SG.hu·
Conflict: Desert Storm
Kiadó: SCi Games
Fejlesztő: Pivotal Games
Rendszerkövetelmények:
Minimum: PII 450 MHz, 128 MB RAM, 32 MB-os 3D gyorsító, Win9x/ME/2000/XP
Ajánlott: PIII 1GHz, 128 MB RAM, 64 MB-os 3D gyorsító
Hasonló játékok: Delta Force: Land Warrior, Hidden & Dangerous
Kategória: Akció
1990. augusztus második napjának reggelén 300 ezer iraki katona lerohanta Kuvaitot, ez az agresszió robbantotta ki Öböl-háborút. A diplomáciai próbálkozások kudarca után az Irakkal szemben álló szövetséges erők úgy döntöttek, hogy a "Sivatagi Vihar" (Desert Storm) hadművelet keretében rendezik le az ügyet. A hadművelet sikerrrel járt, és ennek a sikernek egyik kulcstényezője a különleges elitalakulatok tevékenysége volt.
A Conflict: Desert Storm lehetővé teszi számunkra azt, amire nagyon sokan vágynak, hogy mi irányítsuk a brit SAS, vagy az amerikai Delta Force különleges erők egy négyfős csapatát méghozzá az Öböl-háború során. A fejlesztők és a kiadó komolyan gondolta a dolgot, ugyanis a játék PC-n kívűl Xbox és PS2 platformra is megjelenik, de ami még ennél is fontosabb, hogy a játék készítése során Cameron Spence volt SAS kommandós segített hasznos tanácsaival.
A játékot egy 1,3 GHz-es Celeronnal, és GeForce2MX400 videókártyával szerelt konfigon játszottam, így 1024x768 felbontásban maximális grafikai beállítás mellett játszható volt a játék, bár néha egy kicsit belassult. Telepítés után jöhetett a szokásos beállítások elvégzése, ami nem volt bonyolult feladat, figyelembe véve azt is, hogy nem sok mindent tudunk beállítani a billentyűzeten és az egéren kívül. A grafikai beállítások csak programindításkor egy külön ablakban végezhetők, a hangnál meg egyszerűen csak hangerőt módosíthatunk, semmi mást. Negatívumként meg kell említenem, hogy a játék valamiért nem tudta megjegyezni az egérbeállításaimat (az invert mouse on, és az acceleration off opciókat), így ezeket minden indításkor újra kellett csinálnom. Az acceleration opciót azért kapcsoltam ki, mert nem tudtam hozzászokni ahhoz, hogy ha lassan mozgatom az egeret, akkor szinte egyáltalán nem fordulok, ha pedig gyorsan, akkor olyan gyors a fordulás, hogy célozni szinte egyáltalán nem lehet.
Az intro a játék saját motorjával készült, és meglehetősen semleges érzéseket váltott ki belőlem, reménykedtem hogy maga a játék ennél jobb lesz, és szerencsére ez így is volt. Az egyjátékos kampány indításakor ki kell választanunk, hogy milyen nehézségi fokozatban szeretnénk játszani, illetve azt is hogy a brit SAS csapata, vagy pedig a Delta Force a szimpatikusabb számunkra. A választásnak gyakorlatilag semmi jelentősége nincs, legalábbis ahogy észrvettem, semmi nem különbözik a két csapat esetén, csak a karakterek textúrái (még a nevek sem változnak).
A küldetések előtt egy bevezető animációt látunk, ami bemutatja, éppen milyen helyzetbe kerültünk, majd jön az eligazítás, ami minden részletre kiterjed, azaz megkapjuk a célpontok helyét a térképen, és az ajánlott útvonalat is. A térképet bármikor megnézhetjük útközben, ami azért is hasznos, mert aktuális pozíciónkat is bármikor ellenőrizhetjük ilyen formában, így nem tudunk eltévedni. Bár eltévedni nem is nagyon lehet, mert a Delta Force-szal ellentétben itt meglehetősen korlátozott területeken mozoghatunk, azaz szinte mindig csak egy-két útvonal áll rendelkezésre a célpontok megközelítéséhez.
A játék elején egyetlen karakterrel indulunk és a további küldetések során szépen begyűjtögetjük négyfős csapatunk másik három tagját. Mivel ez egy csapat alapú játék, az unalmas lenne, ha minden karakter egyforma lenne, így minden csapattag különböző területeken rendelkezik nagy tapasztalattal. Bradley, a csapat vezére a normál kézifegyverek terén profi, Foley a mesterlövész, Connors a nehézfegyverekhez ért a legjobban, Jones pedig a robbantási specialista. Eleinte nagyon féltem attól, hogy a csapattagok nagyon buták lesznek, és annyi más játékhoz hasonlóan inkább megéri őket hátrahagyni, végigcsinálni a pályát, majd begyűjteni őket, mert így legalább túlélik a küldetéseket, de szerencsére ebbena játékban ez nem így van. A csapattagok között bármikor tetszőlegesen váltogathatunk, de a magukra hagyok társak is meg tudják védeni magukat, és fedeznek is minket, ha erre van szükség. Ez az első játék, amiben élveztem, hogy csapattársaim vannak, ugyanis nagyon jó érzés volt tud tudni, hogy a megfelelő helyre beállított társak hátulról fedeznek, így csak előre kell koncentrálnom. Csapattársaink életére egyébként megéri vigyázni, ugyanis a küldetések folyamán folyamatosan tapasztalatot szereznek mindannyian, és megfelelő szint elérése után fejlődnek a képességeik.
A fejlesztők minden apró részletre figyeltek, így például arról sem feledkeztek el, hogy homokban az ember lába nyomot hagy, sőt még a port is felveri, és sérülések esetén is ott lesz vérfoltos a ruha, ahol konkrétan eltaláltak. A részletesség mellet viszont van egy-két furcsa dolog is, ami csökkenti a program valósághűségét, így például a hullák egy idő múlva eltűnnek, és a lelőtt ellenségektől sem tudjuk elvenni a fegyvereket. Most lássuk a részletes értékelést:
A játék grafikája egyértelműen szép, viszont semmi extrát nem nyújt, nincs benne semmi különleges. A textúrák jól kidolgozottak (bár a karakterek textúrázottság nincs azon a szinten, mint amit a Mafia-ban láthattunk), az árnyékok és az aljnövényzet is szép, és az egész táj kellemes látványt nyújt, ezért csak gratulálni lehet a grafikusoknak. Vannak kisebb hiányosságok, például az üveg kicsit furcsa, meg a robbánosk sem a legélethűbbek, de ezek nem igazán feltűnő dolgok.
Kezelőfelület:
Én személy szerint nem nagyon szeretem a külső nézetes akciójátékokat, mert az irányitásuk általában meglehetősen nehézkes. A Conflict: Desert Storm kivételt jelent ez alól, ugyanis saját karakterünk kezelése is könnyen megy, és a csapattársak irányítása sem okozhat gondot senkinek. A billentyűzeten csak néhány gombot kell használni, és a célzás könnyítése érdekében az egér jobb gombjával bármikor átválthatunk belső nézetre, így eséllyel indulunk a néha komoly célzóképességgel rendelkező ellenségek ellen. Az egyetlen dolog amire nem tudtam rájönni az volt, hogy fegyvereket hogyan tudok átadni csapattársaknak, illetve az, hogy ugrás gomb miért nincs a játékban.
Játékmenet:
Ez a terület a játék igazi erőssége, ugyanis nagyszerű hangulatot tudtak biztosítani a Pivotal Games lelkes dolgozói. A küldetések jól átgondoltak, változatosak (célszemély eliminálástól kezdve SCUD rakéta kilövőállások felrobbantásán keresztül különböző emberek megmentéséig mindenféle feladatunk lesz) és megfelelő kihívást jelentenek mindenki számára.
Hangeffektek:
A hangok a játékban nagyon jól sikerültek, mind a háttérzajok, mind a fegyverek, illetve a karakterek hangjai is. A karakterek szája nem mozog, pedig ez elvárható lenne manapság, bár az is igaz, hogy itt nem az emberek, hanem a fegyverek szaván van a hangsúly. A gyakorlótéren hallani más gyakorlatozó katonák hangjait, küldetések közben halljuk néha a távoli harcok zajait, és ezek is növelik azt az érzést, hogy mi jelenleg egy igazi háborúban veszünk részt.
Zene:
A játék zenéje nem rossz, de nem is jó. Egyszerű alaphangulat keltő zene van a játékban, ami két percig érdekesnek tűnik, utána az ember fel sem figyel rá.
Multiplayer: A mulitplayer módot sajnos nem volt lehetőségem kipróbálni, ugyanis egyetlen éppen folyó netes játékot sem találtam, bár lehet hogy az én gépezetemben volt a hiba. A rendelkezésemre álló információk alapján egyébként kooperatív módban lehet nyomulni, akár további gépi játékosok támogatása mellett is.
Intelligencia és nehézség:
Az AI egész jóra sikerült, főleg a csapattársak viselkedése olyan, amilyennek lennie kéne, bár kisebb hibák itt is vannak, például előfordult, hogy az épp megmentésre váró emír elémállt miközben épp egy iraki katonára pazaroltam töltényeimet. A küldetések folyamatosan nehezednek, bár egyik sem jelent teljesíthetetlen kihívást, még a játék végén sem, egyetlen negatívum, hogy egy pályán összesen kétszer menthetünk.
Összegzés:
A Conflict: Desert Storm a csapat alapú akciójátékok egy kiemelkedő darabja, amit kötelező végigjátszania mindenkinek, aki szerette a Delta Force sorozatot. Bár vannak benne kisebb hiányosságok, összességében egy nagyon részletesen kidolgozott, nagyszerű hangulattal és szép grafikával rendelkező kommandós játékról van szó.
