SG.hu·
Gears of War
Kiadó: Microsoft Game Studios
Fejlesztő: Epic Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2,4 GHz+, 1GByte RAM, 12 Gbyte szabad hely, nVidia Geforce 6600+
Ajánlott: Intel Core 2 Duo 2,2 Ghz , 2 Gbyte RAM, nVidia Geforce 8800
Hasonló játékok: Lost Planet: Extreme Condition, MDK 2
Kategória: külsőnézetes akciójáték
Egy újabb romokban heverő bolygó, újabb szörnyek, csaták, vér, izzadtságszag, azaz ismét fegyverropogás a menü. A tavalyi PC-s felhozatal utolsó kimaradt darabjaként a Gears of War is bemutatkozik. Igazi kuriózum, hiszen Xbox360-on mindent vitt már az elmúlt több, mint egy évben, de a PC változat megér egy külön misét. Szebb, több és ugyanolyan jó.
"Tizennégy éve a Sáska horda összegyűlt a Sera bolygó minden nagyvárosa alatt, majd meglepetésszerű támadást indítottak. Valaha csak a mendemondákban élő mumusokként gondoltunk rájuk, ám mára a Horda valóságosabbá és erősebbé vált, mint azt bárki is hitte volna. A legtöbb emberi városközpont és hadi létesítmény romhalmazzá vált, a túlélők pedig a Jacinto Fennsíkon gyűltek össze, mivel itt a tömör gránit talpazatot nem tudták oly könnyen áttörni a Sáskák. Mikor a Hordának mégis sikerült áttörnie a védelmi rendszert, Marcus Fenix megtagadta felettese parancsát, annak érdekében, hogy megmentse apját, a Keleti Barikád akadémián... de elkésett. Ennek következményeképp függelemsértésért Marcus 40 évet kapott, melyet a Jacinto Maximális Biztonságú fegyintézetben kell letöltenie.
A Horda most lerohanta ezt a börtönt is."
Szexi kis történet, bár ez a bevezető még talán nem túl sokakat ragadott volna magával, hiszen százával láttunk már FPS sztorikat, melyek hasonló apokalipsziseket rajzolnak meg, majd egy teljesen száraz, átgondolatlan világba vezetnek minket. A Gears of War szerencsére nem követi el ezt a hibát. Mivel a játék az Xbox360 elsőszámú húzóneveként kellett feltűnjön, ezért a készítők semmit nem bíztak a véletlenre. Az Epic-es fiúk egyébként sem arról híresek, hogy annyira gagyi programokkal szórnák a piacot, de ebben az esetben még jobban kitettek magukért, mint az szokásos.
A legnagyobb különbség egy szokványos péntek esti FPS játék és a GoW között, hogy az utóbbi szent célként tűzte ki, hogy egyszemélyes és többjátékos üzemmódban is élvezhető pörgős akciót hozzon létre, de lehetőség szerint kissé nyugodtabb tempójút, mint az Unreal Tournament kapkodós jelenetei. A másik véglet felé sem akartak elmenni a készítők, ahol béna szörnyhadseregek mágnesként tapadnának ránk anélkül, hogy bármi komolyabb kihívás vagy élvezet jelentkezne a játék során. Erre a végső megoldás a némileg lassított, de izgalmas és veszélyes játékmenet lett. A harcok során pillanatok alatt rájön mindenki, hogy a jól bevált Rambó mód itt nem túl célravezető, inkább a töltés képernyő egyik leggyorsabb előhívási módjaként ismeretes.
Rambózás helyett inkább fedezékről-fedezékre érdemes osonni, bekerítve, meglepve, kijátszva az ellenfeleket. A játék irányítása eleve kényszerít, hogy óvatosabban cselekedjünk, hiszen menet közben nincs az orrunk előtt egy célkereszt, amivel akár pattogva is képesek lennénk pontosan tüzelni. Lehet mászkálás közben lőni, de maximum fedezni tudunk azzal a tűzzel valakit, megsebesíteni ellenfelet aligha. Egy jó találathoz a fejünk elé kell emelni a stukkert, ami még így sem lesz teljesen pontos. Falak, ajtók, asztalok, zsákok, romok mögül kikandikálva kell kiszemelni és bemérni a célpontokat, akik/amik észlelve helyzetünket szintén igyekeznek korrekt búvóhelyet találni. Ha túl sokat maradnánk tiszta célpontként, akkor biztosak lehetünk, hogy azonnal előbújnak a férgek és hamar fasírtot csinálnak belőlünk.
Az ellenfelek viselkedésével kapcsolatban sok-sok ígéret hangzott el, s ugyan nem annyira komplex a gépi intelligencia, mint a S.T.A.L.K.E.R.-ben, de menet közben tényleg érezhető, hogy igyekeznek gondolkodni. Nem mindenáron az a céljuk, hogy megsebezzék a jó hőst, hanem többnyire az is, hogy a konfliktust túléljék. Elég egy meggondolatlan lépés, egy kihagyás a zárótűzből és máris helyet változtatnak, akcióznak, közel jönnek, oldalba támadnak. Azonnal szimpatikussá vált, hiszen annak ellenére, hogy valójában nem túl bonyolult viselkedés, mégis újszerű. Az mostanában kevésbé meglepő, hogy az életerőt már nem százalékban vagy pontban mérik. Viszonylag gyorsan kiürül a véredényünk, amit egy Skarlát Ómen jelképez, viszont majdnem ugyanolyan gyorsan ki is tisztul, így picit bebújva egy akadály mögé, szusszanva egyet frissen-fitten lehet tovább gépelni a Horda lényeit.
Fegyverekből sincs túl komoly repertoár, bár egy apokaliptikus szituációban furán is hatna, ha 16 elemes arzenál és ahhoz folyamatos ellátás dukálna. Így az emberi felhozatalból be kell érni egy laza kis pisztollyal, amivel a távolabb megbúvó jószágokat lehet könnyen leteríteni, egy shotgunnal, ami nagyon közelről halálos, illetve egy gépkarabéllyal, ami az alapfegyver. Ez egy hatékony golyószóró, kiegészítve egy mini láncfűrésszel esetleges közelharcokhoz. Jó móka ledarálni szemtől szemben a sáskákat, igaz komoly rizikója van az ilyen akcióknak.
Ezek mellett természetesen hozzájuthatunk távcsöves puskához is, amivel vidám fejlövéseket lehet osztogatni, illetve van egy alkalmi sugárfegyver, amit bizonyos küldetések közben lehet beizzítani. A túlzottan elbarikádozott jószágokat pedig a spéci gránáttal lehet kifüstölni, amiről annyit érdemes tudni, hogy eldobás előtt mutatja a várható ívet, így gyakorlatilag ezzel is célra kell lőni. Minden fegyverrel lehet vaktában lövöldözni, ami figyelemelterelésre kiváló, öldökléshez viszont csak célzott lövéseket érdemes leadni.
Viszont még célzás mellett is nehéz egy rövid sorozattal leteríteni valakit, mert erősen visszaütnek a fegyverek és szép szórásuk is van, de idővel meg lehet szokni. A fegyverek bőséges választéka helyett viszont inkább a taktikával, sunnyogással lehet eredményeket elérni. Hősünk bármilyen masszív felület mögött hajlandó megbújni, sőt ügyes gyerek, ezért át tud ugrani közeli fedezékekbe, tud vetődni és átpattanni kisebb akadályokon. Az irányítás viszonylag egyedi, kezdetben szokatlan, sőt emlékszem, hogy első konzolos megkísértésekor folyamatosan bénáztam ki-be a fedezékekből. Ami persze valószínű azért volt, mert a kontroller még mindig nem az én világom.
Mit kapunk a PC verzióban?
Mivel a játékot már megkönnyezték az elmúlt évben millió leírásban, ezért a legfontosabb infó, hogy az Xbox360-hoz képest mi a különbség. Szerencsére van. A GoW azon ritka kivételek egyike, ahol a konzol -> PC portolás nem összecsapott rókabőr lehúzás, hanem valóban megcsinálták rendesen. Egyrészt sokkal szebb lett. Gyönyörű. Konzolon sem festett rosszul, de egy kraftos PC képességeivel még zseniálisabb képi világot ki lehet belőle sajtolni. A grafikai motor eleve elismerésre méltó, emellett pedig a világ, ahová csöppen a játékos szintén lélegzetelállító. Szándékosan nem mondom, hogy szép, hiszen egy poszt-traumatikus káosz kellős közepén játszódik a történet, így minden szürke egy kicsit, minden sötét, depressziós. A kezelés szintén necces szokott lenni PC-re átírás után, de itt ezt is sikerült jól abszolválni.
Tartalmilag pedig öt teljesen új pálya várja a játékosokat, ami nem tudni, hogyan illeszkedik majd a második részhez, de mindenesetre sokkal nehezebbek és kalandosabbak, mint az eddigiek. A PC erőforrásai ráadásul engedik, hogy nagyobb terek is bekerüljenek, amivel ha lehet még jobban megmutatja a játék a foga fehérjét. Mivel multiban is elég erős a játék, ezért külön örömhír, hogy egy teljes értékű pályaszerkesztő is érkezik a DVD lemezen, bár kövezzenek meg, egyelőre nincs tudomásom eget rengető MOD-ról. Igaz több ingyenes és pénzért osztogatott népi pálya is fellelhető már a neten.
Miután korábban megszemléltem konzolon, volt elképzelésem róla, hogy elég ütős megjelenítésre kell számítani, de telepítés után (ami igen sokáig tart és 11 giga helyet követel) igencsak leesett az állam. Ugyan teljes effektparádéval, maximum élsimítással és egyebekkel komoly hardver kell mögé, de még ezek nélkül is nagyon szép, látványos, részletes és lenyűgöző a játék. Őszintén szólva jobban tetszik, mint az UT3 vagy akár a Crysis grafikája. Ez a technikai megoldásokon túl főként a jól kialakított díszletnek köszönhető.
Játszhatóság:
Sajnos még az öt új pályával együtt sem egy örökkévalóság a játék kampánymódja és ahogy említettem fentebb, kissé egysíkú az akció. Ennek ellenére nem vált unalmassá, nem akartam abbahagyni, mert a készítőknek sikerült egy olyan elegyet létrehozni, ahol az ismétlődő jeleneteket balanszírozza a taktika igénye, a meglepően viselkedő ellenfelek serege és az életben maradás iránti vágy. Akinek a hadjárat kevés lenne, annak a multi is korrekt szórakozást nyújthat Live-on keresztül. Kooperatív módban is neki lehet feszülni, szerencsére nem osztott képernyőn, hanem Live-on, akár publikus netes módban vagy helyi hálón is. A gyűjtögetőknek pedig külön öröm lehet a "kihívások" (achievement) teljesítése.
Kezelőfelület:
PC-n a kontroller mellett egér+bill kombinációval is játszható - és tényleg játszható. Aki nem tud megbirkózni a konzolos irányítással, annak egy teljesen korrekt alternatíva áll rendelkezésére: ugyan néhány gomb nem a leglogikusabb helyen van, de csak pár kattintás átállítani. Az interfész szintén korrekt, a megfelelő információk mindig a képernyőn vannak, ha kell eltűnnek, a kameramozgás és nézetváltások jól eltaláltak. Talán annyi bökkenő van, hogy a kis akadály átugrása azonos gombon van a fedezékbe húzódással, így gyakran ugrás helyett bújik, illetve ezek miatt a kombók miatt alkalmanként kicsit esetlennek tűnhet a kemény katona.
Nehézség, AI:
A könnyű és a normál mód mellett van egy csak a végigjátszás után elérhető Insane mód, ami az újrajátszást teszi élvezetessé. Gyakorlottabb játékosoknak biztosan nem fog nehézséget okozni, talán a vége felé a hosszabb etapok közben kell jobban odafigyelni, mivel egy halál már nem csak másfél perc újrajátszást jelent. A gép intelligencia egy idegen fajhoz képest elég masszív. Ugyan nem kell attól félni, hogy lealáz minket a gép, de örömteli, hogy nem mágnesként működik a karakterünk, hanem az ellenségek átgondolják, hogy mikor lőjenek, mikor rejtőzködjenek és mikor változtassanak pozíciót. Bizonyos jeleneteket épp ennek vizsgálatára egymás után többször újrajátszottam és azt tapasztaltam, hogy alkalmanként valamelyik ellen megpróbált mellém kommandózni. Volt hogy visszafelé vonultak, távolabbra, valamikor pedig maradtak a helyükön, attól függően, hogy az emberi csapat hogyan helyezkedett el. Így azt gondolom, hogy az AI tényleg AI, és nem csak egy ügyes script. Vagy, ha igen, akkor nagyon ügyes.
Hangok és zene:
Egy húzónévhez nyilván nem illene gagyi zene, így nem meglepő, hogy végig izgalmas, eredeti zenék szólnak a játék közben. Hangulatos háborús aláfestők, melyek meglepő igényességgel készültek. Taps. A hangok ennyire nem kimagaslóak, ugyan a térhangzás, az effektek és a beszéd rendben vannak, de semmi extra.
Összegzés:
Nem véletlenül lett konzolon az év játéka, és nem véletlen, hogy nem tudtam kihagyni a sorból PC-n sem annak ellenére, hogy már egy éves játékról beszélünk. Azt hiszem, ez egy példamutató átportolás és bízom benne, hogy a Microsoft a jövőben még több ilyen közös házasságot köt majd, és még több szép és jó játék juthat el ilyen minőségben PC-re is. A következő ilyen show az Assassin's Creed lesz, illetve amely önmaga is cross-platform, az hamarosan sorban állhat Marcus bátyánk legújabb kalandjaiért, a Gears of War 2-ért.
