SG.hu·
Gunman Chronicles
Kiadó: Sierra Studios
Fejlesztő: Rewolf
Rendszer Követelmények:
Minimum: P233, 32 MB RAM, Win95/98/WinME
Hasonló játékok: Half-Life, Star Trek Voyager: Elite Force
Kategória: FPS
Mostanában állandóan csak a Quake III Arena és az Unreal Tournament módosításaira épülő játékokról hallunk, köztük az ezeréletű "Star Trek" sorozat néhány újabb részével, vagy a valóban ötletes American McGee's Alice-szel. Ám a jó öreg Half-Life engine-ről mintha mindenki megfeledkezett volna, pedig a földönkívüli környezet megvalósításában, az interaktivitásban (szinte minden lerombolható benne) még mindig ő a bajnok. A Sierrával közösen, a Rewolf Software bízott Gordon Freeman kedvenc technológiájában, és erre építette a legújabb, Texas-i Kopó stílusú lövöldözős játékát. A Gunman Chronicles folytatni próbálja a Half-Life jó hagyományát, a remek drámai érzékkel megírt, akciódús játékmenetet, miközben néhány saját új ötlettel formálják a maguk képére a játékot.
A távoli jövőben a világegyetem aktuális urai, a legerősebbnek bizonyuló civilizáció (az emberiség) már régóta foglalkozik a megszerzett bolygók kolonizálásával. A védelmük megteremtésére az emberek létrehoznak egy katonai szervezetet, a Gunmen-t, akik mint annak idején a rangerek Amerikában, őrzik a telepeseket az ellenséges idegenektől. Minden rendben, békésen halad a maga útján, amikor egy napon a galaxis nyugati peremén lévő egyik kolóniával hirtelen minden kapcsolat megszakad. A szokatlan esemény természetesen felkelti a Gunmenek figyelmét, a vezetőik lépésre szánják el magukat. A rejtély megfejtésére a szervezet vezetőjét - akit egyszerűen csak a Generálisként (The General) emlegetnek - küldik, egy nagyobb Gunmen különítmény élén. Minden csendes és nyugodt, ahogy a különítmény a kolónia központi részére érkezik, ekkor azonban Hitchcock-ot megszégyenítő hirtelenséggel és mennyiségben, óriási űrlények törnek elő a földből, és természetesen azonnal támadnak. Az egész bolygóból, még az őshonos növényzetből is szinte süt a vérszomj, az ellenségesség. Olyan félelmetesek ezek a lények, és olyan gyorsan szenvedtek nagy veszteségeket a Gunmenek, hogy a túlélők máris a szállítóhajó felé menekülnek. A Generális óriási vérfürdő, megalkuvást nem ismerő öldöklés közepette átkozódik a gyáva megfutamodók miatt. A menekülők még látják, amint az istenített vezetőjük fölé hirtelen egy hatalmas lény tornyosodik, és kinyúl a feje felé...
Öt év telt el a szörnyű eset óta, az emberek és a Xenome néven hírhedté vált, biogenetikailag sokkal fejlettebb idegen civilizáció között azóta szüntelenül zajlik a háború. Időközben az idegenek - valószínűleg valamilyen genetikai mutáció által - még erősebbek lettek. Ráadásul ezek, a technikát az emlékezetes találkozásig egyáltalán nem ismerő lények űrhajókat szereztek, és rájöttek, hogyan tudnak bolygóról bolygóra járva terjeszkedni. A hódításuk során módszeresen megsemmisítik az emberi kolóniákat, miközben a Gunmenek nem képesek számottevő ellenállásra. Mi Major Archer szerepébe bújhatunk a történetnek ezen a pontján, ő a Generális utáni korszak legjobb, legmagasabb beosztású Gunmenje. Annak ellenére, hogy Archer is ott volt az öt évvel ezelőtti mészárlásról elmenekülők között, mégis kész teljesíteni a legújabb küldetését. Ez pedig nem más, mint kideríteni, mi áll a Xenome-invázió hátterében, és természetesen lehetőség szerint megállítani azt.
A Gunman Chronicles a Half-Life-ra emlékeztető módon kezdődik, egy kedves női hang tájékoztat a háború aktuális állásáról, miközben a Gunmen-bázis egy liftjében utazunk. Miután meghallgattuk, mennyire rossz a helyzet, először egy felkészítő küldetést kell teljesítenünk. Az edző feladatot kötelező végrehajtani, így rá vagyunk kényszerítve, hogy elsajátítsuk az ugrálás, elhajolás, lövöldözés alapjait. Ez az apróság (hogy nem ugorhatjuk át a gyakorlatot), csak egy, a Gunman Chronicles-t a többi 3D-s lövöldözős játéktól megkülönböztető vonások közül. Egy másik ilyen jellemző, hogy különböző járműveket is vezethetünk, köztük például tankokat. Habár a történet valljuk be, kissé bizarr, az mindenképpen dicsérendő, hogy a Gunman Chronicles meg sem próbál másnak látszani, mint egy jó kis akcióközpontú lövöldözős játéknak, amiben egy rakás űrlényt tehetünk hidegre, miközben keresztül verekedjük magunkat az idegen tájakon. A fegyverekhez, és a töltényekhez a Half-Life-hoz hasonló módon, a környezet különböző részein jutunk. Persze a muníció nem a levegőben lebegve, vagy a sablonos újratöltőpultokban vár ránk, hanem például egy feldúlt szobában, ahol nemrég még csata zajlott, a halott őr mellett a földön van szétszóródva egy-két használható tár. Az életerőt visszaadó health pack-ek is különböző érdekes helyeken várnak ránk, a sablonos "egészségújratöltőállomás" ritka mint a fehér holló, ami egy újabb jó pont az ötletesség javára.
De ha a Gunman Chronicles meg sem próbál összetett történettel előrukkolni, egyszerűen csak egy újabb, Half-Life motort használó shooter, akkor mitől olyan különleges? A válasz egyszerű: több okból. A program egyik fő újítása, a fegyverek működésének a megoldása. Az ősatya Doom-ban még csak néhány fegyver állt rendelkezésünkre a szörnyek hentelésére, egy mai átlagos FPS átlagban tízfajta fegyverrel operál, a Gunman Chronicles sem a számokkal tűnik ki, 8 különféle gyilkoló eszköz közül választhatunk. Viszont egyedülálló módon ezeket mi állíthatjuk be a különböző működési módok valamelyikére, és ez a játék egyik legnagyobb kihívást jelentő taktikai eleme. A legalapvetőbb fegyverünk a kés, ami persze nem okoz túl nagy sebzést a páncélozott robotoknak, vagy a monstrum Xenomeknek, viszont mindig ott van arra az esetre, ha kifogynánk a töltényekből - és előre szólok, hogy ez jó párszor elő fog fordulni, főleg, ha rosszul taktikázunk a beállításokkal. A pisztolyunk is klasszikus darabnak mondható egészen addig, amíg rákattintunk a módosítás gombra, ekkor a hagyományos tüzelés átállítási lehetőségeit tartalmazó menü bukkan fel, olyan lehetőségekkel, mint a sorozatlövés, gyorstüzelés, mesterlövész mód. A következő fegyverünk a jó öreg sörétespuska, ám ezúttal kicsit másként: egytől négyig állíthatjuk, mennyi töltényt pumpáljon ki magából lövésenként, ezen kívül a sörétek szétszóródásának a mintáját is mi határozhatjuk meg. Aztán jön a golyószórószerű fegyverünk, amit ugyancsak beállíthatunk, adott idő alatt mennyire ürítse ki a tárat. Innentől következnek a különlegesebb fegyverek, mint például az a rakétavető, amely a hagyományos "buta" lövöldözésen kívül többfajta pusztító töltény kilövésére is képes, köztük található például a hőkövető rakéta, hagyományos rakéta vagy a klaszterbomba.
A töltények helyes kezelése nagyon kényes kérdés a játék alatt, mivel éppúgy mint a Half-Life-ban, a fegyverek itt is rendelkeznek egy bizonyos tárkorláttal. Nagyon megbánhatjuk, ha a teli tár miatt otthagytuk a fegyverszekrényben az épp a következő helyszínhez nélülözhetetlen típusú lőszert. A muníció szűkössége abban is megakadályozza a játékosokat, hogy a szinte minden elemében rombolható környezet gátlástalan pusztításába kezdjenek, a Gunman Chronicles-ben - sok más lövöldözős játéktól eltérően - ilyenkor is érdemes inkább az eszünkre hallgatni. Az egész programra jellemző, hogy az alkalmazkodás fontos része a túlélésnek.
A Gunman Chronicles-nek van mit bizonyítania, hiszen ez az a kategória, amiben a PC-s játékok legjobb, de legrosszabb alkotásai is születtek. A fejlesztők is óvakodnak az új FPS-ek készítésétől mindaddig, amíg nincs valami holtbiztos ötletük, ami az ő játékukat majd kiemeli a szürke sokaságtól. Néha valóban sikerül valami maradandót alkotni, mint például a Soldier of Fortune, a mészárlás sajátos, drámai ábrázolásával, vagy a Half-Life a lélegzetelállítóan izgalmas játékmenetével. Sokak szerint egy régi témát újra elővenni egyenlő a saját halálos ítéletünk aláírásával. A Gunman Chronicles mégis tett egy - véleményem szerint nem is olyan rossz - próbálkozást, a régi motort a grafika mellett feldobta a fegyverrendszer állíthatóságával, a ritkaságukban felértékelődött töltényekkel való taktikázással, sőt, a játék végén a dráma sem marad el, ezt megígérhetem. A Gunman Chronicles bebizonyította, hogy a hagyományos lövöldözős játékok mindaddig a piacon maradnak, amíg lesz olyan kreatív fejlesztőcsapat, aki jó ötletek mellet elég bátorsággal is rendelkezik ahhoz, hogy akár az aktuális trendtől eltérő irányban is megvalósítsa amiben hisz.
A látványon a ma népszerű Q3A és Unreal Tournament engine-ekhez képest bizony érződik az idő vasfoga. Ez nem jelenti azonban, hogy a grafika rossz minőségű lenne, hiszen például a játék összes pályáján remek textúrákat láthatunk, a hi-tech épületek, az idegen dzsungelek mind kiválóan erősítik a kívánt "űrös" hangulatot. A motor ugyancsak jól kezeli a nagyméretű modelleket, ami például az ellenség óriási egyedeinek a megvalósításakor mutatkozik meg. A templom-szinten minket kergető gigantikus dinoszaurusz talán az FPS-ben valaha látott legméretesebb szörnyeteg, igaz a teste részekre van bontva a renderelés és a megjelenítés szempontjából. A játék engine-jének a kiváló formálhatósága is kiemelendő, a pályákon szinte mindent szétlőhetünk, lerombolhatunk – mondhatni csak a programnyelv van biztonságban. :) A környezet meglepetésszerű változásai, a falak bedőlése, a lábunk alatt a padló hirtelen szétnyílása, utána a teljesen új terep intenzív hatása, ezek olyan megoldások, amik az engine korától függetlenül nagyon hangulatossá tudnak tenni egy játékot. Egy utolsó jó pont még a motor javára, hogy mivel már a Half-Life-ot is úgy készítették, hogy az öregebb gépeken is jól fusson, a két év alatt bekövetkezett fejlődést is figyelembe véve, valószínűleg szinte minden játékos PC-jén problémamentesen, maximális részletességgel fog futni a Gunman Chronicles.Kezelőfelület:
A beállíthatóság terén a Gunman Chronicles az FPSeknél általában megszokott részletes konfigurálhatósággal dicsekedhet. Az irányítást - ami joystickkal vagy a billentyűzet és az egér kombinációjával történhet – teljes szabadsággal átállíthatjuk a nekünk legmegfelelőbb módra, gombokra. Van viszont egy átgondolatlanság, ami eléggé csökkenti a játszhatóságot, ez pedig a fegyverbeállítás menüjének az elhelyezkedése. A lehetőségek a megfelelő gomb lenyomásakor bukkannak elő, de sajnos – és itt a probléma – a szöveg a képernyő közepére kerül, és szinte semmit nem látunk tőle, megállítani viszont nem lehet a játékot, hogy akkor állítanánk be a fegyvereinket. A valós idejű állítgatás alapjában véve pedig nem rossz ötlet, csak kisebb méretű szöveges résszel, és nem a kép közepén kellett volna megoldani, hogy a játékos azért közben lássa, mi történik a környezetében. A többi beállítás, fegyverválasztás stb. a célnak megfelelően, minimális figyelemelvonással működik. Ami még kicsit lejjebb húzza a kezelőfelület pontértékét, az a néhány fagyás, illetve programhiba, ami a grafikai beállítások alatt fordult elő.Játékmenet:
Habár nem ugyanaz a fejlesztőcsapat készítette, a Gunman Chronicles képes visszaadni ugyanazt a feszült, bizsergetően izgalmas hangulatot, amit a Half-Life-ban tapasztalhattunk. Sosem tudhatjuk, mikor szakad a fejünkre a mennyezet, vagy mikor omlik be, forró lávatavak kellős közepébe rántva az a rámpa, amin épp haladunk. Sok FPS magasztalta már magát a különösen jól változtatható környezet-megoldása miatt – gondoljunk a Build engine-re vagy a Duke Nukem 3D-re -, de egyik sem tudott ilyen átható, intenzív hangulatot árasztani magából. Kettétörik az ajtó, kőzet omlik az átjáróra, a talaj beszakad... A Gunman Chronicles könnyen, akár hosszú órákra is a monitor elé szegezheti a gyanútlan játékost.Habár a történet nem éppen a valaha látott legeredetibb megoldás a maga ősgonosz űrlényeivel, ellenfeleivel, ahhoz éppen elég elhajlás, menekülés, lövöldözés, vad akció vár ránk, hogy egyértelműen elismerjük a Gunman Chronicles fölényét a többi egyszemélyes shooter-rel szemben. A nagy előd, a Half-Life nyomdokain - ami a maga idejében magasra rakta a mércét a többi FPS-sel szemben -, a Gunman Chronicles sem vallott szégyent, sőt, amellett, hogy visszaadja annak az adrenalinpumpáló akcióközpontúságát, a saját ötleteivel (pl fegyverállíthatóság) tovább fokozott, nagyon élvezetes szórakozást tud nyújtani. Már-már valódi a kétségbeesett sietségünk, amikor egy csapat vérszomjas Xenome elől futva próbáljuk gyorstüzelő módra állítani a fegyverünket. A Gunman Chronicles-zel egyszerűen jó játszani.
Multiplayer:
Habár a multiplayer játék is nagyon élvezetes a Gunman Chronicles-zel, ezt a részt egy az egyben a Half-Life-ból vették át. Ami érdekessé teszi az egymás elleni harcot az az, hogy mindenki elég sok időt fog a fegyverállítgatással tölteni, mivel elhalálozás után minden ilyen beállítás visszaváltozik az alaphelyzetre. Ugyan van egy nem hivatalos módosítás, ami automatikusan konfigurálja a problémás részt, de ez nem működik tökéletesen a végleges, kiadásra került verzióval. Ettől a kis kellemetlenségtől eltekintve a Gunman Chronicles multiplayerben is ugyanolyan élvezetes, mint egyszemélyes módban. A fegyverek rengeteg működési módja miatt könnyen előfordulhat, hogy egyszercsak azon vesszük észre magunkat, hogy már órák óta a különböző kombinációkat, stratégiákat próbálgatjuk.Hangeffektek:
A Gunman Chonicles-ben minden hanghatás, a kivégzésünket elrendelő főgonosz hangjától a prédáját üldöző Xenome csoport tompán kaffogó morgásáig nagyon élethűen van megcsinálva. A szereplők beszéde – mint például a haldokló tudós utolsó szavai, amik a belső vérzés miatt hörgésekbe fulladnak - is profi munka. A helyzeti hanghatások is jók: ahelyett, hogy a gyors mozdulatok következtében hirtelen változna a hangfalak szerepe, kellemes elhalkulással oldották meg az átmenetet. Ebben a műfajban, ahol a karakterek részletessége abszolút központi kérdés, jó volt látni, hogy a szereplők állkapocs- és szájmozgása teljesen összhangban van a hallható beszéddel.Zene: Mivel a Gunman Chronicles-ben nincsen zene a játék közben, ez a kategória nem értékelhető.
Intelligencia és nehézség:
A Gunman Chornicles-ben ugyanaz a híresen jó AI működik, ami a Half-Life-ban volt. Jó tulajdonságai közül egy példa: a szörnyek szívesen verődnek csapatba amikor ránk vadásznak. A rossz útra tért ellenséges katonák viselkedése ugyan nem a valaha látott legintelligensebb, de azért kellő értelem szorult beléjük ahhoz, hogy egy-egy hirtelen megmozdulással, pörgéssel, fedezékbe vetődéssel, sarok mögüli kilövöldözéssel meglepjenek minket. A Xenomek már inkább ránk ijeszthetnek, mivel a legtöbbször a fényviszonyok is őket segítik a hirtelen támadásaiknál. Mindenesetre a fegyverek sokoldalúsága, és az állítható nehézségi fok mindenki számára (legyen akár kezdő, vagy vérprofi FPS-mániákus) élvezhetővé teszik a játékot. Kellemes meglepetés volt látni, hogy a szembenálló felek képviselői egymással is harcoltak, az ellenség nem csak a mi karakterünket hajszolta.Összegzés:
A Gunman Chornicles maximálisan hasznosítja a Half-Life öregedő engine-jét, feszült, izgalmakkal teli akciót nyújt a játékosoknak. Aki úgy dönt, hogy kipróbálja a játékot, az űr távoli helyeire, idegen bolygókra történő izgalmas, akciódús utazásra számítson. A remek környezet szinte magával rántja az embert a játékba, arra kényszerítve őt, hogy önkéntelenül is a következő kiút, a megváltásként várt lőszeres doboz felkutatása váljon pillanatnyilag az élete legfontosabb céljává. A Rewolf bebizonyította, hogy a sokak által már rég eltemetett engine-ből is - kellő hozzáértéssel, és egy-két új ötlettel - legalább olyan szórakoztató játékot lehet készíteni, mint napjaink jól bevált legújabb motorjaiból.