UFO: Aftershock

Kiadó: Cenega Publishing
Fejlesztő: Altar
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium III/AMD Athlon 1 GHz, 512 MB RAM, 4 GB szabad hely, Geforce 5700/Radeon 9500
Ajánlott: 2,4 GHz-es Intel Pentium IV vagy AMD Athlon XP, 768 MB RAM, Nvidia 6600/Radeon 9700Pro videókártya,
Hasonló játékok: UFO: Apocalypse, Silent Storm, Rainbow Six
Kategória: stratégia

Ha nem vigyázunk, még akár valami bajunk is lehet az idegenek támadásának sokadik epizódjától, az UFO: Aftershocktól. Mivel idén még mindig nem jelent meg érdemben játék, a mazsolázgatás folytatódik a tavalyiakból. Divat a retro, a folytatás, lásd Civ4 vagy a Prince of Persia: Two Thrones, de az utóbbi kettő abban különbözik az UFO-tól, hogy überelték elődeiket - ez sajnos kemény mélyrepülés.

Eleve gyanús volt a játék, hiszen az eredeti fejlesztőcsapat már a sírjában forog a folytatások miatt, ettől pedig biztosan gellert is kapnak a koporsóban. A történet 2050. április 5-én indul, amikor is valami csodás oknál fogva felrobbantják űrbéli otthonunkat. Ez arra sarkallja az ott élő csipet csapatot, hogy végre letegye a lábát a gyönyörűen zöldellő, élettel teli Földre, ahol még sosem jártak egyébként. A bibi az, hogy a 2004-ben érkezett jószágok még mindig ott garázdálkodnak a Földön. Kissé nevetséges, hogy minden részben újra kell kezdenünk a fejlődést, mintha előtte gépfegyver sem létezett volna és úgy indulunk neki a feladatoknak, mint anno a matekdogának, teljes tabula rasa.

A játék elején örömteli információ volt, hogy a fejlesztések nagy része csupán órákat vesz igénybe, esetleg 1-1 napot, aztán rájöttem, hogy itt az idő viszonylag lassan telik még ultra sebességen is. Valami miatt itt idegesítővé vált mind a taktikai, mind a stratégiai részben az állandó pause, katonáink levegőt sem vesznek anélkül, hogy ne állna meg a játék. Persze ezen lehet finomhangolni, ezt nem lehet hibaként felróni.




A fejlesztők földrajztudását annál inkább, ami a látványosan bunkó "- Joe, hol van Budapest? - Mittudomén, ahova sikerül. - Térképet ne vegyünk elő? - Ne, minek az?" hangulat. Mondom ezt azért, mert a kis önérzetemet durván sérti, ha egy játék 6. percében szembesülnöm kell azzal, hogy Budapest a balkán fővárosa. Persze Prága Közép-Európa, igaz Brüsszel is átpártolt Franciaországhoz az eltelt 50 év alatt. Sajnos a területeknek köze sincs az adott város sajátos dizájnjához, szintén biztosan az 50 év uniformizálta a területeket ennyire.

A játék ugyebár (azok kedvéért, akik nem ismerik a sorozatot), két részből áll. Egy stratégiai részből, ahol területeket kell ellenőrzésünk alá vonni, nyersanyagokat gyűjteni, kutatni, fejleszteni, gyártani, csapatokat építeni. A másik pedig egy akció rész, ahol a stratégiai rész közbeni kis malőröket lehet orvosolni. Az előbbi az egész Földet mutatja térképszerűen, az utóbbi pedig egy pici szeletre koncentrál, ahol a katonáink fel alá rohangálva idegeneket ölnek. A stratégiai részben az egyes területek közül vannak amik bázis építésére adnak lehetőséget és vannak olyanok, ahol csak nyersanyag bányászható. Az utóbbinak fontos szerepe lesz, főleg később, mivel ha bármelyik nyersanyag kifogy a három közül, az gyakorlatilag teljes leállás az egész birodalomban.

Emellett újdonság, hogy ilyen misztikus módon össze kell kötögetni a területeket a megosztott forrásokkal, viszont a tutorial erről viszonylag keveset szól (esetleg figyelmetlen voltam). A korábbi részekhez képest itt kiemelt szerepe van a nyersanyagnak, amiből találunk low (emberi), high (cyborg) és alien fajtákat. Emellett kutatni kell először mindenféle dolgot, ki kell találni az épületeket a bázisokra és minden eszközt, amit gyártani szeretnénk. Újítás, hogy nem építhetünk egyből bármit, hanem a bázis tudásszintjét kell emelni először bizonyos épületekhez.




Ezt könyvtárak és hasonló bővítmények segítik elő. Ha megvan a kutatás és megvan az épület, akkor következik a gyártás, ami elég sok időt vesz igénybe, főleg komolyabb eszközöknél. Közben az idegenek folyamatosan mószerolják szegény civil barátainkat, illetve feltűnik a megtámadott területeken a polgárőrség, vagyis a helyi erőket képviselő fegyveres alakulat, akik néha a mi csapatunkat kísérik, néha önálló utakat járnak, de mindenesetre oda tudnak pirítani, főleg a játék kezdeti stádiumában.

Az ellenfelek, mármint az idegenek között számos ismerős arc kuporog majd, és persze kiegészültek újabb mutációkkal is. A harc ellenük komoly taktikai érzéket és felkészültséget igényel, főként csapatmenedzsment oldalról, mert egy elsietett támadás eredménye a biztos halál is lehet. A csapattagok viszonylag gyorsan fejlődnek a harcok során és szépen lehet őket tréningezni különböző képességekben, illetve speciális képzésben is részt vehetnek. Az előbbi a szokásos attribútumok összessége, mint erő, ügyesség, akaraterő, intelligencia, psziché, stb. Az utóbbiban pedig fejlődhetünk medikussá, vadásszá, tüzérré vagy fejlettebb kiborggá is. Csapattagokat a szövetséges népektől tudunk toborozni bármikor, legalábbis ha elég jóban vagyunk velük. Az ár nem túl magas, cserébe viszont sokat kell foglalkozni egy újonc kiképzésével.




A legfontosabb mindig, hogy ne legyen egy általánosan mindenben jó seregünk, hanem inkább specializált képességű játékosok futkározzanak az ufók között. Nem árt, ha van egy sniper, aki hátulról tud kemény sebzést bevinni, aztán egy medic, aki gyógyít, egy-két tank, mondjuk shotgunokkal felszerelve, vagy akár bénító cuccokkal, illetve a többiek középhatótávolságú puskákkal. Most, hogy átnéztem az általam ideálisnak tartott összeállítást, kicsit hasonlít az MMORPG-kben használt csapatösszeállításhoz. Nincs új a nap alatt. Grafika:
2005 végi játék, ami úgy néz ki, hogy csak még jobban megkívánom az előző részt. A föld felszíne és a menü sokkal szebb volt már a legelső részben is, figyelembe véve persze az eltelt idő szépítő hatását is. Az akció rész motorja valami furi 3D-s cucc, ami leginkább a 3 évvel ezelőtti béna próbálkozásokat idézi. Nem tudom, hogy ezt ide számítsam-e, de benézni egy fa mögé vagy benézni egy épületbe, aminek az ajtajában ott álldogál két jószágunk az művészet, kérem művészet. A játék közben számtalanszor kapunk teljes fekete képernyőt, és minden kicsit olyan, mintha a fejlesztők is az űrben éltek volna 50 évet.

Kezelőfelület:
Az előbb említett effekt ide is érvényes. Ráadásul a föld nézetben való mozgás olyan 20 szélességi fokot ugrik egyszerre és egérrel is a természetellenes vonalat igyekeznek követni. Ugyan körökre osztott akció játékról van szó, mégis sokszor nagyon darabosnak éreztem a jeleneteket. Hiába van kiosztva 120 parancs, valami mindig történik, megáll a játék és viszonylag könnyen véletlenül is törölhetjük a parancssort. A felszereléseknél való böngészésnél, fegyvercserénél elég körülményes dolgok vannak, meg lehet szokni, de nem az erénye ez sem a játéknak.

Játékmenet:
Ha eltekintünk a fent említett mélyrepüléstől, akkor rá lehet fonódni a játékra és sokáig lehet vele szórakozni. A bibi csak az, hogy akkor inkább már egy korábbi részt veszek elő újra és nem dobok ki pénzt egy gyenge próbálkozásra. Aki szerette az Unknown Enemyt, a Terror from the Deepet, de fenntartásai voltak a későbbi részekkel, azok meg se próbálják ezt élvezni, viszont akiknek a műfaj bejön és kíváncsiak minden alternatívára, mondhatni fanatikusok, azoknak kötelező. Megvan itt is a kihívás, az izgalom, meg lehet szeretni itt is a kis katonáinkat, lehet pátyolgatni a városainkat és a történet itt sem rövid.

Zene, hang:
Ez sosem volt erőssége az UFO-sorozatnak. A hangok maradtak a szokásos pity-puty vonalon. Bekerült viszont az állandó kommentár. A főhős és csapata gyakran tart rövid beszédeket a fordulópontoknál, illetve minden új területen lévő népcsoport bemutatkozik és szóban is kéri a Pindur Pandúrok segítségét.

Intelligencia, nehézség:
Az intelligencia nyomai sajnos nehezen észlelhetőek, bár az idegenek viszonylag jól döntenek azzal kapcsolatban, hogyan végezhetnek ki minél több betolakodót. Fedezékbe állnak, mozognak és mindig abban a távolságban igyekeznek maradni, ahonnan a legjobban pusztítanak. Erre kell egyébként törekednie a játékosnak is. A nehézségi fokozatok befolyásolják a lerakott idegenek számát és erejét, illetve nehezebb fokozaton úgy vettem észre, hogy a fejlesztés is húzósabb kicsit. Ennek ellenére a játék nem annyira jó, hogy valaki nehéz fokozaton szívassa magát, szórakozni jobb vele.

Összegzés:
Csóválom a fejem. Nem szeretem, amikor valamilyen klasszikus játék ötletét a végtelenségig erőltetik minden innováció nélkül. Igaz, a Civ 4 szinte azonos elődeivel, de mégis újdonságokat hozott, ami szükségessé tett új tapasztalatokat is. Itt a tutorial arra kellett, hogy átismételjem, megkeressem benne az apró titkokat, de nem találtam sokat. Ami változott, az inkább hátrányára, illetve minden változás könnyen lekövethető már az elején. Őszintén szólva a játékot fanatikusokon kívül másoknak nem ajánlom. Ha így folytatják a gyártók, akkor hamarosan újra eljön az ideje a Dune 1-2 újabb megbecstelenítésének is.