Kiadó: Majesco Games
Fejlesztő: Terminal Reality
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: 1 GHz-es Intel Pentium vagy AMD Athlon, 256 MB RAM, 4X-s CD meghajtó, 600Mb szabad hely, 200Mb virtuális memória
Ajánlott: 1.8 GHz-es Intel Pentium IV vagy AMD Athlon XP 1900+, 512 MB RAM, 128 MB-os videókártya,
Hasonló játékok: BloodRayne, Tomb Raider
Kategória: akció

Gondolom mindenki ég a vágytól, hogy megismerkedjen a legújabb vámpíros vérszívós, hősös akcióval. Mindenki várja az eredeti ötleteket, megoldásokat, történetet. Ráadásul vágynák még egy, a mai kor igényeinek megfelelő megvalósításra is. Na ezeket a BloodRayne 2 megvételével mind nem fogjuk megkapni. Személy szerint az év rókabőr díjára mindenképp jelölném.

A történet az első, amin nem fogunk meglepődni. Egy félig vámpír félig ember hős szerepben tetszelegve veszi fel a harcot a vérszívó-zombi alvilággal. Már az eredeti Penge sztori csontját is lerágták, a játék első része is épp elég volt, de most újra megpróbálhatjuk megakadályozni, hogy a vámpír urak feljöjjenek a felszínre és az emberi fajt rabszolgasorba hajtsák.


A BloodRayne első részében egy csinos kis vörös lánykát irányítottunk, aki természetesen egy az egyben ugyanaz, mint Penge, csak cicikkel. Az ő sorsa az volt, hogy a XX. század elején nácikat, vámpírokat és náci vámpírokat írtson. A két történet között eltelt pár évtized, és most újra összecsap a két világ. Rayne-nek új ellenfelei akadnak, akikből ki kell darálni a kecsapot egytől-egyig.

Konzol platformokra már megjelent 10 hónappal ezelőtt, PC-re viszont csak most adták ki. Itt nem tudok elmenni a klasszikus konzolátiratokkal kapcsolatos fenntartásaim mellett. 2005-ben már ismét abban a periódusban vagyunk, amikor az aktuális konzolok nem nagyon tudnak labdába rúgni a high-end PC-k mellett és az erre fejlesztett játékok színvonala grafikai szinten sem valami magas. Ehhez még hozzáadjuk, hogy majdnem egy évvel később jelentetik meg PC-re úgy, hogy az égvilágon semmit sem változtatnak rajta, akkor már végképp betelt a pohár. Valószínű, hogy egyszerű profit hajhászásról van szó, hiszen a PC-s eladások messze alulmúlják a konzolost. Illetve egyes vélemények szerint a fejlesztők képtelenek voltak megoldani jól PC-re az irányítás rendszerét.



Visszatérve magára a játékra, az előző rész végén a csinos vámpírkisasszonytól azután búcsúztunk el, miután kicsit leépítette gonosz vámpírapját. A mostani részben (biztos vagyok benne, hogy nem ez az utolsó) már a modern időkben járunk, ahol Rayne testvéreire vadászik éppen, s eközben bukkan egy családi programra, ahol is apja leszármazottai éppen egyesülni készülnek. Természetesen nem csak egy közös hétvégi piknik erejéig, hanem ismét a vámpír apokalipszis irányába mozdulnának el. A cél meglepő módon tehát lezúzni a gonosz vámpírforradalmat, megmentve az ártatlan szerencsétlen embereket a rabszolgaságtól. Ehhez a lánykának fegyverekre is van szüksége, mert a tesók nem nagyon értenek a szép szóból. Az alapfelszereltség egy pár karhoz rögzített pengekészlet, amit ki tud egészíteni néhány komoly rúgással is. A korábbihoz képest jóval több féle hárítás és visszatámadás került be a játékba, illetve a célzás gomb nyomvatartásával egy célpontra koncentrál és mindenféle kombókat tudunk előhozni. Ez jól fog jönni, mikor olyan ellenségekkel küzdünk, akiket távolról akarunk gyalázni. Ehhez még rendelkezésünkre áll egy lánc, amivel elfoglalhatjuk egy picit az ellent.

A másik nagy kedvenc a Kárpát Sárkányok nevű puska pár. Ezek működéséhez vér kell és ha kifogy belőle a lőszer, akkor a mi vérünket kezdi el csapolni. Hálistennek ezzel viszont nem volt probléma, hiszen a helyi önkéntes véradók mindig túlsúlyban vannak a pályákon. Az etetés varázslat elsütésével a már ártalmatlanná tett ellenfelet csapolhatjuk le. A HP szerzés és a vérlőszer utánpótlás mellett vérszívás után hangulatos kivégzéseket lehet csinálni. Vagy egyszerűen eldobjuk az áldozatot, vagy bizonyos billentyűzetkombinációk segítségével trükkös halálshowt mutathatunk be vele. Az egyszerűbbek között van a szimpla késelés, de akár cafatokra is szabdalhatjuk, amolyan brassói módra. Összesen 12 ilyen mozgás van a játékban, de az abberáltabb játékosok biztos, hogy végig élvezni fogják ezt a keveset is.



Rayne továbbá képes különleges erőket is használni, amihez energiára van szüksége. Ilyen erő például a speciális aura látás, amivel titkos ajtókat találhat meg, láthatja a szomszéd szobában lapuló ellenfelet..stb. A legkoppintósabb effekt viszont a time-shifting, bullet time megoldással. Max Payne és Neo forog a sírjában. Ezeken túl vannak tápoló képességek, amikkel együtt Rayne gyakorlatilag verhetetlen, ha tele van az energiacsíkja.

A játék tehát iszonyatosan könnyű. Soha ne pazaroljuk a speciális képességeket, hanem haladjuk folyamatosan és ha érezzük, hogy szorul a hurok, akkor lőjük el ezeket. Főként értendő ez a főellenségekre, vagy a pálya végi csúnya gonoszságokra. Van néhány főellenség, akiket csak bizonyos módon lehet megölni, de a legtöbbet simán leütjük az alaptámadással is, ha a blood fury nevű spéci be van kapcsolva.


A játék tehát még komolyabb kihívást sem tartogat, ami ellensúlyozná gyengeségeit. Ha vannak is nehezebb részek, akkor az abból fakad, hogy szívat minket a játék és egyes részeket többször újra kell próbálnunk, persze mikor rájövünk, hogy mi a megoldás, akkor gond nélkül lehet továbbjutni. Azt is mondhatnám rá, hogy unalmas, de annyira hamar végig lehet vinni, hogy még meg sem lehet unni. Ha nem szöszmötölünk sokáig, körülbelül 10 óra játékidőt tartogat összesen.

Egyedül a kis feladványok, kapcsoló keresés, ami kitör valamelyest a sivárságból, de már ez is unalmas ebben a formában, mivel Lara Croft kisasszony lelőtt már minden poént úgy, hogy az utolsó részre már neki se maradt. A képlet nagyjából annyi, hogy bemegyünk egy terembe, lemészárolunk mindenkit, megkeressük a kis feladvány megoldását és továbblépünk. Aki emlékszik a Prince of Persia első részére (nagyon régen, a 90-es évek elején), ott ugyanez volt. Kár, hogy néhány fejlesztő 15 év alatt nem tudott ezen továbblépni.

Ami viszont pozitív a játékban, azok az egyedi mozgások. Erre sem mondom, hogy felmentik a játékot az összes hibája alól, de legalább adnak valami extrát, ami miatt érdemes játszani. Viszont ha hosszabb lenne a játék, akkor már ezek is unalmasak lennének, mert ismétlődnek és másra nem nagyon van mire figyelni. Grafika A néhol szép effektek magasabb pontot indokolnának, de az elavultnak tűnő grafikai megoldások folyton elrontják az ember örömét. Azt sem hiszem, hogy a legújabb csúcsszuper videókártya javítana rajta, mert egyrészt a konzol eredeti már belőtte egy szintre a grafika lehetőségeit, másrészt egy évvel korábban is csináltak PC-re ennél sokkal szebb játékokat.

Kezelőfelület Amikor a nehézségről beszéltem, akkor szándékosan nem említettem ezt a változót. Ugyan nem lehet állítani a fokozatot (pedig vicces lenne: könnyű, közepes és nehéz billentyűzetkiosztás), de a nehezítő faktor a játékban valójában a billentyűzetkiosztás és a kombók rendszere. Nemhiába. A konzolátirat az konzol átirat.

Játékmenet Amennyiben beleszámolom ide a spéci mozdulatokat, a darkos hangulatot, az örök kifogyhatatlan vámpír feelinget, akkor egy gyenge hármast megér, de nagyon sajnálom, hogy elrontottak egy ilyen játékot. Biztos meg lehet csinálni ezt is úgy, hogy legyen hangulat is benne. Néhány kreatívot foglalkoztattak volna a fejlesztőnél, akkor lehet, hogy oda ragasztott volna sok embert a monitorhoz. Így csak egy egy éjszakás kaland lett belőle.

Hangok és Zene Itt külön meg kell említeni a beszólásokat. Rayne Lara Crofthoz hasonlóan szummázza, ha történt valami fontos. Főként ellenfelek, kivégzett ellenfelek után mond vicces dolgokat. Ez némileg fel tudja dobni a langyos vizet. Az effektek és a háttérzajok határozottan jóra sikerültek. Mindig csodálkoztam azon, hogy miért van a legtöbb játéknál a 4-5 fontos dologból csak egy megcsinálva rendesen. Eladni a jó effektek biztos nem fogják az anyagot.

Intelligencia, Nehézség Gagyi kategóriába sorolnám és nem is kommentálnám sokáig. A játék élvezetéhez a sok IQ kifejezetten hátrány, mert azzal az ember igényli a változatos, kihívásokkal teli dolgokat. Láttam a játékhoz trainert is, amivel örökélet, örök lőszer és energia állítható be. Az lenne a csúcsa mindennek, a maradék élvezet is kimenne a játékból, de talán egy kosár lepke értékelni tudná.

Összegzés Róka, róka, róka. Másolt ötletek, lerágott csontok, szakállas poénok. Mindez megfűszerezve egy kis képregény hangulattal, ami lehet, hogy csak nekem fűszer, aki addikt olvasója az ilyen lapoknak, az már azt is unná. A második részek tipikus hibája lett elkövetve a játékban, mégpedig az, hogy elkészült.

A minap olvastam valamelyik blogban, hogy a Quentin Tarantino által rendezett Helyszínelők sorozat producerét, Jerry Bruckheimert kérdezték arról, hogy a Las Vegasban forgatott sikeres első sorozat után, miért kellett csinálni két másikat New Yorkban és Miamiban, amikor mindenki tudja, hogy az abszolút nézettség mélyet zuhan minden ilyen esetben, ahogy itt is történt. Erre azt mondta: ahelyett hogy megvárná, hogy valaki lemásolja őket, ő maga teszi ezt meg. Gyanítom itt is ez történt, egyszerűen valakinek ki kellett adni egy - elnézést, de nincs rá jobb szó - szar vámpíros játékot, hát az tette meg, aki az előzőt is.