SG.hu·
Unreal Tournament III
Kiadó: Midway
Fejlesztő: Epic Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2 GHz, 512 MB RAM, 8 Gbyte szabad hely, Nvidia 6200+/Ati 9600+
Ajánlott: Intel Core 2 Duo, 1 Gbyte RAM, nVidia Geforce 7800GTX/ATI X1300+
Hasonló játékok: Unreal Tournament, Quake III, Halo 2
Kategória: online FPS
Double Kill! Multi Kill! Rampage! Killing Spree! Aki szereti a multiplayer FPS játékokat, annak ezekre a szavakra nyilván megdobban a szíve. Az elmúlt év ugyan gazdag esztendő volt a lövöldözni vágyóknak, de még ebben a gazdagságban is a korona egyik ékköve az Unreal Tournament III volt. Gyors, pörgős akció, gyönyörű grafika és kemény netes multi a recept.
Az Unreal Tournament hosszú ideje a Quake mellett az egyik fő oszlopa az online multiplayer FPS-eknek, s ahogy 2000. novemberében az első, 2002-ben a 2k3 illetve 2004-ben a 2k4, úgy a 2007-es névlegesen harmadik epizód is a maga tökéletességében érkezett el hozzánk. A fegyverek, a hangulat, a beszólogatások mind a régi emlékeket idézik, ezúttal viszont soha nem látott bőség van a járművekben, illetve a játékmódok is megújultak. Szerencsére csak épp annyira, hogy a jól megszokott formulákat ne zavarják össze túlságosan.
A törénet (mert van olyan is) viszonylag egyszerű, sőt mondhatni csupán egy gáláns gesztus azok számára, akik ismerkedni szeretnének az Unreal világával. A fejlesztők tapasztalata, hogy a vásárlók legalább fele még nem játszott online UT-t. Így nem is várható, hogy pusztán a netes ranglétra kielégítse őket, ezért egy viszonylag hosszú, soklépcsős kampányon keresztül küzdhetik magukat fel arra a tapasztalati szintre, amikor is meg merik magukat méretni a világ színe-java előtt. A korábbi részekkel ellentétben itt már nem egy sportág profi mívelőit alakítjuk, hanem az a fordulat áll be, hogy a jövőben kitört háborúban a felek rájönnek, hogy mennyire hasznos kütyü is az újraélesztő, amivel a bajnokságon belül operálnak a játékosok, s bevetik éles küzdelemben is. Persze az újszerű harcokhoz kik is lehetnének megfelelőbb alanyok, mint a bajnokság koronázott királyai, így ebben a részben is Reaper és csapata veszi fel a harcot az immáron három másik fajjal, ezúttal viszont nem épített műpályákon, hanem "valós" helyszíneken, mint a belváros, bányák, erdők és egyéb helyek.
A küldetések során persze az intrót leszámítva nem kell komolyabb tartalomra számítani, hiszen a kereten belül ugyanúgy, mint az online játékban a Duel, Deathmatch, Team Deathmatch, Capture the Flag és az új Warfare módban bizonyíthatunk. A Duel egy kétszemélyes deathmatch, ahol többnyire kisebb pályán 1 vs. 1 harcot kell vívni valakivel, a Deathmatch a szokásos mindenki mindenki ellen hajkurászás, a Team Deathmatch pedig a pirosak vs. kékek lövik egymást halomra című játék. Mindhárom módban természetesen az a fél győz, amelyik előbb eléri a megadott Frag számot vagy jobban áll akkor, amikor lejár az idő. A CTF szintén nem hoz semmi meglepetést, leszámítva a zseniálisan megtervezett pályákat, hiszen a jól megszokott módon az ellenfél zászlaját a saját zászlónkhoz kell vinni úgy, hogy a miénk is a helyén legyen. A CTF-ben a variációt az adja, hogy az adott térképen vannak-e járművek vagy nincsenek.
Az igazi háborús mód ezeknél viszont jóval komplexebb. Mindkét félnek van egy központi mag, melyet védelmeznie kell, s az a csapat győz, amelyik hamarabb tudja a másikét elpusztítani. Az odavezető út viszont nem egyszerű futásból áll, hanem elsőként ellenőrzés alá kell vonni a köztes pontokat és fokozatosan előrenyomulva kell bevenni az ellenséget. Ez a mód igazi csapatmunkát kíván, hiszen a pontok elfoglalásához vagy szét kell lőni az ellenség által már elfoglalt csomópontok magját és megvárni, amíg felépül a sajátunk vagy a saját pontjainktól elhozott gömbbel lehet azonnal biztosítani azt. A harc többnyire ezek körül a csomópontok körül zajlik, s a központi mag szétlövése már csak halasztás és utolsó lehetőség a gyengébb csapatnak. Ugyan sokáig tart és lehetséges, hogy többször is neki kell futni az elpusztításának, de a jól taktikázó csapat, aki az utolsó csomópontot is védi és közben a magot is támadja, szinte megállíthatatlan már ekkor.
A különböző pályák persze lehetnek kacifántosabbak is, van ahol sok ponton keresztül vezet az út, van ahol pedig hidakat kell lenyitni, barikádokat lehet lerombolni és a megfelelő pontok elfoglalásával extra nehézjárművekhez juthat a csapat, ami nagyban megkönnyíti az utolsó fázist.
A vegyivető sem változott, vagy apró kis gennylabdákat terít szét gyorsan vagy egy óriási adagot lő ki, ami szinte azonnal leszanálja az ellenséget. A Rohampuska is klasszikus: gyors és pontos sugár vagy lassú, de pusztító energiagömb, amibe egy sugarat beleeresztve még nagyobbat robban. A plazmavető elsődleges tüzelési módja a gyors apró plazmagömb, a másodlagos pedig a folyamatos sugár, ami ha ellenségre irányítjuk öl és nyomorba dönt, ha pedig saját járműre, csomópontra, akkor pedig épít vagy javít. Újdonságként debütál viszont a Stinger gépágyú, ami forgótáras csöveiből apróbb vagy nagyobbacska kristályokat képes szórni az ellenfelekre. Előnye a nagy tűzerő, hátránya viszont, hogy lassan indul csak be.
Az örök favorit, az Unreal-ben a repeszágyú, sem maradhatott ki, igaz, hogy valamivel gyengébb lett, de még most is pusztít közelről. A rakétavető azon túl, hogy képes bemérni a célpontot és követő módban kilőni a rakétát, rendelkezik egy extra feltöltő móddal, ami egyszerre három rakétát lő ki vagy egy gránátként lövi ki őket. A mesterlövész puska szintén nem változott, bármilyen távolságból olyan gyorsan felrobbantja a delikvens agyát, hogy nem is hallja a lövést. Ahogy a NEG tengerészgyalogosok mondják: felesleges aggódni olyan lövés miatt, amit hallasz.
Extra tuti fegyverekből kettő darab van, mégpedig a járműelhárító Longbow AVRIL, ami miután bemérte a célpontot szinte biztos, hogy talál, illetve a "mindegy hova lősz, úgyis meghal mindenki a környéken"-módszerű Ítélethozó, mely egy nukleáris töltetet lő ki a jónépre. Ez utóbbival egy jól átgondolt lövés azonnal Rampage, Killing Spree hangulatot teremt.
A fegyverek mellett fontos szerepe van a kiegészítőknek is, melyből a legfontosabb a légdeszka. Ez nem minősül járműnek, lehet vele zászlót és gömböt vinni, viszont nem lehet róla lőni, a bekapott lövéskor pedig akkorát esünk, hogy a fal adja a másikat. Ennek ellenére hasznos eszköz, ráadásul mindig kéznél van. Egyes pályákon a deszkát a teleport váltja ki, amiből egy korongot kilőve a környékre átkérhetjük magunkat egy szempillantás alatt. Szembe jövő járműforgalom esetén életmentő lehet. Ezek mellett útközben találhatunk páncélmellényt, sisakot vagy combvédőt vagy pajzsövet (+armor), életerőpontokat (kicsi/nagy), sebzésnövelőt, sebezhetetlenséget, láthatatlanságot, ugrócipőt és a fegyvereket gyorsító bónuszt. Illetve a technika nevében nagyon ritkán találhatunk robbantó pakkot, lerakható aknát, pajzsgenerátort, egy úgynevezett pók-akna csapdát és egy mókás cuccot, ami lerakva egy nagy kockán belül lelassítja az időt. Ez utóbbit letéve egy stratégiai pontra, ízekre lehet szedni a belefutó összes kollegát.
A legérdekesebb cuccok viszont a járművek, amiből több van, mint fegyverből vagy akár mint nevesített karakterből. Az átlagos gépek egyszemélyesek, de a nagyobbakban akár négy poszt is lelhető, ami elegendő lehet egy Warfare játék megnyerésére, hiszen hárman védekeznek, amíg a negyedik a magot aprítja és hamar kész is a móka. Összesen 15 járművel találkozhatunk, melyek közül a legalapabb a fürge Axon Manta, amivel gyorsan le lehet rendezni a bóklászó gyalogosokat. Emellett a könnyű járműveket további két megoldás képviseli a Scorpion, a Hellbender. Ezek gyorsak és halálosak, de különösen szemét a Scorpion elején kinyíló penge, amivel egy egész osztagot képes szétmetszeni pillanatokon belül.
Jóval masszívabbak és nehezebben szétszedhetőbbek a nehézjárművek, mint az óriási Goliath tank vagy a kisebb, de gonoszabb Paladin és az önjáró erőd Leviathan. Ezekbe több ember is beugorhat, jól használva az ellenségnek nem sok esélye van. A tüzérséget egy telepíthető mobil ágyú és egy lebegő Raptor nevű egység képviseli, ezekkel okosan helyezkedve komolyan be lehet védeni egy területet. Az emberi gépek mellett a földönkívüliek sem csak gyalog mászkálnak. Ők nanomegoldásokkal teleaggatott fura szerzeteikkel próbálják feldobni a csaták hangulatát. Ezek többnyire gyorsak, jól manőverezhetőek, illetve az egyik álcázható, míg egy másik álló helyzetből ágyúgolyóként lövi ki magát az ellenséges járműre. Brutálisak és változatosak.
A 2007-es szezonban láttunk szép dolgokat lassan, kevésbé szépeket gyorsan, de az Unreal pontosan eltalálta azt a módszert, amivel meg lehet csinálni egy gyönyörűen kinéző, menő high-tech világot, miközben nem gyilkolják le a hardvert és gyorsak bírnak maradni. Ugyan nincs idő gyönyörködni a tájban, éppen ezért nem is a részletes dzsungel volt a koncepció közepe, hanem az átélést segítő jól megtervezett, jól kivitelezett térképek. A játék oly annyira kedves, hogy gondol a nagy kijelzővel, de nem olyan izmos grafikus kártyával rendelkezőkre is és megtartva a natív felbontást, be lehet állítani, hogy a képernyő hány százalékán rendereljen a játék. A speciális effektek, a textúrák és a karakter modellek szépek lettek, de nem túl csicsásak, ne felejtsük el, hogy egy kemény multi játékról van szó végtére is.
Kezelőfelület:
A menük és az irányítás teljesen egyértelmű, viszont eleinte akadhat némi gond a járművek kezelésénél, a deszkázással vagy éppen némelyik fegyver célzásával. Szerencsére minden eléggé intuitív, ezért 1-2 óra játék elegendő ahhoz, hogy visszahozzuk magunkat a régi jó szintre és minden úgy működjön a kezünkben, ahogy annak kell.
Játszhatóság:
Ez egy érdekes rész, hiszen vannak a CS-sek, a Quake-esek és az UT-sek. Az utóbbi bandának nem kell mondani, hogy mennyire jó lett ez a rész is és mennyire visszahozza a 7 évvel ezelőtti hangulatot, míg a többieknek minek magyarázni, úgysem hiszik el vagy nem tetszik nekik. Ennek ellenére bizonyára a tavalyi év egyik legjobb multi FPS-éről beszélünk, ami semmi másra nem született, mint hogy addig nyúzzuk, amíg meg nem érkezik a következő rész.
AI, Nehézség:
A nehézség csak azon múlik, hogy mennyire ügyes valaki. A neten lehet gyakorolni, lehet fejlődni és lehet feljebb kerülni a ranglétrán. Persze az csökkenti az örömöt, hogy mindig vannak jobbak és mindig vannak ultradurván célzó emberek. Ez az egyetlen ok, ami miatt meg lehet unni, hiszen ha valaki nem kap elegendő megerősítést, akkor hamar elmehet tőle a kedve. Szerencsére részletes szűrők és egyéb megoldások segítik, hogy mindenki a megfelelő csapatba kerüljön. Sőt a kampány részt is lehet netre nyitottan játszani, amibe olyankor bárki becsatlakozhat. A mesterséges intelligencia viszont fontos lesz. Főleg azoknak, akiket mégsem hoz lázba a netes megoldás, hanem magában szeretne botokat gyilkolni. Ugyan tudnak meredek dolgokat csinálni (tankkal beszorulni egy aluljáróba pl.), de egészen vállalhatóan, viszont sajnos nagyon kiszámíthatóan gondolkodnak. Külön parancsok kiadásával teljesen jól kordában tarthatóak, az ellenfelek pedig előfordul, hogy komolyan meglepik az embert, de többnyire ugyanazokat a rutinokat futják le újra és újra. (végig kell játszani ugyanazt a pályát párszor és meglesz a turpisság.
Hangok és Zene:
A szitkozódások és beszólások már-már nukemi magasságokba emelik a játékot, a legjobban viszont a régi jó Unreal dallam fogott meg a főmenü alatt. Egyébként igen árkádos, mind fegyverek, mind dumák, mind zenék tekintetében. A hangok viszont informatívak, s ha nincs is idő minden pillanatban az üzeneteket olvasgatni, ha azt mondják, hogy középen egy tank jön, akkor érdemes nem nekirohanni még egyszer.
Összegzés:
Nagyon komoly anyagot hozott össze az Epic újra. Az Unreal Tournament III tesztelése alatt komolyan sajnáltam, hogy nem vagyok menőbb FPS játékos, mert kraft és energia van a játékban, aki rácsúszik, az nagyon sokáig kitarthat majd mellette. Arról nem is beszélve, hogy szabad a pálya a kreatívok előtt is és a mellékelt szerkesztővel új pályákat, új fegyvereket és dizájnokat lehet behúzni a játékba. Imádnivaló!.
Kapcsolódó letöltések:
