SG.hu·
Commandos Strike Force
Kiadó: Eidos
Fejlesztő: Pyro Studios
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2 GHz, 512 MB RAM, 4 Gbyte szabad hely, 128 Mbyteos videokártya
Ajánlott: 3 GHz-es Intel Pentium IV vagy AMD Athlon XP 3200+, 768 MB RAM, Nvidia 6600+,
Hasonló játékok: MOHAA, Thief
Kategória: taktikai FPS
Anno a Commandos első része üdítő színfolt volt az akkori játékpiacon. A Cannon Fodder világát idéző játék immáron teljesen 3D-ben, FPS-é alakulva melengeti a virtuális háborús hősök szívét. A kampány egyetlen pillanatig sem lesz unalmas, a multi sajnos annál inkább.
A díszletet nem ragoznám túl, szokásos második világháború. Azt hiszem a középiskolás történelemtanárok már majd elcseppennek, annyi ilyen tematikájú játék látott napvilágot. Ha valaki épp a francia ellenállás világába akarja magát beleásni, de az unalmas könyvek helyett valami vizuálissal kezdené, akkor itt a megfelelő eszköz. Persze hangsúlyoznom kell, hogy ennek semmi köze nincs a valósághoz, bár igazi fegyverek, igazi egyenruhák, igazinak tűnő települések között lavírozunk, mégis kissé homályosítja a történelmi hűséget, hogy egy kém egy szál magában kiírt százegynéhány náci katonát egy darab zsinórral anélkül, hogy azok bármit is gyanítanának.
Ennek ellenére az egyik legjobb móka ez a játékban. A kampány során különböző variációban három kaszt egy-egy hősét irányíthatjuk. Számomra a legkedvesebb a Sniper (William Hawkins), azaz az orvlövész. Felszerelése a klasszikus távcsöves puskából, egy biztonsági pisztolyból és dobókésekből áll. Ha csendben kell ölni, akkor az utóbbi lesz nagy barátja, sőt ezeket újra is lehet hasznosítani. A távcsöves puska szokás szerint messzire, pontosan, nagyot, hangosan és lassan lő. A pisztoly szintén nem okoz majd meglepetést. Ezzel pontosan célozva szintén halálos sebet ejthetünk, főként fejre kell menni, így egész messziről le lehet szedni a jószágokat.
A második foglalkozás a Spy (George Brown), azaz a kém. Az álcázás nagymestere, a surranó gyilkos. Fő fegyvere a fogselyemnek álcázott fojtózsinór. Ezzel hátulról megközelítve hangtalanul egy pillanat alatt lehet kivégezni az ellenfeleket. A Sniper egyébként késsel szintén ismeri ezt a műveletet, de tény, hogy ő ritkán merészkedik ennyire közel bárkihez is. A kém további fegyvere egy hangtompítós pisztoly, amivel ugyan hangtalanul öl, de a tuti fejlövést leszámítva az áldozat vinnyogását nem tudja megakadályozni. Cserébe nem kell közel menni.
Ezen kívül pedig ha végképp gáz van, akkor egy géppisztoly adhat előnyt a besurranónak. A kémkedés csupa divat, a kémnek pedig követni kell a helyi trendeket. A leölt ellenfél ruháit magára öltve jóval kisebb feltűnést keltve haladhat. A nála trendibb divatdiktátorok (értsd, a magasabb rangú katonák) azonnal észreveszik, hogy gyűrött a gallérja, a hasonló öltözködésűek csak gyanakszanak, a tavalyi modelleket viselő csóriknak pedig fel sem fog tűnni semmi.
Egyébként az ellenség soraiban katona, tiszthelyettes, tiszt, ezredes, gestapo tag és gestapo tiszt fokozatokkal fogunk találkozni. Nyilván a cél, hogy a környéken a legrangosabb katona ruháját szerezzük meg és akkor úgy sétálhatunk a területen, mint aki oda született. Ha azonos fokozatúval találkozunk, akkor van egy kevés időnk, amíg elmélázik, utána támadni fog.
Nem szerencsés, ha épp körbeállnak 8-an, mikor kifogy a nafta. Igazság szerint ezzel a karakterrel volt a legkevesebb dolgom és ez fogott meg a legkevésbé. Tömeglerendezésre tökéletes, de a játék igazi íze nem ebben van. Sokkal izgalmasabb, mikor egy elfoglalt várost lépésről-lépésre tisztítunk meg anélkül, hogy riadókészültség lenne miattunk az első pillanat után. Persze lesznek olyan küldetések, ahol bizony számolás nélkül küldik a darálóba a nácik a katonákat, ilyenkor hálásak leszünk neki is.
A kampány szerencsére nem ilyen időutazós-ugrálós fajta, hanem szép sorban történnek az események egymás után. A legtöbb esetben ahol az egyik befejeződik, ott folytathatjuk a másikat. A helyszínek nagyon jól kidolgozottak, őszintén mondom, nagyon bele tudtam élni magam a kisvárosokba, a kis telepekbe, helyőrségekbe. Az utcák, a falak, a természet valahogy mind a háborús hangulatot erősítette. Persze rájátszott a zene is elég erősen. A küldetések alatt több feladatunk is lesz, amelyek közül az arany csillaggal jelzettek kritikusak, tehát ha nem tudjuk teljesíteni, akkor az egészet újra lehet csinálni, míg az ezüstök csak opcionálisak, pontokat kapunk érte. Azt pontosan nem értettem, hogy ennek mi a lényege azon túl, hogy minden küldetést megcsinálhatunk 1-5 csillagosra értékelten és kis extra képeket nyithatunk meg a küldetésekkel kapcsolatban. Persze biztos van valami értelme, ha másnem, akkor vagizhatunk a haverok előtt, hogy nekünk 6785 pontos lett a 7. küldetés.
Vannak olyan másodlagos küldetések, amiket csak egy bizonyos szituációban csinálhatunk meg, mondjuk a történet egy két perces intervallumában, de annak ellenére, hogy nincs értelme, mindig jó megcsinálni mindent. Sokkal pörgősebb és izgalmasabb lesz tőle a mese. Amennyiben több elsődleges célunk van egyszerre, akkor többnyire mindegy, hogy milyen sorrendben csináljuk őket, tehát nem kell feleslegesen taktikázni. Ilyen például az a küldetés, mikor ki kell szabadítani az orvost, fel kell robbantani a vonatot és el kell lopni a teherautót. Mikor ezt csináltam, azt gondoltam, hogy a teherautót hagyom a végére, mert azzal le kell lépni, de nem lényeges.
Viszont arra érdemes odafigyelni, hogy ahol sok katona van, ott nem mindegy, merre vágunk neki az egyenesnek. Kis gyakorlás után már menni fog annak megállapítása, hogy ha valakit leszedünk, akkor azt fogja e érzékelni valaki, vagy nem. Az egész játék arról szól, hogy képesek vagyunk-e észrevétlenül vagy éppen taktikusan a túlerővel szemben sikerre vinni maroknyi kis csapatunkat. Nincs ugyan külön felcser, de érdemes a sebesült kollégákat a hadszíntéren leápolni, bár ezt megteszik egymásnak is. Sok küldetés csúnya véget ér, ha a segítő erők létszáma bizonyos szint alá esik. A kicsit gagyi AI-ra meg nehéz vigyázni.
A játék nagy előnye kampány módban, hogy nem terminátorok harcában veszünk részt, tehát a legtöbb esetben a megfelelő célzási kézségek birtokában az "egy lövés, temetés" effektus működik. Viszont ez fordítva is igaz: néhány karcolás és egy-egy komolyabb sérülés után vérbe fordult tekintettel fejeljük le a drága francia humuszt. Ezt nagy előnyként értékeltem, mert azt hiszem igazából is úgy van, hogy ha fejbe lőnek valakit, akkor összeesik holtan. Viszont ez a multis részben annyira nem jó vicc. Szinte mindegy, hogy melyik karaktert választjuk, a deathmatch reflexjátékra redukálódik.
Semmi különbség nincs a harcos és a lövész között, mert ugyanannyi idő kell mindkettőnek egy öléshez: fél másodperc sem. A pályák elég jók egyébként a vadászatra. El lehet bújni, bár nem érdemes, mert akkor hamar lemaradunk a pontversenyben. Itt is pontokért megy a harc, ami nem számít sokat, csak ha a profi ligában kívánunk versenyezni. Viszont az első tapasztalatok negatívak multi téren. Nem üti a régebbi nagyokat ilyen téren, szóval viszonylag kevesen fogják ezt nyúzni hosszútávon.
Ugyan semmi kifogásom nem volt a grafikával, hangulatos és szép volt, de akár az előző elemzésünkben bemutatott Oblivion, akár a vezető FPS-ek szebbek nála. Itt viszonylag kevés a speciális effektek mennyisége és ugyan a zizis zajt rádobták (kikapcsolható), de ettől szerintem nem lett "olyanabb". A szerényebb megjelenítésért cserébe szerényebb konfiguráción is problémamentesen fog futni, messze nem használja ki a mai csúcsgépek teljesítményét.
Játékmenet:
Számomra egy FPS-vonalon újszerű, meglepetésszerű darab, főként világháborús kategóriában. Láttunk már tömegmészárlást, csapat FPS-t, taktikai FPS-t, lopakodós FPS-t, de itt úgy tűnik sikerült ezek között egyensúlyt teremteni. A váltakozó karakterfelállás, a későbbiekben megszerezhető új fegyverek, a nem hétköznapi módon előadott küldetések elnyerték a tetszésemet. Ugyan itt is a keresd meg, öld meg, védd meg, robbantsd fel, kapcsold ki, kapcsold be variációk vannak, de nagyon ötletesen kombinálva. Nem mondok példákat, viszont annyit elárulhatok, hogy ez is egyike a filmszerű játékoknak.
Kezelőfelület:
Teljesen problémamentes volt a tanulás. Körülbelül annyi időt vett igénybe, amíg elolvastam amit kiírt az első néhány küldetésben. Ugyan nem a teljesen klasszikus megoldást használja, de látszik, hogy ergonómiai szempontokat vettek figyelembe a kialakításnál. Pontosan kézre esik minden és sosem ütköznek a dolgok. Maga a menü is teljesen rendben van. Alapértelmezésben a térkép jön be, ami hasznos és könnyen elérhetjük a küldetési célokat és a többi karakterünket is. Nincs rajta sok magyarázni való, egyszerűen jól eltalálták.
Intelligencia, nehézség:
Az ellenfél és a szövetséges katonák mesterséges intelligenciájával is gyakran meggyűlt a bajom. Nem tudom például, hogy ha bemegyek valahová és kiszúr egy katona, akkor miért kezd el egyhelyben forgolódni, hívhatna segítséget, vagy kirohanhatna. Az tény, hogy fedezékbe húzódnak, de úgy tűnik nekem, hogy mindannyian be vannak scriptelve és nem önálló döntések sorozata, hogy ki mit csinál. Az is tényleg vicces, hogy egyedül le tudom mészárolni a legjobban védett erődöt egy kémmel. Csak azért, mert eltűnnek a hullák, mindenki ugyanazon az 5 méteren őrjáratozik és persze így nem feltűnő, hogy az őrtoronyból egyszercsak eltűnik valaki.
Multiplayer:
A közönség majd eldönti, viszont a saját teszt és a játékostársak véleménye alapján unalmas és gyenge a multi rész. LAN-on jó móka lehet haverokkal, de akkor már inkább valami komolyabb. A netes játék mindenki számára elérhető mindenféle regisztráció vagy telepítés nélkül, mégis kihalt volt még a szerver. Hátha kicsit beindul, de nem hiszem, hogy olyan nagy hagyományokat teremtene.
Zene, hangeffektek:
Természetesen a háborús FPS-ek egyik legfontosabb eleme, hogy nagyon király szimfonikus muzsika szóljon alatta. Természetesen még jobb, ha észrevétlenül változik annak tükrében, hogy milyen szituációban vagyunk. Szöveges részből minden küldetés elején végén kapunk, sőt, a karaktereink néha elejtenek valami frappáns rájuk jellemzőt. A fegyverek hangja a már megszokott papírforma. Szerintem van egy CD a fejlesztői világban, amin minden II. Világháborús fegyver hangja rajta van és onnan szedik elő minden alkalommal.
Összegzés:
Egy nagyon jó egyjátékos FPS-t kapunk a kezünkbe, nem érdemes kihagyni. Ugyan kevésbé taktikus, mint a sorozat eddigi részei, de cserébe sokkal izgalmasabb. Itt is kell tervezni, itt is kell méregetni, ugyan nem felülről, és nem olyan sok variációt. A karakterek specialitásai jól használhatóak és szerencsére nem olyan debil módon van megoldva, mint mondjuk a Fantastic Four-ban, hogy összevissza kell köztük váltogatni. Minden helyzetben megvan a tuti befutó, meg lehet próbálni alternatív megoldással is és persze sokszor nincs is lehetőség választani. Multiban sajnos csalódás, és nem gondolom, hogy egyjátékosban is 20-30 óránál többet adna bárkinek is, de mégis egy kellemes darabnak tartom. Kár, hogy nem ötödébe kerülnek a játékok, mert különben azt mondanám, vegye meg mindenki.
