SG.hu·
Civilization IV: Beyond the Sword
Nem lehet véletlen, hogy a múlt heti amerikai PC-játék eladásokban végre sikerült letaszítani a WoW-ot az első helyről. A 2005-ös év játékának, a Civilization IV-nek a második kiegészítője a modern időkre fókuszál és amellett, hogy új egységeket és népeket von be, a mai világra olyannyira jellemző csavarokkal teszi még valóságosabbá a történelem szimulációját.
A "Kardon túl", mondja a kiegészítő címe, és ezzel nagyon jól rá is világít, hogy ez a kiegészítő melyik érát kívánja sokkal részletesebbé tenni. Az eredeti játékban is alig várja az ember, hogy belépjen a XVIII.-XIX. századba és végre lőporszagúvá váljon a térkép, de ebben a részben még ennél is izgalmasabb lesz modernnek lenni. Emellett persze a 10 új civilizáció, 16 új vezetőjével, az 5 új csoda, 15 új egység és 11 új szcenárió/mod elegendő tartalmat nyújt majd az új kihívások mellett is. A Warlords megjelenése óta fejlesztett Beyond the Sword legnagyobb dobása mégis a kolóniák, illetve vállalatok megjelenése és a kémkedés továbbfejlesztése lett.
Az alapjátékot bemutatni azt hiszem, hogy nem kell, sőt visszanézve az arról készült írásomat, azt gondolom, hogy mind a mai napig helytálló, talán már nem dobog a szívem gyorsan, ha elindítom, mint első alkalommal, illetve az azóta eltelt két év technikai fejlődése lehetővé tette a nagy pályán sok civilizációt szaggatás nélkül. A lelkesedés még mindig a régi, az addiktív mivolta sem változott a játéknak. Egyik alkalommal olyannyira rám világosodott, hogy fél tíz lett save game-kor. A játék grafikája sem változott túl sokat, talán némileg políroztak rajta kicsit, de megmaradt a régi jó praktikus megközelítés, amire még laikus szemmel ránézve is azt mondja bárki, hogy ez biztosan jó játék lehet. (Kivéve az FPS fanatikusokat) Az újdonságok felsorolását nehéz elkezdeni valahol, de lássuk csoportosítva a jóságokat:
Népek és egységek:
A 10 új néppel és 16 új vezetővel mostanra a Civ IV repertoárja az előbbiből 34-re, az utóbbiból pedig 52-re nőtt, s mivel újabb vezetői jellegzetességet nem vezettek be, ezért mostanra már szinte minden variációból rendelkezésre áll egy. Legyen az kreatív-spirituális vagy éppen indusztriális-szervezett. Rövid felsorolás szinten az új civilizációk és ismérveik a következők:
Emellett a már létező népek némelyike is kapott új vezetőket, úgymint: Lincoln (amerikai, Cha/Phi), Boudica (kelta, Aggr/Cha), De Gaulle (francia, Cha/Ind), Periklész (görög, Cre/Phi), Szulejmán (török, Imp/Phi) és I. Dáriusz (perzsa, Fin/Org).
Leszámítva az új civilizációk új egyedi egységeit, a mindenki számára elérhető fejlesztések szinte kivétel nélkül a modern időkben jelennek meg. A két kivétel vízen a kalózhajó, ami felségjelzés nélküli egység, ezért szabadon lehet vele garázdálkodni, megtámadni bárkit hadüzenet nélkül, illetve a Ship-of-line, ami a Fregattnál valamivel erősebb, de egyben lassabb is. Míg szárazföldön a lovag és a lovasság közé beszúrt "Cuirassier" lesz újdonság a fokozatosabb átállásért. A világháborús időket idéző Léghajó egy hadi-zeppelin, ami egységeket képes bombázni 8 egység távolságban lévő városokból. Hasonló feladatot lát el, mint a későbbi bombázók, de jóval hamarabb elérhető, viszont nem tudja a városvédelmeket rombolni. Egy lövészekkel és ágyúkkal felszerelt sereget kitűnően meg tud támogatni egy legalább annyi darabból álló léghajós osztag, mint amennyi védő katona az ostromolt városban van.
A legizgalmasabb XX. századi fegyverek természetesen inkább vízen és levegőben hódítanak, így az új gyalogos egységek is az égből érkeznek ejtőernyővel, ami óriási taktikai lehetőségeket nyújt támadáskor. A mai háborúkban oly kedvelt eszközök, a rakéták sem maradhatnak ki, ezért ebben a részben már gyárthatunk célkövető rakétákat, melyek gyengébbek, de kikerülik a légvédelmet, illetve taktikai atomtölteteket, melyek a nagytesónál szintén gyengébbek, viszont jóval olcsóbbak is, így nagy tételben is bevethetőek. A rakéták kilövésére a szintén új támadó tengeralattjárók és a rakéta cirkálók használhatóak. A hadi mustrából már csak egy tengeri jármű maradt ki, nem is véletlenül, hiszen a Lopakodó Romboló szeret eltűnni egyébként is minden ellenséges egység elől, ha tüzet nyit ellenséges repülőkre vagy parti városokra, akkor viszont nagy a riadalom.
Apostoli Palota
A korai időszakokban nagyon hiányzott egy közös diplomáciai szerv, mint amilyen az ENSZ a modern időkben, ezt pótolták most a fejlesztők és nem is rosszul. Aki először felfedezi a teológiát és megépíti a palotát, annak az állami vallása komoly szerepet fog játszani a tömegmédia megjelenéséig a világ alakulásában. Mondani sem kell, hogy értelemszerűen komoly előnyt jelent, ha a mi vallásunk lesz ez és ráadásul minket választanak pápának. Akinek az adott vallás a hivatalos állami hite is, az választhatóvá válik, akinek a városaiban pedig előfordul ugyanaz, az szavazhat.
A megvitatandó kérdések némileg praktikusabbak is azokban az időkben, mint később az ENSZ-ben, hisz ha megtámadnak minket, akkor az apostoli palota megszűntetheti a háborút, de éppen szent harcot is indíthatunk a hitetlen közös ellenség ellen. Lehetséges embargót elérni, de a legjobb, hogy ha egy városban nagyobb lesz az aránya egy idegen nemzetiségnek, akkor szavazásra lehet bocsátani a város jogos átadását új gazdájához. Ezzel a módszerrel egy kultúrország akár 4-5 várost is összeszedhet. Ha sikerült megszerezni a vezetést, akkor érdemes misszionáriusokkal végigjárni a környező országokat és nagyon könnyen át lehet őket téríteni a saját vallásunkra, ami a békés egymás mellett éléshez igen fontos tud lenni.
Előretolt kezdés
Mivel az új kiegészítő nem titkolt célja volt a modern idők játékának erősítése, ezért nem nagy meglepetés, hogy bekerült egy olyan lehetőség save game generator) illetve szcenárió is, hogy akár i.sz. 600. vagy i.sz. 1000. évtől induljon a móka a megfelelő technikai fejlettséggel és ne i.e.4000.-ben. Ilyenkor maximum annyi gond adódhat, hogy a lapok fixen lesznek leosztva és a korai évszázadok mókás területfoglalása helyett egy viszonylag kötött helyzetbe kerülünk. Így viszont érdemes talán elkezdeni a kieg. új, leglassabb "Marathon" ritmusában is a játékot, amivel még aprólékosabban játszhatjuk végig az eseményeket, mint az Epic módban. Illetve random játékban kreálhatunk magunknak mesterségesen is egy civilizációt pontokból elosztva. Ehhez viszont észnél kell lenni, hogy ne boruljon a bili egyből a második körben.
Kolóniák
Aki tanult történelmet, az biztosan emlékszik az Egyesült Államok és Nagy Britannia esetére az ezerhétszázas évekből. Van egy európai szuperhatalom, de az új létrejövő országrész gyarmatként való tartása lehetetlenné válik, a kormányzás 6 ezer kilométer távolságból szintén lehetetlen, a kintiek zúgolódnak és egyre kevésbé gondolják, hogy ők, akik egyébként az öreg kontinens mindenféle országaiból keveredtek oda, mert új életre vágynak, még mindig a királynő hülyeségeit kellene követniük. Ilyenkor az okos vezető függetlenséget ajánl nekik, cserébe az ország hálás lesz és ellátja az anyaországot minden új-földi jóval.
A Beyond the Sword egyik újdonsága éppen ez a módszer. Persze vigyázni kell vele, hiszen az új létrejövő ország ilyenkor már nem áll közvetlen felügyelet alatt és az is előfordulhat, hogy egy másik állam kegyeit keresi majd. A lényege persze az lenne, hogy csökkennek a fenntartási költségek és nem kell foglalkozni a távoli városokkal, de az előnyök, mint nyersanyagok, kutatási eredmények elérhetőek. Épp ezért nem baj, ha tövig nyalunk visszafelé mi is a kolóniáknak, különben bukni lehet őket. Ja és nem érdemes túl erős kolóniát létrehozni, mert a végén még úgy jár a világ, mint az igazi az USA-val.
Vállalatok
A valós élet és az eddigi Civ-ek között ez a másik fontos különbség adódott. Nem voltak multinacionális vállalatok. Ez szintén megváltozott és az újkorba érve egy adott technológia felfedezése és egy nagy ember beáldozása mellett létrehozhatnak a népek vállalatokat. Több előnye és több hátránya is van a vállalatoknak, sőt attól függően, hogy az asztal melyik végén ülünk ugyanaz a helyzet lehet előnyös is vagy sem. A vállalatok alapja egy főhadiszállás, amit létrehozhatunk bármelyik városunkban, ahol rendelkezésre áll az adott cég működéséhez szükséges nyersanyag. Ezután egy szintén új, de nem harci egység az igazgató lesz képes más városokban is létrehozni cégképviseleteket. Ez nem feltétlenül saját városban kell, hogy legyen, sőt a legelőnyösebb, ha külföldre telepítjük ezeket.
Az egyik nagy húzás az lehet, hogy a konkurens ország városait behálózzuk vállalatunkkal, ami ugyan neki termelési vagy kulturális bónuszt jelent, viszont minél jobban működik a cég ott, annál többet perkál nekünk, vagyis az anyacégnek. Igaz az alapítás költséges dolog, de hosszútávon megéri. A másik előny az lehet, hogy egy idegen ország erőforrásait a vállalaton keresztül szépen elszipkázhatjuk, sőt ha olajhiány van az országban akkor életet ment az a vállalat, ami cukorból és kukoricából olajat (bioethanol?) termel. Érdemes minél több vállalatot nekünk megalapítani, ezért már idő közben le lehet parkoltatni nagy embereket alapításhoz, hiszen a külföldi terjeszkedés főként negatív az ottani városnak, míg a központ nyer az egészen. Kicsit homályosak még az összefüggések a vállalatok lélektanával kapcsolatban, de sok gyakorlat és próba után biztosan egyértelmű lesz mindenkinek. (Ha más nem, az akkora elkészülő FAQ-okból.)
A korábbi részek kémkedése kicsit primitív volt, így ezt is orvosolni kellett erre a kiegészítőre. Mostantól ez a rész kulcsfontosságú szerepet kap, de a nyugis Civ játékosokat biztos megfogja őrjíteni a szomszédok kémkedése, ami olyan, mint az éjszaka egy kivilágított szobában egy esős augusztusi nap másnapján. Folyamatosan jönnek és szívják a véred a szomszéd országok kémei függetlenül attól, hogy haverok vagyunk vagy ellenségek. Bár az tény, hogy egy viszonylag jó kapcsolat és egy jól működő kémelhárítás elkedvetleníti őket, de ha valakivel kibabrálunk, akkor számíthatunk arra, hogy szinte minden körben szabotázs éri valamelyik városunkat. A fejlesztők a kém-játszmát elég jól megoldották a mesterséges intelligenciában.
A kémrendszer lényege, hogy felkerült a pénz, kultúra, tudomány kategóriák közé, így ezt is szabályozhatjuk és kém pontokat kapunk minden körben. Ezeket kétféleképp lehet elkölteni. A klasszikus módszer, mikor átmegyünk a kémmel a szomszéd országba, beülünk az egyik városba, beépülünk és ha szerencséje van a kémnek és megvan a megfelelő számú pont, akkor lázadást szíthatunk ,technológiát lophatunk és egyéb ilyen mókás dolgokkal csipkedhetjük az ellenfelet (vagy barátot). Az esetek egy részében sikerül csak a móka, ilyenkor nem derül ki, hogy ki volt a tettes, de a lebukás esetén sem biztos, hogy a kém nemzetisége nyilvánvalóvá válik. Ha viszont igen, az keményen odacsaphat a diplomáciai kapcsolatoknak.
A másik része a kémkedésnek a hírszerzés. Egy külön ablakban súlyozhatjuk, hogy a teljes kapacitás mekkora arányában legyen megfigyelve egy adott ország, így fontossági sorrendben gyűjthetünk pontokat a többi népről. Amennyiben sikerül elérni bizonyos pontokat egy országnál, akkor megismerjük a demográfiai adataikat, látjuk a városaikat, sőt egy idő után szét is tudunk nézni és tudjuk mit fejlesztenek, mit gyártanak. Ez egy készülődő háborút elég könnyen leleplez, ezért a szomszédokat legalább érdemes szem előtt tartani. Másrészt ők is kémkednek utánunk és minél több figyelmet szentelünk valakinek, annál nehezebb lesz neki nálunk kutakodni és vica versa.
Nem meglepetés két szomszédos nagyhatalom esetén, hogy egy idő után már elképesztő mennyiségű pont kell a legalapvetőbb feladatokhoz is, miközben más kis országoknál ugyanez a töredékéből megvan kétszer. A vállalatokhoz hasonlóan itt is ki kell tapasztalni a dolgokat, de nem árt pár dologra odafigyelni a kezdetektől. Minden saját városban pihenjen egy kém, mert nagy mértékben segíti az elhárítást. Ha lehetséges, akkor a kapcsolódó épületeket is húzzuk fel, szintén sokat segít. Minden városban legyen magtár, mert ha megmérgezik a vizet, akkor anélkül nagyon nagyot lehet szívni pár kör alatt lakosság számban. Kémkedéskor néhány körön keresztül ott tartva a kémet az idegen városban, jobban beépül és kevesebb pontért csinálja meg ugyanazt, viszont egyre nagyobb az esélye, hogy lebukik. Azok ellen az országok ellen, akik rendszeresen zaklatnak minket, érdemes elhárító akciókat indítani minden 10. körben, mert ilyenkor kétszer annyi pont kell neki mindenhez, ami viszonylag nyugalmat adhat.
Küldetések és váratlan események
Váratlan eseményekből már a korábbi epizódokban is volt néhány, de itt sokkal többször és sokkal többféle dolog történhet kicsiny városainkkal. Az új kiegészítőben a következő dolgok eshetnek meg velünk: Túszejtés ellenséges országból, nemzetközi házasság, költészet, alapkamat megjelenése, nemzeti autópálya rendszer, bányabaleset, patkány probléma, rabszolgafelkelés, csoda, gyógynövény felfedezése, gladiátor, jégszobrászat, kovácsmester. A részletek taglalása nélkül látszik, hogy a készítők igyekeztek még fordulatosabbá és kissé színesebbé tenni a játékot, hiszen mi lehetne annál örömtelibb hír, mikor nemzetünk gyermeke szerelembe esik és úgy dönt, Rómeó és Júlia effekttel elvesz egyet az ellenség leányai közül, de az esküvőt a mi vallásunk szerint ülik meg.
Az események mellett érdekes küldetéseket is kaphatunk, melyek teljesítése előnyhöz, illetve többnyire nem teljesítése valamilyen hátrányhoz juttathat minket. Általában a cél bizonyos épületből (könyvtár, kolosszeum...stb) felhúzni valamennyit és ha van rá lehetőség, akkor bónuszért a hozzá kapcsolódó csodát is jó megépíteni. Siker esetén ráadásul többnyire lehet választani több opció közül az előnyöket illetően.
Űrverseny
Itt is változott a kép, azon túl is, hogy újra-dizájnolták megint az űrhajót. A Space Race győztese immár nem az, aki leghamarabb indítja el a hajót, hanem az, akié leghamarabb célba ér. Ugyanis a gyorsítókból, hajtóművekből kevesebb darabbal is elrepül a járgány, de olyankor lassabban is megy. Mérlegelni kell, hogy vajon az a pár plusz kör, amit konstrukcióra szánunk több vagy kevesebb, mint amennyit gyorsítana a hajón. Bár a teszt alatt egyik játékban sem volt erős konkurencia, sőt szinte semmilyen a hajóépítésben, de multiban vagy 18 népes Earth játékban simán belefér, hogy egyszerre többen is készülnek az AC-ra.
A mesterséges intelligencia ebben a játékban már komoly határokat dönget. Javításról-javításra polírozták a fejlesztők és aki hozzám hasonlóan nemrég porolta le újra a játékot és nem követte folyamatosan a fejlődést, annak bizony lehet le fog esni az álla. Noble fokozaton simán visszatérve Prince fokozaton már igencsak izzadtam és nem volt elég pár perc belerázódni abba a ritmusba. Minden vezetőnek megvannak a maga hülyeségei, a maga formulái és senki ne kívánja, hogy rosszban legyen Izabellával, aki képes volt az egyik majdnem elcsábított határvárosba 50-70 egységet lepakolni, vagy éppen az etiópokkal ne jusson el senki az atombombáig ENSZ nélkül, de a hollandokhoz sem érdemes bekopogni segítségért, ha nincsenek tele a zsebek. A háborúkat közepes fokozattól felfelé nem bízzák a véletlenre a szomszédok. Ha megtámadnak, akkor az azt jelenti, hogy tudják, hogy gyengék vagyunk.
A screenshotok által megörökített játékomban például nagyon jó pozíciókat foglaltam a nagy Európa térképen, hiszen nagyjából a mai Franciaország kibővített változata lett az enyém, míg az ibériai félszigeten a hittestvér Korea, UK-ben az egyiptomiak, itáliában hollandok, mellettem spanyolok, a többiek pedig keletre. Az 1800-as években arra gondoltam, hogy valakit le kell ütni, mert fejlődni kéne területben és népességben. A brit szigetek tűnt jó megoldásnak, hiszen könnyen végig lehet tarolni, éppen megvolt az előnyöm, mivel lövészekkel/gyalogosokkal illetve ágyúkkal/tüzérséggel romboltam őket végig, míg ők még számszeríjakkal kezdtek védekezni és időközben gyúrtak rá néhány lövészre. No igen, de közben a keleti szomszédasszony látta, hogy mi történik a 40 éves háborúban és ész nélkül elkezdett seregeket gyártani és rágyúrni a csak katonai fejlesztésekre. Korábban ha neki állt követelőzni, akkor elhajtottam, de később már nem mertem megtenni, sőt toltam ajándékokkal, illetve igyekeztem a vazallus államaimmal megerősíteni a védelmemet.
Viszont a háborútól meggyötört országomnak fejlődnie kellett és nem maradt energia komoly ellenseregek képzésére, ezért leszámítva egy kis csetepatét az arabokkal (Svédország), nyugira rendezkedtem be. A spanyolokat kellett visszatartani, a többiek vagy neki nyaltak be vagy nekem. A statisztikákat és a kémjelentéseket nézve viszont egyre jobban égett a lábam alatt a talaj, mert egy korábbi játékban szintén ezt csinálták velem, hogy rágyúrtak seregre és szépen lemostak a térképről. Ráadásul ő lett az ENSZ vezér, mivel az arabok berágtak rám. Más választás nem lévén, irány űrhajót építeni és kutatásra és kultúrára gyúrni, amíg repül. A terv necces volt, de sikerült. Aztán örömittasan lehúztam a redőnyt és aludtam délutánig.
Összevont összegzés:
Rendhagyó módon, mivel sem a grafika, sem a felület nem változott lényegesen, ezért nem írnám le még egyszer, a korábbi cikk mindenben megállja a helyét ide is. Az tény, hogy sok gyerekbetegséget javítottak és már nem bug-fészek a játék. Nagyon is kellemes. Igaz a nagyon nagy pályán a XX. század vége felé már képes picit berángatni 3 giga RAM mellett is, de elviselhető módon. A játék komplexitása ha lehet még jobb lett és azoknak, akik szeretnek sokat, nagyon sokat gondolkodni, azoknak kötelezően ajánlott ennek a kiegészítőnek a megvásárlása is. Egyáltalán nem pihentető, kikapcsoló játék, legalábbis azoknak, akik szellemi munkát végeznek, ugyanis pár órányi játék képes teljesen leszívni az ember agyát. A valósághűség talán minden korábbit fölülmúl, sőt nagyon mosolyogtam, mikor az Európa térképet végigjátszva arra lettem figyelmes, hogy egy adott ponton, szinte csak a nevek voltak felcserélve, de egyébként a valósággal megegyező határok alakultak ki a birodalmak között. One more turn... One more turn...
Kapcsolódó letöltések:
