SG.hu
The Pathless
Kiadó: Annapurna Interactive
Fejlesztő: Giant Squid
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-2115C 2 GHz-es vagy AMD Athlon II X3 455 processzor, Nvidia GeForce GT 740 vagy ATI Radeon R5 340 grafikus kártya, 4 GB RAM, 15 GB szabad hely
Ajánlott: Intel Core i5-750S 2,4 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 965 processzor, Nvidia GeForce GTX 750 Ti vagy ATI Radeon R7 360X grafikus kártya, 6 GB RAM, 15 GB szabad hely
Hasonló játékok: Abzu, RiME
Kategória: akció-kaland
A művészi alapokra épülő indie játékok legújabb generációját képviselve a The Pathless megmutatja, hogy van élet a Journey és a RiME után. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miként sikerült a Giant Squid legújabb alkotása!
Journey, RiME, Abzu – csak három név az elmúlt néhány év indie terméséből, melyek bár nagyon különböztek egymástól, valójában azonban mégis egy kaptafára épültek, rengeteg közös vonás volt bennük, de ami a legfontosabb, hogy megmutatták a komplett iparágnak: nem csak dollármilliókból és ultrarealisztikus grafikával lehet nagyszerű interaktív szórakozást készíteni. Merthogy a maga nemében mindegyik játék egy igazi különlegesség volt, és bár rengetegen próbálták utánozni őket, a végeredmény sok esetben borzasztó lett – elég csak a közelmúltban tesztelt The Falconeerre gondolnunk –, így hamar kiderült, hogy azért a kreativitás, a megfelelő minőség biztosítása itt is alapkövetelmény.
Ennek tudatában hozta össze legújabb művét a 2013-ban alakult amerikai Giant Squid, akik az Abzu által korábban már szert tettek néhány rajongóra, azonban nevüket alighanem milliók ismerhetik majd meg világszerte a The Pathless által, mely minden tekintetében egy zseniális akció-kaland lett a sorban a Journey és a RiME ihletésében, rengeteg egyedi stílusjegy felvonultatásával. Lássuk, hogy miért is szerettük meg annyira a végeredményt!
Amit már itt, az elején leszögezhetünk, hogy a játékot biztosan nem a csavaros és különleges története miatt kedveljük majd a leginkább, hiszen ezen a téren elintézhető pár mondattal a végeredmény. Adott lesz ugyanis egy elátkozott sziget, ahol valamiféle fenevaddá vált lények megmentése lesz a célunk annak érdekében, hogy az univerzum hőseivé válhassunk. Bár a RiME-mal ellentétben itt azért akadnak történetfoszlányok, vannak átvezetők, melyek terelgetnek minket és újabb adalékanyagokat adnak a kezünkbe azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán mi is történik körülöttünk. Ezen a téren kevésbé művészi vagy filozofikus az egész, de azért így is bőven lesz majd min gondolkoznunk a pályákon járkálva, hiszen rengeteg olyan objektumba vagy eseménybe botolhatunk bele hősünkkel, ami annak ellenére sem lesz egyértelmű, hogy az már az elején nyilvánvalóvá válik: ez itt egy különös világ.
Ezt a sajátos kis univerzumot pedig egy vadász oldalán fedezhetjük majd fel, akit külső nézetből irányíthatunk. Érdekesség, hogy bár fegyvere mindvégig ott lesz vele, ártatlan állatokra nem lőhetünk rá az íjakkal, nincs felesleges erőszak és pusztítás, azonban így is folyamatosan használnunk kell, ha haladni akarunk. Merthogy az íj elsődleges felhasználási módja az lesz, hogy különféle világító talizmánokat találjunk el a segítségével futás közben, aminek köszönhetően egyre nagyobb tempók elérésére, illetve különféle kombók kivitelezésére leszünk képesek.
Ezzel a furcsa módszerrel gyorsabban tudjuk majd elérni céljainkat, mindemellett pedig szintén az íjra lesz szükségünk akkor is, ha például meg akarunk oldani kisebb feladatokat és fejtörőket, hiszen példának okáért bizonyos kapuk felnyitásához vagy a játékmenet szempontjából szükséges pontok eléréséhez szintén szükség lehet arra, hogy egy-egy talizmános kapcsolót eltaláljunk az íjunkkal. Elsőre furcsának tűnhet ez a rendszer, de kifejezetten pergősre és kellemesre sikeredett, így inkább pozitívumként csapódhat majd le sokakban, mint negatívumként.
Ez pedig a játékmenet többi részletére is érvényes megállapítás. Hiába kapunk például egy hatalmas nyitott világot, minitérkép nem tartozik hozzá, ellenben vadászunknak van egy speciális képessége, mely egyfajta szkennerként működik, aktiválásával pedig rögtön láthatjuk majd a vidéken elérhető fontosabb olyan pontokat, melyekkel valami tennivaló akad. Hogy miféle tennivaló, azt jellemzően akkor tudjuk meg, amikor felkeressük ezeket a pontokat. A kezünket itt sem fogja meg senki sem, nem lesz kötelező sorrend vagy haladási irány, sőt mi több, nekünk kell rájönni arra is, hogy éppen milyen feladatokat kellene megoldanunk ahhoz, hogy valami történjen végre az ügyünkben.
Utunk során folyamatosan kristályokat is gyűjtögethetünk, üzeneteket olvasgathatunk korábban már elhullott harcosoktól és bölcsektől, egyszóval azért terelget, formálgat minket a világ, de elképesztő szabadság vár majd ránk. Arra persze hamar rájövünk, hogy fel kell majd kutatnunk speciális talizmánokat, azokat pedig a nagy tornyokba eljuttatva feloldani a vörös átkot, de ezeknek a speciális tárgyaknak a megszerzése vagy a tornyok fellelése, illetve megmászása lesz gyakran az igazán nagy kihívás.
Egy fontos dologról azonban még nem beszéltünk a The Pathless játékmenete kapcsán, mégpedig a társunkról. Ezt a különleges élményt ugyanis nem egyedül, hanem egy sas társaságában élhetjük majd át, aki óriási segítséget jelent számunkra mind a feladatok megoldásában, mind a felfedezésben. Ennek az oka, hogy már kezdetben képes például különféle súlyos tárgyakat megmozdítani és odaszállítani, ahová szeretnénk. Nagyon korán találkozunk például olyan feladattal, amikor nyomókapcsolókat kell lesúlyozni ahhoz, hogy megnyíljon előttünk a továbbjutást jelentő út, de a kis madárka képes lesz például arra is, hogy átrepítsen minket az egyik magaslati pontról a másikra, sőt egy-két szárnycsapással magasabbra is tud emelni minket azért, hogy eljussunk olyan helyekre, ahová önerőből nem tudnánk.
Miatta fontos, hogy minél jobban bejárjuk a tájat, felfedezzük a különféle zegzugokat és sok-sok gyémántot gyűjtsünk össze annak érdekében, hogy minél magasabb szintre növeljük sasunk és hősünk képességeit. Ennek köszönhetően sorban nyílnak majd előttünk a világ újabb és újabb szintjei, korábban elérhetetlen helyeket térképezhetünk fel magunknak, tehát egy olyan átfogó élményt kapunk majd, amihez foghatót legutóbb tényleg csak olyan alkotások kínáltak, mint a Journey vagy a RiME.
Grafika: Noha az imént említett játékok rajzfilmes, gyakran elnagyolt és baltával faragott megjelenítését kapta a The Pathless, azonban ennek ellenére is kellemesnek tekinthető a grafikája, hála az igényesen válogatott színeknek és az ügyes objektumkialakításnak, mely már-már a legutóbbi Zelda magasságaiba emeli a végeredményt. Mindehhez pedig PC-n kifejezetten jó optimalizálás tartozik, így többéves számítógépeknek sem okoz majd gondot maximális beállítások mellett futtatni.
Kezelőfelület, irányíthatóság: A kezelőfelület ugyan minimalista, de az irányítás általánosságban kifejezetten egyszerűre és kellemesre sikeredett. Nemcsak hősünket terelgethetjük majd könnyedén, hanem az sem jelent problémát, ha a nagy tempóban el kell találnunk a kis talizmánokat, hiszen minden automatizált, minden gördülékeny, működőképes. Egyedül sasunk terelgetése okozhat néha gondot. Felette közvetlen irányításunk nincs, és amikor például súlyokat szállít nekünk, rendkívül nehéz lesz megértetni vele, hogy ne a lábunkra vagy a fejünkre dobja azt, hanem a kapcsolóra, mert mi nem tudjuk megmozdítani a kérdéses tárgyat.
Játszhatóság: Bár egy vérbeli egyjátékosos élményről van szó, azonban a The Pathless kifejezetten kellemes hosszúságú élményekkel kecsegtet, és kellő alaposság mellett akár 10+ órát is kihozhatunk belőle. Mindemellett pedig az újrajátszhatóság terén sem vall kudarcot, hiszen gyakorlatilag lehetetlenség a nagy világ minden titkát az első végigjátszás során felfedezni.
Intelligencia, nehézség: Nehéznek nem neveznénk a játékot, inkább kiegyensúlyozott élménynek, amiben sem az erőszak, sem az akciók nem kaptak különösen nagy szerepet, pontosabban inkább csak átvitt értelemben. Ellenfelekkel különösebben nem is találkozunk majd, így inkább jelent sokszor egy kellemes, relaxációs élményt az egész, mint hogy próbára tegye az idegeinket.
Hangok, zene: Visszafogott, csendes és alapvetően kellemes hangok, illetve hanghatások jellemzik a játékot, melyek ráadásul megfelelő minőségben csendülnek fel. Fontos elemei az élménynek, érdemes odafigyelni rájuk, még ha nem is lettek annyira hangsúlyosak, mint néhány hasonló stílusú alkotásnál.
Összegzés: Alapvetően a The Pathless az idei év egyik utolsó nagy meglepetése volt számunkra. Egyenesen imádtuk minden egyes porcikáját, egyedi és eredeti megoldásait, miközben akár útmutatóként is szolgálhat a jövő hasonló indie műveinek, hiszen hiába ismerős néhány elem máshonnan, ha legalább annyi újító szándékú megoldással találkozunk benne. Újabb videojáték, melyben a művészet, a filozófia és az interaktív szórakozás tökéletesen megfér egymás mellett. Sok ilyet még!
Fejlesztő: Giant Squid
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-2115C 2 GHz-es vagy AMD Athlon II X3 455 processzor, Nvidia GeForce GT 740 vagy ATI Radeon R5 340 grafikus kártya, 4 GB RAM, 15 GB szabad hely
Ajánlott: Intel Core i5-750S 2,4 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 965 processzor, Nvidia GeForce GTX 750 Ti vagy ATI Radeon R7 360X grafikus kártya, 6 GB RAM, 15 GB szabad hely
Hasonló játékok: Abzu, RiME
Kategória: akció-kaland
A művészi alapokra épülő indie játékok legújabb generációját képviselve a The Pathless megmutatja, hogy van élet a Journey és a RiME után. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miként sikerült a Giant Squid legújabb alkotása!
Journey, RiME, Abzu – csak három név az elmúlt néhány év indie terméséből, melyek bár nagyon különböztek egymástól, valójában azonban mégis egy kaptafára épültek, rengeteg közös vonás volt bennük, de ami a legfontosabb, hogy megmutatták a komplett iparágnak: nem csak dollármilliókból és ultrarealisztikus grafikával lehet nagyszerű interaktív szórakozást készíteni. Merthogy a maga nemében mindegyik játék egy igazi különlegesség volt, és bár rengetegen próbálták utánozni őket, a végeredmény sok esetben borzasztó lett – elég csak a közelmúltban tesztelt The Falconeerre gondolnunk –, így hamar kiderült, hogy azért a kreativitás, a megfelelő minőség biztosítása itt is alapkövetelmény.
Ennek tudatában hozta össze legújabb művét a 2013-ban alakult amerikai Giant Squid, akik az Abzu által korábban már szert tettek néhány rajongóra, azonban nevüket alighanem milliók ismerhetik majd meg világszerte a The Pathless által, mely minden tekintetében egy zseniális akció-kaland lett a sorban a Journey és a RiME ihletésében, rengeteg egyedi stílusjegy felvonultatásával. Lássuk, hogy miért is szerettük meg annyira a végeredményt!
Amit már itt, az elején leszögezhetünk, hogy a játékot biztosan nem a csavaros és különleges története miatt kedveljük majd a leginkább, hiszen ezen a téren elintézhető pár mondattal a végeredmény. Adott lesz ugyanis egy elátkozott sziget, ahol valamiféle fenevaddá vált lények megmentése lesz a célunk annak érdekében, hogy az univerzum hőseivé válhassunk. Bár a RiME-mal ellentétben itt azért akadnak történetfoszlányok, vannak átvezetők, melyek terelgetnek minket és újabb adalékanyagokat adnak a kezünkbe azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán mi is történik körülöttünk. Ezen a téren kevésbé művészi vagy filozofikus az egész, de azért így is bőven lesz majd min gondolkoznunk a pályákon járkálva, hiszen rengeteg olyan objektumba vagy eseménybe botolhatunk bele hősünkkel, ami annak ellenére sem lesz egyértelmű, hogy az már az elején nyilvánvalóvá válik: ez itt egy különös világ.
Ezt a sajátos kis univerzumot pedig egy vadász oldalán fedezhetjük majd fel, akit külső nézetből irányíthatunk. Érdekesség, hogy bár fegyvere mindvégig ott lesz vele, ártatlan állatokra nem lőhetünk rá az íjakkal, nincs felesleges erőszak és pusztítás, azonban így is folyamatosan használnunk kell, ha haladni akarunk. Merthogy az íj elsődleges felhasználási módja az lesz, hogy különféle világító talizmánokat találjunk el a segítségével futás közben, aminek köszönhetően egyre nagyobb tempók elérésére, illetve különféle kombók kivitelezésére leszünk képesek.
Ezzel a furcsa módszerrel gyorsabban tudjuk majd elérni céljainkat, mindemellett pedig szintén az íjra lesz szükségünk akkor is, ha például meg akarunk oldani kisebb feladatokat és fejtörőket, hiszen példának okáért bizonyos kapuk felnyitásához vagy a játékmenet szempontjából szükséges pontok eléréséhez szintén szükség lehet arra, hogy egy-egy talizmános kapcsolót eltaláljunk az íjunkkal. Elsőre furcsának tűnhet ez a rendszer, de kifejezetten pergősre és kellemesre sikeredett, így inkább pozitívumként csapódhat majd le sokakban, mint negatívumként.
Ez pedig a játékmenet többi részletére is érvényes megállapítás. Hiába kapunk például egy hatalmas nyitott világot, minitérkép nem tartozik hozzá, ellenben vadászunknak van egy speciális képessége, mely egyfajta szkennerként működik, aktiválásával pedig rögtön láthatjuk majd a vidéken elérhető fontosabb olyan pontokat, melyekkel valami tennivaló akad. Hogy miféle tennivaló, azt jellemzően akkor tudjuk meg, amikor felkeressük ezeket a pontokat. A kezünket itt sem fogja meg senki sem, nem lesz kötelező sorrend vagy haladási irány, sőt mi több, nekünk kell rájönni arra is, hogy éppen milyen feladatokat kellene megoldanunk ahhoz, hogy valami történjen végre az ügyünkben.
Utunk során folyamatosan kristályokat is gyűjtögethetünk, üzeneteket olvasgathatunk korábban már elhullott harcosoktól és bölcsektől, egyszóval azért terelget, formálgat minket a világ, de elképesztő szabadság vár majd ránk. Arra persze hamar rájövünk, hogy fel kell majd kutatnunk speciális talizmánokat, azokat pedig a nagy tornyokba eljuttatva feloldani a vörös átkot, de ezeknek a speciális tárgyaknak a megszerzése vagy a tornyok fellelése, illetve megmászása lesz gyakran az igazán nagy kihívás.
Egy fontos dologról azonban még nem beszéltünk a The Pathless játékmenete kapcsán, mégpedig a társunkról. Ezt a különleges élményt ugyanis nem egyedül, hanem egy sas társaságában élhetjük majd át, aki óriási segítséget jelent számunkra mind a feladatok megoldásában, mind a felfedezésben. Ennek az oka, hogy már kezdetben képes például különféle súlyos tárgyakat megmozdítani és odaszállítani, ahová szeretnénk. Nagyon korán találkozunk például olyan feladattal, amikor nyomókapcsolókat kell lesúlyozni ahhoz, hogy megnyíljon előttünk a továbbjutást jelentő út, de a kis madárka képes lesz például arra is, hogy átrepítsen minket az egyik magaslati pontról a másikra, sőt egy-két szárnycsapással magasabbra is tud emelni minket azért, hogy eljussunk olyan helyekre, ahová önerőből nem tudnánk.
Miatta fontos, hogy minél jobban bejárjuk a tájat, felfedezzük a különféle zegzugokat és sok-sok gyémántot gyűjtsünk össze annak érdekében, hogy minél magasabb szintre növeljük sasunk és hősünk képességeit. Ennek köszönhetően sorban nyílnak majd előttünk a világ újabb és újabb szintjei, korábban elérhetetlen helyeket térképezhetünk fel magunknak, tehát egy olyan átfogó élményt kapunk majd, amihez foghatót legutóbb tényleg csak olyan alkotások kínáltak, mint a Journey vagy a RiME.
Grafika: Noha az imént említett játékok rajzfilmes, gyakran elnagyolt és baltával faragott megjelenítését kapta a The Pathless, azonban ennek ellenére is kellemesnek tekinthető a grafikája, hála az igényesen válogatott színeknek és az ügyes objektumkialakításnak, mely már-már a legutóbbi Zelda magasságaiba emeli a végeredményt. Mindehhez pedig PC-n kifejezetten jó optimalizálás tartozik, így többéves számítógépeknek sem okoz majd gondot maximális beállítások mellett futtatni.
Kezelőfelület, irányíthatóság: A kezelőfelület ugyan minimalista, de az irányítás általánosságban kifejezetten egyszerűre és kellemesre sikeredett. Nemcsak hősünket terelgethetjük majd könnyedén, hanem az sem jelent problémát, ha a nagy tempóban el kell találnunk a kis talizmánokat, hiszen minden automatizált, minden gördülékeny, működőképes. Egyedül sasunk terelgetése okozhat néha gondot. Felette közvetlen irányításunk nincs, és amikor például súlyokat szállít nekünk, rendkívül nehéz lesz megértetni vele, hogy ne a lábunkra vagy a fejünkre dobja azt, hanem a kapcsolóra, mert mi nem tudjuk megmozdítani a kérdéses tárgyat.
Játszhatóság: Bár egy vérbeli egyjátékosos élményről van szó, azonban a The Pathless kifejezetten kellemes hosszúságú élményekkel kecsegtet, és kellő alaposság mellett akár 10+ órát is kihozhatunk belőle. Mindemellett pedig az újrajátszhatóság terén sem vall kudarcot, hiszen gyakorlatilag lehetetlenség a nagy világ minden titkát az első végigjátszás során felfedezni.
Intelligencia, nehézség: Nehéznek nem neveznénk a játékot, inkább kiegyensúlyozott élménynek, amiben sem az erőszak, sem az akciók nem kaptak különösen nagy szerepet, pontosabban inkább csak átvitt értelemben. Ellenfelekkel különösebben nem is találkozunk majd, így inkább jelent sokszor egy kellemes, relaxációs élményt az egész, mint hogy próbára tegye az idegeinket.
Hangok, zene: Visszafogott, csendes és alapvetően kellemes hangok, illetve hanghatások jellemzik a játékot, melyek ráadásul megfelelő minőségben csendülnek fel. Fontos elemei az élménynek, érdemes odafigyelni rájuk, még ha nem is lettek annyira hangsúlyosak, mint néhány hasonló stílusú alkotásnál.
Összegzés: Alapvetően a The Pathless az idei év egyik utolsó nagy meglepetése volt számunkra. Egyenesen imádtuk minden egyes porcikáját, egyedi és eredeti megoldásait, miközben akár útmutatóként is szolgálhat a jövő hasonló indie műveinek, hiszen hiába ismerős néhány elem máshonnan, ha legalább annyi újító szándékú megoldással találkozunk benne. Újabb videojáték, melyben a művészet, a filozófia és az interaktív szórakozás tökéletesen megfér egymás mellett. Sok ilyet még!