Kiadó: UbiSoft
Fejlesztő: Techland
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Windows XP (SP3), Vista (SP1), Windows 7, Intel Core 2 Duo E6600 2,4GHz/AMD Athlon 64 X2 Dual Core 5000+, 2 GB RAM, 6,5 GB szabad tárhely, nVidia GeForce 8800 GT/ATI Radeon HD 3800
Hasonló játékok: Call of Juarez, Call of Juarez: Bound in Blood
Kategória: FPS

A Call of Juarez a maga idejében igazán hiánypótló játék volt, hiszen egy letűnt, de mind a mai napig népszerű korszakról festett meglehetősen valós képet. Tette ezt nyers, őszinte megközelítésben, hangulatos, de sablonoktól sem mentes történettel, jópofa, hiteles karakterekkel, és persze izgalmas játékmenettel. Két évvel ezelőtt egy folytatásban teljesedett be a sorozat sikere, a Call of Juarez: Bound in Blood ugyanis az első felvonás előzményeként könnyedén ugrotta meg az alapjáték által felhúzott lécet, miközben alaposan meg is emelte azt. Az eltelt két évben azonban nagyon fordult a világ a játékiparban is, más igényeket kell már kielégítenie a készítőknek, s bár időközben kaptunk egy felejthetetlen Red Dead Redemptiont, ami igazolta, igény van a minőségi vadnyugati témájú játékokra, a lengyel Techland mégis egészen más irányt választott, s beállt a Call of Duty-utánzatok sorába.

A történet középpontjában ezúttal egy mexikói drogkartell áll, akik egy amerikai rendőrkapitányság ellen elkövetett bombatámadással vívják ki a bűnüldözők haragját. Igazi hajtóvadászat indul a kartell tagjai ellen, s amíg a rend őrei egységesen próbálnak fellépni a gengszterekkel szemben, addig a sztori három főhőse a saját szakállára igyekszik kiiktatni a rosszfiúkat. Miközben a Mendoza kartell nyomában loholunk, több mint egy tucat helyszínt látogatunk majd meg, s mindezt egy meglehetősen vegyes kínálatot biztosító stílus formájában élhetjük át, hiszen a fedezékrendszeres lövöldözés mellett többek között autós üldözésekben is részt fogunk venni.


A Techland természetesen nem feledkezett meg teljesen az elődökről, így a trió egyik tagja nem más, mint az a Benjamin McCall, aki a Call of Juarez-sorozat korábbi hősének ük-ükunokája. McCall a Los Angeles-i rendőrség kötelékét erősíti, egy rendíthetetlen, véreskezű zsaru, aki nem igazán ismer félelmet. A csapat második tagja, Eddie Guerra a gépfegyverek és a puskák specialistája, aki mellesleg a DEA-hoz tartozó megrögzött szerencsejátékos. A banda női vonalát az FBI-tól érkezett csinos mesterlövészhölgy, Kim Evans képviseli, aki a gettóban nevelkedett, így nem riad vissza a piszkos és nem éppen törvényes dolgoktól.

A játékmenet két alapvető stílusra, a fedezékrendszeres lövöldözésre és némi autós üldözésre koncentrál, s mindezt lehetőség szerint mindhárom hőssel megtehetjük, ami ugyan a játék szavatosságát valóban növeli, a kapott élmény és a minőség láttán viszont nem biztos, hogy ilyesmire fogunk vetemedni. A lövöldözős részek mellőzik az előző részek taktikus vonalait, a modern mordályokkal nincs annyi gond, mint a vadnyugat "őskövületeivel", így amint szert teszünk az első komolyabb csúzlinkra, a Call of Juarez: The Cartel pillanatok alatt átvedlik egy Call of Duty-t idéző hajtóvadászatba, s az egész nem lesz más, mint egy Blackre hajazó fegyverpornó. A csoportos lövöldözés élménye ebből kifolyólag szkriptelt ellenfelekből és hihetetlenül ostoba mesterséges intelligenciából tevődik össze, míg a járművezetős szekvencia a fizika teljes mellőzésével próbál meg ősz hajszálakat idő előtt előcsalogatni.


A bajt tetőzi a The Cartel technikai oldala, a Techland ugyanis hiába vetette be legújabb belső fejlesztésű motorját, a Chrome 5-öt, az ugyanis messze alulteljesít. Otromba karakteranimációkkal, elnagyolt textúrákból összeálló helyszínekkel, harsány színekkel, újrahasznosított elemekkel dolgozik az engine, ami azért néha megvillantja, mit is tud: a nagyvárosi lokációkat elhagyva, a vidéki helyszíneken ugyanis meglepően pazar vizualitás fogadja a játékost. A már említett szavatosságot nem csak a három karakterrel végigtolható egyjátékos kampány, hanem az online játszható kooperatív mód igyekszik biztosítani. Előbbi esetében hiába terelgetünk eltérő tulajdonságokkal bíró karaktereket, kapunk más-más mellékküldetéseket, esetleg módosult történetmesélést, a fent említett hibák alaposan rányomják a bélyegüket az élményre. És ez a probléma sajnos a co-op lehetőségen is alaposan érezhető. Ugyanazok a technikai malőrök ütik fel a fejüket, ráadásul a ki-/be-ugrálás lehetőségének hiányában sokszor csak úgy lehet küldetéseket teljesíteni, ha a szkript elhasalását benyeljük, és elölről kezdjük a küldetést.


A játékélményt igyekszik színesíteni a tapasztalati pontok gyűjtögetése, amiket piszkos üzelmek, mellékszálak teljesítésével, pénz gyűjtögetésével növelhetünk, s amit aztán képességeink és fegyvereink fejlesztésére használhatunk fel. A többjátékos mód is visszalépés a második részhez képest, és igazából túl sok egyediséget nem is tud felmutatni az online szekció. Itt fegyveres erők vívnak gengszterekkel, jelenleg team deathmatch és küldetésalapú módokban.

A The Call of Juarez: The Cartel tipikus példája annak, hogyan lehet egy jól működő receptet egyetlen rossz döntéssel totálisan ledózerolni. A készítők haladni szerettek volna a korral, amivel alapvetően nincsen probléma, de a jól bejáratott elemeket szinte teljesen kihajították, s a modernizálás oltárán gyakorlatilag mindent feláldoztak, így amellett, hogy elveszett a játékból a vadnyugati miliő, a játékélmény is egy középkategóriás cím szintjére degradálódott. Ezt sajnos az se menti meg, hogy lehetőség szerint háromfős co-op módban és három különböző karakterrel vághatunk neki a kartell rosszfiúi üldözésének.

Grafika: A The Cartel látványvilágát meglepő kettősség jellemzi, mert amíg a nagyvárosi helyszínek újrahasznosított elemekből építkeznek, addig a vidéki jelenetek már pont azt a képet festik le, amit egy Call of Juarez címtől elvár az ember. A karakteranimációk, a sok matt színű felület azonban nagyon bántja a szemet.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Akciójátékról lévén szó, ezzel igazából komoly gondunk nem volt, a zsánerre jellemző irányítás fogad minket, bár az autós szekvenciáknál azért verni fogjuk a billentyűzetet.

Játszhatóság: Az állandó hullámban özönlő ellenfelek, a kizárólag csak lövöldözésre koncentráló játékmenet hamar unalmassá és vontatottá válik, és sajnos hiába a CoD-örökség, közel sem olyan grandiózus a kampány, hogy feltétel nélkül élvezni lehessen.

Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia nagyon egyszerűre sikeredett. Az MI irányította társak beleállnak a falba, nem vonulnak fedezékbe, elénk állnak, miközben osztjuk az áldást. Az ellenfelek nem keresnek fedezéket, csak ész nélkül lövöldöznek.

Hangok, zene: A témához illő traktusok csendülnek fel, de nem sok egyediség szorult a zenei háttérbe.

Összefoglalás: A Call of Juarez: The Cartel egy meglehetősen szoros mezőnyben igyekezett helyt állni, az újítások helyett azonban célszerű lett volna, ha a régi elemeket gyúrják át, áramvonalasítják a készítők. A szándék díjazandó, de sajnos ettől még ki kell mondani, a The Cartel nagyon rossz játék lett.