SG.hu
Yu-Gi-Oh! Legacy of the Duelist: Link Evolution
Kiadó: Konami
Fejlesztő: Other Ocean Interactive
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium 4 2,4 GHz-es vagy AMD Athlon XP 2400+ processzor, Nvidia GeForce GT 710 vagy ATI Radeon HD 7470 grafikus kártya, 2 GB RAM, 2 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Duo E4400 2 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 4200+ processzor, Nvidia GeForce GT 740 vagy ATI Radeon HD 7670 grafikus kártya, 4 GB RAM, 2 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Yu-Gi-Oh! Legacy of the Duelist, Hearthstone
Kategória: kártyajáték
Egy minden eddiginél tartalmasabb videojáték érkezett a kártyás animék nagyágyújaként ismert Yu-Gi-Oh! franchise alapján, mely gyűjteményes kiadásként az eddigi évadok és változatok minden sajátosságát tartalmazza, bődületes tartalom társaságában. Játéktesztünkből megtudhatod, miként sikerült a Yu-Gi-Oh! Legacy of the Duelist: Link Evolution!
A Yu-Gi-Oh! korunk egyik legismertebb animéje, mely eredetileg egy egyszerű mangaként kezdte életét, de akkora potenciál volt benne, hogy a Toei Animation az első kötetekből összeállított egy 27 részes bemutatkozó évadot, mely a kilencvenes évek végén túlzás nélkül letarolta a világot. Bár hozzánk szokás szerint tetemes késéssel érkezett, így a kétezres évek első felében volt igazán nagy sláger, de népszerűsége azóta szinte töretlennek nevezhető. Ennek az oka leginkább az, hogy az alkotók igyekeznek folyamatosan előállni valami újdonsággal, hiszen dacára a fix alapoknak, a játékszabályokat állandóan lehet bővíteni, és a friss ellenfelek, illetve kártyák bevonásával gyakorlatilag egy végtelen ciklus alakítható ki.
Az anime sikerét mondhatni hamar felismerte a játékipar is, hiszen az első évaddal együtt elkezdtek szállingózni a kapcsolódó adaptációk, és ma már ott tartunk, hogy sokkal több videojáték készült a sorozat alapján, mint ahány évad megjelent. A Yu-Gi-Oh! Legacy of the Duelist: Link Evolution a következő darab a sorban, melynek története sokkal kacifántosabb, mint amilyennek elsőre gondolnánk, de megpróbáljuk röviden összefoglalni születésének körülményeit. A játék eredetileg még 2015-ben jelent meg Yu-Gi-Oh! Legacy of the Duelist címmel. Ehhez csapódott hozzá 2019-ben egy Link Evolution alcím, mely rengeteg extra tartalmat hozott, de csak Nintendo Switchre volt elérhető. Hogy a Konami igazságot szolgáltasson a rajongóknak, a napokban minden más platformra is elérhetővé tette az alkotást, melyet ráadásul további aktuális, 2020-as tartalmakkal vérteztek fel.
Így jutott el végül PC-re is a Yu-Gi-Oh! Legacy of the Duelist: Link Evolution, mely egyenesen elképesztő tartalommal, több ezer kártyalappal kecsegtet, miközben részekre szabdalva tárja elénk a franchise evolúcióit. Ez a rendkívül alapos betanító móddal együtt kifejezetten nagy öröm lehet azoknak, akik frissen csatlakoznak a történethez, hiszen egészen a kezdetekig nyúlhatunk vissza az első mérkőzések során, felidézve igazán klasszikus, mára sokak számára talán feledésbe merült lapokat. Minden egyes evolúcióban rengeteg mérkőzés, félelmetes ellenfelek és meglepetések egész sora vár ránk, de a legjobb az egészben, hogy lépésről lépésre fedezhetjük fel, milyen extrákkal bővült a játékmenet. Nemcsak az új lapokkal tudunk aprólékosan összebarátkozni, hanem a különféle kedvelt és vitatott újításokkal is, hiszen sokan osztják azt a véleményt, hogy a Yu-Gi-Oh! mára sajnos már csak halovány árnyéka önmagának, annyira más irányba terelték a készítők a művet.
Ezt a saját bőrünkön tapasztalhatjuk majd egy alaposabb ismerkedés során, ha ugyanis néhány évvel ezelőtt elveszítettük volna a fonalat, akkor elég megdöbbentő lesz, hogy az élményszámba menő küzdelmeket felváltotta egy sokkal nagyobb kártyaismeretet igénylő megoldás, aminek részeként hosszú perceket kell majd eltöltenünk azzal, hogy mindenféle kombinációval, fúzióval és egyebekkel megidézhessünk erősebbnél erősebb lapokat. Természetesen eszünkben sincs most minden apró újdonságba könyékig belemászni, elegendő lesz megismerkedni az alapokkal ahhoz, hogy azonnal örök szerelem alakulhasson ki bennetek ezzel a különleges fantáziavilággal, lévén a legtöbb fejlesztés a későbbiekben pontosan erre a fundamentumra épül rá.
A klasszikus Yu-Gi-Oh! szabályrendszer lényege, hogy mindkét ellenfélnek van egy pakli kártyája, benne különféle szörnyekkel, valamint csapda- és varázslapokkal. Hogy ki kezdi a mérkőzést, az rendszerint nagyon fontos taktikai elem – lesz is kő-papír-ollózás minden meccs előtt –, miközben a pálya felosztását is érdemes kiemelni a sorból, hiszen míg a másodvonalra sorakoztathatók fel a csapdák és a varázslatok, addig a frontvonalon a szörnyek mutatkozhatnak támadó- vagy védekezőállásban. Ezek a későbbiekben másodlagos paklikkal és egyebekkel bővülnek majd, de ezt jobb, ha mindenki a saját bőrén tapasztalja meg. Minden mérkőzés körökre osztva zajlik, manapontok nincsenek, egyedül életerő van, amit le kell nullázni a győzelemhez. Egy körben csak egyetlen szörnylap játszható ki, de vannak különféle megoldások, melyekkel akár többet is lehívhatunk, például visszaidézhetünk a temetőből, de érdemes megismerkedni minden egyes teremtmény különleges képességével, hiszen lesznek, melyek leütésükkor vagy éppen kijátszásukkor varázsolnak maguk mellé egy-egy újabb karaktert.
Ebben a bődületes részletességben rejlik majd a Yu-Gi-Oh! mágiája, hiszen minden mindennel összefügg, rengeteg kombinálási lehetőségünk nyílik majd, a helyzet pedig annál jobban fokozódik, minél újabb evolúcióját töltjük be a játéknak. A szörnylapokat lehetőségünk nyílik lefordítva védekező állásban letenni, de rögtön támadhatunk is velük. Ezt külön értékek jelzik, és érdemes arra használni az adott hőst, amire ezek a pontok feljogosítják. Ha 100 támadóértékkel és 2000 védőértékkel rendelkezik, értelemszerűen nem szabad kitenni harcolni a frontvonalba, ellenben védelemnek első osztályú lesz. Ilyenkor addig-addig felfogja – és visszaveri – a támadásokat, amíg nem támadnak rá egy nagyobb kaliberű teremtménnyel.
Ez a rendszer már önmagában elképesztően sok taktikai lehetőséggel szolgál, pedig akkor még szóba sem hoztuk a csapda- és varázslapokat. Ezen a téren ismét határtalan mennyiségű taktikázási lehetőséget kínál a játék. Léteznek olyan kártyák, melyek a komplett csatatér tulajdonságait megváltoztatják – például erősítve vagy gyengítve bizonyos típusú szörnyeket –, de vannak direkt támadások, visszacsapó varázslatok, szörnyek összeolvasztására alkalmas lapok, a feltámasztást célzó varázskártya pedig kifejezetten népszerű a játékosok körében. Hangsúlyozandó, hogy minél magasabb szintre jutunk majd a játékban, annál több lapot ismerhetünk meg, ezáltal a végére már egy kisebb káosz alakulhat ki a fejünkben, hogy melyik lap pontosan mire való, de nagyszerű dolog, hogy folyamatosan szelektálhatunk, összeállíthatjuk saját paklinkat, ami mind a kampányban, mind az online küzdelmek során kiválóan járható út. Persze előbbi esetben választhatunk előre generált paklit is, de rendszerint lényegesen jobban járunk, ha inkább jól ismert, kidolgozott kombinációs megoldásokra építve vetjük bele magunkat a játékba, mely hihetetlen mennyiségű tartalmat kínál majd nekünk.
Grafika:
Nagy kár, hogy a tartalommal ellentétben a grafikai körítésre egyáltalán nem fordítottak elegendő figyelmet a készítők. A Yu-Gi-Oh! Legacy of the Duelist már 2015-ben sem volt valami szép, a helyzet pedig azóta egy szemernyit sem javult. Az egészre a maximális minimalizmus jellemző, élettelen és személytelen az egész, még az átvezetők is mindössze kopottas állóképek. Egyedül a kártyák nevezhetők szépnek, de az nem feltétlenül a fejlesztők érdeme, mint ahogyan az optimalizálás sem, hiszen egy ilyen megjelenéssel ma már egy közönséges okoshűtő is megbirkózna. Abba pedig akkor még bele sem mentünk, hogy még mindig nem látunk 3D-s modelleket a pályákon egy-egy kártya kijátszásakor, pedig úgy lenne igazi élmény az egész.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
A kezelőfelület és az irányíthatóság egyaránt a legkorábbi Yu-Gi-Oh!-videojátékok által kitaposott ösvényen halad, így akinek életében már legalább egyszer volt szerencséje a sorozat valamelyik epizódjához, azt a jól ismert megoldások fogadják majd. PC-n ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag egyetlen egér elegendő ahhoz, hogy egyszerűen le tudjuk vezényelni az összes mérkőzést, tehát ennél egyszerűbb és átláthatóbb rendszert nem is kívánhattunk volna hozzá.
Játszhatóság: Kis túlzással feldolgozhatatlan mennyiségű tartalom került a játékba, mely egy igazi rajongónak hónapokra elegendő kikapcsolódást biztosít, méghozzá az online küzdelmeknek hála gyakorlatilag végtelen újrajátszhatóság társaságában. Az aktuális lapokkal és szabályokkal együtt, ha akartak volna, sem tudtak volna ennél többet kihozni az alkotásból a készítők.
Intelligencia, nehézség:
Dacára a betanító módnak, a játék magasabb szinteken képes alaposan megizzasztani minket, ami nem is annyira a mi felkészületlenségünknek köszönhető, sokkal inkább annak, hogy sok esetben alaposan beledobnak minket a mélyvízbe. Noha az kifejezetten élvezetes, amikor 10-15 percig is elhúzódik egy mérkőzés, mert az ellenfél nem hagyja magát, de sajnos akadnak meccsek, amikor esélyünk sincs mást tenni, mint védekezni, mert kegyetlen támadásokkal soroznak minket, mi pedig nem tudjuk professzionális módon alkalmazni az új játékelemeket, esetleg akkor látunk először egy nagyon ritka szörny- vagy varázslapot.
Hangok, zene: Néhány ismerős hangtól és effekttől eltekintve kifejezetten szegényes lett ezen a téren is a játék. Szinkronok szinte egyáltalán nincsenek, a klasszikus zenékből és dallamokból semmit sem kaptunk, egyszóval kifejezetten üres és hiányos érzetet kelt a végeredmény.
Összegzés: Noha a tartalom tekintetében kimagasló lett a Yu-Gi-Oh! Legacy of the Duelist: Link Evolution, a körítéssel azonban óriási gondok akadnak. Túlzás nélkül szenved a hiányosságoktól az egész, a megjelenés csúnyácska, a hangulat sincs mindig a helyzet magaslatán, egyedül a rengeteg lehetőség és a szavatosság az, amiért az alkotás érdemes a figyelemre. Utóbbinak köszönhetően egyszer még lenyomta a Konami a rajongók torkán ezt a formulát, de ha legközelebb nem lép szintet az élmény legalább a grafika terén, és nem kapunk az animéhez hasonló megjelenést, akkor könnyen lehet, hogy ezzel véget is ért a sorozat videojátékos fénykora.
Fejlesztő: Other Ocean Interactive
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium 4 2,4 GHz-es vagy AMD Athlon XP 2400+ processzor, Nvidia GeForce GT 710 vagy ATI Radeon HD 7470 grafikus kártya, 2 GB RAM, 2 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Duo E4400 2 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 4200+ processzor, Nvidia GeForce GT 740 vagy ATI Radeon HD 7670 grafikus kártya, 4 GB RAM, 2 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Yu-Gi-Oh! Legacy of the Duelist, Hearthstone
Kategória: kártyajáték
Egy minden eddiginél tartalmasabb videojáték érkezett a kártyás animék nagyágyújaként ismert Yu-Gi-Oh! franchise alapján, mely gyűjteményes kiadásként az eddigi évadok és változatok minden sajátosságát tartalmazza, bődületes tartalom társaságában. Játéktesztünkből megtudhatod, miként sikerült a Yu-Gi-Oh! Legacy of the Duelist: Link Evolution!
A Yu-Gi-Oh! korunk egyik legismertebb animéje, mely eredetileg egy egyszerű mangaként kezdte életét, de akkora potenciál volt benne, hogy a Toei Animation az első kötetekből összeállított egy 27 részes bemutatkozó évadot, mely a kilencvenes évek végén túlzás nélkül letarolta a világot. Bár hozzánk szokás szerint tetemes késéssel érkezett, így a kétezres évek első felében volt igazán nagy sláger, de népszerűsége azóta szinte töretlennek nevezhető. Ennek az oka leginkább az, hogy az alkotók igyekeznek folyamatosan előállni valami újdonsággal, hiszen dacára a fix alapoknak, a játékszabályokat állandóan lehet bővíteni, és a friss ellenfelek, illetve kártyák bevonásával gyakorlatilag egy végtelen ciklus alakítható ki.
Az anime sikerét mondhatni hamar felismerte a játékipar is, hiszen az első évaddal együtt elkezdtek szállingózni a kapcsolódó adaptációk, és ma már ott tartunk, hogy sokkal több videojáték készült a sorozat alapján, mint ahány évad megjelent. A Yu-Gi-Oh! Legacy of the Duelist: Link Evolution a következő darab a sorban, melynek története sokkal kacifántosabb, mint amilyennek elsőre gondolnánk, de megpróbáljuk röviden összefoglalni születésének körülményeit. A játék eredetileg még 2015-ben jelent meg Yu-Gi-Oh! Legacy of the Duelist címmel. Ehhez csapódott hozzá 2019-ben egy Link Evolution alcím, mely rengeteg extra tartalmat hozott, de csak Nintendo Switchre volt elérhető. Hogy a Konami igazságot szolgáltasson a rajongóknak, a napokban minden más platformra is elérhetővé tette az alkotást, melyet ráadásul további aktuális, 2020-as tartalmakkal vérteztek fel.
Így jutott el végül PC-re is a Yu-Gi-Oh! Legacy of the Duelist: Link Evolution, mely egyenesen elképesztő tartalommal, több ezer kártyalappal kecsegtet, miközben részekre szabdalva tárja elénk a franchise evolúcióit. Ez a rendkívül alapos betanító móddal együtt kifejezetten nagy öröm lehet azoknak, akik frissen csatlakoznak a történethez, hiszen egészen a kezdetekig nyúlhatunk vissza az első mérkőzések során, felidézve igazán klasszikus, mára sokak számára talán feledésbe merült lapokat. Minden egyes evolúcióban rengeteg mérkőzés, félelmetes ellenfelek és meglepetések egész sora vár ránk, de a legjobb az egészben, hogy lépésről lépésre fedezhetjük fel, milyen extrákkal bővült a játékmenet. Nemcsak az új lapokkal tudunk aprólékosan összebarátkozni, hanem a különféle kedvelt és vitatott újításokkal is, hiszen sokan osztják azt a véleményt, hogy a Yu-Gi-Oh! mára sajnos már csak halovány árnyéka önmagának, annyira más irányba terelték a készítők a művet.
Ezt a saját bőrünkön tapasztalhatjuk majd egy alaposabb ismerkedés során, ha ugyanis néhány évvel ezelőtt elveszítettük volna a fonalat, akkor elég megdöbbentő lesz, hogy az élményszámba menő küzdelmeket felváltotta egy sokkal nagyobb kártyaismeretet igénylő megoldás, aminek részeként hosszú perceket kell majd eltöltenünk azzal, hogy mindenféle kombinációval, fúzióval és egyebekkel megidézhessünk erősebbnél erősebb lapokat. Természetesen eszünkben sincs most minden apró újdonságba könyékig belemászni, elegendő lesz megismerkedni az alapokkal ahhoz, hogy azonnal örök szerelem alakulhasson ki bennetek ezzel a különleges fantáziavilággal, lévén a legtöbb fejlesztés a későbbiekben pontosan erre a fundamentumra épül rá.
A klasszikus Yu-Gi-Oh! szabályrendszer lényege, hogy mindkét ellenfélnek van egy pakli kártyája, benne különféle szörnyekkel, valamint csapda- és varázslapokkal. Hogy ki kezdi a mérkőzést, az rendszerint nagyon fontos taktikai elem – lesz is kő-papír-ollózás minden meccs előtt –, miközben a pálya felosztását is érdemes kiemelni a sorból, hiszen míg a másodvonalra sorakoztathatók fel a csapdák és a varázslatok, addig a frontvonalon a szörnyek mutatkozhatnak támadó- vagy védekezőállásban. Ezek a későbbiekben másodlagos paklikkal és egyebekkel bővülnek majd, de ezt jobb, ha mindenki a saját bőrén tapasztalja meg. Minden mérkőzés körökre osztva zajlik, manapontok nincsenek, egyedül életerő van, amit le kell nullázni a győzelemhez. Egy körben csak egyetlen szörnylap játszható ki, de vannak különféle megoldások, melyekkel akár többet is lehívhatunk, például visszaidézhetünk a temetőből, de érdemes megismerkedni minden egyes teremtmény különleges képességével, hiszen lesznek, melyek leütésükkor vagy éppen kijátszásukkor varázsolnak maguk mellé egy-egy újabb karaktert.
Ebben a bődületes részletességben rejlik majd a Yu-Gi-Oh! mágiája, hiszen minden mindennel összefügg, rengeteg kombinálási lehetőségünk nyílik majd, a helyzet pedig annál jobban fokozódik, minél újabb evolúcióját töltjük be a játéknak. A szörnylapokat lehetőségünk nyílik lefordítva védekező állásban letenni, de rögtön támadhatunk is velük. Ezt külön értékek jelzik, és érdemes arra használni az adott hőst, amire ezek a pontok feljogosítják. Ha 100 támadóértékkel és 2000 védőértékkel rendelkezik, értelemszerűen nem szabad kitenni harcolni a frontvonalba, ellenben védelemnek első osztályú lesz. Ilyenkor addig-addig felfogja – és visszaveri – a támadásokat, amíg nem támadnak rá egy nagyobb kaliberű teremtménnyel.
Ez a rendszer már önmagában elképesztően sok taktikai lehetőséggel szolgál, pedig akkor még szóba sem hoztuk a csapda- és varázslapokat. Ezen a téren ismét határtalan mennyiségű taktikázási lehetőséget kínál a játék. Léteznek olyan kártyák, melyek a komplett csatatér tulajdonságait megváltoztatják – például erősítve vagy gyengítve bizonyos típusú szörnyeket –, de vannak direkt támadások, visszacsapó varázslatok, szörnyek összeolvasztására alkalmas lapok, a feltámasztást célzó varázskártya pedig kifejezetten népszerű a játékosok körében. Hangsúlyozandó, hogy minél magasabb szintre jutunk majd a játékban, annál több lapot ismerhetünk meg, ezáltal a végére már egy kisebb káosz alakulhat ki a fejünkben, hogy melyik lap pontosan mire való, de nagyszerű dolog, hogy folyamatosan szelektálhatunk, összeállíthatjuk saját paklinkat, ami mind a kampányban, mind az online küzdelmek során kiválóan járható út. Persze előbbi esetben választhatunk előre generált paklit is, de rendszerint lényegesen jobban járunk, ha inkább jól ismert, kidolgozott kombinációs megoldásokra építve vetjük bele magunkat a játékba, mely hihetetlen mennyiségű tartalmat kínál majd nekünk.
Grafika:
Nagy kár, hogy a tartalommal ellentétben a grafikai körítésre egyáltalán nem fordítottak elegendő figyelmet a készítők. A Yu-Gi-Oh! Legacy of the Duelist már 2015-ben sem volt valami szép, a helyzet pedig azóta egy szemernyit sem javult. Az egészre a maximális minimalizmus jellemző, élettelen és személytelen az egész, még az átvezetők is mindössze kopottas állóképek. Egyedül a kártyák nevezhetők szépnek, de az nem feltétlenül a fejlesztők érdeme, mint ahogyan az optimalizálás sem, hiszen egy ilyen megjelenéssel ma már egy közönséges okoshűtő is megbirkózna. Abba pedig akkor még bele sem mentünk, hogy még mindig nem látunk 3D-s modelleket a pályákon egy-egy kártya kijátszásakor, pedig úgy lenne igazi élmény az egész.Kezelőfelület, irányíthatóság:
A kezelőfelület és az irányíthatóság egyaránt a legkorábbi Yu-Gi-Oh!-videojátékok által kitaposott ösvényen halad, így akinek életében már legalább egyszer volt szerencséje a sorozat valamelyik epizódjához, azt a jól ismert megoldások fogadják majd. PC-n ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag egyetlen egér elegendő ahhoz, hogy egyszerűen le tudjuk vezényelni az összes mérkőzést, tehát ennél egyszerűbb és átláthatóbb rendszert nem is kívánhattunk volna hozzá.Játszhatóság:
Kis túlzással feldolgozhatatlan mennyiségű tartalom került a játékba, mely egy igazi rajongónak hónapokra elegendő kikapcsolódást biztosít, méghozzá az online küzdelmeknek hála gyakorlatilag végtelen újrajátszhatóság társaságában. Az aktuális lapokkal és szabályokkal együtt, ha akartak volna, sem tudtak volna ennél többet kihozni az alkotásból a készítők.Intelligencia, nehézség:
Dacára a betanító módnak, a játék magasabb szinteken képes alaposan megizzasztani minket, ami nem is annyira a mi felkészületlenségünknek köszönhető, sokkal inkább annak, hogy sok esetben alaposan beledobnak minket a mélyvízbe. Noha az kifejezetten élvezetes, amikor 10-15 percig is elhúzódik egy mérkőzés, mert az ellenfél nem hagyja magát, de sajnos akadnak meccsek, amikor esélyünk sincs mást tenni, mint védekezni, mert kegyetlen támadásokkal soroznak minket, mi pedig nem tudjuk professzionális módon alkalmazni az új játékelemeket, esetleg akkor látunk először egy nagyon ritka szörny- vagy varázslapot.Hangok, zene:
Néhány ismerős hangtól és effekttől eltekintve kifejezetten szegényes lett ezen a téren is a játék. Szinkronok szinte egyáltalán nincsenek, a klasszikus zenékből és dallamokból semmit sem kaptunk, egyszóval kifejezetten üres és hiányos érzetet kelt a végeredmény.Összegzés:
Noha a tartalom tekintetében kimagasló lett a Yu-Gi-Oh! Legacy of the Duelist: Link Evolution, a körítéssel azonban óriási gondok akadnak. Túlzás nélkül szenved a hiányosságoktól az egész, a megjelenés csúnyácska, a hangulat sincs mindig a helyzet magaslatán, egyedül a rengeteg lehetőség és a szavatosság az, amiért az alkotás érdemes a figyelemre. Utóbbinak köszönhetően egyszer még lenyomta a Konami a rajongók torkán ezt a formulát, de ha legközelebb nem lép szintet az élmény legalább a grafika terén, és nem kapunk az animéhez hasonló megjelenést, akkor könnyen lehet, hogy ezzel véget is ért a sorozat videojátékos fénykora.