SG.hu·
Aranylemezen a Splinter Cell Chaos Theory
Aranylemezre került a Splinter Cell Chaos Theory, s ha igazak a hírek, március 31-én már kapható is a játék, gyakorlatilag a létező összes géptípuson.
Az igéretek szerint a Sam Fisher kalandjait feldolgozó alkotás harmadik része sem fog csalódást okozni a rajongóknak. A programban ez alkalommal is nemzetközi válságok sorát kell megoldanunk, többnyire lopakodva és különleges eszközeink, fegyvereink vagy éppen képességünk segítségével. A történetet ez alkalommal is Tom Clancy szállítja, akit pl. a Ghost Reckon vagy a Rainbow Six sorozatok atyjaként, vagy ha úgy tetszik, a paranoid-világösszeesküvéses politikai akciókrimi megteremtőjeként ismerhetünk.
A grafika szebb, mint valaha, a helyszínek tökéletesen ki lettek találva, a fény-és árnyékhatások egyszerűen zseniálisak. Fisher képességei is jócskán megnövekedtek az előző rész óta, különösen a kés használata lett igen tetszetős, és a küldetések teljesítését nézve nagyon hasznos. Bár a játékmenet még mindig kicsit lineáris, a feladatok megoldásában immár többféle módszer közül is választhatunk. A meglehetősen gyakori, ugyanakkor kiváló átvezető animációknak köszönhetően a játékosnak szinte olyan érzése támad, mintha egy filmet nézne, amiben ő a főszereplő.
Úgy tűnik, az Ubisoft egyre nagyobb hangsúlyt fektet a kiadott játékok minőségére, persze ez nem baj, sőt kimondottan jó érzés, hogy vannak sorozatok, amikben megbízhat az ember. A Splinter Cell minden szeletében érezni az odafigyelést, az átgondolt munkát. Azért pedig külön dicséret jár, hogy a játék zenéjének elkészítésére Amon Tobint, a downtempo egyik kisistenét kérték fel, a muzsika így valóban atmoszférát teremtő és izgalom növelő kelléké vált.
Az igéretek szerint a Sam Fisher kalandjait feldolgozó alkotás harmadik része sem fog csalódást okozni a rajongóknak. A programban ez alkalommal is nemzetközi válságok sorát kell megoldanunk, többnyire lopakodva és különleges eszközeink, fegyvereink vagy éppen képességünk segítségével. A történetet ez alkalommal is Tom Clancy szállítja, akit pl. a Ghost Reckon vagy a Rainbow Six sorozatok atyjaként, vagy ha úgy tetszik, a paranoid-világösszeesküvéses politikai akciókrimi megteremtőjeként ismerhetünk.
A grafika szebb, mint valaha, a helyszínek tökéletesen ki lettek találva, a fény-és árnyékhatások egyszerűen zseniálisak. Fisher képességei is jócskán megnövekedtek az előző rész óta, különösen a kés használata lett igen tetszetős, és a küldetések teljesítését nézve nagyon hasznos. Bár a játékmenet még mindig kicsit lineáris, a feladatok megoldásában immár többféle módszer közül is választhatunk. A meglehetősen gyakori, ugyanakkor kiváló átvezető animációknak köszönhetően a játékosnak szinte olyan érzése támad, mintha egy filmet nézne, amiben ő a főszereplő.
Úgy tűnik, az Ubisoft egyre nagyobb hangsúlyt fektet a kiadott játékok minőségére, persze ez nem baj, sőt kimondottan jó érzés, hogy vannak sorozatok, amikben megbízhat az ember. A Splinter Cell minden szeletében érezni az odafigyelést, az átgondolt munkát. Azért pedig külön dicséret jár, hogy a játék zenéjének elkészítésére Amon Tobint, a downtempo egyik kisistenét kérték fel, a muzsika így valóban atmoszférát teremtő és izgalom növelő kelléké vált.