SG.hu

Ghostrunner

Kiadó: 505 Games
Fejlesztő: One More Level
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-2100 3,1 GHz-es vagy AMD A8-5600K Quad-Core processzor, Nvidia GeForce GT 630 vagy ATI Radeon HD 6570 grafikus kártya, 8 GB RAM, 40 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-4670K 3,4 GHz-es vagy AMD FX-8370 processzor, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy ATI Radeon RX 580 grafikus kártya, 16 GB RAM, 40 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Mirror’s Edge
Kategória: FPS

Hogy milyen lenne ötvözni a Mirror’s Edge parkour-ügyeskedéseit, a Shadow Warrior kardozós aprításaival, valamint a Cyberpunk 2077 sötét fantáziavilágával? Ezt a kérdést tette fel, majd válaszolta meg a lengyel One More Level csapata a Ghostrunner címre keresztelt projekttel!

Egészen elképesztő dolgok történnek manapság Lengyelországban a videojátékos szegmensben. Gombamód szaporodnak a kisebb stúdiók, és egymás után érkeznek az ígéretesebbnél ígéretesebb projektek, mint amilyen a One More Level csapatának műhelyében megvalósult Ghostrunner is, amiről azt kell tudni, hogy a 3D Realms segítségével készítették el, az Unreal Engine legújabb generációjára építették fel, a játékmenet terén pedig egy egészen különleges hibridet kapnak tőle a rajongók.

A stúdió ugyanis úgy döntött, hogy a Cyberpunk 2077 által generált hullámokat meglovagolva egy cyberpunk/sci-fi világot tárnak elénk a játékon belül – ami nagyszerűen sikerült –, míg a játékmenet terén a belső nézetes akciókat az ügyességi elemekkel ötvözték, nagyjából úgy, mintha a Mirror’s Edge és a Shadow Warrior összeszűrte volna egymással a levet. Ebből a sokoldalú megközelítésből egy rendkívül különleges, hellyel-közzel egyedi végeredmény született, amiről elsőre nem gondoltuk volna, de nehézsége ellenére levett minket a lábunkról. Lássuk is, hogy miért!

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Kezdjük ott, hogy a Ghostrunner már a koncepció terén nagyon kellemesre sikeredett, a lengyelek fel tudták kelteni az érdeklődésünket, olyan hátteret dolgoztak ki hozzá, amelyet nyilván lehetett volna még bonyolítani, de így is kerek egész a történet. Az események a távoli jövőben, egy globális kataklizma után játszódnak, a főszerepben egy gigantikus toronyként leírható várossal, mely az emberiség utolsó bástyájaként őrzi fajunk fennmaradását. Csakhogy a humán létforma sem olyan már, mint annak idején, hiszen az implantátumok mindennapossá váltak, ennek köszönhetően kasztok és kisebb közösségek jöttek létre, az erőszak és a szegénység pedig folyamatos lázadásokhoz vezet.

Ebbe a helyzetbe csöppenünk bele egy névtelen hősként, a „ghostrunnerként”, aki képes lesz arra, hogy a fizikai világban és a kibertérben egyaránt szembeszálljon a város teljhatalmú diktátorával, a Keymasterrel, akihez természetesen több kisebb ellenfél legyűrésén át vezet majd az utunk. Ez az úgynevezett háttér, amivel nyilvánvalóan eljuthattak volna a készítők a Cyberpunk 2077 alaposságát idéző megoldásokig, csakhogy a történet helyett inkább a játékmenetre helyezték a hangsúlyt, ami utólag nem tűnik rossz döntésnek. Éppen ellenkezőleg!

Már fentebb is említettük, hogy a játék alapjai két tőről fakadnak. Beszéljünk először a parkour megközelítésről, mely valóban a Mirror’s Edge legjobb pillanatait idézi fel előttünk, ráadásul szinte pályáról pályára építkező megoldásokkal. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy folyamatosan kapunk majd új lehetőségeket, melyekkel ráadásul rögtönöznünk kell, hiszen a Ghostrunner hiába kínál nekünk lineáris pályaszerkesztést, ahhoz olyan tempók tartoznak, hogy gyakran fel sem fogjuk, merre kell tovább haladnunk, egyáltalán mit is kellene tennünk.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Alapesetben a rohanás vagy a meredek részeken való szélsebes lecsúszás az unalmasabb teendők közé sorolandó. Amiben hősünk nagyon jó, az nem más, mint hogy képes a falon futni, illetve a felfüggesztett elemekről ide-oda rohangálva és pattogva eljutni a céljához, amit később egy sor extra lehetőség egészít ki, példának okáért egy csáklya, egy energianyalábbal működő grapling hook, amivel sokszor úgy kell majd közlekednünk a levegőben, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

Természetesen ez úgy általánosságban az ügyességi feladványokról szintén elmondható, hiszen minden egyes ilyen pályarész előtt, sőt gyakran még közben is megkérdőjelezzük a teljesíthetőséget. A Ghostrunner ugyanis nehéz, sőt helyenként nagyon nehéz, egyáltalán nem szégyen meghalni benne. Akadnak majd részek, melyek elsőre sikerülnek, másokat viszont csak sokadik próbálkozás után tudjuk teljesíteni. Maga a rendszer elképesztően hangulatos lett, a belső nézet sokat segít abban, hogy bele tudjuk élni magunkat a kihívások nehézségeibe, a helyzet azonban rögtön bonyolódik, ha az egészhez harcok is kapcsolódnak.

A játékban nagyon lényegesek lesznek a küzdelmek, melyek szintén élvezetesek lettek ugyan, de elképesztő nehézségi szintet ütnek meg. Ennek az oka, hogy hősünk mindössze karddal tud csatába menni, miközben az ellenfelek rendszerint lézerfegyverekkel lövöldöznek rá. Nem vicc: lesznek olyan pályák, melyeken még azelőtt megölnek minket – igen, egy lövés mindig egy halál –, hogy meglátnánk az ellenséget. Ennek köszönhetően parkourtudásunkat kihasználva kell mindenkihez közel férkőznünk azért, hogy katanaszerű fegyverünkkel szó szerint kettévághassuk a célszemélyeket. Véres és brutális jelenetek lesznek ezek, érdemes felkészülni!

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Az ütközeteket pedig még tovább bonyolítja, hogy egyszerre szinte mindig többen támadnak majd ránk, így a parkourtudásunkat feltétlenül kamatoztatni kell ahhoz, hogy ide-oda pattogva el tudjuk kerülni a lövéseket. Ehhez egy speciális képességünk is segítséget nyújt, konkrétan lehetőségünk lesz befagyasztani az időt néhány pillanatra, és ebben a pár másodpercben például kitérni egy felénk száguldó lövedék elől, vagy irányt váltani egy hatékonyabb ugrás érdekében. Ez így nagyszerűen hangzik, és ha ügyesek vagyunk, tényleg jól működik, de sok helyen a Dark Souls nehézségi szintjét karcolja a végeredmény, hiszen amikor egyszerre négy-öt irányból száguldanak felénk lézernyalábok, ember legyen a talpán, aki képes lesz folyamatosan észnél lenni.

A helyzet itt is bonyolódik majd, jönnek a változatosabb ellenfelek, így például a páncélozott típusok, melyeknél előbb az erőforrást kell likvidálni, és csak azt követően ronthatunk nekik. Kifejezetten sok ötlettel találkozhatunk a Ghostrunner pályáin, melyek mindegyike változatosabbá és tartalmasabbá tette a végeredményt, ami ebből fakadóan úgy lett kellemes, hogy közben még egészen egyedi élményekkel is kecsegtet nekünk, amit a kissé bugyuta fejlődési rendszerrel tudunk magasabb szintre emelni.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Grafika: Sőt, a küllem tekintetében sincs mit szégyellni a végeredménynek! Az Unreal Engine miatt nagyon látványos lett minden egyes pálya és megoldás, sőt mi több, akinek van, illetve lesz hozzá megfelelő hardver, az ray tracing-támogatással is kipróbálhatja ezt a különleges élményt. Nagy elismerés jár a fejlesztőknek, hogy dacára a csinos grafikának, a gépigényt azért sikerült mégis elfogadható szinten tartaniuk.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Noha sokszor úgy érezhetjük majd, hogy vacak az irányítás, amikor nem úgy sikerül egy ugrás vagy egy parkourmozdulat, ahogyan szerettük volna, de valójában a Ghostrunner ezen a téren meglepően precízre sikerült. FPS-játék lévén nincs különösebb probléma hősünk irányíthatóságával, könnyed a kamerakezelés, a kezelőfelület pedig ehhez mérten letisztult, érthető lett.

Játszhatóság: A Ghostrunner egy tipikus egyjátékosos élmény, amiben nehezen kaphatott volna helyet bármilyen többjátékosos mód. Mivel egy vérbeli ügyességi játékról van szó, ezért a szavatosságról nehéz nyilatkozni, hiszen aki ráérez, az pár óra alatt átverekszi magát az egészen, de olyan is lesz, akinek hetekig tart majd az összes pálya teljesítése. Egy biztos: mindenki élményekkel gazdagodva fejezheti be ezt a játékot!

Intelligencia, nehézség: Noha a Dark Souls mellett azért még elbújhat – eleve más a műfaj is –, de egy Mirror’s Edge-hez viszonyítva kifejezetten nehéz élményt kínál majd nekünk a Ghostrunner. Nemcsak a feladványok, az ügyességi elemek teljesítése okoz komoly kihívásokat, hanem a küzdelmek is rátesznek egy nagy lapáttal arra, hogy felmenjen bennünk a pumpa bizonyos helyzetekben. Hogy ehhez kifejezetten agresszív mesterséges intelligencia társul, csak hab a tortán!

Hangok, zene: Egészen kellemes ezen a téren a játék! A zenék ugyan nem lettek túl emlékezetesek, de például a hangok és a szinkronok egészen jóra sikerültek, egyáltalán nem érződik, hogy egy kis csapat projektjéről van szó, amihez nem állt a rendelkezésükre sok-sok millió dollár.

Összegzés: Mindent összevetve a Ghostrunner egy nagyon kellemes csalódás lett így az év végi hajrában! Különösebb elvárások nélkül indítottuk el, és rögtön az elején beszippantott minket, egyfajta felvezetésnek is tekinthető a Cyberpunk 2077 előtt, méghozzá nagyon kimért, élvezetes és sokoldalú játékmenet társaságában. Érdemes lesz még odafigyelni ez alapján a lengyelek későbbi munkáira!

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • yesname #2
    Miért ne? Attól még nem lehet jó? Nagy az Isten állatkertje.
    Amúgy mondj nekem 5 olyan mai játékot ami teljesen eredeti elemeket tartalmaz...
    Oh wait!
  • Ender Wiggin #1
    Tahát összeloptak egy csomó mindent más játékokból és ezért dícséretet érdemelnek?