SG.hu·
The Chronicles of Riddick: Assault on Dark Athena
Kiadó: Atari
Fejlesztő: Starbreeze Studios
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium 4 1.8 GHz vagy AMD ezzel egyenértékű, 256 MB RAM, ATI Radeon 8500 vagy NVIDIA GeForce 3 vagy jobb (kivéve a Geforce 4MX), 3,7 GB szabad tárhely, Windows XP/Vista
Ajánlott: Intel Pentium 4 2.6 GHz vagy AMD Athlon( XP 2500+, 512 MB RAM, ATI Radeon 9700 vagy NVIDIA GeForce FX 5900 vagy jobb, 3.7 GB szabad tárhely, Windows XP/Vista
Hasonló játékok: Mirror’s Edge, The Chronicles of Riddick: Escape from Butcher Bay
Kategória: ügyességi
Vin Diesel neve minden bizonnyal mindenki számára ismerősen cseng, ha máshonnan nem is, akkor a Riddick-mozikból, vagy a Halálos Iramban-részekből. Ennek ellenére kevesen tudják a sajátos hangorgánummal rendelkező kopasz monstrumról, hogy nagy rajongója a játékoknak, saját fejlesztőstúdiót is alapított, és előszeretettel kölcsönzi fizimiskáját és hangját saját produkcióhoz. Ugyan a filmvilágban nem igazán tudta letenni névjegyét, a játékiparban megtalálta számítását és több neves produkció is fűződik a nevéhez. Az egyik ilyen az öt évvel ezelőtt piacra került The Chronicles of Riddick: Escape from Butcher Bay, ami most renovált verziót és egy közvetlen folytatást is kapott a svéd Starbreeze Studios-tól.
A Riddick név még valamikor 2000-ben ütötte fel a fejét először, amikor megjelent a Vin Diesel nevével fémjelzett akciófilm első része, a Pitch Black - 22 évente sötétség. Ezt 2004-ben követte egy folytatás, a Riddick - A sötétség krónikája című mozi. Ugyanebben az évben debütált az előző konzolgeneráción (Xbox) és PC-n a svéd Starbreeze Studios gondozásában készült első játékadaptáció, a The Chronicles of Riddick: Escape from Butcher Bay, ami korát meghazudtolva az egyik legösszetettebb, legizgalmasabb, legkidolgozottabb, egyszóval a legjobb alkotásnak bizonyult akkoriban.
A Riddick - A sötétség krónikája című mozit egy animációs film, a The Chronicles of Riddick: Dark Fury követte, ami szintén 2004-ben debütált. Azonban kronológiai szempontból mégsem a filmek adják az egész történet előzményeit, hanem az első generációs Xboxra megjelent Butcher Bay számít a játék elejének, amit követ a The Chronicles of Riddick: Assault on Dark Athena, és csak ezután csöppenünk bele a mozifilmek történéseibe. Ebből kifolyólag egyértelmű volt, hogy az amúgy trilógiának szánt mozifilm előzményeit elmesélő első rész után valamikor megkapjuk a közvetlen folytatást is, arra viszont a legmerészebb álmainkban se gondoltunk volna, hogy mindezt egy olyan csomagban tálalja a svéd csapat és az Atari, ami tartalmazni fogja az Escape from Butcher Bay renovált verzióját is.
Éppen ezért rendhagyó módon olyan tesztet készítettünk, amiben górcső alá vesszük a napokban tesztpadra küldött The Chronicles of Riddick: Escape from Butcher Bay felújított verzióját, illetve a közvetlen folytatást, a The Chronicles of Riddick: Assault on Dark Athena-t is.
Az öt évvel ezelőtt megjelent rész renovált verziójának csomaghoz mellékelése mindenképpen ügyes húzásnak bizonyult a Starbreeze Studios részéről, hiszen ezzel nem csak azt a közönséget tudták megszólaltatni, akik életükben nem játszottak a játékkal, de ki akarták próbálni, hanem sikerült a már meglévő magot is biztosan lekenyerezniük, hiszen egy új köntösbe ágyazott résszel és egy közvetlen folytatással ki ne akarna játszani?
Az Escape from Butcher Bay története kezdetén főhősünk, Richard B. Riddick épp egy komolyan őrzött fegyintézet vendégszeretetét élvezi, ahová busás vérdíj reményében egy William J. Johns nevű fejvadász szállította. Célunk, hogy minél előbb megszabaduljunk a rabgúnyától, és ismét friss levegőt szívjunk, de ennek kivitelezése nem lesz egy egyszerű feladat. Zendülést kell szítanunk, de mielőtt eljutnánk a nagy napig, rengeteg teendőnk lesz még. A legfontosabb feladatunk az lesz, hogy kapcsolatokat építsünk ki, barátkozzunk, szívességeket teljesítsünk, illetve felmérjük a terepet, hiszen a menekülés napján már nem lesz időnk a megfelelő irány után kutatni.
Tehát az Escape from Butcher Bay nem kifejezetten egy hagyományos akciójáték, inkább ügyesen keverednek benne a különböző stíluselemek, mint a lopakodás, sunyizás, a szerepjátékokból ismert párbeszédes építőkockák, illetve számos kaland-, logikai, ügyességi és FPS-játékstílus kezdetleges jegyeit is felfedezhetjük benne. A párbeszédes részeknél fontos kiemelni, hogy kifejezetten fontos szerepe van a történet szempontjából, ugyanis küldetéseinket rabtársaktól kapjuk, ők mondják el, hová és hogyan jutunk el, így az angol nyelv alapfokú ismerete követelmény, bár itthon magyar felirattal is beszerezhető a produkció.
Alapvetően egy belső nézetes akcióval van dolgunk, hiszen a perspektíva főként FPS, a kamera csak a különböző platformrészeknél vált külső nézetbe, amit olyan profi kamerakezeléssel valósít meg a játék, hogy a mai hasonló alkotások is megirigyelhetnék. A fejlesztők pedig élve ezzel a zseniális lehetőséggel, megfelelő dózisban csepegtetik az újabbnál újabb szituációkat, így a sötét, komor, néhol kicsit monotonnak tűnő bóklászás sem válik ismétlődővé. A játék az első percétől az utolsóig izgalmas, érdekes, a játékos végig azt várja, hogy mikor találkozhat ismét valakivel, hogy újabb fejtörőkkel teli küldetésben vehessen részt.
Pont emiatt tudunk szemet hunyni a grafikai hiányosságokon, valamint a mesterséges intelligencia botlásain. Hiába a grafikai ráncfelvarrás, az egész nagyon elnagyolt, látszik, hogy kevés időt fordítottak rá a fejlesztők, mert a játék ugyan szépnek szép, de nagyon műanyaghatást keltő minden egyes textúra. Az animáció pedig egyenesen szörnyű, már-már megmosolyogtató, a mesterséges intelligencia pedig olyan csúfságokat művel, amik láttán sokszor ráncoltam a szemöldökömet. Például ha menekülés közben elbújunk a járőrök elől - mondjuk, egy sötét zugba -, azonnal feladják a keresést, sarkon fordulnak és elindulnak az ellenkező irányba.
A különböző rabtársakkal folytatott társalgások során bontakozik ki a sztori, így kapjuk meg a fő- és mellékküldetéseinket, és míg a játék első felében ezeket a börtön egyik nagyobb szárnyában kell végrehajtanunk, később átkerülünk egy sokkal zordabb részlegbe, ahol még több érdekes fazont, titkot és zegzugot fedezhetünk fel. Lehetőségünk lesz közelharcra és fegyveres összecsapásokra - pisztolyok, kések, bunkók segítségével - is, bár Riddick stílusából és különleges, sötétben működő képességéből kiindulva célszerű a meglepetés erejével élni, a fényforrásokat minél hamarabb kiiktatni, hogy aztán egy jól időzített mozdulattal hátulról lephessük meg valamelyik őrt, aki mire feleszmél, már reccsent is a nyaka.
A habot a tortán az Escape from Butcher Bay szinkronhangjai szolgáltatják. Vin Diesel, mint színész számomra mindig is megmarad a gagyi popcorn-mozik egyik kirakatemberének, de amit Riddick szinkronhangjaként produkál, az első osztályú. Nem beszél sokat, alapvetően a filmbéli szerepében is ilyen főhősünk, de amikor megszólal, akkor a hideg fut végig az ember hátán. Árad belőle a hűvös, rideg gyilkos én, és hiába a frappáns, főleg vicces, egymondatos megjegyzések, az egész annyira velejéig ható, hogy képtelenség nem odafigyelni rá. Pedig a legtöbb produkcióban ezek az elemek semmitmondók szoktak lenni, az ember könnyedén elsiklik felette. Itt erre esélyed sem lesz!
Butcher Bay-ből való szökésünk után azonban nem örülhetünk sokáig, ugyanis mentőkompunkat röviddel a felszállás után fejvadászok veszik célba. Hősünk szerencséjére, találékonyságának köszönhetően sikerül kicsúsznia az őrök markából, így szabadon vághat neki a Dark Athena csatahajó felfedezésének. Ahogy az első részben, feladatunk itt is a menekülés lesz, és bár elsőre ez végtelenül egyszerűnek és unalmasnak tűnik, sajnos hamar rá kell jönnünk, hogy dolgunkat rengeteg tényező nehezíti, hiszen az egyetlen mentőkomp működésképtelen.
A The Chronicles of Riddick: Assault on Dark Athena ugyanazokra a sémákra és elemekre épít, mint a felújított Escape from Butcher Bay, azonban így is bőven akadnak eltérések. Mind a játékmenetben, mind a helyszínekben, mint a sztori vezetésében. A játékmechanizmusban szinte egy az egyben csírájában fojtották el a fejlesztők az első rész erősségének számító lopakodós, főbb karakterekkel társalgós, kaland egyveleget. Cserébe viszont kapunk egy kemény, kegyetlenséggel és brutális kivégzésekkel átitatott második részt.
Ez tehát inkább akciójáték, ezzel egyben veszít is vonzerejéből, hiszen ilyet már nagyon sokat láttunk. Ehhez párosul a játéktér egyhangúsága, mely közel sem olyan változatos és érdekes, mint a fegyház. Cserébe kaptunk egy teljesen átlagos küllemű, mindenütt csillogó fém borította hajót, ahol minden helyiségnek megvan a maga szerepe, tehát a történetvezetés szempontjából érdekes, de összességében nem igazán tudja lázba hozni a játékost. Ráadásul sokkal lineárisabb a produkció, így az első rész 10-15 órás játékideje helyett mindössze 5-6 óra szükségeltetik az Assault on Dark Athena cselekményének felgöngyölítéséhez.
Ettől függetlenül a sztori második felvonása nem igazi csalódás, csak a Starbreeze Studios minden bizonnyal kifogyott az ötletekből, esetleg a pénzből, és megeshet, hogy az időből is. Az első rész értelmét és lényegét adó elemek háttérbe szorításával a folytatás nem több, mint egy mezei akciójáték, amiből tizenkettő egy tucat, így kár, hogy az amúgy nagyon jó koncepciót elrontották a fejlesztők. Külön-külön talán az első rész tudná megállni a helyét a piacon, az Assault on Dark Athena a gyengébb kivitelezése miatt minden bizonnyal bukásra lenne ítélve, azonban a kettő az egyben akció révén a történetmesélés egybefolyik, így egy olyan sztori részesei lehetünk, ami szépen lassan ível felfelé, tele van csavarokkal, változatossággal, így egy percig sem enged szorításából.
Grafika:
Mindkét játék esetében erősen érződik, hogy kevés figyelmet szenteltek a küllem tökéletesítésére. Az első és második rész esetében erősen műanyagszagú az egész játék, a helyszínek főleg az első epizódban nyújtanak változatosságot, de összességében szürkeségbe és unalomba fulladnak.Kezelőfelület:
A játék alapvetően akciójáték, rengeteg benne a gyilkolás, és a lopakodós elem, éppen ezért fontos a kamerakezelés, ami mindkét rész esetében tökéletesen muzsikál, így az esetleges platformrészeknél sincsenek idegtépő jelenetek.Játszhatóság:
Az Escape from Butcher Bay még napjainkban is megállja a helyét, izgalmas, pergős, változatos és az összes elegyített elem olyan dózisban lett adagolva, hogy lehetetlen megunni és letenni. Ezzel szemben a folytatás kicsit laposabb lett, több az akció és kevesebb a lopakodás, beszélgetés, kalandok felkutatása, ami alapvetően nem probléma, de egy idő után önismétlővé válik a második rész.Intelligencia, nehézség:
A játék mesterséges intelligenciája csapnivaló, az őrök hihetetlen buták, könnyen kijátszhatóak, így kihívás nélküliek az akciójelenetek, amik csak akkor nyújtanak némi nehézséget, ha egyszerre több őrrel kell vívnunk. Hangok, zene:
Vin Diesel hangját a cikkben az egekig magasztaltam, több hozzáfűznivalóm nincs is.Összegzés:
Az Atari egy ügyes húzással kettő az egyben csomagként kínálja a Riddick-filmek játékadaptációját, melyek teljes értékű tagjai a franchise-nak. A 2004-ben debütált első rész még mindig hihetetlenül izgalmas, érdekfeszítő, feszes tempójú, a második epizód viszont csak halvány mása az elsőnek, ennek ellenére a két rész egymás utáni végigjátszása erősen ajánlott.