SG.hu
Az EU egy jelképes gesztussal akarja lekenyerezni a dühös játékosokat
A digitális termékek nem birtokolhatók ugyanolyan módon, mint a fizikaiak, és a játékosok szerint ez egyre súlyosabb fogyasztóvédelmi kérdéseket vet fel. Az EU egyelőre óvatosan, inkább az iparág érdekeit szem előtt tartva reagál, míg a játékosok egyre hangosabban követelnek valódi szabályozást.
Az utóbbi években egyre többször fordult elő, hogy játékkiadók leállították az online vagy szolgáltatásalapú játékokat, amikor azok már nem hoztak elég bevételt. Ezek a döntések azt eredményezték, hogy vásárlók ezrei vagy milliói veszítették el a hozzáférésüket olyan játékokhoz, amelyeket korábban megvásároltak - néha visszatérítési lehetőség nélkül. Ez váltotta ki a "Stop Killing Games" nevű uniós polgári kezdeményezést, amely egymillió aláírást tartalmazó petícióval akarja rávenni az európai parlamenti képviselőket, hogy foglalkozzanak a kérdéssel.
A Stop Killing Games mozgalom célja, hogy az EU jogszabályban írja elő, hogy a játékokat nem lehessen egyszerűen „kikapcsolni”, ha azok még működőképesek, vagy ha a fejlesztők vagy kiadók mégis megszüntetnék a támogatást, adjanak lehetőséget a közösségnek a játék működtetésére (pl. szerverek átvételével, offline módok biztosításával, esetleg a forráskód nyilvánosságra hozatalával). A kampány támogatói szerint ez nemcsak a fogyasztóvédelemről szól, hanem a digitális kulturális örökség megőrzéséről is: ne tűnhessenek el örökre olyan játékok, amelyek fontosak a közösségeknek vagy a játéktörténelemnek.
Válaszul a kampányra, az Európai Bizottság nem kötelező erejű közleményt készít elő "Ready Player EU” címmel, amely viszont általánosságban a videojáték-ipar fontosságát és kihívásait taglalja. Ez azonban nem elégíti ki a játékosok követeléseit, akik konkrét, jogilag kötelező szabályozást akarnak, nem csak iránymutatásokat.
A játékosok azt szeretnék, ha a cégek nem állítanák le a játékokat, amikor azok már nem nyereségesek, vagyis játszható állapotban kellene hagyniuk azokat. Nagyon valószínűtlen azonban, hogy egy uniós közlemény képes lenne teljesíteni a polgári kezdeményezés nagyon konkrét követeléseit. Patrick Breyer volt kalózpárti EP-képviselő és a "Stop killing games" támogatója új uniós törvényt szeretne. "Ez az, amivel az EU Bizottságnak foglalkoznia kell, ahelyett, hogy egy közleményben az iparág profitérdekeit helyezi előtérbe” - mondta. A kampány szóvivője szintén támadta a Bizottság tervét, mivel az szánalmasan elavult ahhoz képest, amivel a játékosok szembesülnek. „Ez egy ésszerű út lett volna, ha még mindig 2005 vagy 2010 lenne” - mondták.
Ezzel szemben a játékkiadók és iparági szereplők szerint egy játék leállítása üzleti döntés, ami gyakran technikai, jogi vagy gazdasági okokból elkerülhetetlen. Leszögezik, hogy egyes szolgáltatásalapú játékokat nem lehet egyszerűen „offline módra” állítani, és a forráskód megosztása vagy a szerverek átadása szellemi tulajdonhoz kapcsolódó kockázatokkal jár. Emellett a játékipar szerint sokkal nagyobb problémákkal küzdenek most (pl. finanszírozási gondok, infláció, AI-fejlesztések lassúsága), és nem ez a legégetőbb kérdés.
Míg a kampány napirendjén a játékosok védelme szerepel, a közlemény is inkább a szektor fenti gondjairól ("A vállalatok méretnövelésével, a finanszírozás vonzásával és a munkaerő-elbocsátások ciklikus hullámainak kezelésével kapcsolatos kihívásokról"), és az ágazatnak az európai gazdaság számára betöltött jelentőségéről szól. A Bizottság szóvivője azt is elmondta, hogy bár az EU már most is támogatja az európai játékágazatot, „természetesen többet is lehet tenni”.
Az Európai Játékfejlesztők Szövetsége bizonyára egyetért ezzel. Néhány hónappal ezelőtt az iparági csoport kifejtette álláspontját a régió játékfejlesztőinek helyzetéről, és "kihívásokkal teli időket” emlegetett. Az általa azonosított problémák listájának élén a finanszírozáshoz való hozzáférés állt. A csoport elnöke, Hendrik Lesser megjegyezte, hogy a piacok széttöredezettek és az infláció növekszik, miközben az állítólagos új modellek (például az online játékok) nem váltották be az ígéretüket. "A várt nagy mesterséges intelligencia forradalom még nem történt meg a játékkészítésben”. Mivel a magántőke a Trump amerikai elnök kereskedelmi háborúit övező bizonytalanság miatt visszavonul, Lesser azzal is érvelt, hogy „minden eddiginél jobban kell küzdenünk a játékipar állami támogatásáért.”
Az utóbbi években egyre többször fordult elő, hogy játékkiadók leállították az online vagy szolgáltatásalapú játékokat, amikor azok már nem hoztak elég bevételt. Ezek a döntések azt eredményezték, hogy vásárlók ezrei vagy milliói veszítették el a hozzáférésüket olyan játékokhoz, amelyeket korábban megvásároltak - néha visszatérítési lehetőség nélkül. Ez váltotta ki a "Stop Killing Games" nevű uniós polgári kezdeményezést, amely egymillió aláírást tartalmazó petícióval akarja rávenni az európai parlamenti képviselőket, hogy foglalkozzanak a kérdéssel.
A Stop Killing Games mozgalom célja, hogy az EU jogszabályban írja elő, hogy a játékokat nem lehessen egyszerűen „kikapcsolni”, ha azok még működőképesek, vagy ha a fejlesztők vagy kiadók mégis megszüntetnék a támogatást, adjanak lehetőséget a közösségnek a játék működtetésére (pl. szerverek átvételével, offline módok biztosításával, esetleg a forráskód nyilvánosságra hozatalával). A kampány támogatói szerint ez nemcsak a fogyasztóvédelemről szól, hanem a digitális kulturális örökség megőrzéséről is: ne tűnhessenek el örökre olyan játékok, amelyek fontosak a közösségeknek vagy a játéktörténelemnek.
Válaszul a kampányra, az Európai Bizottság nem kötelező erejű közleményt készít elő "Ready Player EU” címmel, amely viszont általánosságban a videojáték-ipar fontosságát és kihívásait taglalja. Ez azonban nem elégíti ki a játékosok követeléseit, akik konkrét, jogilag kötelező szabályozást akarnak, nem csak iránymutatásokat.
A játékosok azt szeretnék, ha a cégek nem állítanák le a játékokat, amikor azok már nem nyereségesek, vagyis játszható állapotban kellene hagyniuk azokat. Nagyon valószínűtlen azonban, hogy egy uniós közlemény képes lenne teljesíteni a polgári kezdeményezés nagyon konkrét követeléseit. Patrick Breyer volt kalózpárti EP-képviselő és a "Stop killing games" támogatója új uniós törvényt szeretne. "Ez az, amivel az EU Bizottságnak foglalkoznia kell, ahelyett, hogy egy közleményben az iparág profitérdekeit helyezi előtérbe” - mondta. A kampány szóvivője szintén támadta a Bizottság tervét, mivel az szánalmasan elavult ahhoz képest, amivel a játékosok szembesülnek. „Ez egy ésszerű út lett volna, ha még mindig 2005 vagy 2010 lenne” - mondták.
Ezzel szemben a játékkiadók és iparági szereplők szerint egy játék leállítása üzleti döntés, ami gyakran technikai, jogi vagy gazdasági okokból elkerülhetetlen. Leszögezik, hogy egyes szolgáltatásalapú játékokat nem lehet egyszerűen „offline módra” állítani, és a forráskód megosztása vagy a szerverek átadása szellemi tulajdonhoz kapcsolódó kockázatokkal jár. Emellett a játékipar szerint sokkal nagyobb problémákkal küzdenek most (pl. finanszírozási gondok, infláció, AI-fejlesztések lassúsága), és nem ez a legégetőbb kérdés.
Míg a kampány napirendjén a játékosok védelme szerepel, a közlemény is inkább a szektor fenti gondjairól ("A vállalatok méretnövelésével, a finanszírozás vonzásával és a munkaerő-elbocsátások ciklikus hullámainak kezelésével kapcsolatos kihívásokról"), és az ágazatnak az európai gazdaság számára betöltött jelentőségéről szól. A Bizottság szóvivője azt is elmondta, hogy bár az EU már most is támogatja az európai játékágazatot, „természetesen többet is lehet tenni”.
Az Európai Játékfejlesztők Szövetsége bizonyára egyetért ezzel. Néhány hónappal ezelőtt az iparági csoport kifejtette álláspontját a régió játékfejlesztőinek helyzetéről, és "kihívásokkal teli időket” emlegetett. Az általa azonosított problémák listájának élén a finanszírozáshoz való hozzáférés állt. A csoport elnöke, Hendrik Lesser megjegyezte, hogy a piacok széttöredezettek és az infláció növekszik, miközben az állítólagos új modellek (például az online játékok) nem váltották be az ígéretüket. "A várt nagy mesterséges intelligencia forradalom még nem történt meg a játékkészítésben”. Mivel a magántőke a Trump amerikai elnök kereskedelmi háborúit övező bizonytalanság miatt visszavonul, Lesser azzal is érvelt, hogy „minden eddiginél jobban kell küzdenünk a játékipar állami támogatásáért.”