Star Wars: The Clone Wars - Republic Heroes

Kiadó: LucasArts
Fejlesztő: Krome Studios
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Windows XP vagy Vista, Intel P4 3 GHz vagy AMD XP 3000+ vagy erősebb, 1 GB memória (2 GB Vistával), nVidia 7300 GS vagy jobb, illetve ATI X1600 vagy jobb videókártya 256 MB memóriával, 8 GB hely a merevlemezen, DirectX 9.0c kompatibilis hangkártya
Hasonló játékok: Lego Star Wars
Kategória: akció/ügyességi

Az ifjabb korosztályt megcélzó animációs sorozat már javában a második évadánál tart, ideje volt tehát alkotni valamit a számítógépes változattal kapcsolatban. Ilyen próbálkozás a Star Wars: The Clone Wars - Republic Heroes, ami akár még jól is sikerülhetett volna.

Gondolom, a többség ismeri a Clone Wars-sorozatot, de a többiek kedvéért röviden összefoglalnám, miről is van szó. A széria elvileg a második és a harmadik epizód között játszódik, gyakorlatilag viszont arról van szó, hogy a klónháborúk kitörése után veszi fel a második részben elejtett történetfonalat és elviszi azt egy teljesen új irányba.

A történet középpontjában Anakin Skywalker áll, aki itt, mint jedimester szerepel. Ennek megfelelően van neki egy padawanja is, Ahsoka Tano személyében. Természetesen jelen van még Kenobi mester és a teljes jeditanács is, na meg a klónok. Velük szemben sorakoznak a szeparatisták Dooku gróffal és Grievous tábornokkal az élen, mi pedig figyelhetjük, hogyan küzd egymással a két frakció. Félreértés ne essék, attól függetlenül, hogy az animációs sorozat nem illeszthető be az első trilógiába, kifejezetten szerethető. Sőt, ha valaki nem kedveli a sorozatot, az messzire kerülje el a játékot, ugyanis így elvész a dolog egyetlen élvezeti tényezője.


Grafikai szempontból nem éppen naprakész a program. Annak idején PS2-n tökéletesen megállta volna a helyét, de mai szemmel picit csúnyácska, ugyanakkor el kell ismerni, hogy a karakterábrázolás kifejezetten jól sikerült a fejlesztőknek és a sorozat hangulatát is kellően visszaadja a játék.

A kampány három nagy fejezetből áll, ezeket híradó jellegű tájékoztató animációk kötik össze. Menet közben kapunk pár jelenetet az animációs sorozatból is, így nagyjából megvan az az érzés, hogy a két évad közti kimaradt epizódokat játszhatjuk végig. A hadjárat során a rajzfilmben szereplő összes szereplő felbukkan valamilyen formában, s legtöbbjüket irányíthatjuk is. Hangulati fronton az sem egy mellékes dolog, hogy a sorozat szereplőgárdája adta a hangját a játékadaptációhoz is, s emellett a többi felcsendülő hang és zene is az eredeti Star Wars-hangulatot hozza.


A probléma igazából az, hogy ezzel el is érkeztünk a pozitívumok listájának végéhez. A játékmechanika rém egyszerű: a játékos halad előre a lineáris pályán, minden ellenfelet lekaszabol, ezekért kap pontokat, amiket karakterfejlesztésre, csalásokra, vagy mókás extra tartalmakra költhet el, s ahol nincs ellenfél, ott platformokon, csöveken ugrál, hogy eljusson a következő pályára.

Ez akár még működhetne jól is, csak az a bökkenő, hogy úgy néz ki, a fejlesztők külön sportot űztek abból, hogyan lehet valamit elrontani. A kooperatív játékmód (amiben a második játékos akkor száll be, illetve lép ki, amikor csak akar) sokat ad az élvezhetőséghez, de sajnos hamar rá kell döbbenünk, hogy ami egyedül frusztráló, az párban is legalább annyira az tud lenni, csak annyival jobb a helyzet, hogy társunkat nem a gyengeelméjű gép irányítja.

No, de hogy is néz ki a játékmenet? Részenként változik, hogy jediket irányítunk, vagy klón gyalogosokat. Az előbbiek természetesen fénykardjaikkal aprítanak, míg a katonák a blastereket és a gránátokat tudják kezelni. Én személy szerint vártam volna a sorozatban látott eszméletlenül látványos kombókat és akrobatikus mozdulatokat, ehelyett viszont a készítők kiszúrták a szemünket négy-öt kardcsapással, meg egy levegőben végrehajtható támadással. Szóval az egymásba fűzhető mozdulatsorokat el lehet felejteni.

Az egyszeri Csillagok Háborúja-rajongó számítana arra is, hogy ha már a vívással nem sokat foglalkoztak, akkor legalább az erő használatával domboríthatunk majd. No, ilyen sincs. Lebéníthatjuk, ellökhetjük a konzervdobozokat, illetve kiiktathatjuk a pajzsukat, de ez a változatosság pusztán az ellenfelek típusától függ, nem attól, hogy a játékos éppen mit szeretne.


A különböző droidok felett átvehetjük az irányítást, ha rájuk ugrunk, és beledöfjük kardunkat a fejükbe, de ez egyrészt frusztráló, mert a borzasztó kameraállások miatt gyakorlatilag lehetetlen pontos ugrásokat végrehajtani, másrészt sok esetben kötelező a droidok használata a továbbjutáshoz. Így például velük robbanthatunk fel sziklákat, bizonyos ajtókat stb. Csak a nagyonsokadik kényszerű aknatelepítés után felmerül az emberben, hogy ha egyszer van fénykardunk, ami úgy vágja az acélt, mint kés a vajat, akkor miért kell egy szellőzőfedelet aknával robbantanunk?

A fentebb említett lehetetlen kamerakezelés nem csak a harcokat teszi borzasztóan idegesítővé, hanem az ügyességi részeket is. A program ugyanis fix kameraállással dolgozik, tehát nem nézhetünk meg több nézőpontból egy adott pályarészt, így rengetegszer előfordul, hogy nem lehet pontosan eldönteni, hogy a kiszemelt platform, amire ugrani szeretnénk, milyen távolságra és tulajdonképpen melyik irányban is van.


Igaz, az ugrálós részeknél van a játékban egy segítő mechanizmus, ami a kis platformokon való landolásnál lép működésbe, csakhogy ez a rendszer akkor működik, amikor éppen kedve van, nem pedig amikor szükség lenne rá, ezért nagyon sokszor elvéti az ember az ugrásokat. Ezt az egészet tetézi, hogy az irányítás valami leírhatatlanul rossz a billentyűzet esetében. Na, nem a kiosztással van az igazi probléma, mivel az testre szabható, hanem azzal, hogy a program egyszerűen nem hajlandó egy időben több lenyomott billentyűt érzékelni, tehát vagy előre futsz, vagy oldalra, a kettő egyszerre nem megy, és persze, hogy a nézet miatt az esetek többségében srégen kellene haladni. Tehát a jedis részekhez erősen ajánlott egy analóg karral rendelkező kontroller használata.

Azon már tényleg csak nevetni tudtam, hogy a klónok esetében a kontrolleres irányítás a rosszabb. Ilyenkor ugyanis eltűnik a célkereszt, szóval pontos lövéseket leadni képtelenség. Ez a járműves részek esetében a legzavaróbb. Szintén a klónos részeknél színesítik a játékmenetet a puzzle-feladványok, amelyek rendszerint különböző biztonsági rendszerek feltörését jelentik. Igazán gondolkodtató feladványokra senki ne számítson, de ez megbocsátható, ha figyelembe vesszük a célközönséget. Az már kevésbé, hogy gyakorlatilag ugyanazt a feladványt dobja elénk a játék egy pályán belül vagy huszonötször.


A pályatervezők sem igazán remekeltek. A helyszínek nagyon lineárisak, önismétlőek és még túlzsúfoltak is. Ezt tetézi, hogy a briliáns grafikai megvalósításnak hála, sok esetben lehetetlen eldönteni, hogy egy adott platform, vagy cső éppenséggel díszként szolgál, avagy használható objektumról van szó. Ilyen helyzetekben csak akkor tudjuk meg mi a helyzet, ha ugrunk, és bízunk benne, hogy nem csak esztétikai elemről van szó. Persze az esetek kb. felében az ilyen akciók elhalálozással járnak.

A program nagyjából négy-öt óra játékidővel szolgál, az egyes pályák viszonylag rövid idő alatt teljesíthetők, de a változatosság hiánya miatt nem igazán lehet érezni a haladást. Az egészet megkoronázandó, a program elérte, hogy megutáljam Yoda mestert. Ugyanis amolyan oktató jelleggel meg-megáll a játék, előbukkan a kis zöld mester, és a maga irtózatos nyelvezetével elmondja, mit és hogyan kell csinálni. Az igazi baj az, hogy ez nem csak a játék elején van így, ráadásul nem akkor jelenik meg, amikor talán még szükség is lenne rá, hanem rendszerint megtalálja a legpergősebb jeleneteket, és ha a játékos minden nehézség és hiba ellenére beleélné magát a küzdelembe, akkor jön ő, és megakasztja a játékot. Grafika: Mai szemmel nézve tényleg nem egy szép darab. A karakterek ábrázolása az egyetlen, ami pozitívumként említhető, minden más nagyon gyenge. Ugyan a motor kezeli a nagy felbontásokat, de a textúrák mosottak, és összességében az egész inkább egy PS2-es játék benyomását kelti, mintsem egy újgenerációs programét. Cserébe viszont nem kell alá erőmű, egy régebbi konfiguráción is tökéletesen fut.

Kezelőfelület: A billentyűzetkiosztás teljesen személyre szabható, viszont a játék nem hajlandó egyszerre egynél több iránygomb érzékelésére. Erre megoldást jelenthet egy kontroller, viszont a klónok esetében így a célzás válik gyakorlatilag kivitelezhetetlenné. Ráadásul mind billentyűzet + egér kombinációnál, mind kontrolleres irányításnál előfordul, hogy a játék vagy késve, vagy egyáltalán nem reagál néhány gombnyomásra.

Játszhatóság: A fix kameraállás miatt gyakran képtelenség bemérni, hova kellene ugranunk, és ez rengeteg újrakezdést eredményez az ügyességi részeken, máskor pedig az irányítási problémák miatt halálozunk el feleslegesen, és ez nagyon idegesítő tud lenni. A harcokból abszolút hiányzik a dinamika, s ezen még rontanak Yoda ötletszerű megjelenései a haszontalan tanácsokkal.

Intelligencia, nehézség: Az ellenfelek sokan vannak, de az értelem teljességgel hiányzik belőlük. Ez a droidok esetében még megbocsátható lenne, de egyjátékos módban partnerünk sem áll a helyzet magaslatán, s gyakran megakad. Igaz, ez a továbbhaladásban nem akadályoz, mivel lemaradt társunk a következő ellenőrzőpontnál ismét csatlakozik hozzánk, de a harcokban nem sok segítséget jelent. A fő ellenfelek sem okosak, az ő esetükben egy adott kombináció ismétlése a célravezető. A puzzle-feladványok maximum a legkisebbeknek jelentenek kihívást, de legkésőbb a huszadik ugyanolyan zár után már ők is unatkozni fognak.

Hangok, zene: Talán ez az egyetlen olyan terület, ahol nem nagyon lehet belekötni a programba. A karakterek hangjait a sorozatból ismert szinkronszínészek szolgáltatják, a különböző hangeffektek és zenei témák pedig kiválóan hozzák a hamisítatlan Star Wars-hangulatot.

Összefoglalás: A Star Wars: The Clone Wars - Republic Heroes lehetett volna egy nagyon jó akció-platform móka, de a készítők szinte minden elképzelhető hibát elkövettek, s ezzel sikerült majdnem mindent kiölni a játékból, ami élvezhető lenne. Így végül kaptunk egy nagyon repetitív és eszméletlenül frusztráló programot, aminek egyetlen erénye, hogy hűen visszaadja az animációs sorozat hangulatát. A rajongók tehetnek vele egy próbát, de ha kisebbeknek szóló Star Wars-játékot keres valaki karácsonyra a gyereknek, és nem feltétlen kikötés, hogy a Clone Wars univerzumában játszódjon, akkor a Lego Star Wars sokkal jobb választás.