SG.hu·
Imperial Glory - Hódítsd meg Európát!
Kiadó: Eidos
Fejlesztő: Pyro Studios
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: 1 GHz-es Pentium III vagy AMD Athlon 1 GHz, 256 MB RAM, 64 MB-os videókártya (legalább GeForce 3/Radeon 8500+)
Ajánlott: Pentium IV vagy Athlon XP, 512 MB RAM, 64 MB-os videókártya
Hasonló játékok: Sid Meier's Civilization III
Kategória: stratégia
Mi történt volna, ha az Osztrák-Magyar Monarchia nem hullik szét? Hogyan lehetett volna egész Európa brit gyarmat, vagy éppen orosz fennhatóság? Milyen összefüggések és folyamatok jellemezték az abszolutizmus korszakát? Hogyan lett Poroszországból Németország? A Franciák miért háborúztak annyit? Ezek a kérdések mindenkiben biztosan felvetődtek, ha nem is egy vasárnapi ebéd közben, de mondjuk anno a történelemórákon mindenképp. Az Eidos kiadásában megjelent Imperium Glory segíthet megválaszolni ezeket a kérdéseket.
A nagy stratégák mostanság többször is örülhettek, hiszen jelent meg néhány játék számukra, viszont az igazán ütős, gondolkodást és ügyességet is igénylő termékek napjainkban elkerülték a boltokat. Nagyon régen, majdnem 15 évvel ezelőtt a Civilization nevű őrület rázta meg a játékosok szívét, abban egy egyszerű telepestől kiindulva űrhatalmat kellett építeni. Pompás volt. Később a Colonization hasonló köntösben, de már a mai Egyesült Államok kialakulását modellezte le. Természetesen számtalan játék foglalkozott már Napóleonnal, vagy épp az oroszokkal, de a 18-19. század ilyen teljes körű és egyben igényesen kidolgozott megjelenésével még nem találkoztam körökre osztott stratégiában.
A hadjárat 1789-től indul. A Habsburg Birodalom meggyengülése, a hamarosan beköszöntő reformkor közeledte miatt felbolydul egész Európa, hamarosan forradalmak és háborúk dúlnak majd, új országok alakulnak és régiek tűnnek el. Ebben a forgatagban vállalhatunk szerepet, mégpedig öt nagyhatalom közül valamelyik irányításának kezünkbe vételével. Választhatjuk Nagy-Britanniát, akik ugyan a legnagyobb potenciállal rendelkeznek gazdasági, szellemi és katonai szempontból is, de elszigeteltek Európától. Nehezen tudnak eleinte kereskedelmi útvonalakat kiépíteni és egy esetleges háború is kétesélyes a nehézkes utánpótlás miatt. Ennek ellenére a végjátékban komoly előnyöket éveznek, hiszen képzett katonái és komoly tengeri dominanciája többet ér a kezdeti nehézségeknél.
A második nevező Franciaország. Az ország fekvése ideális, hiszen van tengere, déli szomszédai rajta keresztül csatlakoznak a kontinenshez és némi ügyességgel az egész nyugati partot a kezében tudhatja. Kiegyensúlyozottsága miatt a legkönnyebb nemzet amivel nyerni lehet. Persze Anglia közelsége okozhat meglepetéseket. Oroszország keleten határolja Európát és szinte bevehetetlennek tűnik a távolságok miatt Szentpétervár, a főváros. Az öt kezdő provincia miatt könnyű indulást jelent és fontos szempont, hogy csak Ausztria és Poroszország tudja támadni eleinte.
Poroszország hányattatott sorsú gyermek. Mindössze három provinciával indul, azok is kicsit szétszórva, és már a játék legelején szinte mindenki meg tudja támadni. A folyamatos veszélyeztetettségért cserébe jól felkészült elit hadsereget építhet magának, csökkentett áron. Végül Ausztia, vagy akár Osztrák-Magyar Monarchiának is nevezhetjük. Hazánk ugyan csak egy provinciaként jelenik meg a játékban, de legalább jelentős szerepe van a játék elején (nagyon sok nyersanyagot termel).
A fanatikusok valószínűleg minden nemzet színeiben átélik a 19. századot, de aki csupán egyszer indulna neki, az nyugodtan válasszon akár szíve szerint is. Az országok erősségei-gyengeségei kiegészítik egymást. Akik kevésbé szeretik a több frontos idegtépő háborúkat, azoknak ajánlott a szélen fekvő nációkat választani, akik viszont legszívesebben vérben fürdetnék meg az egész kontinenst, azok nyugodtan lőjék be Poroszországot, nem fognak csalódni. Pár év sem telik el a játékból, máris szembesülhetnek a hódító francia vagy éppen brit seregekkel.
Kezdetben egyértelműen egy erős gazdaság kiépítése lehet a cél, amihez minél gyorsabban kutatási projekteket kell rendelnünk, és illik elsőként megszereznünk az ezzel járó előnyöket. A kutatások között katonai, gazdasági és kereskedelmi területeket fejleszthetünk, melyek a kor végére összekapcsolódva komplex fejlesztéseket és a következő korszakba való jutás lehetőségét jelentik. Ha nem építünk sereget a játék első éveiben, de a diplomáciával ügyesen bánunk, akkor nem kell félnünk attól, hogy megtámadnak, így teljes erővel lehet koncentrálni az építkezésre. Igyekezzük kihasználni provinciáink adottságait, azaz amelyik nyersanyagból erős, oda fűrésztelepet, ami lakosságszámban, oda iskolát telepítsünk, így felgyorsíthatjuk a fejlődést.
Hadsereget fővárosunkban toborozhatunk. A háborúval csaupán egyetlen baj van, mégpedig a közhelyszámba menő mondás, hogy három dolog kell hozzá: pénz, pénz, pénz. Bár itt talán úgy módosul a recept, hogy pénz, nyersanyag, lakosság. Komoly seregeket lassan és drágán hozhatunk létre, viszont egy elhibázott csatában nagyon könnyen és gyorsan elveszíthetjük őket. A katonaságot gyalogság, lovasság, tüzérség és a parancsnokok adják.
A gyalogság viszonylag lassú, de nagy számban komoly tűzerőt képvisel, illetve az olcsó újoncok mehetnek a darálóba, amíg a muskétások hátulról felaprítják az ellenséget. A lovasság már komolyabb taktikai lehetőségeket ad a kezünkbe, mint bekerítés, csalogatás vagy lerohanás, és ezeket a lehetőségeket ki is kell használni a veszteségek csökkentésének érdekében. A tüzérség ágyúi veszélyes játékszerek. Első alkalommal, mikor bevetettem őket, akkor az előttük álló 3 osztagom bánta, akiket pillanatok alatt agyonlőttek az ágyúk. Jelentősége ostromoknál, komolyabb ütközeteknél lesz. Nagyon figyelni kell az elhelyezésükre, mert aki tűzvonalban van, az bármikor meghalhat, legyen az ellenség vagy saját csapat. A parancsnokok nem vesznek részt konkrétan a harcban. Az ő szerepük a csapatok vezetése. Hozzájuk tudunk rendelni bizonyos számú osztagot, kezdetben hármat.
A tengeri események két részre bonthatók: kereskedelem és háború. A földi kereskedelemmel ellentétben - ahol elégséges a két végpontban piacokat létesíteni - a tengeri kereskedelemhez hajókat is kell gyártanunk és a kikötők közti utakra rendszeresíteni őket. A másik oldal pedig a háború, amiben legfőképp az angolok jeleskednek. Maguk a hajók is fegyverként funkcionálnak, illetve képesek seregeket is szállítani.
Ajánlott kezdő taktika: amennyiben a kontinensről választottunk országot magunknak, kezdéskor igyekezzünk minél hamarabb lefedni a lehető legtöbb külső provinciát konzulátusokkal és kereskedelmi útvonalakkal, illetve alakítsuk ki a belső kereskedelmet is. Ehhez a fejlesztések között az alsó ágat kell megkezdeni. Következő lépésként érdemes a felső ágon elvégezni a fejlesztéseket és a küldetések (Quest) teljesítésével ingyen hozzájuthatunk számos épülethez. Az egyik nyerő a vasút küldetés, a másik pedig a gyógyászat. Kezdetben sokat segíthetnek, hiszen az első az összes provinciánkban fűrésztelepeket létesít, a másik pedig kórházakat. Minden egyes küldetést csak egy nemzet hajthat végre. Okosan kell gondolkodni, hiszen lehet, hogy nem éri meg korán ellőni a jutalmat, mert mondjuk nincs még elég provinciánk, de ha sokat várunk, akkor egy másik nemzet fogja megtenni, elhappolva előlünk a jutalmat.
Nagyon sok esetben fognak a szomszédok mindenféle kereskedelmi ajánlattal traktálni minket. A leggyakoribb az lesz, hogy a saját nemzeti terméküket akarják nekünk pénzért eladni. Szerencsés esetben nekünk erre nem lesz szükségünk, mert önellátóak leszünk, ráadásul hamar elfogyna a pénzünk is, viszont ha túl sokszor utasítjuk vissza őket, akkor megromlik a kapcsolat. Gyakran kívánnak majd szövetséget is kötni velünk, ami azt mutatja majd, hogy erős nemzet vagyunk. Ezeket mindenképp fogadjuk el. Egyrészt a szerződés ideje alatt ők biztos, hogy nem támadnak meg, másrészt ha valaki más igen, akkor számíthatunk rájuk szövetségesként, harmadrészt az ajánlat mellett jókora pénzösszeg is szokott érkezni, amit egy kis fifikával még feljebb is strófolhatunk.
A játék középrészétől kezdve az elsődleges feladat az idegen területek megszerzése. Ezt kétféle módon tudjuk abszolválni. Az egyik a békés, ámde hosszadalmas út az a diplomáciai jó kapcsolat kialakítása és a békés annexió. Ehhez már a legelején meg tudjuk szerezni a szükséges fejlesztést, amivel konzulátust tudunk építeni az idegen provinciákban. Természetesen a nagyhatalmakhoz tartozó provinciák már jóval nehezebben adják meg magukat, míg a gyengébb, független népek könnyen csatlakoznak. Érdemes a kapcsolat javítását is előtérbe helyezni. Néha egy kedves pénzadomány, szövetség, meg nem támadási szerződés - ezek mind növelik az esélyt, hogy hamarosan házon belül üdvözölhessük őket.
A másik mód természetesen a háború. Ez egy bonyolultabb szituáció. Elsőként illik hadat üzenni az országnak, akivel háborúzni szeretnénk. Illetve biztos, ami biztos, kössünk minél több szövetséget is. Ha aljas módon bejelentés nélkül támadunk valakire, akkor a presztízsünk az egész kontinensen komolyan visszaesik, ami pedig hamar ellenük fordít mindenkit. Hiába vagyunk erős nagyhatalom, pillanatok alatt szét tud esni egy birodalom a többfrontos háborúk miatt. A védtelen határok egy háború esetén pedig egyenlők az adott területek azonnali elvesztésével. Tanulság tehát, hogy háborúzni csak és kizárólag akkor szabad, ha komolyan felkészültünk rá. Amennyiben megtámadunk egy provinciát, akkor elsőként a területen tartózkodó seregekkel kell szembe néznünk, majd valószínűleg a következő körben a hátországból érkező utánpótlást is tudnunk kell megállítani.
A csaták gyönyörű 3D környezetben zajlanak, mi több, valós időben. Ez a mozzanat aranyozza be igazán a játékot. Az irányítás kissé szokatlan, de hamar elsajátítható és egyszerű. A csatákban a legnagyobb jelentősége a túlerő mellett annak van, hogy ki hogyan tudja kihasználni a terület adottságait és a rendelkezésre álló seregeket képes-e a legjobb formációban felállítani. Volt olyan csatám, ahol többszörös túlerőben voltam, de egy elhibázott helyezkedés miatt hátrányba kerültem, majd hajszál híján veszítettem is. A csata lehet győztes, de érdemes újrajátszani, ha túl nagy veszteségek érték birodalmunkat.
Ha pedig mindezeket figyelembe véve komoly, komplex döntéseket hozunk körről körre és sosem akarjuk elsietni a fontos dolgokat, akkor semmi sem mentheti meg az országot attól, hogy Európa ura legyen. Kezdéskor beállíthatjuk, hogy pontozásos győzelemmel is megelégszünk, ami 1830-ig való küzdelmet jelent. Ez 492 kör. Vagy teljes K.O. a cél, amikor is nincs semmilyen időkorlátunk.
Nagyon kellemes, hangulatos játéktér. A makett asztalok hangulatát idéző Európa térkép nem válik unalmassá sok-sok játék után sem. A grafika igaz bravúrja viszont a csaták megvalósítása. A katonák animációja mellett a környezet lélegzetelállító tud lenni. Változatos tájak szerepelnek a repertoárban, mint a téli, havas orosz vidék, a marokkói sivatag vagy a zöldellő gyep Angliában. A speciális effektek használata további plusz pont, hiszen nincs túldimenzionálva ez a rész, minden teljesen a helyén van, viszont aminek szépnek kell lennie, az igényesen meg is oldották. A gépigénye pedig ehhez képes nem komoly, valószínűleg elég sokan élvezhetik majd maximális minőségben a játékot.Kezelőfelület
A stratégiai rész teljesen átlátható, könnyen tanulható és praktikus felépítésű. A gombok nincsenek eldugva, viszont nem jellemző az sem, hogy minden tele van kütyükkel a monitoron. Nehéz is írni róla, mert nem volt jellemző, hogy bármivel gondom lett volna ezen a téren, a játék hangulata viszont elrabolta a figyelmemet.Ami miatt mégis csak négyes, az a csata mód néha kicsit béna navigációja. Ezt is meg lehet szokni, nem mondom, hogy rossz a felület, de némi korrekciót el tudnék rajta képzelni. A csapatok kezelése nem mindig egyértelmű, néha nem derül ki, hogy mit csinál éppen a sereg, és volt olyan is, hogy nem azt csinálta, amit kellett volna neki. Ez persze csak légypiszok, túl lehet élni.
Játékmenet:
Azt gondolom, hogy történelemtanárok nyugodtan ajánlhatják diákjaiknak prezentációs eszközként. Igaz, nem követi a pontos történelmi eseményeket, mert mi lenne benne akkor a stratégia, de a kor hangulatát, a csaták összefüggéseit, illetve a fontos állomásokat a politikában és tudományban ki lehet emelni belőle. Ezen túl lehetőség van nevezetes csaták újrajátszására, mint a waterlooi csata. Ha valaki így tudja megszeretni a történelmet, akkor annak is megéri, aki pedig szereti azt, annak pedig csupa öröm lesz. A játék alapvetően lassú folyású. A csaták lejátszhatók úgy is, hogy a gép számolja ki, tehát akár elképzelhető pusztán körökre osztottként is. Ha valaki megfontoltan végig viszi mind az öt nemzettel, akkor annak megéri megvenni, sőt kifejezetten olcsó szórakozás lesz, hiszen több száz óra játékidő van benne.Hangeffektek és Zene:
Itt se jót, se rosszat nem tudok mondani. Az effektek szintjével főként a harcok alatt találkozunk. A lövések és a kiáltások talán, amit effektnek nevezhetünk, illetve néhány környezeti zaj. Ennek ellenére nem hiányzik belőle a bravúros hang rész, hiszen ennek a műfajnak ez nem kitétel. A zenék vállalhatóak egy ideig. Kellemes, nyugtató muzsikák szólnak nagyrészt, de egy idő után az emberben elkezd felmenni a pumpa, amikor már napok óta ugyanazokat a midiszerű dallamokat hallja. Ilyenkor érdemes a játék zenéjét kikapcsolni, a winampot pedig be. A legtöbb stratégiai játék hasonló tulajdonságú, ezért szándékosan nem nevezem hibának.Összegzés:
A játék számos eredeti megoldása miatt és a kevésbé eredeti, sok helyről ismerős módszerek okos beépítése miatt mindenképp jelest érdemelne, de anélkül, hogy a fanatikusokat megsérteném azt kell mondanom, hogy egy újabb rétegprogram készült. Kevés ember az, aki vonzódik ez iránt a műfaj iránt, aki pedig divatból akarna játszani vele, annak nem éri meg megvenni, mert hamar ráun. Szép a grafikája, igényes, de hosszú távon csak fanatikus stratégáknak ajánlom. Komoly összefüggéseket kell látni, konfliktusokat kezelni és stratégiai tervezésben gondolkodni. Igazi csemege és igazi kihívás. Akik motiváltak az ilyenben, azok számára kihagyhatatlan.A játék bemutató videójának letöltése
A játék demójának letöltése