SG.hu
Snowrunner
Kiadó: Focus Home Interactive
Fejlesztő: Saber Interactive
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-4130 3,4 GHz-es vagy AMD Athlon 220GE 2-Core 3,4 GHz-es processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon R9 270 grafikus kártya, 8 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-8700 6-Core 3,2 GHz-es vagy AMD Ryzen 7 2700 8-Core 3,2 GHz-es processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon RX 580 grafikus kártya, 16 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Spintires: MudRunner
Kategória: autós játék
Az autószimulátorok világában kifejezetten különleges szerepet kapott a SnowRunner, mely a Spintires: MudRunner folytatásaként nem a száguldásról vagy az egyszerű kamionozásról szól, sokkal inkább arról, hogy olyan helyekre jussunk el akár több tonnás áruszállítókkal is, ahová nem vezetnek aszfaltutak. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miként sikerült a sárdagasztás legújabb népszerűsítője!
Az amerikai Saber Interactive lassan már két évtizede próbálkozik a játékiparban komolyabb babérokra törni. Alkotásaik zöme ugyan megmaradt a középkategóriában, de akadtak azért rendkívül egyedi és különleges megoldásaik (Timeshift, Call of Cthulhu), lettek valódi sikercímeik (Killing Floor 2, World War Z, Vampyr), de olyan speciális videojátékaik is, melyekhez foghatóval korábban még senki sem próbálkozott. Ide sorolható például a Spintires: MudRunner is, mely a maga módján egyáltalán nem volt rossz, de azért bőven akadtak olyan hiányosságai, hogy azok megakadályozzák a nagy népszerűség elérését.
Más kérdés, hogy a Saber Interactive ezt a sorozatot nem azért tervezte, hogy dollármilliókat kereshessen. Távolról érződik rajta például, hogy ez egy igazi örömprojekt, amit szível-lélekkel pátyolgatnak a fejlesztők, mert többségük gyerekkori vágya volt, hogy többtonnás kamionokkal, teherautókkal vagy vagány terepjárókkal a tengelyig érő sárban közlekedjen. Noha a valóságban biztosan embert próbáló feladatról van szó, de videojátékos keretek között azért sokak fantáziáját megmozgatja ez a téma, a nagy kérdés csak az, hogy lehetséges-e mindezt úgy tálalni, hogy a végeredmény egyszerre legyen realisztikus, közérthető és mégis élvezetes? A SnowRunner a tökéletes bizonyíték arra, hogy kellő szenvedély mellett bármi megvalósítható!
A játékban ehhez egy független fuvarost alakítunk majd, valójában tehát saját magunk alteregóját. Kapunk egy orbitálisan nagy, fokozatosan megnyíló, de később szabadon bejárható világot – pontosabban többet, hiszen végre havas régiók is várnak ránk, ha Alaszka felé vesszük az irányt –, ahol tonnányi végrehajtandó feladatot végezhetünk el ahhoz, hogy egyre magasabb szintre emeljük saját vállalkozásunkat.
Faanyag és acélgerenda kell a közeli nagy folyón átívelő híd megépítéséhez? Sürgősen olajra van szüksége egy szomszédos sziget gyárának? Óriási csővezetéket kell kiépíteni, amihez pár órán belül el kell juttatni az alapanyagot a célponthoz? Egy út menti benzinkúton rostokoló trélert kell összegyűjteni, és eljuttatni a tulajdonosához? Az efféle feladatok mind rutinmunkák lesznek a SnowRunner keretein belül, mielőtt azonban azt hinnénk, hogy itt nyugodtan elkocsikázhatunk, mint egy Euro Truck Simulatorban, akkor gyorsan mindenkit felráznánk leányálmából, mert a Saber Interactive műve az igazi keményfiúknak szól, akik nem félnek két kézzel megmarkolni a kemény munkát, és bepiszkolni magukat.
Kezdjük rögtön azzal, hogy ebben a játékban megtanulunk türelmesnek lenni. Egy többtonnás szállítmánnyal ugyanis fizikai képtelenség 80-90 km/h-s sebességgel száguldani egy sáros földúton, áthaladni egy gyors sodrású folyón, vagy megmászni egy olyan földutas emelkedőt, ahol óriási sziklák és kidőlt fák is nehezítik a dolgunkat. A SnowRunnerben sokszor csak lépésben tudunk majd közlekedni, de legalábbis kimért tempókkal, ellenkező esetben vagy szétzúzzuk már az első úton a teherautót – melyek között a szovjet csodagépek helyett és mellett most inkább amerikai klasszikusokkal találkozhatunk –, vagy felborulunk, esetleg úgy elakadunk a sárban, hogy elölről kezdhetjük a küldetést. Ez a játék tipikus példája a „lassan járj, tovább érsz” közhelynek. Nem érdemes rövidíteni, nem érdemes kapkodni és sietni, hiszen a valóságban sem lehet rohanni ezekkel az óriási gépekkel, pláne nem ilyen útviszonyok között, mint ami itt vár ránk.
Gyakran tengelyig elsüllyedünk majd a sárban, ahol vagy a kitartó kormánycsavargatás és váltónyüstölés jelent majd megoldást – szerencsére a kuplungot nem tudjuk leégetni –, vagy a teherautó elejére szerelt csörlő, amit kis szerencsével hozzá tudunk csatlakoztatni valami masszívabb tereptárgyhoz, amely kihúzza a tehetetlen autót a sárból. Kell ennél jobb móka egy igazi férfinek? Aligha! Kivéve talán, ha még a haverok is csatlakoznak a játékhoz, hiszen lesz kooperatív mód, ahol együtt lehet teljesíteni a küldetéseket, és ilyenkor egészen hajmeresztő mutatványok is kivitelezhetők. Míg korábban egy jól megrakott trélerrel lehetetlenség volt megmászni egy nagy hegyet, addig már egy kamionos barátunk is elég ahhoz, hogy csörlővel összeakaszkodva megpróbáljuk a lehetetlent. Csillagos ötös hangulat és élmény ez azoknak, akik odáig vannak az extrém szállítmányozásért.
A hab a tortán azonban, hogy mindehhez bődületes mennyiségű tartalmat és trükkös útvonalat álmodtak meg a készítők, melyek mindegyike eltérő készségeket igényel tőlünk, de nem árt azért ismerni kamionjaink képességeit sem ahhoz, hogy biztosak legyünk a sikerben. Amennyiben mégis nagy falatnak tűnik néhány küldetés vagy egy-egy útvonal, a járműveket folyamatosan fejleszthetjük majd, sőt mi több, újabbakat is lehetőségünk nyílik beállítani a garázsba. Minél több küldetést teljesítünk, annál gazdagabbak leszünk, és annál több lehetőség nyílik meg majd előttünk.
Hogy mindehhez a játékmenet is elképesztő élményekkel kecsegtet, az pedig már tényleg csak a koronát jelenti az egészre. Más kérdés, hogy nem szabad elvakulnunk a csinos körítéstől vagy a sárdagasztás élményétől, hiszen amennyiben érzékeny témát jelent számunkra mindez, akkor könnyedén megrészegülhetünk attól, hogy egy jól megrakott kamionnal próbálunk manőverezni egy domboldalon, miközben állandó ellenkormányzással igyekszünk egyenesben tartani a folyamatosan faroló, ordító motorral szenvedő gépóriást. Mindez szép és jó, csakhogy a realizmus sajnos gyakran megkérdőjelezhető. Alapból érzékeny téma a szimulátoros jelleg, de a készítők itt mintha gyakran a két szék közül a pad alá estek volna.
Sokszor teljesen érthetetlen, hogy miért maradunk benn a sárban egy teljesen egyenes szakaszon, miközben az imént ugyanazzal a szállítmánnyal megmásztunk egy olyan sáros partot, ami gyalogszerrel is nehézséget okozott volna. A SnowRunner tehát gyakran játszik az idegeinkkel, hiszen az irányításra nagyon rá kell érezni – először borzalmasnak tűnik –, a kamerakezelés és a szabad kameramozgatás sem szerencsés, a fizika gyakran problémás, de akad néhány megkérdőjelezhető játékelem is. Ide sorolható például, amikor elakadás vagy borulás esetén csak a küldetések újraindítása segíthet, ami később persze módosulhat olyan formában, hogy másik járművel siethetünk az elakadt segítségére, vagy éppen egy barátunkat megkérjük, hogy jöjjön, és húzzon ki minket. Ezenfelül néha a tempó is idegfeszítő, hiszen hiába van csak egy óránk játszani, bele kell törődnünk, hogy az nagyjából egy küldetésre lehet elegendő – optimális esetben. Nyilván ez a realisztikus megközelítés alapja, de néha azért egy kicsit sok belőle.
Grafika:
Az előző rész ugyan még nem volt egy grafikai csoda, de a SnowRunner esetében kifejezetten magasra emelték a minőséget a fejlesztők. A kamionok kialakítása, a változatos környezet, a sár ábrázolása, a valós idejű nyomvályúk megjelenítése mind-mind kifejezetten kellemesre sikerült. Külön kiemelendő a sorból a kamionok belső nézete, melyek a legtöbb szimulátorral ellentétben valóban térbeli és valószerű hatást keltenek. Mindehhez pedig még a gépigény is egészen barátságos lett, hiszen egy többéves konfigurációnak sem okoz gondot a játék futtatása némi kompromisszum mellett.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Amivel kapcsolatban azért bőven vannak hiányosságai a játéknak, az a kezelőfelület és az irányíthatóság. A kamionok többsége még többórányi vezetés után sem lesz kezesbárány, sőt kifejezetten nehézkesen lehet velük kanyarodni, pedig nincsenek eszement tempók, melyek esetleg megnehezítenék a dolgunkat. A helyzetet ráadásul gyakran a kezelőfelületből fakadó hiányosságok is alaposan meg tudják nehezíteni. Sokszor már az komoly nehézséget okozhat, hogy elindítsuk a küldetéseket, de szinte garantált, hogy először mindenki beragad majd a garázsba, ahonnan csak egy kis praktikával lehet kiszabadulni, melyet a készítők vélhetően hamarosan javítanak, mert ebben a formában kicsit kiábrándító.
Játszhatóság: A tartalom tekintetében kifejezetten kellemesnek nevezhető a SnowRunner! Óriási szabadon bejárható világok várnak ránk, méghozzá tonnányi küldetés társaságában, így ha a kooperatív módot nem vesszük, akkor is nagyjából 100+ óra felett saccolnánk a játékidőt, olyan sok lehetőséggel találkozunk. Persze nem árt hozzátenni, hogy aki a téma szerelmese, az nyilvánvalóan küldetések nélkül is gyakran elszórakozik majd a trükkös útvonalakon, akár hónapokkal a megjelenés után!
Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia különösebben nem jut túl sok szerephez a játékban, a nehézség miatt azonban kénytelenek vagyunk szigorúbbak lenni, mert gyakran kikezdi majd az idegeinket egy-egy küldetés vagy pályarész. Alapvetően nem túl nehéz a játék, de néha hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a gázpedál itt nem minden, és olyankor eltúlzott büntetés vár ránk, ami gyakran a kedvünket szegheti majd. Persze embere válogatja!
Hangok, zene: A zenék terén ugyan vannak hiányosságok, de a SnowRunner tipikusan az a játék, ahol nem vágyunk ezekre, mert szívesebben halljuk a bőgő dízelmotorokat, a légfékek sziszegését, a csattogó felfüggesztéseket vagy a dörömbölő rakományt. Ezen a téren szintén elképesztő realizmus vár ránk a játékban.
Összegzés:
Egy pillanatig sem vitatkoznánk azon, hogy a SnowRunner egy rétegjáték lett, azonban a maga kategóriájában olyan kiemelkedő minőséget kínál, hogy akinek minden vágya az extrém áruszállítás, az itt garantáltan megtalálja majd a számításait. Sárban, hóban, vízben, vagy éppen egyszerű földes úton járva alaposan megküzdhetünk majd az elemekkel, hogy a rakomány ilyen vagy olyan formában, de végül célba érjen. Nyilván vannak hibái és hiányosságai, de az exkluzív körítés és téma miatt képtelenség haragudni rá abban az esetben, ha ráérzünk az ízére. Kíváncsiak várjuk, hogy meddig lehet még fejleszteni ezt a koncepciót!
Fejlesztő: Saber Interactive
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-4130 3,4 GHz-es vagy AMD Athlon 220GE 2-Core 3,4 GHz-es processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon R9 270 grafikus kártya, 8 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-8700 6-Core 3,2 GHz-es vagy AMD Ryzen 7 2700 8-Core 3,2 GHz-es processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon RX 580 grafikus kártya, 16 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Spintires: MudRunner
Kategória: autós játék
Az autószimulátorok világában kifejezetten különleges szerepet kapott a SnowRunner, mely a Spintires: MudRunner folytatásaként nem a száguldásról vagy az egyszerű kamionozásról szól, sokkal inkább arról, hogy olyan helyekre jussunk el akár több tonnás áruszállítókkal is, ahová nem vezetnek aszfaltutak. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miként sikerült a sárdagasztás legújabb népszerűsítője!
Az amerikai Saber Interactive lassan már két évtizede próbálkozik a játékiparban komolyabb babérokra törni. Alkotásaik zöme ugyan megmaradt a középkategóriában, de akadtak azért rendkívül egyedi és különleges megoldásaik (Timeshift, Call of Cthulhu), lettek valódi sikercímeik (Killing Floor 2, World War Z, Vampyr), de olyan speciális videojátékaik is, melyekhez foghatóval korábban még senki sem próbálkozott. Ide sorolható például a Spintires: MudRunner is, mely a maga módján egyáltalán nem volt rossz, de azért bőven akadtak olyan hiányosságai, hogy azok megakadályozzák a nagy népszerűség elérését.
Más kérdés, hogy a Saber Interactive ezt a sorozatot nem azért tervezte, hogy dollármilliókat kereshessen. Távolról érződik rajta például, hogy ez egy igazi örömprojekt, amit szível-lélekkel pátyolgatnak a fejlesztők, mert többségük gyerekkori vágya volt, hogy többtonnás kamionokkal, teherautókkal vagy vagány terepjárókkal a tengelyig érő sárban közlekedjen. Noha a valóságban biztosan embert próbáló feladatról van szó, de videojátékos keretek között azért sokak fantáziáját megmozgatja ez a téma, a nagy kérdés csak az, hogy lehetséges-e mindezt úgy tálalni, hogy a végeredmény egyszerre legyen realisztikus, közérthető és mégis élvezetes? A SnowRunner a tökéletes bizonyíték arra, hogy kellő szenvedély mellett bármi megvalósítható!
A játékban ehhez egy független fuvarost alakítunk majd, valójában tehát saját magunk alteregóját. Kapunk egy orbitálisan nagy, fokozatosan megnyíló, de később szabadon bejárható világot – pontosabban többet, hiszen végre havas régiók is várnak ránk, ha Alaszka felé vesszük az irányt –, ahol tonnányi végrehajtandó feladatot végezhetünk el ahhoz, hogy egyre magasabb szintre emeljük saját vállalkozásunkat.
Faanyag és acélgerenda kell a közeli nagy folyón átívelő híd megépítéséhez? Sürgősen olajra van szüksége egy szomszédos sziget gyárának? Óriási csővezetéket kell kiépíteni, amihez pár órán belül el kell juttatni az alapanyagot a célponthoz? Egy út menti benzinkúton rostokoló trélert kell összegyűjteni, és eljuttatni a tulajdonosához? Az efféle feladatok mind rutinmunkák lesznek a SnowRunner keretein belül, mielőtt azonban azt hinnénk, hogy itt nyugodtan elkocsikázhatunk, mint egy Euro Truck Simulatorban, akkor gyorsan mindenkit felráznánk leányálmából, mert a Saber Interactive műve az igazi keményfiúknak szól, akik nem félnek két kézzel megmarkolni a kemény munkát, és bepiszkolni magukat.
Kezdjük rögtön azzal, hogy ebben a játékban megtanulunk türelmesnek lenni. Egy többtonnás szállítmánnyal ugyanis fizikai képtelenség 80-90 km/h-s sebességgel száguldani egy sáros földúton, áthaladni egy gyors sodrású folyón, vagy megmászni egy olyan földutas emelkedőt, ahol óriási sziklák és kidőlt fák is nehezítik a dolgunkat. A SnowRunnerben sokszor csak lépésben tudunk majd közlekedni, de legalábbis kimért tempókkal, ellenkező esetben vagy szétzúzzuk már az első úton a teherautót – melyek között a szovjet csodagépek helyett és mellett most inkább amerikai klasszikusokkal találkozhatunk –, vagy felborulunk, esetleg úgy elakadunk a sárban, hogy elölről kezdhetjük a küldetést. Ez a játék tipikus példája a „lassan járj, tovább érsz” közhelynek. Nem érdemes rövidíteni, nem érdemes kapkodni és sietni, hiszen a valóságban sem lehet rohanni ezekkel az óriási gépekkel, pláne nem ilyen útviszonyok között, mint ami itt vár ránk.
Gyakran tengelyig elsüllyedünk majd a sárban, ahol vagy a kitartó kormánycsavargatás és váltónyüstölés jelent majd megoldást – szerencsére a kuplungot nem tudjuk leégetni –, vagy a teherautó elejére szerelt csörlő, amit kis szerencsével hozzá tudunk csatlakoztatni valami masszívabb tereptárgyhoz, amely kihúzza a tehetetlen autót a sárból. Kell ennél jobb móka egy igazi férfinek? Aligha! Kivéve talán, ha még a haverok is csatlakoznak a játékhoz, hiszen lesz kooperatív mód, ahol együtt lehet teljesíteni a küldetéseket, és ilyenkor egészen hajmeresztő mutatványok is kivitelezhetők. Míg korábban egy jól megrakott trélerrel lehetetlenség volt megmászni egy nagy hegyet, addig már egy kamionos barátunk is elég ahhoz, hogy csörlővel összeakaszkodva megpróbáljuk a lehetetlent. Csillagos ötös hangulat és élmény ez azoknak, akik odáig vannak az extrém szállítmányozásért.
A hab a tortán azonban, hogy mindehhez bődületes mennyiségű tartalmat és trükkös útvonalat álmodtak meg a készítők, melyek mindegyike eltérő készségeket igényel tőlünk, de nem árt azért ismerni kamionjaink képességeit sem ahhoz, hogy biztosak legyünk a sikerben. Amennyiben mégis nagy falatnak tűnik néhány küldetés vagy egy-egy útvonal, a járműveket folyamatosan fejleszthetjük majd, sőt mi több, újabbakat is lehetőségünk nyílik beállítani a garázsba. Minél több küldetést teljesítünk, annál gazdagabbak leszünk, és annál több lehetőség nyílik meg majd előttünk.
Hogy mindehhez a játékmenet is elképesztő élményekkel kecsegtet, az pedig már tényleg csak a koronát jelenti az egészre. Más kérdés, hogy nem szabad elvakulnunk a csinos körítéstől vagy a sárdagasztás élményétől, hiszen amennyiben érzékeny témát jelent számunkra mindez, akkor könnyedén megrészegülhetünk attól, hogy egy jól megrakott kamionnal próbálunk manőverezni egy domboldalon, miközben állandó ellenkormányzással igyekszünk egyenesben tartani a folyamatosan faroló, ordító motorral szenvedő gépóriást. Mindez szép és jó, csakhogy a realizmus sajnos gyakran megkérdőjelezhető. Alapból érzékeny téma a szimulátoros jelleg, de a készítők itt mintha gyakran a két szék közül a pad alá estek volna.
Sokszor teljesen érthetetlen, hogy miért maradunk benn a sárban egy teljesen egyenes szakaszon, miközben az imént ugyanazzal a szállítmánnyal megmásztunk egy olyan sáros partot, ami gyalogszerrel is nehézséget okozott volna. A SnowRunner tehát gyakran játszik az idegeinkkel, hiszen az irányításra nagyon rá kell érezni – először borzalmasnak tűnik –, a kamerakezelés és a szabad kameramozgatás sem szerencsés, a fizika gyakran problémás, de akad néhány megkérdőjelezhető játékelem is. Ide sorolható például, amikor elakadás vagy borulás esetén csak a küldetések újraindítása segíthet, ami később persze módosulhat olyan formában, hogy másik járművel siethetünk az elakadt segítségére, vagy éppen egy barátunkat megkérjük, hogy jöjjön, és húzzon ki minket. Ezenfelül néha a tempó is idegfeszítő, hiszen hiába van csak egy óránk játszani, bele kell törődnünk, hogy az nagyjából egy küldetésre lehet elegendő – optimális esetben. Nyilván ez a realisztikus megközelítés alapja, de néha azért egy kicsit sok belőle.
Grafika:
Az előző rész ugyan még nem volt egy grafikai csoda, de a SnowRunner esetében kifejezetten magasra emelték a minőséget a fejlesztők. A kamionok kialakítása, a változatos környezet, a sár ábrázolása, a valós idejű nyomvályúk megjelenítése mind-mind kifejezetten kellemesre sikerült. Külön kiemelendő a sorból a kamionok belső nézete, melyek a legtöbb szimulátorral ellentétben valóban térbeli és valószerű hatást keltenek. Mindehhez pedig még a gépigény is egészen barátságos lett, hiszen egy többéves konfigurációnak sem okoz gondot a játék futtatása némi kompromisszum mellett.Kezelőfelület, irányíthatóság:
Amivel kapcsolatban azért bőven vannak hiányosságai a játéknak, az a kezelőfelület és az irányíthatóság. A kamionok többsége még többórányi vezetés után sem lesz kezesbárány, sőt kifejezetten nehézkesen lehet velük kanyarodni, pedig nincsenek eszement tempók, melyek esetleg megnehezítenék a dolgunkat. A helyzetet ráadásul gyakran a kezelőfelületből fakadó hiányosságok is alaposan meg tudják nehezíteni. Sokszor már az komoly nehézséget okozhat, hogy elindítsuk a küldetéseket, de szinte garantált, hogy először mindenki beragad majd a garázsba, ahonnan csak egy kis praktikával lehet kiszabadulni, melyet a készítők vélhetően hamarosan javítanak, mert ebben a formában kicsit kiábrándító.Játszhatóság:
A tartalom tekintetében kifejezetten kellemesnek nevezhető a SnowRunner! Óriási szabadon bejárható világok várnak ránk, méghozzá tonnányi küldetés társaságában, így ha a kooperatív módot nem vesszük, akkor is nagyjából 100+ óra felett saccolnánk a játékidőt, olyan sok lehetőséggel találkozunk. Persze nem árt hozzátenni, hogy aki a téma szerelmese, az nyilvánvalóan küldetések nélkül is gyakran elszórakozik majd a trükkös útvonalakon, akár hónapokkal a megjelenés után!Intelligencia, nehézség:
A mesterséges intelligencia különösebben nem jut túl sok szerephez a játékban, a nehézség miatt azonban kénytelenek vagyunk szigorúbbak lenni, mert gyakran kikezdi majd az idegeinket egy-egy küldetés vagy pályarész. Alapvetően nem túl nehéz a játék, de néha hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a gázpedál itt nem minden, és olyankor eltúlzott büntetés vár ránk, ami gyakran a kedvünket szegheti majd. Persze embere válogatja!Hangok, zene:
A zenék terén ugyan vannak hiányosságok, de a SnowRunner tipikusan az a játék, ahol nem vágyunk ezekre, mert szívesebben halljuk a bőgő dízelmotorokat, a légfékek sziszegését, a csattogó felfüggesztéseket vagy a dörömbölő rakományt. Ezen a téren szintén elképesztő realizmus vár ránk a játékban. Összegzés:
Egy pillanatig sem vitatkoznánk azon, hogy a SnowRunner egy rétegjáték lett, azonban a maga kategóriájában olyan kiemelkedő minőséget kínál, hogy akinek minden vágya az extrém áruszállítás, az itt garantáltan megtalálja majd a számításait. Sárban, hóban, vízben, vagy éppen egyszerű földes úton járva alaposan megküzdhetünk majd az elemekkel, hogy a rakomány ilyen vagy olyan formában, de végül célba érjen. Nyilván vannak hibái és hiányosságai, de az exkluzív körítés és téma miatt képtelenség haragudni rá abban az esetben, ha ráérzünk az ízére. Kíváncsiak várjuk, hogy meddig lehet még fejleszteni ezt a koncepciót!