük, hogy egy esetleges Men of War 2 esetében egyrészt ismét visszatérnek a világégés témaköréhez, másrészt pedig sok - sok kreatív újdonsággal és óriási tankcsatákkal ajándékoznak meg minket.