Overlord II

Kiadó: Codemasters
Fejlesztő: Triumph Studios
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2,4 GHz, 1 GB RAM (Vista esetén 2 GB), 4,5 GB szabad hely, nVidia GeForce 6800+ / ATi Radeon X1800XT
Ajánlott: Intel CPU Core 2 Duo E6300 1,86 GHz vagy AMD CPU Athlon 64 X2 Dual Core 3600+, 2 GB RAM, nVidia Geforce 7900 GTX vagy Radeon HD 2600 XT
Hasonló játékok: Overlord, Overlord Raising Hell
Kategória: akció RPG-RTS

A 2007-es év egyik meglepetésjátéka volt a Triumph Studios alkotása, az Overlord, mely a Dungeon Keeper által megkezdett útvonalat követte, miszerint "Evil is Good" (gonosznak lenni jó). A nagy előddel ellentétben itt inkább a humoros oldalát ragadták meg a dolognak, parodizálva olyan filmeket, mint mondjuk a Gyűrűk Ura. Mindemellett, akik miatt igazán magával ragadó lett a játék, azok a minionok. Eme bohókás lények (gremlinek) annyira jól el lettek találva, hogy mindenki szívébe azonnal belopták magukat. Ők és az egyéb nagyszerű ötletek igazi klasszikussá tették a programot, így nem is volt kérdéses, hogy lesz folytatás. Eltelt a két év, most végre újra kalandozhatunk agyhalott talpnyalóink társaságában.

Mivel az első rész többféle befejezéssel rendelkezett, így egy teljesen új történetet kapunk, ami csak részben érinti az elődöt. A sztori szerint az előző Overlord eltűnt, és a hátrahagyott minionok azóta keresik új mesterüket, mindezidáig eredménytelenül. Ám egy nap Nordberg fagyos városában rálelnek egy gyermekre, akit mindenki csak Witch Boynak, azaz Boszorkányfiúnak hív, és nem éppen ő a helyi népszerűségi lista első helyezettje. Eme gyermek tűnik gremlinjeinkek a megfelelő utódnak, ezért máris tesztelésnek vetik alá. Itt kapcsolódunk be a játékba, és Witch Boyt irányítva megtanuljuk az alapokat a játékkal kapcsolatban.


A tutorial végén jutunk el a történet alappilléréhez: a Birodalom nevezetű népcsoport (épp csak a "Római" maradt le) követeli Nordbeg lakóit, hogy adják át neki hősünket, mivel varázslathasználó lény, meg mellesleg elfoglalják a várost, ha már erre járnak. A kedves lakók némi hezitálás után persze kiadják Witch Boyt, akinek a minionok segítenek a menekülésben, és végül a szárnyaik alá veszik őt. Innentől egyértelmű a sztori: célunk igazi Overlorddá válni és visszavágni a Birodalomnak. De persze ez nem lesz olyan egyszerű, sok mindenen kell átküzdenünk magunkat a végső sikerig.

A játékmenet nem sokat változott az első rész óta, lényegében ugyanazt kapjuk némi fejlesztéssel. Elsődleges dolgunk persze minionjaink összegyűjtése, akikből négyfajta akad. Mindegyik fajnak megvan a maga sajátossága, melyet kedvünk szerint alkalmazhatunk a saját javunkra. Lássuk hát a 4 fajt! Az alapfaj, akik a kezdetektől velünk vannak, a barnák. Ők képviselik a nyers erőt, vagyis közelharcban jeleskednek. Annyira nem szívós és erős harcosok, de a létszámukkal ezt tudjuk feledtetni. Kaptak új képességet is, most már képesek farkasokat meglovagolni. Ebben az a jó, hogy kisebb távolságokat most már át tudnak ugrani, és a Birodalom teknősalakzatát is meg tudják bontani farkashátról.

A második faj a pirosak, akik a tűzzel állnak nagy barátságban és mellesleg az egyedüli távolsági egységeink. Kis tűzlabdákat dobálnak, melyek lángra lobbantják az ellenfeleket és a környezetet is. Hasznos tulajdonságuk, hogy immúnisak a tűzre, tehát olyan helyekre is eljuttathatjuk őket, ahova mi, vagy pedig a többi minionunk nem juthat be, plusz még a tüzes barikádokat is el tudják oltani. Ők szintén képesek megülni vad lényeket, mégpedig a tűzgyíkokat.

A harmadik faj a zöldek. Eme kis barátaink lesznek a leghasznosabb egységeink, lévén képesek lopakodni, ha nem mozdulnak, láthatatlanná válnak, ráadásul nagyon jók a közelharcban. Főleg a nagyobb testű ellenfelek ellen, akikre felakaszkodnak, mint a karácsonyfadíszek. Mindezek tetejébe a mérgek hatástalanok ellenük, és ezt felhasználhatjuk a mérgező területek bebarangolásakor. Persze ők is fejlődtek az első rész óta, ugyanis meglovagolható pókokon még a falakra is felkúsznak.

Az utolsó minionfaj a kékek. Ők a mágiát képviselik, lévén immúnisak rá, és képesek feltámasztani elhunyt bajtársaikat, támadni viszont nem tudnak. Ők az egyetlenek, akik nem tudnak megülni semmilyen élőlényt, cserébe a többiekkel ellentétben tudnak úszni (a többiek meg nagyszerűek a megfulladásban), ami nagyon hasznos dolog a játékban. Ami az összes minionban azonos, az a fókák (a játékban bolyhos patkányként hivatkoznak rájuk) iránti gyűlölet.


Megismervén kis hadseregünket, nézzük a játékmenetet! Ez lényegében nem változott, továbbra is minionjainkat felhasználva kell leküzdenünk az ellenfeleinket, különféle tárgyakat, fejlesztéseket begyűjtenünk és feladatokat megoldanunk. Ami viszont változott, az a bázisunk helyszíne. Kényelmes tornyunkat lecserélték egy úgynevezett Netherworld nevezetű helyre. Az egész úgy néz ki, mint egy külön (al)világ: sötét van, láva folyik a trónunk mellett, lebegő platformokon közlekedünk és a távolban sincs semmi bizalomgerjesztő. Ebben a világban minionjaink külön barakkokat kaptak, ahol megtekinthetjük, hogy melyikük hányadik szintű, milyen elvont titulust kapott (pl. Pointy-hat Punisher), összesen hányan vannak és egyéb információkat.

Ezeknél a barakkoknál található a játék egyik leghasznosabb újítása, a Temető (Graveyard). Itt nézhetjük meg az elhunyt hősi katonáinkat, látva, hogy miben és milyen szintűként hunytak el, és hogy hány friss, még élő kollégára van szükségük ahhoz, hogy újra a szolgálatunkban gonoszkodjanak. Bizony, kedvenc feltápolt minionjainkat friss társaik (értsd első szintű zöldfülű) életéért cserébe visszahozhatjuk a halálból. A ráfordítandó mennyiség a feltámasztandó minion szintjétől függ, értelemszerűen minél magasabb szintű gremlinünk, annál több életet követel a sajátjáért.

A másik fontos helyiség birodalmunkban a kohó, amit régi barátunk, Giblet felügyel. Itt történik a játék karakterfejlesztési része. Új fegyvereket és páncélokat gyárthatunk, cserélgethetjük a már meglévő tárgyainkat és fejleszthetjük egységeink barakkjait. Mindezek persze kemény pénzmagba, minionba és kristályba kerülnek. Új fejlesztéseket pedig a pályákon fellelhető kúp alakú tárgyakból nyerhetünk. Következő helyiségünk a Private Quarters, ami a privát hálót jelenti. Ennek nem sok jelentősége van, mindössze Úrnőink kegyében járhatunk ha különféle díszítéseket vásárolunk a kedvükre. A beteges humor persze itt is befigyel, ugyanis az itt szolgálatot teljesítő gremlinjeink matróz és Mozart ruhában flangálnak, és biztosítanak bennünket arról, hogy ők bizony nem leskelődnek.

Ha már Úrnők, akkor itt is vannak változások. Az első részben ugye két hölgyemény közül választhattunk (Rose és Velvet), itt viszont három áll rendelkezésünkre, név szerint Kelda, Fay és Juno. Mindegyikük más bónuszt és designt kínál számunkra, döntsünk kedvünk szerint. Elérkeztünk utolsó és legfontosabb termünkhöz, a trónteremhez. Ez konkrétan a központ, hisz itt vehetjük fel a küldetéseket, innen teleportálunk a helyszínekre és ide érkezünk vissza minden küldetés után vagy teleportáláskor. A trónunk kezelőfelületén tehetjük meg mindezt, ami könnyen kezelhető és egyszerű.


Térjünk rá az éles küldetésekre és minionjaink kezelésére. Amikor épp nem sötét kis világunkban ténykedünk, akkor a felszínen teljesítünk küldetéseket hűséges társainkkal. Az alapelv nem változott, miszerint főhősünk szinte elpusztíthatatlan és nem végez alantas munkát, erre vannak a gremlinjeink. Őket utasíthatjuk ellenfeleink megtámadására, ládák és hordók szétverésére, amikből maguknak felszerelést, nekünk pedig gyógyitalokat és aranyat szednek össze. Ezenkívül velük cipeltethetjük a különféle totemeket, élet- és mananövelő artifactokat, varázslatköveket és a különféle küldetéstárgyakat.

De nem csak utasíthatjuk őket, hanem a sweep gombokkal saját kezűleg is terelgethetjük őket. Ez a már említett speciális (tüzes, vizes, mérgezett, elvarázsolt) területeken szükséges, vagy olyan helyeken, amikhez Overlordként nem férünk hozzá. Ehhez kapcsolódóan is kapunk egy újítást, ugyanis egyes helyeken lehetőségünk van megszállni egy minionunkat, teljesen átvéve fölötte az irányítást. Jól sikerült részek ezek, főleg amikor álruhában kell beszivárogni, pl. egy Birodalmi bázisra, és ott kell felfordulást okoznunk. A legjobb részek azok, amikor zöld gremlinjeinkkel kell lopakodni, akik ugye eleve erre vannak kitalálva.

Még mindig nincs vége az új fejlesztéseknek. Most már használhatunk különféle rögzített fegyvereket, olyanokat, mint katapult vagy nyílkilövő szerkezet. Hasznos kis kütyük ezek, főleg az ellenség sorainak megritkítására fogjuk használni őket. A másik jól használható eszközök számunkra a különféle vízi járművek. Hajónkkal eljuthatunk új helyszínekre, küzdetünk más hajókkal, és még egyes akadályokat is áttörhetünk velük. Ezek a vízi részek elég hangulatosak, csak a harc körülményes egy kicsit. Ez kimerül annyiban, hogy piros kis ördögeink a hajó orrába állnak, és leégetik az ellenség vitorláját, mi pedig nyugodtan átszállhatunk rendet rakni.


Ha már a vízen kiéltük magunkat, a szárazföld is tartogat néhány dolgot számunkra. Példának okáért elfoglalhatunk egy várost, és kezünkbe kerül a döntés: kiirtjuk a lakosságot, vagy pedig uralmunk alá hajtjuk őket egy varázslat segítségével. A két dolog közötti különbség mindössze annyi, hogy a gyilkolászástól a korruptságmérőnk a negatív oldalra billen, míg a rabszolgasorba hajtásnál a pozitív oldalra. Ez a kettősség végig kíséri a játékot, majd minden feladatnak két megoldása van.

Például amikor Nordhavenben ki kell olvasztanunk a hajónkat, lehetőségeink a következők: uralmunk alá hajthatjuk a lakosságot, hogy tűzijátékkal és petárdákkal megolvasszák a jeget, vagy pedig a felrobbanthatjuk a bálnazsír-készletüket, elpusztítva az egész falut. A döntés a miénk: gonoszok leszünk, vagy nagyon gonoszok. Hogy tisztában legyünk a döntéseinkkel, öreg cimboránk, Gnarl folyamatosan tájékoztat minket döntéseink következményéről és tanácsokat ad a továbbjutást illetően. Érdemes hallgatni rá, hisz elég régóta van már a szakmában.

A játék helyszíneit tekintve sokféle területen fogunk járni, többek közt megfordulunk havas tájakon, dzsungeles elf területeken, de még az első rész helyszínére is visszatérünk, ami egy kicsit megváltozott mióta legutóbb arra jártunk. Az utunk során velünk konfrontálódó egyedek is megérnek pár szót, lévén elég ötletesek lettek. Ellenfeleink eleinte csak fókavadászok és elfek lesznek, majd később csatlakoznak a Birodalmiak és a különféle lények is.

A természet gyermekei ebben a játékban képviselik a zöldeket. Első találkozáskor épp a bolyhos patkányoknak létrehozott menhelyüket dúljuk fel, és kifejtik nézeteiket a magunkfajtákról a maguk raszta stílusában. A Birodalmiak meg általában teknősalakzatban találhatóak meg, de amint likvidáljuk a centuriójukat, azonnal megbomlik az alakzat, és teljesen bepánikolva menekülnek haragunk elől. Grafika: Az előd feljavított motorja nagyszerűen szerepel, hisz' még az első rész is mind a mai napig nagyon pofásan néz ki. A kissé rajzfilmes grafika tökéletesen illik a játékhoz, a víz megjelenítése nagyon szép, minonjaink és úrnőink, meg a többi karakter is jól mutatnak, ezen a téren nem lehet panasz a játékra.

Kezelőfelület: Ez szinte semmit nem változott az első rész óta. Gamepaddel tökéletes az irányíthatóság, de billentyűzettel sem okoz nehézséget. Amit viszont nem javítottak ki, az a célzásrendszer, ami ugyanolyan használhatatlan, mint eddig. Nagy szerencse kell ahhoz, hogy oda küldjük minionjainkat, ahová szeretnénk.

Játszhatóság: Haladni a játékban nem nehéz, főleg hogy hősünk roppant masszív. Megmaradt az a megoldás, hogy akár teljesen minionjainkra hagyatkozva is játszhatunk, vagy pedig aktívan részt vehetünk az eseményekben, tehát akár két végigjátszást is megér a program. Jópofák a harcok, akár taktikázásra is lehetőség van a Guard Marker segítségével, tehát unatkozni semmiképp nem fogunk. A játékidő közel 20 óra, tehát a hosszal sincs baj.

Intelligencia, nehézség: Itt sajnos csúnyán elvérzik a program. Ellenfeleink csak akkor támadnak, ha egy bizonyos távolságra vagyunk tőlük, de ekkor sem viselkednek túl intelligensen. Ráadásul a legtöbb harcot saját magunk letudhatjuk gremlinjeink nélkül is, és szinte alig sebződünk meg. Minionjaink útkereső rutinja gyakran nem tud mit kezdeni a problémával, ezért inkább sweepeljük át őket a veszélyesebb terepeken, különben eléggé megritkulnak. Előfordult olyan is, hogy egyszerűen csak meghaltak, ok nélkül, és órákig kellett életerőt gyűjtögetnem, hogy feltámaszthassam őket. A fejtörők sem túl nehezek, az egyetlen kihívást a minionok kaszástól történő megóvása jelenti.

Hangok és zene: Na ezen a téren nem lehet panasz. Már a játék indításakor felcsendülő dal minionjaink hangjával nagyon eltalált lett, és a játék zenéi is hasonlóan jól sikerültek. Germilnjeink hangja az első részből megszokott idióta színvonalat hozza, néhány új beszólással és poénnal (pl. a spawning piteknél hallható "We are heeereee!"). Gnarl beszólásai és elmélkedései is jól sikerültek, minden elismerésem az íróknak.

Összefoglalás: Egy jól sikerült folytatásról van szó, mely hozza az előd színvonalát, csak sajnos nem nagyon tesz pluszt hozzá. Lényegében ugyanazokat a dolgokat tesszük, mint eddig, csak új környezetben, némi újítással. De ettől függetlenül nagyon élvezetes lett, leszámítva a bugokat. Ebből a legsúlyosabb az, hogy nem mindig indulnak be a szkriptelt események, és kezdhetjük előröl az egészet, ami roppant frusztráló. Ezt leszámítva ajánlom mindenkinek ezt a fantasy-paródiát, mert a hangulatot nagyon eltalálták.