SG.hu·
Trade Empires
Kiadó: Eidos Interactive
Fejlesztő: Frog City
Rendszer Követelmények:
Minimum: PII 300, 64MB RAM, Win9x/2000/ME
Hasonló játékok: Railroad Tycoon 2
Kategória: Üzleti stratégia
A gazdsági szimulációk mindig is mostohagyereknek számítottak a játékok piacán. Persze vannak, akik rajonganak értük, de mégtöbben ki nem állhatják őket, ezért aztán az elmúlt években nem nagyon árasztottak el minket az ilyen kategóriájú programok. De most, minden szobaközgazdász újjonghat, mert a Lara Croft-ról híres Eidos most egy kereskedős programmal, a Trade Empires-el próbálja lefedni ezt az űrt.
A játék megpróbál visszavinni minket az ókor és a középkor világába, mikor is a legnagyobb kincsnek az aranyon kívül a fűszerek, a papír és a porcelán számított. Feladatunk lesz, hogy családunkat okos és jövedelemző üzletekkel gazdaggá tegyük és felvirágoztassuk, hogy igazi kalmár dinasztiává nőjje ki magát. Ehhez nem kell mást tennünk, mint az adott terület szemrevételezése után megtalálni a kereslet és a kínálat adta lehetőséget, majd a karavánutak létrehozása után kereskedőket szerződtessünk, akik majd ide-oda szállítják az árut.
A kereskedelmi útvonalakat a már említett időpont legfontosabb területein vezethetjük végig. Kipróbálhatjuk magunkat az ókori Kínában, kereskedhetünk Egyiptomban végig a Níluson, velencei kalmárként bejárhatjuk a Földközi Tenger térségét, nem szabad kifelejteni a selyem utat végig a Közel-Keleten, és persze politikailag egyáltalán nem túl korrekten, de részt vehetünk az indiánok kifosztásában is Közép-Amerikában.
Első látásra talán nem is tűnik olyan nehéznek a feladat, sőt egy kezdő pályán még a betanító küldetést is végigcsinálhatjuk, csak hogy tisztában legyünk a kezelőfelülettel és persze a mélyben rejlő gazdasági összefüggésekkel. Összefüggések ugyanis vannak. Ahogy ugyanis az első kis piacokat felhúztuk, és azok kezdenek nyereségesen működni, egyre több embert vonzanak majd a területre, akik ott letelepednek és családot alapítanak. Ezek a lakosok persze meglehetősen igényesek, akik egy idő után selyem ruhát, jade szobrocskákat és hasonló luxuscikkeket akarnak vásárolni. Ha nem telejesítjük a kívánságaikat, akkor odébbállnak, ha viszont elköltünk több ezer aranyat és megszerezzük a kívánt árut, idővel megtérül a kiadás, de a lakosság ezek után újabb kérésekkel áll elő.
Alapvetően két fajta termékkel találkozhatunk a játék folyamán: nyersanyaggal és késztermékkel. A késztermék, mint a rizs, a köles nem okozhat gondot. Nincs más dolgunk, mint egy kereskedővel a termelőtől elszállítsuk a legközelebbi piacig, ahol Musztafa vagy Hoi Chi majd szépen eladja. De, a gazdasági szimulációk és stratégiák kedvence, már a legelső ilyen játékok megjelenése óta mégis csak a beszállítás a gyáraknak. Az iparban van a nagy pénz, ezért aztán ne habozzunk a ruhgyárosnak selymet vagy vásznat, a kőfaragónak követ a hajógyárosnak pedig fát szállítani. A nyersanyag eladása után persze felvásároljuk tőlük a kész árut, amit aztán megint csak mi fogunk értékesíteni a piacon a szomszéd városban.
Ha már a kereskedőknél tartunk, elemezzük ki őket is. Mindegyikük rendelkezik valamilyen képességgel, van aki az élelmiszerekre tud jobban alkudni, de van aki hajóskapitányként kétszer olyan gyorsan tud vitorlázni. Nem rossz, ha odafigyelünk arra, kit alkalmazunk. Teherhordásra kezdetben csak a szamár áll rendelkezésre, de idővel felsőbb osztályba léphetünk és lovakat is alkalmazhatunk. Szárazföldi kereskedelemben legjobb persze a teve. Mivel a játék legfeljebb az 1500-as évekig visz minket, felejtsük el nagyravágyó terveinket, hogy vasút vagy légitársaságot nyitunk, és koncentráljunk a leggyorsabb és legnyereségesebb szállítóeszközökre: a hajókra. Folyamatosan fejlesszük őket, ne sajnáljuk a pénzt semmilyen újítástól!
Hát, a grafikáról nem sok jót lehet elmondani. A táj unalmas, az animációk gyengék, a házak és az emberek kicsik és egyformák, ezért folamyatosan klikkelgetni kell, hogy megnézzük nehogy fát szállítsunk a cipőgyárosnak. Ne várjon tehát senki 3d-s csodát, csak azt, ami egy ilyen játékban jellemző szokott lenni.Kezelőfelület:
A főmenü a maga nemes egyszerűségével szöges ellentétben áll a játék irányítása közben tapasztalt káosszal. A kezdő képernyőn csak az alapbeállításokat tudjuk módosítani, játékot menteni/tölteni és persze újat kezdeni. Ez minden. Egy küldetés elkezdése után viszon látni fogjuk, hogy a rengeteg kis ikon, grafikon és gomb olyan összevisszaságban lett elhelyezve, hogy percekig kell keresgélnünk az információt. Hihetetlen mennyire nem figyeltek oda a tervezők, pedig egy startégiai vagy taktikai játék egyik legfontosabb pontja a könnyű kezelés és az információk értehtő tálalása.Játékmenet:
Sajnos, legjobban az UNALMAS szó tudja kifelyezni a játékmentet. Az elején még érdekes lenne a dolog, ha nem az ikonokkal kellene babrálni, hogy kialakítsunk egy jól menő kereskedelmi hálózatot, de miután nagynehezen elindultunk a szamárlétrán, már nem sok teendőnk van. Elég csak hátradőlni és figyelni, ahogy hangya nagyságú kereskedőink szorgalmasan gyűjtik az aranyat. Egész éjszakákat játszottam végig egy küldetéssel, anélkül, hogy nyertem volna, holott minden tőlem telhetőt megtettem annak érdekében, hogy teljesítsem a kiszabott feladatokat. Hiába voltam én a leggazdagabb az egész kontinensen, hiába voltak hatalmas városaim, a záróanimáció vagy befejező szöveg csak nem akart jönni. Valamit biztosan elronottam, csak az a baj, hogy ez sosem derült ki.Multiplayer:
Sajnos nem volt lehetőségem kipróbálni a multiplayer lehetőségeket, játékostárs hiányában. De, amint láttam TCP/IP és LAN protokollokat használva játszhatunk egymás ellen.Hangeffektek:
A hangeffektek kimerülnek egy-egy lónyihogásban, vagy csirkekotkodálásban. A fontsabb eseményeket ugyan jelzi egy hangosabb dallam vagy effekt de ez is édeskevés. Ennél már sokkal jobbakat is hallottunk akár még ugyanilyen kategóriájú programban is.Zene:
Azt gondolná az ember, hogy ha már hangeffektek nincsenek, legalább kellemes zene szól a játék alatt, lehetőleg a kornak és a helyszínnek megfelelően. Nos NEM ÍGY VAN! Nincs zene! A főképernyőtől eltekintve csak néha szólal meg zene szerűség, de akkor is csak 2 másodperc.Intelligencia és nehézség:
A játék komplexitása a részletekben rejlik. Rengeteg mennyiségű áru és lehetőség áll a rendelkezésünkre, amit ügyesen kihasználva egyész szép kis vagyont tudunk összeharácsolni pár órán belül, még a legnehezebb pályákon is. A konkurens családok folyton a nyomunkban vannak, és arra kéztetnek, hogy a legújabb technológiákat használjuk, és folyton terjeszkedjünk. Kár, hogy az egész játékban csak ennyi pozitívumot tudtam találni.Összegzés:
Meg kell mondanom, hogy a főiskolán a makro- és mikroökonómia nem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé. Nem utáltam annyira, mint mondjuk a matematikát, de amikor csak tehettem kihagytam az előadásokat. Valószínűleg ez lehet az oka, hogy a Trade Empires a legkevésbé sem tudott lekötni. Szinte minden ötletet láttam már valahol, és egy kicsit úgy éreztem magam, mintha visszamentem volna az időben úgy a '90-es évek elejére, mikor Amigán nyúztuk a hasonló játékokat. Csak az első és másodéves közgazdászhallgatóknak ajánlom, hátha ők találnak még benne valami érdekeset.