Kiadó: God Games
Fejlesztő: Illusion Softworks

Rendszerkövetelmények:
Minimum: PIII 500, 96 MB RAM, 16 MB-os 3D gyorsító, Win9x/ME/2000/XP
Ajánlott: PIII 700, 128 MB RAM, 32 MB-os 3D gyorsító
Hasonló játékok: GTA3, Max Payne
Kategória: Akció


1930-at írunk, a helyszín Lost Heaven városa. Tommy Angelo egyszerű taxisofőr volt, aki éjjel-nappal dolgozott, ennek ellenére nem keresett túl sok pénzt. Egyik este épp cigiszünetet tartott, amikor hirtelen fékcsikorgásra lett figyelmes, és a közeli sarok mögül két fegyveres ember került elő, akik egyenesen a taxi felé rohantak. Ez volt Tommy első találkozása a maffiával. A rivális banda keményen üldözte őket, de szerencsére Tommy észrevette, hogy a stadion kapui nyitva vannak, így ide behajtva megmenekültek a biztos haláltól. Az utasokról kiderült, hogy Don Salieri emberei, és hazaszállításuk után a Don felajánlott taxisofőrünknek egy állást a Családban. Tommy nem volt biztos a dolgában, de az események alakulása úgy hozta, hogy később kénytelen volt elfogadni a maffiafőnök ajánlatát.

    
A Mafia Tommy Angelo történetét követi végig, bemutatja, hogy egy taxisofőrből miként lesz a város egyik legismertebb gengsztere. A játékot az az Illusion Softworks fejlesztette, akinek a Hidden and Dangerous című FPS-t is köszönhetjük, így már telepítéskor tudtam, hogy nem nagyon fogok csalódni ebben a darabban, bár a Mafia mindenképp stílusváltást jelent a first person shooterek világához képest. Játékmenetét leginkább a Grand Theft Auto III és a Max Payne keverékéhez tudnám hasonlítani, ugyanis számos autós üldözésben lesz részünk, de a third person akció is nagy szerepet játszik majd a küldetések során.

    
A játékot egy 1,3 GHz-es Celeronnal, és GeForce2MX400 videókártyával szerelt konfigon játszottam, ez egy kicsit a fejlesztők által ajánlott konfigurációnál jobb, ennek ellenére 800x600-as felbontásban, alapbeállítások mellett néha eléggé lecsökkent a játék sebessége. A nagy gépigény nem véletlenül van, ugyanis a játék grafikája nagyon szép, bár ez inkább a belső terekre és a karakterek kidolgozottságára érvényes, mert a város vizuális megjelenítése néhol egy kicsit elnagyolt.

    
Első indításkor kellemesen tapasztaltam, hogy vannak még olyan fejlesztők, akik adnak a menürendszer igényességére és ötletességére is. A menü gyakorlatilag egy iroda, és a különböző menüpontok kiválasztásakor a kamera ráközelít az adott menüpontnak megfelelő tárgyra (pl. kilépés esetén az ajtóra, játékállás betöltése esetén az írógépre stb.). A grafikai és billentyűzet beállítások elvégzése után jöhetett a játék indítása. A játék kezdetén már rögtön az akció kellős közepébe kerülünk, ugyanis Tommy szerepében meg kell mentenünk Salieri két emberét Morelli bandájától. Az autó kezelését roppant könnyen el lehet sajátítani, gyakorlatilag senkinek nem okozhat nehézséget, aki már játszott valaha autós játékkal. A kijelző is áttekinthető, szinte minden fontos információt tartalmaz, amire szükségünk lehet, és egyáltalán nem túlzsúfolt. Az első küldetés teljesítése után feladatunk egyszerű taxizás, itt kicsit több időnk van megismerni a várost, és az egész játék működését. A GTA sorozat tapasztalatai alapján felbuzdulva rögtön megpróbáltam kirángatni egy szerencsétlen sofőrt a kocsijából, és ekkor ébredtem rá, hogy ez nem olyan egyszerű, ugyanis ismerni kell hozzá az adott autótípus zárjának a nyitját. Csalódottan visszaülve a taxiba fuvarozni kezdtem az utasokat, és itt ért a másik meglepetés, hogy a rendőrök igen komolyan veszik a gyorshajtást, és a piros lámpán való áthajtást is. A rendőrök figyelésére is alkalmas többek között a bal felső sarokban található radar (hogy kerül ilyen a harmincas évekbe?), bár ha kilencvennel száguldozunk a városban, akkor a rendőrök hamarabb bemérnek, mielőtt észrevesszük őket, és le tudnánk lassítani. A gyorshajtás elkerülésére szerencsére került a játékba egy automatikus sebességkorlátozó funkció, ami mindig az aktuális sebességkorlátot alkalmazza maximális sebességként autónkban.

    
Ha már ennyit kell vezetni ebben a játékban, ejtsünk néhány szót az autókról is. Összesen hatvan különböző autót vezethetünk, amelyek mindegyike a '30-as években használt típusuk korhű mása. Ez néhány óráig hangulatos, de egy idő múlva unalmassá válik, hogy eléggé instabilak és ráadásul lassúak is ezek a kocsik. Kidolgozásuk egyébként nagyon részletes, itt többek között a törési modellre gondolok, ami lehetővé teszi, hogy egyenként betörjük a kocsik ablakát, vagy tetszés szerint sorba kilőjük a gumikat is.

    
Az autók után most jöjjön a gyalogos akció. Az ellenségek irtására 12 fegyver áll rendelkezésre, az arzenálban megtalálunk a basaball ütőtől kezdve a shotgunig mindenféle nyalánkságot. A Mafia-ban jóval több a gyalogos akció, mint a GTA3-ban, de azért a küldetések többségét itt is autóval kell teljesíteni. A több mint 20 küldetés egyébként jó ideig szórakozást nyújt számunkra, ugyanis mindegyikük több alküldetéséből áll. És itt jön a játék egyik kritikus pontja, méghozzá az, hogy mennyire tudja fenntartani a játékos érdeklődését. A sztori izgalmas, és nagyon fordulatos, erre semmi panasz nem lehet, az egyetlen rosszul megoldott résznek azt tartottam, hogy sok küldetés után a város egyik végéből át kell döcögni az ilyenkor kifejezetten lassúnak tűnő autóval a bázisunkra, és ez egy idő múlva roppant idegesítő tud lenni az akcióra kiéhezett játékos számára. :)

    
A küldetések egyébként változatosak, van itt bérgyilkosságtól kezdve bankrabláson át autólopásig minden, mi szem-szájnak ingere. A normál játékmód mellett lehetőségünk van a Free Ride nevezetű játékmódban is játszani, ami azt jelenti, hogy tetszés szerint taxizhatunk bármeddig a városban, vagy bűnözőket foghatunk, és hasonló jótéteményekkel gazdagíthatjuk a közösséget. Ha végigjátszottuk a játékot, akkor elérhetővé válik a Free Ride Extreme mód is, amiben olyan őrült küldetéseket kell teljesítenünk, mint például az alsógatyában, 50 km/h sebességgel rohanó fickó elfogása. És most nézzük a részletes értékeléseket: Grafika: A játékgrafikus soha nem látott részletességű jeleneteket produkált az átvezető animációkban, a város megjelenítése azonban messze nem tökéletes. A karakterek roppant részletes textúrákat kaptak, lehet látni a borostát az arcokon és a különálló hajszálakat is. A szobák kidolgozása is a legapróbb részletekig megtörtént, így kész vizuális gyönyör a belső terekben sétálgatni. Ha a külső terek kidolgozottsága is olyan lenne, mint a belsőké, a grafikai rész csillagos ötöst érdemelne.

Kezelőfelület: A játék irányítása nem túl bonyolult, bárki könnyedén elboldogul vele. Elsőre kicsit soknak tűnt a beállítások során a gombok száma, de tíz perc játék után már teljesen kiismertem a játék kezelését.

Játékmenet: Nagyon élethűen visszakapjuk a harmincas évek hangulatát, legalábbis eddigi filmes tapasztalataim alapján tényleg ilyen lehetett akkoriban a világ. A sztori izgalmas, olyan mintha egy gengszterfilm résztvevői lennénk, erről a sok átvezető animáció is gondoskodik. Az autós üldözések és gyalogos akciók és a változatos küldetések gondoskodnak arról hogy ne unatkozzunk, ezek mellett meg lehet bocsájtani azt az apróságot, hogy néha elég unalmas végigvezetni a városon csak azért hogy hazajussunk.

Hangeffektek: A fejlesztők kitettek magukért, ugyanis a hangeffektek tökéletesre sikeredtek. Az autók, az emberek, és általánosságban véve az egész környezet hangja pont olyan, amilyennek lennie kell, és a 3D hangzás még két hangfalon is nagyon jól előjön. A szinkronszínészeket is nagyon jól válogatták a játékhoz, és meglepetten tapasztaltam, hogy itt végre figyeltek arra, hogy a szájmozgás szinkronban legyen a beszéddel.

Zene: A zene is növeli azt az érzést, hogy mi valójában nem is egy játékban vagyunk, hanem a Keresztapa sorozat legújabb részét nézzük. Az aláfestő zene mindig a megfelelő, például vezetés közben nagyszerű hangulatot ad háttérben folyamatosan szóló jazz és ragtime zene.

Multiplayer: Ilyen funkció nem létezik a játékban, bár én személy szerint nem is nagyon hiányoltam, ugyanis az egyjátékos rész kidolgozottsága kárpótol minket a multiplayer mód hiánya miatt.

Intelligencia és nehézség: A játék AI-ja kicsit felemásra sikerült, ugyanis néhol meglepő dolgokat produkál a gép, néha meg egyértelműen nagyon buta. Szerencsére a kevésbé értelmes rész a várost betöltő gyalogosok és autók viselkedésére vonatkozik. A város közlekedéséről néhány perc játék után kiderül, hogy nem lett túlbonyolítva, ugyanis számtalan gyalogos és autó kisebb köröket tesz folyamatosan háztömbök, illetve néha városrészek körül. Ez mondjuk nem is zavaró ha az ember nem azzal tölti az idejét, hogy direkt őket figyeli. :) Az ellenségek AI-ja viszont meglehetősen jól sikerült, például szívbaj nélkül fedezéket keresnek ha rájuk támadunk. A küldetések nehézségével többnyire nincs gond, viszont néhány nehezebb küldetés esetén eléggé zavaró, hogy nem lehet menteni amikor akarunk, ezt a gép végzi el helyettünk küldetés végén.

Összegzés: A Mafia kétségtelenül az idei év egyik legjobb játéka, bár az is nyilvánvaló, hogy nem fog olyan sikereket elérni, mint a GTA3. Ennek az okát konkrét dolgokban nehéz megtalálni, de néhány óra után kialakul az emberben az érzés, hogy ez egy nagyon jó játék, valami azonban mégis hiányzik belőle. Talán az, hogy nem garázdálkodhatunk gátlástalanul, mert a rendőrök rögtön elcsípnek minket minden apró szabálysértésért, talán az, hogy nincs lehetőség túlzott száguldozásra a '30-as évek járműveivel. Mindenesetre a játék kötelező darab mindazoknak akik szeretik az akció vagy autós játékokat, illetve azoknak akik szeretnének megismerkedni egy nagyszerű gengsztersztorival. További képek...