Impossible Creatures

Kiadó: Microsoft
Fejlesztő: Relic Entertainment

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Pentium II 500 MHz, 128 MB RAM, 16 MB-os videókártya, Windows 98/2000/Me/XP
Ajánlott: 1 GHz-es processzor, 256 MB RAM, 32 MB-os videókártya
Hasonló játékok: Age of Empires és Warcraft sorozat
Kategória: realtime stratégia

Manapság nincs olyan nap, hogy ne hallanánk a híradóban, vagy ne olvashatnánk egy napilapban klónozással, vagy a genetika más ágával kapcsolatos hírt. Ezek többsége főleg szenzációhajhászás, de a téma tagadhatatlanul népszerű, így természetesen a játékfejlesztők is lecsaptak a dologra.

A Microsoft kiadásában piacra került valósidejű stratégiai játékban nem szokványos katonai egységekkel kell felvennünk a küzdelmet ellenfelünkkel, hanem a Föld több mint hatvanféle állatából magunk kombinálhatunk ki nekünk tetsző, maximális pusztítóerőre optimalizált szörnyetegeket.


A történet időpontja a '30-as évek vége. Főhősünk, Rex Chance egy levelet kap rég elveszett apjától, melyben meghívja a déli sarkkör közelében lévő szigetcsoporton található kutatóbázisára. Rex természetesen tudni szeretné, mi történt évek óta nem látott apjával, ezért repülőre ül, és a megadott helyre utazik. De apja helyett csak egy elhagyott kutatóbázist és rátámadó hatalmas szörnyeket talál. A bajból egy fura repülő mozdonyt vezető hölgy, Lucy Willing menti ki. A mozdony menekülés közben meghibásodik, ezért kénytelenek egy kis falu közelében landolni. Itt kezdődik a számtalan szigeten át tartó sztori, melynek végén hatalmas hadsereget irányítva kell győzedelmeskednünk ellenfelünk felett, hogy megtudhassuk kivel is harcolunk valójában.


A játék kezelése és menete nem lesz ismeretlen a valósidejű stratégiák kedvelői előtt; teljesen szabványos megoldásokkal találkozhatunk. A játék elején erőforrásgyűjtés (itt szén és elektromosság a nevük), munkások létrehozása, új épületek emelése, majd erre a hátországra építve hatalmas hadsereg létrehozása. Kiváló kivitelezése ellenére nem is lenne érdemes ennél több szót vesztegetni rá, hiszen ezt már számtalan más játékban láthattuk, de egy hatalmas változást láthatunk azokhoz képest: a harcoló egységeket.


Apánk genetikával foglalkozott, és rájött, hogyan lehet egyszerü lények DNS-ét kombinálva erősebbé, gyorsabbá, nagyobbá tenni őket, és így egy közönséges teknősbékából és elefántból erős páncélzatú és romboló erejű élő tankot létrehozni. A küldetések során Rex puskájával tudja begyűjteni a szükséges génállományokat, és azt egyből használhatjuk is lénygyártó szerkezetünkben. Ahogy haladunk előre, szigetről szigetre folyamatosan újabb állatok örökítőanyagát szerezhetjük meg, növelve haderőnk hatékonyságát. Minden lény tulajdonságai pontértéket kaptak, mint a gyorsaság, nagyság, támadóerő testrészekre lebontva (harapás, karmolás, farokcsapás stb.), védekezőérték (vastag bőr, kitin- vagy teknőspáncél stb.), és a lények általában speciális támadással vagy egyéb képességekkel (repülés, úszás, ásás) is rendelkeznek. A begyüjtött genetikai anyagok összekombinálására egy nagyon jó felületet szolgál; a képernyő jobb és bal oldalára kiválaszthatjuk a két egyesíteni kivánt lényt, például egy görényt és egy farkast, és középen megkapjuk a tulajdonságaik és felépítésük vegyítéséből alkotott "görkast" vagy "farényt" (nevezzük aminek akarjuk).


Megadhatjuk hogy mutánsunk melyik lényből melyik képességet vegye át, például a farkas harapása jóval erősebb, viszont a görény hátsójával bűzfelhőt képes ereszteni - a végtermék tulajdonságai mindkét kezdőlényét meghaladják. Nem csak a felépítést optimalizálhatjuk, hanem tulajdonságaikat is: magas legyen-e a kitartása, be tudja-e ásni magát a földbe? Közben folyamatosan figyelemmel kisérhetjük az előállításához szükséges szén és árammennyiséget, és kedvünk szerint eldönthetjük hogy olcsó, de gyenge, vagy erősebb, de magasabb erőforrásigényű lényre vágyunk.


Az újonnan létrehozandó lényekbõl maximálisan 9-et tárolhatunk el, ez a hadseregünk. Persze többféle sereget készíthetünk, melyeket elmenthetünk. Az egész játék közben követendő stratégiánkat meghatározzák egységeink, mivel olcsó gyors lényeket gyártva lerohanó támadásban jeleskedhetünk, míg nagy életerejű, lassabb, de romboló hatású állatokkal sokkal több figyelmet kell fordítanunk a háttérbázis kiépítésére.

Minden a szokványos stratégiákban megtalálható egység létrehozható, úgymint a tüzérség, az íjászok, a lovasság, a könnyű- és a nehézgyalogság, csak persze általunk kiválasztott kombinációkban, erővel és tudással. Felettébb bizarr alkotások lesznek - főként kinézetükben -, de hatékonyságuk bőven kárpótolja az esztétikailag hátrányos megjelenést. A játék előrehaladtával megismerhetjük a repülő és az úszó lények titkait is, továbbá lehetőséget kapunk meglévő lényeink felerősítésére is. Fokozatosan egyre erősebb állatokat megismerve (pl. elefánt, bálna) kombinációs lehetőségeink száma megsokszorozódik, és igazán érezhetjük hogy minden csak rajtunk múlik.


Hibának tartom, hogy csak két lény kombinációjából hozható létre a végtermék; valószínűleg ha már kombinált lényeket módosíthattunk volna tovább egy harmadikkal, beállíthatatlan lenne a játékegyensúly, bár talán magas erőforrásigénnyel kompenzálni lehetne.
A pályákat az egymás utáni szigetek jelképezik, és a történetvonal egész jól megoldotta az előrehaladást - apánk utáni kutatásunk során sok mindenre fény derül, de ezt nem árulom el, hiszen elrontaná a felfedezés varázsát, úgyhogy nem is teszem. Grafika: A grafikai megjelenítés fantasztikus. Az engine alacsony gépigény mellett is szép, és sok lény kezelése esetén is gyors marad. A látószöget forgathatjuk, nagyíthatjuk-kicsinyíthetjük kedvünkre, a figurák arca még teljsen ráközelítve sem pixelesedik el, grafikai hibákat, egymást rosszul takaró lényeket nem láttam. A mutánsok mozgása finoman megrajzolt, mindegyik másképp ugrik, fut, kúszik, mászik, úszik. Más játékokhoz képest a terep kevéssé zsúfolt, egyszerű. A játékközbeni átvezető animációk végig hangosan kommentáltak, és egy szép piros pont jár kivitelezésükért. Nagyon örülök, hogy már nem csak a küldetés közbeni átvezető videók, hanem a játék motorjával készített, a pályák bizonyos pontjánál beugró animációk is vadul terjednek.

Kezelőfelület: Nagyon nehéz bármit is írni róla, mivel a kezelőfelület teljesen szokványos, a menüpontok egyértelműek. Ha valaha is játszottunk valósidejű stratégiával, mindent tudunk róla.

Játékmenet: Az egyjátékos küldetés a játék fő erőssége, a kiváló videójelenetek tökéletesen megteremtik a borongós, néhol horrorisztikus hangulatot. A játékban a harc sokkal nagyobb szerepet kapott, mint az építgetés, nem kell folyamatosan farmok telepítésével, vagy fák kivágásával foglalkoznunk, mivel csak egyetlen kitermelendő erőforrás van, a szén.
A több mint 60 lény révén a lehetséges kombinációk száma igen magas, ezért a gép elleni egyszerű játék, vagy a multiplayer sokszor játszva sem válhat unalmassá. A játékmenet a sima stratégiáknál jóval gyorsabb lett, az eddigi városépítgetés, csinosítgatás helyett a hangsúlyt sikerült a lényekre helyezni. Persze a mag nem tér el semmiben az olyan játékoktól mint az Age of Mythology - gyors felderítés, és az ellenfél minél gyorsabb lerohanása.

Hangeffektek: Az egységek hangja megfelelő, de nem figyeltek kellőképpen az ismétlődések elkerülésére. Főhőseink rákattintáskor "Itt vagyok", illetve a "A Tudományért" beszólásai lehettek volna jóval változatosabbak. A lények hangja a fejüktől függ, az ugatások, horkantások, morgások valószínűleg állatkerti felvételeken alapulnak. A karakterek színészi alakítása, hangsúlya megfelelő, és a humort sem hagyták ki (Rex jópárszor beszól a nőnek, pl. megkérdezi az árát az eszkimóktól).

Zene: A zene szerintem egyáltalán nem illik a játékhoz, nekem nagyon komolytalannak tűnik. Nem a minőségével van gondom, hanem a stílusával; egy sarkvidék közeli elhagyatott szigetvilágban, hatalmas szörnyek között a megfelelő hangulathoz sokkal komorabbnak és tekintélyesebbnek kellene lennie, ami a videók közben meg is van, de a játék alatt ez a hangulat teljesen elveszik.

Multiplayer: A kiváló történetvonal és egyjátékos mód mellett feltétlen szólni kell a multiplayer részről is, hiszen egy játék jövőjét hosszútávon csak ez képes biztosítani. Véletlenszerűen generált vagy a fejlesztők által összeállított seregek mellett igazi élmény az általunk kreált vadak használata, de ennek harmonikus kiválogatása igencsak időigényes. Maximálisan 6 ember játszhat egyszerre, csapatjátékban vagy deathmatch variációban. A játékegyensúlyról pár játék után nem mernék nyilatkozni, talán csak annyit jegyeznék meg, hogy a légvédelmi tornyok mintha túlságosan erősek lennének, és kevésnek találom a mindössze egyféle telepíthető falat is.

Intelligencia és nehézség: A játék eleje nagyon könnyű, és fokozatosan nehezedik, és a végefelé NAGYON nehéz lesz. Lelombozó hatással van az emberre, amikor tizedszer kezdi újból ugyanazt a pályát. A kitűzött célok egyértelműek, többségük "menj el ide és ide" vagy "fedezd fel ezt és ezt" bonyolultságú. A lények távoli célkijelölés esetén sem keverednek el egy zsákutcában. Az ellenfél az RTS-ekben eddig megszokott módszert követi, pár fős csapatokban zargatja folyamatosan bázisunkat, soha nem próbálja egyszerre, nagyobb erővel lerohanni.

Összegzés: A játék konkurenciája a Warcraft és az Age of Empires sorozat, melyek nagyon magasra teszik a mércét. Ennek ellenére sikerében biztos vagyok, hiszen egyszerű játékmenete kiváló kivitelezéssel párosul és megtalálható benne az ami kevés játékban: a hangulat. Az Impossible Creatures egyetlen újdonsága, a lénykészítés nagyon feldobja a játékot, de nemcsak előnyként, hanem hátrányául is szolgál. Az emberek megítélésem szerint kényelmesek és lusták, és csak kevés igazi fanatikus fog napokat kísérletezni a leghatékonyabb kombinációk érdekében, ami jelentős előnyt fog biztosítani nekik. Ezáltal véleményem szerint a többség számára max. párhetes szórakozást, kevesek számára pedig hosszú hónapokra szoló élményt fog jelenteni.