SG.hu·
Eurofighter Typhoon
Kiadó: Rage Software
Fejlesztő: DiD
Rendszer Követelmények:
Minimum: P 266, 64MB RAM, 3D gyorsító, Win9x/2000/ME
Ajánlott: PII 450, 128MB RAM
Hasonló játékok: F22 ADF, Total Air War, Eurofighter 2000
Kategória: Vadászgép szimulátor
Ezekben a szimulátor-ínséges időkben hatalmas várakozás előzte meg a Typhoon megjelenését. A fejlesztő DiD már olyan programokkal tette le névjegyét a repülőgépszimulátorok piacán, mint az F22 ADF, a Total Air War valamint a mostani programjuk képzeletbeli elődjének tekinthető Eurofighter 2000. Mivel a DiD - és a kiadó Rage - marketingből mindig jobb volt, mint a konkurencia, ezt a játékot már a kezdetektől fogva a kezdőknek és a gombnyomogatásba belefáradt profi repülőgépeseknek szánták. A szimulátoros társadalmat valószínűleg még egyetlen program sem osztotta meg ennyire, mindjárt meglátjuk, hogy miért is.
A Eurofighter Typhoon (ezentúl csak EFT) az Európai Unió következő generációs vadászbombázó repülőgépe. Habár a prototípusok már túlestek az első felszállásokon és tesztrepüléseken a Typhoon még elég messze áll a rendszerbeállítástól. Fegyverzete és avionikája már a XXI. Századot idézi, szinte sci-fibe illő techinkai újítások találhatók rajta. A repülőgép alapkoncepciója, hogy az elektronika minél több terhet levegyen a pilóta válláról, ami légiharcban vagy csak akár a közönséges repülési feladatokban is hatalmas segítség. Szinte mindent automatizáltak, kezdve az útvonalrepüléstől egészen az elektronikai ellentevékenységig. Légi fegyverzete a már új generációs ASRAAM és Meteor rakétákból áll, szárazföldi egységek ellen pedig az amerikai Hellfire angol verzióját a Brimstone-t vetheti be. Persze felfüggeszthető rá a Penguin hajóelleni rakéta is, valamint nem irányított rakétablokkok, bombák és külső üzemanyagtartályok. Önvédelemre pedig a beépített 27 mm-es mauser gépágyú szolgál.
A játék a DiD már sokat próbált dinamikus hadjáratára épül. A sztori szerint egy orosz diktátor megunta, hogy a nyugat alárendeltje legyen és úgy döntött elsöpri a NATO-t és az Európai Uniót. A harcok előbb utóbb eljutnak a kietlen Izlandra is, ahol pilótáink már alig várják a bevetéseket. Az oroszok folyamatosan támadnak, és a gép az előre kiválasztható hat pilóta képességeinek megfelelő küldetéseket generál nekik. A pilóták aktuális állapotáról a képernyő alján megjelenő Status Bar ad tájékoztatást, illetve ezen keresztül átülhetünk bármelyik gépbe. Mivel a hadjárat teljesen dinamikus, ezért minden cselekedetünk valamilyen befolyással bír a harc kimenetelére. Legrosszabb esetben elveszíthetjük valamelyiket, ha pedig mind a hat fogságba kerül vagy meghal, értelemszerűen vége a játéknak. Az idő végig realtime-ban ketyeg, ezért előfordulhat olyan eset - főleg a harcok elején - mikor egyik pilótának sincs feladata. Ekkor mi is csak annyit tehetünk, hogy bámuljuk őket, amint nyugodtan biliárdoznak vagy kajálnak a kantinban. Használhatjuk az időgyorsítást is, esetleg mi is kimehetünk a konyhába bekapni egy krémest meg egy kávét.
A bevetések előtt lehetőség nyílik a küldetés feladatának elolvasására, a fegyverzet és az útvonal megváltozatására. Némi átvezető animáció után (nem lehet átugrani - nagy hiba!) máris a pilótafülkében találjuk magunkat. A Typhoon fly-by-wire high tech virtuális kabinja aránylag szépen néz ki, de pilótafülke MFD-i csak díszként szerepelnek rajta, sajnos. A három kijelző fixen a képernyő alján helyezkedik el, függetlenül a fejmozgástól vagy, hogy teljes HUD vagy kabin nézetet választunk–e. Ha mégis a kabin nézetet választjuk és bekapcsoljuk mind a három MFD-t plusz, még beugrik a Status Bar is, akkor meglehetősen kaotikus képet kapunk. A Status Bar egyébként is hajlamos arra, hogy a legváratlanabb esetekben, lehetőleg egy heves légiharc vagy leszállás közben zavarja meg a játékot. Van ugyan létjogosultsága a dolognak, de jó lett volna, ha kikapcsolhatóvá teszik, vagy legalábbis kisebbre rajzolják.
Repülés közben szinte alig kell a billentyűzetet nyomogatni. Elég csak az MFD-ket kapcsolgatni, és a fegyverek között válogatni. A célbefogás a TAW vagy az F22 ADF-ből megismert módon Shootlist-el történik. Első dolgunk, hogy kiválasztjuk az aktuális fegyverzetet (légi vagy földi) megnyomjuk a Generate Shoot List gombot (T), erre a fedélzeti számítógép megkeresi és befogja a lehetséges célpontokat. Egyszerre csak egy célt támadhatunk, mindig a legközelebbi cél lesz az elsődleges, a lehetséges többi között az X és a C gombokkal választhatunk. Mint már ebből is látszik, a Typhoon avionikája és repülési modellje meglehetősen leegyszerűsítve lett átültetve PC-re. Aki a Falcon 4-hez hasonló bonyolult radar és fegyverrendszereket várt, annak bizony csalódnia kell, de ne felejtsük el, hogy a fejlesztők már jó előre közölték, hogy nem a megszállott gombnyomogatóknak készítik a EFT-t!
Ha ezt a kijelentést figyelembe vesszük és meglátjuk a játék mögött rejlő programozói bravúrt, ami a hadjárat levezénylésében csúcsosodik ki, elmondhatjuk, hogy a Typhoon egy nagyon jó kis játék. Habár a játék elején az oroszok meglehetősen kiszámíthatóan támadnak (felderítő repülések, majd megpróbálnak partra szállni keleten és délen) egy-két nappal később eléggé besűrűsödnek a dolgok. A feladataink meglehetősen változatosak lesznek: légtérellenőrzés, bombázók visszaverése, a partra szálló egységek bombázása stb. Sajna hiába az új fegyverzet, a legtöbb rakéta szinte semmit sem ér. A levegő-levegő rakéták folyamatosan elvétik a célt, sőt van olyan is, mikor a kilövés után meg sem próbálnak az ellenség után repülni, hanem egyenesen belecsapódnak a tengerbe! Nem jobb a helyzet az AG fegyverekkel sem. A Brimstone is teljesen használhatatlan, csak úgy, mint a radarok ellen bevethető ALARM. A Penguin, a Paveway valamint az irányítatlan rakéták viszont egész jól működnek.
Az ellenséges pilóták és úgy általában a játék mesterséges intelligenciája egy erős közepesre sikerült. Légiharcban elég ügyes ellenfél a gép, de nem okozott túl nagy kihívást egyik orosz "sofőr" sem. Kísérőink sem állnak a helyzet magaslatán, mert többször előfordult, hogy fegyvertelen szállítóhajók támadása közben jött a rádióüzenet, hogy elpusztult valamelyik. Valószínűleg lezuhantak vagy összeütköztek, ugyanis rengetegszer láttam milyen eszement manővereket hajtanak végre támadáskor, szinte nem is törődnek saját épségükkel csak a célponttal (Target Fixtation?). A robotpilóta is csinál egy-két érdekes dolgot. Sima útvonalrepülés közben, egy waypoint váltáskor 8g-vel veszi be a kanyart, miközben orsózik, rángatja a gépet és föl-le ingadozik. Ilyenkor mindig magamra erőltettem a már sokat ismételt gondolatot: "ez a játék nem a profiknak készült".
A játék 3D-s motorja a Wargasm-ra épül. Igazság szerint nem túl szép, de nekem tetszik. Nem használ túl sok poligont, nincs túlcsicsázva, épp ezért már gyengébb gépeken is tökéletesen kell hogy fusson. A táj meglehetősen kihalt, de hát Izland nem arról híres, hogy túl sűrűn lakott sziget lenne, viszont az egyheti játék alatt még nem láttam igazi városra utaló nyomot. A repülők, főleg a Typhoon nagyon szépen néznek ki. Leginkább a cockpit tükröződése, ami igazán megfogott, de a rakéták és a füst valamint a tűz effektek is jók. A tenger nagyon jól néz ki, bár hiányzik a Janes F-18-ból már megszokott fénycsillanás a vízen. Hasonló a helyzet a felhőkkel is. Nem rosszak, de nincs 3D-s, igazi térfogattal rendelkező felhőcsomó.Kezelőfelület:
Puritán. Ez a legjobb szó rá. Mindent felső és az alsó menüsorból irányíthatunk. Alapjában véve nem lenne rossz, a már említett hirtelen beugráló ikonoktól eltekintve, ha a térkép és a bevetésszerkesztő ablak több opciót kínálna fel. Csak két nagyítási opciónk van, nem látjuk a többi szövetséges repülőgépet valamint az ellenséges csapatokat sem. Azt sem tudjuk, hogy az oroszok merre vonulnak, csak sejtésünk lehet arról, hogy merről várhatjuk a következő támadást. Sajnos itt veszik el a dinamikus hadjárat. Ezzel az erővel repülhetnénk egy pár előre legenerált küldetést is, hiszen nem is tudjuk valójában mi folyik körülöttünk.Játékmenet:
Ha a hibáktól eltekintünk, a Typhoon egy egész jó kis játék. Régen játszottam már ennyire szórakoztató és könnyed szimulátorral. Lehet, hogy a Falcon 4 közelebb van a valósághoz, a Flanker 2 pedig szebb, de egy kis délutáni kikapcsolódásra majdnem tökéletes. EGY hatalmas probléma kivételével: nincs lehetőségünk saját összecsapások generálására, csak ha indítunk egy egyszemélyes Multiplayer játékot. Most nem valami komplikált küldetésszerkesztőre gondolok, hanem egy hiphop dogfight összeállítására képes kis cuccra, amivel csak beugorhatnánk a pilótafülkébe, és már oszthatnánk is az áldást. Nagyon hiányzik ez a programból. A Typhoon alapvetően egy vadászgép, de az első igazi légicsatára majd három órát kell várnunk, ha mondjuk a tréninggel kezdjük a játékot, márpedig a játékosok, főleg a kezdő szimulátorosok pont a légiharc miatt veszik majd meg ezt a programot.Amint láttam, ezeket a problémákat nem csak én vetettem fel, hanem több más kimondottan szimulátoros fórum újságírója is. Remélhetőleg a fejlesztők is olvassák ezeket, és egy elkövetkező patch-ben orvosolják majd a hibákat.
Multiplayer:
A szokásos LAN és TCP/IP-n keresztül harcolhatunk társaink ellen, de velük együtt sajnos nem! Kicsit szokatlan ez egy szimulátorban, nem is értem miért hagyták ki ezt az opciót a programozók. (egy kis cheat: ha multiplayben a nevünk helyett egy repülőgép nevét írjuk, akkor azzal a géppel repülhetünk – pl. TORNADO, VIGGEN stb.)Zene:
A játék folyamatosan zenél, még repülés közben is. Szerencsére ez nem túl zavaró és utolsó lehetőségként még ki is kapcsolható. Hallgatható, de semmi érdekes.Hangeffektek:
Ugyan ez igaz a hangokra is. A hajtómű hangja leginkább egy porszívóra hasonlít. Nem halljuk amint felpörög vagy lelassul, csak hirtelen megváltozik a hangmagasság. Elég amatőr megoldás. A rádiózás nem rossz. A pilóták és a légi irányítók ízes angol akcentussal kommunikálnak, ami egész sokat dob a hangulaton.Intelligencia és nehézség:
Az ellenséges pilóták és a kísérők mesterséges intelligenciája már kitárgyalásra került. Láttam már rosszabbat, de ennél sokkal jobbat is, elég ha csak az elmúlt évek komolyabb repülős játékaira gondolunk. A Typhoon az egyszerű avionika és a butuska MI miatt nem tartozik a legnehezebb szimulátorok közé. Kifejezetten kezdőknek ajánlható.Összegzés:
Ha valaki most kezd barátkozni a repülőgépszimulátor stílussal, annak tökéletes lehet a EFT. Könnyen repülhető és kezelhető gép, nem okozhat semmi problémát a játék teljes élvezete. Komolyabb játékosok valószínűleg sokat morognak majd az apró hibákon, de ha valaki megtudott barátkozni az USAF-al vagy a DiD régebbi játékaival, az biztos, hogy a Typhoont is szeretni fogja.