SG.hu

Creaks

Kiadó: Amanita Design
Fejlesztő: Amanita Design
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-4590T 2 GHz-es vagy AMD FX-6350 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon HD 7870 grafikus kártya, 4 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Machinarium, Botanicula
Kategória: kalandjáték

Újabb zseniális kalandjátékkal ajándékozta meg a műfaj kedvelőit a cseh Amanita Design csapata, akik szinte évről évre képesek előállni valami kreatív újdonsággal úgy, hogy stílusuk mindvégig felismerhető marad. Játéktesztünkből kiderül, hogy miként sikerült Creaks című újdonságuk!

Az Amanita Design a modern játékipar egyik gyöngyszeme. Egy aprócska független fejlesztőcsapatról beszélünk, akik 2003-ban alakultak Csehországban, és ha annak idején figyelmesen követtük a kibontakozó indie színteret, akkor biztosan felfigyeltünk a kizárólag böngészőre írt és általuk gondozott Samorost-sorozatra, mely elképesztő művészeti stílusával és kalandjátékos elemeivel sokak szívét elrabolta.

A csehek tehát azonnal ráéreztek egy olyan vonalra, mely nem kecsegtetett nekik dollármilliókkal, ellenben garantált siker várt rájuk egy bizonyos közegtől, akik imádják, ha a hagyományos művészet digitális értékekkel társul. Ennek a nyomvonalán olyan zseniális kalandokat kaptunk tőlük az évek során, mint a Machinarium, a Botanicula vagy a Chuchel, de idén sikerült még magasabb szintre lépniük, Creaks című újdonságukkal ugyanis a logikai platformerek világát ötvözték az agyas kalandokkal, mindezt nyakon öntve egy csak rájuk jellemző groteszk hangulattal, illetve kézzel alkotott pályadizájnnal. A végeredményről messziről üvölt, hogy honnan fúj a szél, miközben garantáltan egy olyan abbahagyhatatlan élményben lesz részünk, amihez foghatót korábban talán még soha nem láthattunk.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Ez a tulajdonság pedig már a történet, a koncepció tekintetében is megfigyelhető, ezáltal ismét kijelenthetjük, hogy elképesztően kreatív írók dolgoznak a cseheknél, hiszen ennyire ötletes és egyben őrült cselekményt csak kevesen tudnának kitalálni. A Creaks főhőse gyakorlatilag egy névtelen senki, egy ismeretlen átlagember, aki egy unalmas estén üldögél a szobájában. Valamin dolgozna, ha nem menne el folyamatosan a világítás, amit rejtélyes rengések tetéznek, majd egyik pillanatról a másikra felhasad a tapéta, és egy rejtélyes átjáró bukkan fel a falon. Hősünk egy percig sem habozik, azonnal zseblámpáért nyúl, és bemászik a kis kapun, mely Narnia mintájára egy rejtélyes, eleddig ismeretlen világba vezeti.

Miután félve elindulunk vele a mélység irányába egy létra segítségével, egy különleges, kastélyszerű építmény tárul a szemünk elé, mely különféle szintekből épül fel. A cél, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre jussunk ebben a különleges építményben, csakhogy minden egyes helyiségben újabb nehézségek, megoldandó fejtörők várnak majd ránk, miközben megtudjuk, hogy ezt a világot rejtélyes madáremberek lakják, birodalmukat pedig egy macskaszerű szörnyeteg akarja elpusztítani, és miután már mindent megpróbáltak, most tőlünk várják a segítséget, egy legendás kristály megszerzésével ugyanis a teremtmény legyőzhető lesz.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Azon túl, hogy a sztori kellemes, azért érdemes kiemelni, hogy mekkora szerepe van a teljes feldolgozásban a kapcsolódó ábrázolásmódnak. A játék ezen a téren talán a Machinariumhoz áll a legközelebb. Bár itt nem egy robotvilág vár ránk, ellenben rengeteg a gép, rögtön az első ellenfeleink is valamiféle robotkutyák lesznek, miközben ez a sötét, állandóan barnás, szürkés, kékes, lilás, de határozottan komor árnyalatú körítés eleve olyan hangulatot kölcsönöz a Creaks számára, mely egyszerre vészjósló és izgalmas.

Az Amanita Design védjegye, hogy játékaikat főként kézzel rajzolják, majd digitális utómunka során nyerik el végleges formájukat. Ez most sem történt másként, a végeredmény pedig a tőlük megszokott módon egyenesen csodálatosra sikeredett. Minden egyes helyszín aprólékosan berendezett, csodálatos körítéssel rendelkezik, és egy igazi művészeti alkotásnak tekinthető, melyben szó szerint várjuk, hogy újabb és újabb részleteit ismerhessük meg ennek az enyhén szólva is beteges világnak. Hogy mindehhez milyen játékmenetet társítottak a csehek? Korábbi munkáikhoz viszonyítva meglepően különöset. Itt nincsen sok szereplő, mint a Botaniculában, nincsenek őrjítő fejtörők, mint a Machinariumban, de nem is kell ide-oda járkálnunk egy nagyobb világban, helyette inkább pályáról pályára kell haladnunk, és minden szinten meg kell oldanunk egy logikai feladványt. A fokozatos bonyolítás és nehezedés garantált, de akadnak fix, visszatérő elemek, melyekből elképesztő dolgokat hoztak ki a készítők. Adottak lesznek eleve a többszintes pályák, melyeken kapcsolók sokaságával szabályozhatunk csapóajtókat, pályaelzáró elemeket vagy éppen villanykörtéket.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Utóbbiak különösen fontosak lesznek, hiszen a lámpafény egyfajta áthatolhatatlan akadályt jelez minden ellenfélnek a játékban, legyen szó akár robotkutyákról, akár medúzaszerű gépekről. Sőt mi több, a lámpafényben állva nemcsak védtelenek vagyunk, de ha sikerül éppen rájuk világítani, akkor egyszerűen átalakulnak élettelen használati tárgyakká, szekrényekké vagy földgolyókká, melyek aztán szintén bevonhatók lesznek az aktuális fejtörő megoldásába. De nem árt vigyázni, hiszen ha például kitoljuk őket a fényből, vagy valamiért lekapcsolódik a világítás, ismét visszaváltoznak, és megtámadnak minket, amivel elölről, illetve az utolsó ellenőrző ponttól kezdhetjük a szintet.

Maga a játékmenet nincs túlbonyolítva, nagyon egyszerű elemekből építkezik, de azt sikerült úgy elegyíteniük a készítőknek, hogy a látványos megjelenéssel karöltve szintről szintre várjuk, szinte már izgulunk azért, hogy milyen teendő és kihívás vár ránk. Pedig a feladat mindig ugyanaz, a pálya egyik végéből jussunk el a másikba, a következő létraelemhez, mely még mélyebbre juttat minket ebben a különleges világban. A csapat gondosan ügyelt arra, hogy folyamatosan adagolják az újdonságokat, mindig csak egy pici friss elemmel bővítsék az élményt, így válik végül egyre összetettebbé az egész. Persze lesznek pályák, melyek nem okoznak különösebb fejtörést, azonnal átlátjuk, hogy mit kell csinálnunk, de olyan helyszínekből sem lesz hiány, melyek hosszú percekre megakasztanak minket, mert képtelenek leszünk rájönni, hogy miként játszadozzunk a fénnyel vagy a lezárásokkal ahhoz, hogy eljuthassunk a következő helyszínre. Egyenesen zseniális az élmény!

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Grafika: Mindehhez pedig a fentiekben már említett módon csodálatos grafikai körítés is társul! A kézzel készített megoldások, a rendkívül ízlésesen választott színek, a kiváló berendezettség vagy a szemet folyamatosan elvarázsló látvány egy igazi csodává teszi a végeredményt. Nyilván itt nincsenek realisztikus animációk és egyebek, de ez közel sem erről szól, a legjobb pedig az egészben, hogy mindehhez rendkívül barátságos gépigényt társítottak, így szinte bármilyen elmaradott gamer PC-n futtatható az egész.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A kezelőfelület minimalista, sok esetben nem is beszélhetünk ilyesmiről, de az elején azért megmutatják, hogy hol és mit kell csinálnunk ahhoz, hogy interakcióba léphessünk a környezetünkkel. Az irányítás jellemzően könnyed lesz, néhány esetben okoz kellemetlenségeket, így például a nyomunkban loholó kutyák elől menekülve nem mindig reagál elég gyorsan a karakter a szükséges mozdulatokra, de ennyi még bőven belefér az elfogadható színvonalba.

Játszhatóság: Orbitális tartalommal ruházták fel a Creaks élményét a fejlesztők, miközben olyan koncepcióról és élményről van szó, mint annak idején a Braid vagy éppen a Samorost kapcsán, hogy folyamatosan azt kívánjuk majd: bár soha ne érne véget. Egyszer azonban véget ér, de a 6-8 órás élmény garantáltan maradandó lesz, sőt annyira sajátos, hogy több végigjátszásra elegendő hatást nyújt úgy is, ha tudjuk már, hogy mi lesz a vége, vagy melyik pályán pontosan mi a feladat.

Intelligencia, nehézség: Bár olyan téren hullámzó a nehézség, hogy néha belebotolhatunk sokkal nehezebb pályákba is, mint az átlag, és bár segítségünk nincsen, ellenben rendszerint annyira logikus minden fejtörő, hogy ha el is akadunk egy kicsit, pár perc alatt biztosan rájövünk a továbbjutás kulcsára. Úgy ad tehát kihívást a játék, hogy közben nem válik öncélúvá.

Hangok, zene: Szinkronok ugyan nincsenek – nem is hiányoznak –, de zenék és hangok bőségesen akadnak a játékban. Ezek pedig a grafikai körítéshez illeszkedve messze túlmutatnak a művészet határain, így hozzájárulnak a tökéletes hangulat kialakításához.

Összegzés: A Creaks a bizonyíték arra, hogy az Amanita Design képtelen hibázni. A csehek bár ismét kiléptek egy kicsit a komfortzónájukból, azonban olyan ügyesen építették be a csak rájuk jellemző groteszk kalandjátékos keretek közé a logikai platformerek sajátosságait, hogy a végeredmény egyenesen zseniális lett. Izgatottan várjuk, hogy mivel rukkolnak elő még a jövőben, hiszen nem hívei a folytatásoknak, így bármiféle meglepetést kinézünk belőlük.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)