SG.hu
Need for Speed Heat
Kiadó: Electronic Arts
Fejlesztő: Ghost Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-3570 3,4 GHz-es vagy AMD FX-6350 processzor, Nvidia GeForce GTX 760 vagy ATI Radeon R9 280X grafikus kártya, 8 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-4790 4-Core 3,6 GHz-es vagy AMD Ryzen R3 1300X processzor, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy ATI Radeon RX 580 grafikus kártya, 16 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Need for Speed Rivals, Forza Horizon 4
Kategória: autóverseny
Elkészítette negyedik Need for Speed-játékát a Ghost Games, amihez a legutóbbi teljesítményük után nem fűztünk túl nagy reményeket, márpedig a csapat egy kézifékes rendőrkanyarral visszafordult a gyökerekhez, a végeredmény pedig egy egészen kellemes árkád versenyjáték lett. Cikkünkben bővebben is kifejtjük, hogy miért!
Finoman szólva sem jegyezhetjük manapság a sikersorozatok között a Need for Speed nevét, hiszen a Ghost Games csapata láthatóan nem nagyon tudott mit kezdeni a legendás franchise örökségével. Amíg a Criterion fogta a kezüket, nagyjából minden rendben volt – a Need for Speed Rivalst még szerettük is –, de segítség nélkül két olyan epizóddal bővítették az EA autós címét, hogy azokra a legnagyobb rajongók sem emlékeznek vissza szívesen. Éppen ezért kíváncsian vártuk, hogy milyen irányban folytatja tovább a sorozatot a stúdió, hiszen az eddigi út járhatatlannak bizonyult, így lényegében két választása maradt a csapatnak.
Az egyik, hogy egy minden eddiginél újabb arculatot adnak a játéknak, ezzel megkockáztatva egy óriási pofára esést, vagy rálépnek a fékre, és visszakanyarodnak ahhoz a ponthoz, ahol még működött a dolog. A svéd csapat a rajongók nagy örömére végül utóbbi mellett döntött a Need for Speed Heat címet kapott epizóddal, mely egy kicsit olyan hatást kelt, mintha az előző két rész szinte meg sem történt volna. Persze azért közelében sem vagyunk a legendás aranykornak, néhány kritikus véleményével ellentétben meg sem közelíti a játék a Need for Speed Underground korszakát – hiába hajaz a képi világ néha a kérdéses mellékszálra vagy az egykori Carbonra –, ez most inkább egy egészen új irány, egy hibridje mindannak, ami a régi és a modern epizódokban működött.
Mindez pedig már a történeten és a tálaláson is megmutatkozik, hiszen nincsenek élőszereplős pillanatok, elfelejthetjük a Halálos iramban-mozik akciófilmes hatását, a robbanásokat, a belassulásokat, ezúttal ismét az illegális versenyzés csontját rágcsálták az írók, és sikerült is nekik egy nem túl egyedi, de legalább kellemesnek nevezhető körítést alkotniuk a futamokhoz. A főszerepbe így egy névtelen versenyző kerül – karaktergenerálás továbbra sincs, előre elkészített pilóták közül válogathatunk –, akivel alaposan felhívjuk magunkra a figyelmet egy illegális utcai versenyen elért győzelmünkkel, Lucas és Ana segítségével pedig nekilátunk felfelé törni a ranglétrán azért, hogy igazi nagymenővé váljunk.
Míg Lucas az autóvásárlásban segít nekünk, Ana egyfajta diszpécser lesz, hogy könnyebben tájékozódhassunk a játékban. Érdekesség pedig, hogy a két szereplő meglepően jól kidolgozott, kellemesen és folyamatosan építkező háttértörténetet kapott, az állandó száguldás mellett tehát kibontakozik egy hollywoodi sztori is, amit jobb lett volna talán a főhősre kiélezni, de ebben a formában szintén jól működik a dolog. Bár az egyjátékosos kampány egy kicsit talán rövidebb lett, mint megszoktuk – az online részleg miatt ezt azért nem bánjuk –, ellenben legalább a versenyeknek hátteret biztosító Palm City városa elképesztően sok lehetőséget biztosít a folyamatos száguldozásra.
A kérdéses metropolisz határozottan Miami lenyúlása akar lenni, ami annak ellenére is érződik, hogy a legtöbbször a neonfényes kékes és lilás árnyalatok uralják a legtöbb környéket, járjunk akár a forró tengerparton, akár a rideg és kietlen gyártelepeken. A 18 kerület mindegyikében külön feladatok és számláló vár ránk, így érdemes az összesben teljesíteni a mellékes teendőket – lehet majd reklámtáblákon átugrani, traffipaxokat döntögetni és a többi –, ha ugyanis elérjük a 100 százalékot, exkluzív jutalmak és tapasztalati pontok ütik a markunkat.
A Need for Speed Heat alapvetően azonnal ismerős elemekkel és megoldásokkal kecsegtet majd azoknak, akik a közelmúltban nyomon követték a sorozat alakulását, annyi különbséggel, hogy a nem működő vagy sokakat idegesítő lehetőségek kikerültek belőle, a pozitívumokat pedig finomították, vagyis a játékmenet alapvetően sokkal kiegyensúlyozottabb lett. A nagy probléma, hogy mindehhez a tartalom sokaknak kicsit szerény lehet például egy Forza Horizon 4-hez mérten, hiába vehetünk irányításunk alá több mint 120 jól ismert autómodellt.
Érezhetően azt szerették volna elérni a készítők, hogy a játékosok sokkal jobban összenőjenek kiválasztott járműveikkel, így kivették például az idegesítő cserekártyás rendszert, és – kukába hajítva a realizmus maradékát – megálmodtak egy új szisztémát, aminek köszönhetően nem kell majd újabb és újabb autókat vásárolnunk a folyamatos győzelemhez, a szakadt kezdőjárgányunkat is olyan erősre tudjuk tuningolni, hogy alkalmas lesz a főellenfél legyűrésére. Sőt mi több, most már az sem érdekes, hogy melyik autónak milyen tulajdonságai vannak. A tapasztalati pontokat ugyanis úgy osztjuk szét, ahogyan akarjuk, ezáltal bármelyik autónkat felkészíthetjük a sárdagasztásra, a driftelésre vagy akár a gyorsulásra.
A tuning ismét fontos eleme a játéknak, kívül- és belül egyaránt szinte mindent kicserélhetünk és módosíthatunk kedvenc gépünkön, miközben a legkülönfélébb versenytípusok és játékmódok mellett – ezen a téren nincs különösebb újdonság – ismét itt lesznek a rend éber őrei is, hogy borsot törjenek az orrunk alá. A Need for Speed Heatben központi elemet képviselnek majd a hatóságok, akik folyamatosan meg akarják akadályozni, hogy felforgassuk a várost. Ehhez egy új szisztémát kapunk, melynek az alapját a heat-szintünk adja majd. Minél magasabbra tör ez az érték, annál erősebb rendőrségi egységeket küldenek ránk, kezdetben csak egyszerű járőrök, később úttorlaszok, páncélozott gépek és helikopterek is próbálnak elkapni minket.
Érezhetően nagy figyelmet fordítottak erre a készítők, hiszen jól kidolgozták a részleteket, ezáltal nagyjából a harmadik és a negyedik szintet egy mezei versenyző már szinte biztosan nem tudja teljesíteni, csak a nagy helyismerettel rendelkező és gyakorlott pilóták. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a hajszák során a vezetett autó állapota folyamatosan romlik, és egy éjszaka alatt legfeljebb csak három alkalommal tudjuk javítani a benzinkutakon, tehát érdemes lesz ügyeskedni, mert a hatóságok nem kímélnek majd minket.
Plusz pont ráadásul, hogy a multiplayer is visszatért egy olyan korszakba, amikor még élmény volt másokkal együtt élvezni a száguldozást. Rögtön az indítás után dönthetünk arról, hogy egyedül vagy mások társaságában szeretnénk-e élvezni a játékot, mely ebben az esetben a rengeteg finomítás jóvoltából élvezetessé tette az egyszerű versenyeket is.
Grafika:
Kifejezetten kellemes lett a látvány tekintetében a Need for Speed: Heat. Bár az optimalizálással szokás szerint vannak gondok, a Frostbite grafikus motor azonban kimagasló teljesítményt nyújt. Legyen szó a város részleteinek kirajzolásáról, a különféle effektekről vagy éppen animációkról, nagyon gyakran rácsodálkozhatunk majd arra, hogy helyenként milyen kiemelkedő megoldásokkal találkozunk. Már amennyiben van hozzá megfelelően erős masinánk, ellenkező esetben jönnek a kompromisszumok vagy a képfrissítési ráta csökkenése, ami egy ilyen tempós élményt alapjaiban tönkre tud tenni. Különösen nagy hibák a grafika terén nincsenek, de egészen kiábrándító volt, hogy napközben teljesen kihalt az egész város, ami a futamok miatt érthető, de hogy a járdák is üresek, az sokszor teljesen sterillé és művivé tette az összképet. Lehetett volna még mit finomítani ezen a téren!
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Továbbra is egy árkád versenyjátékról beszélünk és a szimulátoros stílusjegyek nagy ívben való elkerüléséről, és ennek megfelelően az irányítás a szokásosan könnyed, az életszerűséget mellőző sajátosságokat vonultatja fel. Az autó még mindig úgy csúszik a pályán, mintha egy madzagon húzott kartondoboz lenne, nem érezzük a kormánymozdulatok, a gyorsítás vagy a fékezés súlyát, de ezek nem hibák egy Need for Speed esetében, hiszen ezt szoktuk meg a sok-sok év alatt a sorozattól. Mondhatjuk tehát, hogy nincs változás!
Játszhatóság: A város szép nagy ugyan, de a tartalom terén többször is kénytelenek voltunk elhúzni a szánkat. Lehetett volna több autó, szívesebben láttunk volna újabb játékmódokat, és a kampány hosszúságával sem voltunk maximálisan elégedettek. Amit azonban ki kell emelnünk, hogy a hamisíthatatlanul régi vágású NFS-hangulat már az első másodpercekben ott lesz a játékban, és garantáltan lenyűgözi a régi és az új rajongókat egyaránt.
Intelligencia, nehézség:
A mesterséges intelligencia terén soha nem remekelt különösebben a Need for Speed-sorozat. Nem véletlen, hogy most is egyenesen borzalmas, amit ezen a terén produkál a játék, hiszen ugyanazokat a problémákat tapasztaljuk újra meg újra, melyek miatt már tíz évvel ezelőtt is gyakran kiakadtunk az éppen aktuális epizód kapcsán. Szerencsére a többjátékosos élmény egészen kiegyensúlyozott lett, így a mesterséges intelligencia hiányosságait az kicsit ellensúlyozza, de a helyenként túl nehézre kalibrált rendőrös üldözések miatt azért sokan szívhatják majd a fogukat.
Hangok, zene: Ezen a téren a papírformát hozza a játék. A realisztikus autóhangok, a tuningolt kipufogórendszerek bömbölése, a kerékcsikorgás, a töréshez kapcsolódó effektek, a szinkronok, de még a háttérben felcsendülő zenék is kiválóak ahhoz, hogy alátámasszák a koncepciót.
Összegzés: Bár a közelébe sem ér az aranykorban megjelent epizódoknak, a Need for Speed Heat alapvetően a Ghost Games eddigi legjobb autós játéka lett a franchise neve alatt. Bőven vannak hibái és hiányosságai, de felesleges és idegesítő újdonságok, stílusidegen dolgok nélkül kínálja a rajongóknak a klasszikus árkád száguldás örömeit, vagyis pontosan azt, amire a legtöbben vágynak. Ha annak idején odáig voltál a játékért, és szívesen visszahoznád a klasszikus hangulatot, ez az alkotást most éppen ideális a visszatérésre, persze különösebb elvárások nélkül.
Fejlesztő: Ghost Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-3570 3,4 GHz-es vagy AMD FX-6350 processzor, Nvidia GeForce GTX 760 vagy ATI Radeon R9 280X grafikus kártya, 8 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-4790 4-Core 3,6 GHz-es vagy AMD Ryzen R3 1300X processzor, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy ATI Radeon RX 580 grafikus kártya, 16 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Need for Speed Rivals, Forza Horizon 4
Kategória: autóverseny
Elkészítette negyedik Need for Speed-játékát a Ghost Games, amihez a legutóbbi teljesítményük után nem fűztünk túl nagy reményeket, márpedig a csapat egy kézifékes rendőrkanyarral visszafordult a gyökerekhez, a végeredmény pedig egy egészen kellemes árkád versenyjáték lett. Cikkünkben bővebben is kifejtjük, hogy miért!
Finoman szólva sem jegyezhetjük manapság a sikersorozatok között a Need for Speed nevét, hiszen a Ghost Games csapata láthatóan nem nagyon tudott mit kezdeni a legendás franchise örökségével. Amíg a Criterion fogta a kezüket, nagyjából minden rendben volt – a Need for Speed Rivalst még szerettük is –, de segítség nélkül két olyan epizóddal bővítették az EA autós címét, hogy azokra a legnagyobb rajongók sem emlékeznek vissza szívesen. Éppen ezért kíváncsian vártuk, hogy milyen irányban folytatja tovább a sorozatot a stúdió, hiszen az eddigi út járhatatlannak bizonyult, így lényegében két választása maradt a csapatnak.
Az egyik, hogy egy minden eddiginél újabb arculatot adnak a játéknak, ezzel megkockáztatva egy óriási pofára esést, vagy rálépnek a fékre, és visszakanyarodnak ahhoz a ponthoz, ahol még működött a dolog. A svéd csapat a rajongók nagy örömére végül utóbbi mellett döntött a Need for Speed Heat címet kapott epizóddal, mely egy kicsit olyan hatást kelt, mintha az előző két rész szinte meg sem történt volna. Persze azért közelében sem vagyunk a legendás aranykornak, néhány kritikus véleményével ellentétben meg sem közelíti a játék a Need for Speed Underground korszakát – hiába hajaz a képi világ néha a kérdéses mellékszálra vagy az egykori Carbonra –, ez most inkább egy egészen új irány, egy hibridje mindannak, ami a régi és a modern epizódokban működött.
Mindez pedig már a történeten és a tálaláson is megmutatkozik, hiszen nincsenek élőszereplős pillanatok, elfelejthetjük a Halálos iramban-mozik akciófilmes hatását, a robbanásokat, a belassulásokat, ezúttal ismét az illegális versenyzés csontját rágcsálták az írók, és sikerült is nekik egy nem túl egyedi, de legalább kellemesnek nevezhető körítést alkotniuk a futamokhoz. A főszerepbe így egy névtelen versenyző kerül – karaktergenerálás továbbra sincs, előre elkészített pilóták közül válogathatunk –, akivel alaposan felhívjuk magunkra a figyelmet egy illegális utcai versenyen elért győzelmünkkel, Lucas és Ana segítségével pedig nekilátunk felfelé törni a ranglétrán azért, hogy igazi nagymenővé váljunk.
Míg Lucas az autóvásárlásban segít nekünk, Ana egyfajta diszpécser lesz, hogy könnyebben tájékozódhassunk a játékban. Érdekesség pedig, hogy a két szereplő meglepően jól kidolgozott, kellemesen és folyamatosan építkező háttértörténetet kapott, az állandó száguldás mellett tehát kibontakozik egy hollywoodi sztori is, amit jobb lett volna talán a főhősre kiélezni, de ebben a formában szintén jól működik a dolog. Bár az egyjátékosos kampány egy kicsit talán rövidebb lett, mint megszoktuk – az online részleg miatt ezt azért nem bánjuk –, ellenben legalább a versenyeknek hátteret biztosító Palm City városa elképesztően sok lehetőséget biztosít a folyamatos száguldozásra.
A kérdéses metropolisz határozottan Miami lenyúlása akar lenni, ami annak ellenére is érződik, hogy a legtöbbször a neonfényes kékes és lilás árnyalatok uralják a legtöbb környéket, járjunk akár a forró tengerparton, akár a rideg és kietlen gyártelepeken. A 18 kerület mindegyikében külön feladatok és számláló vár ránk, így érdemes az összesben teljesíteni a mellékes teendőket – lehet majd reklámtáblákon átugrani, traffipaxokat döntögetni és a többi –, ha ugyanis elérjük a 100 százalékot, exkluzív jutalmak és tapasztalati pontok ütik a markunkat.
A Need for Speed Heat alapvetően azonnal ismerős elemekkel és megoldásokkal kecsegtet majd azoknak, akik a közelmúltban nyomon követték a sorozat alakulását, annyi különbséggel, hogy a nem működő vagy sokakat idegesítő lehetőségek kikerültek belőle, a pozitívumokat pedig finomították, vagyis a játékmenet alapvetően sokkal kiegyensúlyozottabb lett. A nagy probléma, hogy mindehhez a tartalom sokaknak kicsit szerény lehet például egy Forza Horizon 4-hez mérten, hiába vehetünk irányításunk alá több mint 120 jól ismert autómodellt.
Érezhetően azt szerették volna elérni a készítők, hogy a játékosok sokkal jobban összenőjenek kiválasztott járműveikkel, így kivették például az idegesítő cserekártyás rendszert, és – kukába hajítva a realizmus maradékát – megálmodtak egy új szisztémát, aminek köszönhetően nem kell majd újabb és újabb autókat vásárolnunk a folyamatos győzelemhez, a szakadt kezdőjárgányunkat is olyan erősre tudjuk tuningolni, hogy alkalmas lesz a főellenfél legyűrésére. Sőt mi több, most már az sem érdekes, hogy melyik autónak milyen tulajdonságai vannak. A tapasztalati pontokat ugyanis úgy osztjuk szét, ahogyan akarjuk, ezáltal bármelyik autónkat felkészíthetjük a sárdagasztásra, a driftelésre vagy akár a gyorsulásra.
A tuning ismét fontos eleme a játéknak, kívül- és belül egyaránt szinte mindent kicserélhetünk és módosíthatunk kedvenc gépünkön, miközben a legkülönfélébb versenytípusok és játékmódok mellett – ezen a téren nincs különösebb újdonság – ismét itt lesznek a rend éber őrei is, hogy borsot törjenek az orrunk alá. A Need for Speed Heatben központi elemet képviselnek majd a hatóságok, akik folyamatosan meg akarják akadályozni, hogy felforgassuk a várost. Ehhez egy új szisztémát kapunk, melynek az alapját a heat-szintünk adja majd. Minél magasabbra tör ez az érték, annál erősebb rendőrségi egységeket küldenek ránk, kezdetben csak egyszerű járőrök, később úttorlaszok, páncélozott gépek és helikopterek is próbálnak elkapni minket.
Érezhetően nagy figyelmet fordítottak erre a készítők, hiszen jól kidolgozták a részleteket, ezáltal nagyjából a harmadik és a negyedik szintet egy mezei versenyző már szinte biztosan nem tudja teljesíteni, csak a nagy helyismerettel rendelkező és gyakorlott pilóták. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a hajszák során a vezetett autó állapota folyamatosan romlik, és egy éjszaka alatt legfeljebb csak három alkalommal tudjuk javítani a benzinkutakon, tehát érdemes lesz ügyeskedni, mert a hatóságok nem kímélnek majd minket.
Plusz pont ráadásul, hogy a multiplayer is visszatért egy olyan korszakba, amikor még élmény volt másokkal együtt élvezni a száguldozást. Rögtön az indítás után dönthetünk arról, hogy egyedül vagy mások társaságában szeretnénk-e élvezni a játékot, mely ebben az esetben a rengeteg finomítás jóvoltából élvezetessé tette az egyszerű versenyeket is.
Grafika:
Kifejezetten kellemes lett a látvány tekintetében a Need for Speed: Heat. Bár az optimalizálással szokás szerint vannak gondok, a Frostbite grafikus motor azonban kimagasló teljesítményt nyújt. Legyen szó a város részleteinek kirajzolásáról, a különféle effektekről vagy éppen animációkról, nagyon gyakran rácsodálkozhatunk majd arra, hogy helyenként milyen kiemelkedő megoldásokkal találkozunk. Már amennyiben van hozzá megfelelően erős masinánk, ellenkező esetben jönnek a kompromisszumok vagy a képfrissítési ráta csökkenése, ami egy ilyen tempós élményt alapjaiban tönkre tud tenni. Különösen nagy hibák a grafika terén nincsenek, de egészen kiábrándító volt, hogy napközben teljesen kihalt az egész város, ami a futamok miatt érthető, de hogy a járdák is üresek, az sokszor teljesen sterillé és művivé tette az összképet. Lehetett volna még mit finomítani ezen a téren!Kezelőfelület, irányíthatóság:
Továbbra is egy árkád versenyjátékról beszélünk és a szimulátoros stílusjegyek nagy ívben való elkerüléséről, és ennek megfelelően az irányítás a szokásosan könnyed, az életszerűséget mellőző sajátosságokat vonultatja fel. Az autó még mindig úgy csúszik a pályán, mintha egy madzagon húzott kartondoboz lenne, nem érezzük a kormánymozdulatok, a gyorsítás vagy a fékezés súlyát, de ezek nem hibák egy Need for Speed esetében, hiszen ezt szoktuk meg a sok-sok év alatt a sorozattól. Mondhatjuk tehát, hogy nincs változás!Játszhatóság:
A város szép nagy ugyan, de a tartalom terén többször is kénytelenek voltunk elhúzni a szánkat. Lehetett volna több autó, szívesebben láttunk volna újabb játékmódokat, és a kampány hosszúságával sem voltunk maximálisan elégedettek. Amit azonban ki kell emelnünk, hogy a hamisíthatatlanul régi vágású NFS-hangulat már az első másodpercekben ott lesz a játékban, és garantáltan lenyűgözi a régi és az új rajongókat egyaránt.Intelligencia, nehézség:
A mesterséges intelligencia terén soha nem remekelt különösebben a Need for Speed-sorozat. Nem véletlen, hogy most is egyenesen borzalmas, amit ezen a terén produkál a játék, hiszen ugyanazokat a problémákat tapasztaljuk újra meg újra, melyek miatt már tíz évvel ezelőtt is gyakran kiakadtunk az éppen aktuális epizód kapcsán. Szerencsére a többjátékosos élmény egészen kiegyensúlyozott lett, így a mesterséges intelligencia hiányosságait az kicsit ellensúlyozza, de a helyenként túl nehézre kalibrált rendőrös üldözések miatt azért sokan szívhatják majd a fogukat.Hangok, zene:
Ezen a téren a papírformát hozza a játék. A realisztikus autóhangok, a tuningolt kipufogórendszerek bömbölése, a kerékcsikorgás, a töréshez kapcsolódó effektek, a szinkronok, de még a háttérben felcsendülő zenék is kiválóak ahhoz, hogy alátámasszák a koncepciót.Összegzés:
Bár a közelébe sem ér az aranykorban megjelent epizódoknak, a Need for Speed Heat alapvetően a Ghost Games eddigi legjobb autós játéka lett a franchise neve alatt. Bőven vannak hibái és hiányosságai, de felesleges és idegesítő újdonságok, stílusidegen dolgok nélkül kínálja a rajongóknak a klasszikus árkád száguldás örömeit, vagyis pontosan azt, amire a legtöbben vágynak. Ha annak idején odáig voltál a játékért, és szívesen visszahoznád a klasszikus hangulatot, ez az alkotást most éppen ideális a visszatérésre, persze különösebb elvárások nélkül.